A neuronitis vestibularis hirtelen kezdetű, általában napok alatt fokozatosan múló, heves, forgó jellegű szédüléssel, nystagmussal (szemtekerezgés), vegetatív tünetekkel (hányinger, hányás) járó, viszont minden más tünetet nélkülöző megbetegedés. Így például a betegek hallása is jó marad a tünetek alatt. A diagnózis felállítása alapvetően a fenti jeleken alapul, a kezelése pedig tüneti: hányáscsillapító, és nyugtatók adása segíthet, míg a spontán javulás be nem következik. Sokan szteroid adását is javasolják.

1909-ben Ruttin írta le először ezt a tünetegyüttest, és Hallpike volt az, aki elnevezte neuronitis vestibularisnak, a Ballenger könyv szerint 1949-ben, míg egy cikk szerint 1952-ben. Az elnevezés megtévesztő lehet, ugyanis elsősorban fertőzéses eredetre utal, amit valójában még biztosan nem sikerült igazolni. A fertőzéses eredet mellett szól, hogy a betegek egy részénél (kb. 50%) valamilyen vírusfertőzés a tünetek felléptekor jelen volt, a szerológiai eredmények alapján elsősorban adeno-, influenza-, herpes-, vagy Epstein-Barr vírus. Maga Hallpike egyfajta idegspecifikus toxicitást feltételezett.
Emellett nem lehet kizárni, hogy akár éredetű a tünetegyüttes, például embólia vagy trombózis okozza a betegséget. Volt olyan tanulmány, amely boncolás során az idegek menti illetve az egyensúlyközponthoz vezető erekben talált vérrögökre alapozta a betegséget. Ezt csak irodalomjegyzékben láttam, a pubmeden nem találtam.
A harmadik teória szerint valamifajta autoimmun reakció állhat a háttérben. Ezt azok hangsúlyozzák, akik úgy találták, hogy adott leukocyta antigén pozitivitáshoz gyakrabban társult neuronitis vestibularis.

Szóval valójában még nem tudjuk, mi okozza. Véleményem szerint elsősorban vírus lehet. Az autoimmun megbetegedés ellen szól szerintem, hogy legtöbbször egyszer fordul elő ez a betegség, aztán többet nem. Vagy kihal az a fehérvérsejt populáció, amelyik felelős lenne ezért? Hát, nem hinném... Valahogy az éreredettel sem vagyok kibékülve, de azt még inkább elfogadhatónak gondolom, mint az autoimmunt. Egyszer talán kiderül.

Ves Dimov Allery Notes blogjában olvastam egy az Allergy-ben megjelent cikkről, amiből az derült ki, hogy az allergiás nátha, a szénanátha, az egészséges populációhoz képest közel ötszörös rizikófaktort jelent a későbbiekben asztma kialakulására.

A két megbetegedés között eddig is ismert volt az összefüggés, de itt, ebben a cikkben elég nagy esetszámmal lehetett konkrétan számszerűsíteni a hajlamot. Négy háziorvosi rendelő majdnem 6500 betegének adatait dolgozták fel, akik közül több, mint 2000-en szenvedtek allergiás náthában. Az átlagos utánkövetési idő 8.4 év volt. Az allergiás náthában szenvedők közül majdnem ötször annyian betegedtek meg a későbbiekben asztmában, mint a nem allergiás náthás kontroll csoportban.

Tehát az szénanáthások ilyen szempontból is fokozott odafigyelést igényelnek. Szerencsére a jól karbantartott allergiás nátha az esetlegesen kialakult asztma kontrollját is megkönnyítheti.

Az a fajta állandósult krákogás, torokköszörülés, ami nem jár más panasszal, és ami mögött fül- orr- gégészeti vizsgálat során nem lehet kifejezett szervi eltérést találni a torokban, elég komoly kihívást jelenthet a kezelőorvos számára. A beteg részéről pedig egy nagy adag türelem szükséges. Ugyanis több betegség is okozhat ilyen panaszt, amit mind ki kell zárni, vizsgálni aztán előbb-utóbb remélhetőleg ráakadunk a kiváltó okra.

Mik okozhatnak ilyen panaszt?

