Valamiért csak ma jelent meg az RSS olvasómban egy a Journal of Laryngology & Otology-ban, 2009 novemberének végén publikált cikk a mandula körüli tályog kezeléséről. Érdekes és furcsa, mármint nem annyira a késés az RSS olvasóban (az is), hanem a cikk.

A cikk írói ugyanis kérdőívek alapján tájékozódtak, hogy Nagy Britanniában a fül- orr- gégészeteken milyen antibiotikumot adnak mandula körüli tályog (peritonsillaris abscessus) esetén.


(kép: bal oldali mandula körüli tályog, ami a nyelvcsapot jobbra tolja
képforrás: 50turnstiles)

Érdekes módon az derült ki, hogy nagyon sokszor nemcsak penicillinszármazékot, hanem mellé metronidazolt (Klion) is adnak, így kombinált formában. Miért teszik ezt? Nem tudni.

A mandula körüli tályog kórokozói az esetek messze döntő többségében érzékenyek az általunk sokszor használt amoxicillin-klavulánsav penicillinszármazékra (pl. Augmentin, Aktil, stb.). Az antibiotikum mellett pedig a drenázs, azaz a tályog megnyitása és tartalmának lebocsátása az, ami meggyógyítja a beteget. Sőt, fül- orr- gégész körökben néha az is vitát indít, hogy megfelelő drenázs esetén szükség van-e egyáltalán antibiotikumra? Szóval vágni kell, nagy legyen a nyílás, lógjon a mandula, ürüljön ki a genny...

Szerintem antibiotikumra azért szükség van. Bár a mandula körüli tályog szövődmény, a szövődménynek is lehetnek újabb szövődményei, és ezt azért az antibiotikumok gátolják. De metronidazol NEM szükséges!