- Reflux, tehát kóros savas visszaáramlás a gyomorból a nyelőcsőbe, torokba.
- Garati váladékcsorgás, ami lehet idült melléküreg gyulladástól vagy orrnyálkahártya gyulladástól, allergiától, orrmandula gyulladástól, vagy más krónikus orrbetegségtől.
- Gyógyszer mellékhatás, pl. egyes vérnyomáscsökkentők okozhatnak ilyet.
- Dohányzás.
- De gyermekkorban akár asztma jele is lehet (cikk).

Amikor nagyon nem találunk semmit, és a különböző, fenti betegségekre adható gyógyszerek sem segítenek, akkor sokszor azt vagyunk kénytelenek mondani, hogy esetleg csak habituális krákogásról van szó. Tehát egyfajta rossz szokásról. Nem biztos, hogy igazunk van, de ha nem találunk semmit, akkor nehéz mit mondani...

Az is felvetődött, hogy esetleg az ismeretlen eredetű köhögések egy részének hátterében feltételezett, korábbi vírus okozta idegkárosodás miatt jön létre az állandósult krákogás. Lehet, bár ezt meg rutinszerűen nem lehet kimutatni. Esetleg a puding próbájaként adhatjuk rá a megfelelő idevágó gyógyszert, ha nincs ellenjavallat, és aztán kiderül.

Szóval nehéz ügy. Valakinek volt esetleg valami feljebb fel nem sorolt okból kifolyólag kialakult krónikus krákogása? Olyan nem torokbetegségre gondolok, ami többé-kevésbé bizonyított, hogy tényleg oki tényező lehetett.

Már jó ideje foglalkoztatja a fül- orr- gégészeket -de azt hiszem a betegeket legalább ugyanennyire-, hogy lehet-e előre tudni, hogy kinél várható mandulaműtét után utóvérzés. Vannak-e olyan előjelek, faktorok, amik megléte vagy hiánya az utóvérzés, mint szövődmény esélyét növelik.

Idáig nem nagyon találtak ilyen prediszponáló tényezőt. Azonban német fül- orr- gégészek most leközöltek egy cikket a European Archives of Oto- Rhino- Laryngology-ban, amelyben végre találtak összefüggést bizonyos kézzelfogható, mandulát érintő eltérések és az utóvérzés esélye között. 1522 mandulaműtét során eltávolított mandulák szövettani vizsgálati eredménye, és az ezekkel összevetett klinikai kórtörténeti adatok alapján úgy találták, hogy az úgynevezett cryptás mandulagyulladás esetén, valamint actinomyces tőkék megléte esetén nagyobb az utóvérzés veszélye.

A cryptás mandulagyulladás az a fogalom, amit a magyar fül- orr- gégészeti nomenklatúra nem ismer, de legalábbis nem igazán használatos. Azt jelenti, hogy a mandula árkaiban, járataiban nagy mennyiségű detritus, azaz beszáradt fehéres, esetenként szinte elkövesedett váladék van jelen. Az actinomyces tőkék pedig korábban gombának vélt, manapság már egyértelműen a baktériumok között számontartott kórokozó csoportos megjelenési formája. Tehát ha ilyet találnak a patológusok a szövettani vizsgálat során, akkor elvileg nagyobb eséllyel lehet számítani utóvérzésre.

Egy aprócska bökkenő van viszont ezzel az egésszel. Az, hogy a normál szövettani feldolgozás, és a lelet visszaérkezése a beküldőhöz annyi időbe tellik, ami már gyakorlatilag a teljes gyógyulási időt felöleli. Tehát végülis nem vagyunk kisegítve ezzel. Bár talán ott mégis, hogy ha műtét közben nagy mennyiségű detritust préselődik ki a mandulából, akkor talán ez lehet egy figyelmeztető jel. Meglátjuk. Majd figyelni fogom.

Horkolás ellen szteroidspray:
Nyelvcsap megnagyobbodás miatt kialakult horkolásnak nem effektív kezelési módja a szteroidos spray adása, hiába vannak megfelelő szteroidreceptorok a nyelvcsap felületén.
Cikk ITT.

Fej-nyaki daganatok műtéte után kialakult kardiológiai szövődmények:
Fej-nyaki rosszindulatú daganatok esetén elsősorban az életkor határozza meg, hogy milyen eséllyel lesz műtét után szív- érrendszeri szövődmény. 70 év felett nagyobb eséllyel alakul ki, azonban béta-blokkoló gyógyszer szedésével csökkenteni lehet a rizikót.
Cikk ITT.

Nyelőcső achalasia kezelése kólával:
Egy idős, nyelőcsőgörcsben szenvedő beteg falat-elakadását sikeresen kezeltek kólával (!) és nifedipine calciumantagonista gyógyszerrel. A kóla gondolom a szénsav tartalma miatt jobban szétnyomta a beszűkült nyelőcsövet, esetleg feloldotta az elakadt falatot. Ez nem is annyira jó reklám a kólának...
Cikk ITT.
 

Nyálmirigydaganatok szövettani vizsgálata:
Kérdéses esetben mindig meg kell ismételni a nyálmirigyek aspirációs cytológiai vizsgálatát, ha a legkisebb kérdés is felmerül a daganat szövettani típusát illetően.
Cikk ITT.

Korábban már írtam az orrcsepp függőségről, illetve hogy miért nem szabad tartósan lohasztó orrcseppet használni. Az Otolaryngology and Head and Neck Surgery-ben német tudósok most leközöltek egy tanulmányt arról, hogy sejtek szintjén milyen károsodással jár, ha tartósan orrcseppet használ valaki. Olyan betegeket választottak ki, akik legalább 6 hónapja rendszeresen, napi szinten használnak orrcseppet, és a fő panaszuk az egyéb szervi eltéréssel nem magyarázható orrdugulás volt. Azaz akiknél önmagában a tartós orrcsepp használat okozhatta az orrdugulást.

A vizsgálat úgy történt, hogy a betegek orrkagylóit borító nyálkahártyából mintákat vettek, majd elektronmikroszkóp alatt vizsgálták, hogy sejtek, illetve sejtalkotó részecskék szintjén milyen eltérést okoz a tartós orrcsepp használat, összehasonlítva egészséges, panaszmentes emberekeből vett mintákkal.

Azt látták, hogy komoly vizenyő alakult ki az egyébként sem egészséges struktúrát mutató hámborítás alatt. Ez okozhatja elsődlegesen a dugulásérzést. Az ödéma hátterében fokozott érképződés, roncsolt érképletek állnak, melyek áteresztő képessége megnőtt. Így könnyeben tud az erekből folyadék kijutni a szövetközi térbe. Ezen kívül a nyáktermelő mirigyek is túlburjánzást mutattak a normális nyálkahártyához képest, ez több orrváladékot termelődéséhez vezet. A harmadik egyértelmű és komoly eltérés a hámsejtek csillóinak károsodása volt. A tartós orrcsepp használat helyenként szinte leradírozta a nyálkahártya felszíni sejtjeinek csillóit. Ez pedig azzal jár, hogy a fokozott mértékben termelődő váladék nem ürül megfelelően, a nyálkahártya felszínére kerülő idegen anyagok pedig a tartósabb ottlétükkel komolyabb gyulladást tudnak generálni.

Ezzel a tanulmánnyal három olyan komoly, egymástól többé-kevésbé független eltérést is sikerült kimutatni, ami magyarázza az orrcsepp függőség szöveti szintű kialakulását.

Úgyhogy még egyszer: Lohasztó orrcseppet legfeljebb 7-10 napig szabad használni! Allergiás betegek se ezzel akarják megoldani az orrdugulást!

KONZÍLIUM 2.0

ALKOHOL OKOZTA BETEGSÉGEK

Mi az a Konzílium 2.0? Részletek ITT.
Előző Konzílium 2.0 a fulladásról ITT.

A mai Konzílium 2.0-át
a következő blogok adják:

Elmedoktor
ENT House Budapest blog
Kindler Medical blog
MedIQ
Mentaközpont blog
Mentők blog
Pepita Zebra blog

ALKOHOL OKOZTA BETEGSÉGEK
FÜL- ORR- GÉGÉSZETI VONATKOZÁSAI  

Nem nagyon találni olyan egészségügyi szakterületet, ahol ne lehetne találkozni az alkohol (általában rendszeres) fogyasztásához köthető betegséggel. Ennek megfelelően az alkohol több, egymástól független fül- orr- gégészeti kórkép kialakulásában is közrejátszik. Ezek közül a legfontosabb a fej-nyaki rosszindulatú daganatokra való hajlam növekedése. De ide tartozik még indirekt módon a nagyobb hajlam az orrvérzésre, amit az alkolhol-okozta májbetegség miatt létrejött vérzékenység idézhet elő, illetve az alkoholos befolyáltság miatt bekövetkező fejsérülések is. Szintén meg lehet említeni még az alkoholfogyasztás és a halláscsökkenés között feltételezett kapcsolatot.


Rosszindulatú daganatok

Korábban úgy vélték, hogy egyes fej-nyaki rosszindulatú daganatok kialakulására való hajlam elsősorban vagy kizárólag a dohányzáshoz köthető. A beteg erősen dohányzott, emiatt lett valamilyen rosszindulatú daganata, emellett pedig egyébként ivott is. Azonban bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. Önmagában az alkoholfogyasztás, dohányzás nélkül is nagyobb rizikót jelent bizonyos fej-nyaki tumorok kialakulására.

A nyálkahártyával visszatérően érintkező alkohol a nyálkahártya állandósult gyulladását okozza, fokozott sejtosztódást indukál,  károsítja a sejtek DNS-ét (cikk). Így készíti elő a talajt rosszindulatú daganat kialakulásához. A fentiek értelmében az alkohol a fej-nyak területén elsősorban a tápcsatornában hajlamosít rosszindulatú daganatra, a szájüregben, garatban (mesopharynx), algaratban (hypopharynx). Szemben a dohányzással, ami pedig érthető okokból a légutakat irritálja, azaz a fül orr- gégészetet illetően a gégében hajlamosít daganatra.

A szájüregi daganatok talán valamivel előbb kerülnek felismerésre, mint a garati, főleg algarati elváltozások. Ennek az az oka, hogy a beteg adott esetben láthatja is, hogy valami nem stimmel a szájüregében, míg a garatban, algaratban csak érzi a problémát, és azzal nem fordulnak időben orvoshoz. A szájüregi daganatokat eleinte sebnek érzik a betegek, míg a garati, algarati tumorok inkább gombócérzést, idegentestérzést okoznak a torokban, amihez előbb-utóbb nyelési nehezítettség is társul. Ha az algarati daganat a gégét is eléri, akkor rekedtség is felléphet. Fájdalom csak előrehaladott állapotban jelentkezik, de akkor kismértékű, viszont visszatérő vérzés is felléphet.
A daganatok eleinte egy körülírt, általában fekélyes közepű szövetszaporulatként jelennek meg. Később a terjedés miatt egyre nagyobbakká válnak, a környezetüket úgymond beszűrik, és egyre nagyobb helyet foglalnak el. Egy idő után sajnos a környező nyaki nyirokcsomókba is áttéteteket adnak. Ez rendkívül rontja a prognózist. Durván általánosítva elmondható, hogy a nyirokcsomó áttétek kb. 50%-kal rontják az 5 éves túlélést. De mivel nem túl egyértelműek az elsődleges daganat okozta jelek, ezért sokszor a nyaki nyirokcsomó áttátét az a panasz, ami miatt a betegek orvoshoz fordulnak.

Az alábbi képen egy szerencsére rendkívül korán felfedezett nyelvtumor látható. Nagyon ritka, hogy ilyen kis méretű betegséggel orvoshoz forduljanak, illetve hogy észrevegyük. (Képforrás: NewsOn6.com)


A következő képen egy már jóval előrehaladottabb állapotban lévő, felhányt szélű, középen kifekélyesedő nyelvtumor látható. (Képforrás: Carolineaction.com)



Az alkoholhoz kapcsolt rosszindulatú daganatok kezelésénél is három lehetőség van:
- Műtét
- Sugárkezelés
- Kemoterápia

A választandó kezelés sokmindentől függ:
- A daganat szövettani típusától, altípusától, agresszivitásától
- Az elsődleges daganat kiterjedésétől, elhelyezkedésétől
- Nyaki nyirokcsomó- vagy távoli áttét meglététől vagy hiányától
- A beteg általános állapotától, egyéb más betegségeitől

Kisebb méretű daganatok esetén, főleg, ha nincsen áttét, akkor elég lehet vagy műtét, vagy sugárkezelés. Kiterjedtebb daganatoknál, nyirokcsomó áttéteknél hatékonyabb a kombinált kezelés, műtét és sugárkezelés, esetleg kiegészítve kemoterápiával. A kemoterápia önmagában csak rendkívül ritkán gyógyítja meg a betegeket, inkább csak a daganat megkisebbítésére alkalmas. Bár az is hozzátartozik, hogy egyre jobb kemoterápiás szerek vannak, a kutatások ebbe az irányba nagyon fellendültek.

Még a daganatos témához tartozik:
Bár már sokan és sokszor felvetették, és régóta vizsgálják, de evidencia illetve tankönyvi szinten még nem igazolódott, hogy a nyálmirigyrákra való hajlam is nőhet az alkohollal élők körében.


Orrvérzés

Természetesen az orrvérzés nem csak alkoholizmus esetén fordul elő, sőt. Viszont az alkohol tönkreteszi a májat, az ott termelődő véralvadási faktorok mennyisége is csökkenhet. Ezért a komoly mennyiségű alkoholt fogyasztókat szinte úgy kell kezelnünk, mint a vérhigító gyógyszert szedőket, akiknél gyakrabban fordul elő orrvérzés az átlagpopulációhoz képest.

Mivel az alkoholizmus más, belgyógyászati betegségek kialakulásában is közrejátszik, ezért ilyenkor sokszor találkozunk magas vérnyomással, szív- és érbetegséggel is. Ezeknek köszönhetően az orrvérzés nemcsak a típusos helyről, az orrsövényről indulhat, hanem szinte bárhonnan. Az ellátása sem mindig sikeres, legalábbis sokszor még endoszkóppal sem sikerül megtalálni a vérzés forrását. Ha nem tudjuk megtalálni, és elektroakuterrel megégetni az ércsonkot, akkor tamponálásra kényszerülünk. Ami nem egy leányálom...

Tamponnal az orrban nem szabad hazamenni, mert a tampon hátracsúszhat, le a garatba, gégébe, és akár fulladást is okozhat. 48-72 óra után lehet eltávolítani a tamponokat, és reménykedhetünk abban, hogy ez az idő elég volt az ércsonk elhegesedéséhez, és a vérzés nem ismétlődik meg újra.


Fejtrauma

A fejsérülések nem is annyira a krónikus, mint inkább az akut alkoholfogyasztáshoz kapcsolható események. Széles skálán mozognak a panaszok: az egyszerű horzsolástól kezdve a kombinált arc- és agykoponya törésekig bármi lehet. Most nem állok neki minden sérülés- és töréstípust felsorolni, mivel akkor senki sem olvasná végig a bejegyzést. Külön-külön posztok formájában még fogok szerintem erről a témáról írni.

Viszont a leggyakoribb, a törések között legenyhébbnek mondható traumáról, az orrcsonttörésről írnék három praktikus gondolatot:

Az orrcsonttörésnél fontos, hogy elmozdultak-e a tört végek egymástól, vagy sem. Ha elmozdultak, akkor vissza kell rakni, ha nem, akkor nincs teendő. Általában egyébként ha kicsit is, de elmozdulnak.

Az orrcsonttörés diagnosztikájában a röntgen megerősítő, de nem kizáró eredményt ad. Attól, hogy a röntgen szerint nincs elmozdulás, még valójában lehet. Ez természetesen nem a röntgenes kollégák hibája, hanem a törés klinikuma ilyen.

A harmadik fontos dolog az eltört orrcsont visszahelyezésének időzítése. Aki a szigorúbb iskolát képviseli hazánkban, az azt mondja, hogy legfeljebb 2 napunk van egy elmozdult törés rendezésére, utána már olyan fokú a hegképződés, hogy nem lehet korrektül visszarakni (csak plasztikai műtéttel, amit nem fizet az OEP). A megengedőbbek erre egy hetet mondanak. Viszont például a Mayo klinika szerint ez 14 nap is lehet...
Én azért inkább azt gondolom, ne várjunk 2 hétig, minél előbb tegyük helyre!


Halláscsökkenés

Kindler Réka vetette fel még a mostani Konzílium 2.0 témamegbeszélésénél, hogy szívesen olvasna végre az alkohol és a halláscsökkenés kapcsolatáról. Mire én azt mondtam neki, hogy olyan nincs. Most megkövetem őt, mert jobban utánanéztem, és van kapcsolat. Legalábbis próbálnak kapcsolatot keresni a kettő között, viszont az eredmény inkább indirekt összefüggést jelez, és nem egyértelmű a hatás. Indirekt alatt itt azt értem, hogy azok, akik az alkohol halláscsökkenést okozó hatása mellett kardoskodnak, elsősorban agyi, és nem a fülben zajló károsodásra vezetik vissza a jelenséget. Bár szóba kerül az is, hogy az alkohol hatására átmenetileg emelkedik a hallásküszöb. Ezt a következtetést egy a diszkóban alkoholizáló fiatalok analógiájára történt vizsgálat után vonták le.

Ugyanakkor született már olyan tanulmány is, ami pont ellenkező hatást állít: Közepes mennyiségű alkohol rendszeres fogyasztása (>140 g/hét) inkább a halláscsökkenés kialakulása vagy progressziója ellen hat.
 

Csatlakozz Te is, ha szakmai egészségügyi blogot írsz, és úgy érzed, hasznos, ha a Te szakterületedről is megismerhetnek az olvasók egy-egy adott betegséget!

Ha az ember megbetegszik, akkor hasznos, ha a panaszai alapján rájön, hogy mi baja van. Legalább el tudja dönteni, hogy túléli-e az éjszakát, várhat-e reggelig, vagy akár napokig, illetve egyáltalán, milyen kilátásai vannak. Például ha elkezd fájni a torkom, majd intenzív, vízszerű orrfolyásom lesz, ami aztán átmegy akár 1-2 hétig tartó köhögésbe, akkor nagyon nagy eséllyel csak egy felső légúti vírusfertőzésem van. De jó! Tudom, mi a bajom! Ha az ember biztos a dolgában, akkor nem is megy ezzel panasszal orvoshoz. Persze ha inkább megnyugtatja, ha olyan valaki is megnézi, aki ezzel foglalkozik, akkor meg elmegy. Nem is ez a problematikus betegségcsoport.

Inkább akkor lehet gond, ha fajsúlyosabb betegségek diagnosztikájának felelősségét próbáljuk meg a betegre átpasszolni. Például a daganatos betegségeknél. A Head & Neck-ben leközöltek egy ezzel kapcsolatos cikket: szájüregi rosszindulatú daganat rizikócsoportjába (alkohol, dohányzás) sorolt betegeket felvilágosítottak, hogyan vizsgálják a saját szájuk nyálkahártyáját, és erről még egy tájékoztató füzetet is kaptak. Azután pedig vártak, és nézték, hogy a betegek milyen eséllyel tudják magukat szűrni szájüregi daganatra. De nem lettek túl jó eredmények...

33%-osnak bizonyult a szenzitivitás, azaz a ténylegesen betegek 1/3-a észlelte csak, hogy a szájában baj van. Emellett a specifitás pedig épp, hogy csak 50% feletti volt. Tehát a magukon betegséget diagnosztizálók fele találta csak el, hogy valóban beteg. Ezek az arányok rosszindulatú daganat esetén NEM ELÉGSÉGESEK. Ilyen rossz hatékonyságú volt a "betanítás", vagy nem is lehet ennél hatékonyabban csinálni az ön-diagnosztikát? Nehéz megítélni. De amíg ki nem derül, a szájüregi rákszűrés mindenképpen maradjon orvosi feladat.

Már tényként kell kezelni, hogy az orrüreg gyakori rosszindulatú daganatának, a sinonasalis carcinomának a kialakulási esélyét növeli az orrnyálkahártya fűrészporral történő tartós érintkezése. 2007-ben már megjelent egy komolyabb összefoglaló az American Journal of Industrial Medicine-ben ezzel kapcsolatban, 12 tanulmányt összegeztek benne. Tehát gyakorlatilag ez is egy foglalkozási ártalom, ráadásul a rosszabb fajtából.

Már molekuláris szinten is karakterizálják ezt a speciális, fűrészpor-okozta rákot. Tavaly év végén az International Journal of Cancer-ben megjelent egy cikk, mely szerint összehasonlítva a nem fűrészporhoz kapcsolt sinonasalis carcinomával, a fűrészpor okozta megbetegedésben nagyobb eséllyel találtak P53 gén mutációt. A P53 gén egy tumorszupresszor fehérje termeléséért felel egyébként, azaz leállíthatja a kóros sejtosztódást, és javító mechanizmusokat indíthat el hibás DNS észlelése esetén. Ha ez károsodik, akkor az esetleg kialakult tumoros sejtek túlélési esélyei nagyon megnőnek.  Ráadásul a cikk szerint annál jobban nőtt a mutáció esélye, minél régebb óta dolgozott az illető beteg fűrészpor mellett.

Tehát aki fűrészporral dolgozik, védje jobban az orrnyálkahártyát! Már egészen kényelmes és dizájnos szerkezeteket is lehet kapni, amik jól szűrnek, nem nyomják az orrot, hosszasabban is lehet hordani őket. Nem éri meg kockáztatni egy rosszindulatú betegséget.


(Képforrás: Forskningscenter, AFC international)

A februári Laryngoscope-ban megjelent egy cikk, amiben arra a kérdésre keresik a választ a szerzők, hogy látható-e visszatérő melléküreg gyulladásban szenvedő betegek arckoponya CT felvételén olyan eltérés, ami hajlamosíthat erre a betegségre.

36 beteg került bele a vizsgálatba szemben a 42 egészséges emberből álló kontroll csoporttal. Ez nem olyan nagy mennyiségű beteg, legalábbis szerintem. Ami azért fontos, mert a levont következtetések súlyát sajnos az én szememben csökkenti. De természetesen így is fontos lépés ez a tanulmány!

Két olyan eltérést is találtak a betegek CT-jén, ami szignifikánsan gyakrabban fordult elő a kontrollcsoporthoz képest. Mind a kettő az arcüreg szellőzését, a váladék orrüregbe történő ürülését gátolja. Így járulhatnak hozzá a visszatérő arcüreg gyulladás kialakulásához.



Egyrészt az úgynevezett Haller-sejt többször volt látható a betegek CT-jén. A sejt szó ne tévesszen meg senkit. A Haller sejt nem az élet egyik elemi egysége, hanem egy levegővel felfújt csontüreg, ami a szemgödör alsó-belső határán, azaz egyúttal az arcüreg felső-belső falán alakul ki (lásd ábra). A Haller sejt pont az arcüreg orrüregbe nyíló szájadékában van, ezzel szűkíti az arcüreg kijáratát.
A másik eltérés a szűk infudibulum ethmoidale volt, azaz az első rostarendszer térsége. Az infundibulum ethmoidale-ba nyílik bele az arcüreg és a homloküreg szájadéka (szintén lásd ábra). Ha ezzel valami gond van, az a melléküregek ürülését gátolhatja. Jelen esetben a szűk volta okozhatja a visszatérő gyulladást.

A fentieken kívül még volt két olyan eltérés, ami többször fordult elő a betegeknél, mint az egészségeseknél, de ezeknél már nem volt szignifikáns az eltérés. Az egyik a ferde orrsövény, vagyis inkább az orrsövényről eredő, tüskeszerű nyúlvány is többször volt látható a betegeknél. Másrészt pedig az úgynevezett concha bullosa, azaz a levegővel felfújt középső orrkagyló is gyakrabban volt megfigyelhető a betegeknél. A concha bullosa-ról részletesebben ITT.

Jó hír, hogy ezek szerint esetleg lehet kézzelfogható kapaszkodót találni a betegek kivizsgálása során, ami alapján megjósolható a melléküreg gyulladás kiújulásának esélye. Ha a Haller sejt nem is igazán, a szűk infundibulum ethmoidale, az orrsövény ferdesége, és a pneumatizált középső orrkagyló mind megoldható műtéti úton. Ezzel remélhetőleg véget lehet vetni a sorozatos arcüreg gyulladásoknak.