Az előző bejegyzésben, a fülműtétek kapcsán emlegettem a cholesteatomát. Eddig erről részletesebben nem volt szó, és már régóta esedékes volt, most végre pótolom.

(Update: 2017.05.03-án "Lehetséges elméletek a cholesteatoma kialakulására" egy részletesebb, szakmai jellegű bejegyzés került ki a cholesteatoma keletkezéséről)

A cholesteatoma, ill. cholesteatomás középfül gyulladás valójában egy daganatként viselkedő, keratinnal teli hámzsák a középfülben. A zsák belfelszínét borító, elszarusodó laphám által termelt keratin nem tud kiürülni, ezért egyre csak nő a zsák átmérője. A hámzsák a növekedésével és visszatérő elfertőződésével pusztítja a környezetét, például a hallócsontokat, a dobüreg falait, vagy idegeket. Emiatt a cholesteatomás középfül gyulladást mielőbb meg kell szűntetni, mely műtéti úton lehetséges

De hogyan kerül egy hámzsák a középfülébe?

Számtalan elképzelés született már a cholesteatoma létrejöttét illetően, de igazából csak két elméletet ismertek el szélesebb körben. Az összes többi teória vagy nem eléggé bizonyított, vagy pedig legfeljebb a cholesteatomák egy-egy kicsi részcsoportjának kialakulását magyarázhatja csak.

Az általános vélekedés szerint messze leggyakrabban az ábrán látható mechanizmus vezet a cholesteatoma kialakulásához. A rajzokon rendkívül leegyszerűsítve a dobüreg látható, melyet a dobhártya (piros) választja el a tölcsérszerűen némileg szűkülő hallójárattól, a külvilágtól.

A dobhártya kifelé, a hallójárat felé hermetikusan zárja a dobüreget. Viszont a dobüregben is levegő van, ami a fülkürtön át az orrgaratból kerül oda (fülkürtről részletesebben ITT). A fülkürt az ábrán a dobüreg jobb alsó pólusából indul.
A fülkürtön keresztül normálisan percenként 2-3-szor, nyeléskor, rágáskor, ásításkor áramlik levegő az orrgaratból a dobüregbe. Ez elég ahhoz, hogy a dobhártya két oldalán nagyjából megegyező légnyomás legyen (dobhártyára mutató kék nyilak, 1-es ábra), így a dobhártya úgymond szintben álljon. A 2-es ábrán a fülkürt működése akadályozott, ilyenkor első lépcsőben a dobhártya egy része a nagyobb külső légnyomás miatt benyomódik. Ha ez az állapot tartóssá válik (3-as ábra), akkor a bedomborodás egy a dobhártyába szájadzó zsákká nő meg. Egyszercsak a már túl mély zsák belső borítását adó hám által termelt keratin sem tud rendesen kiürülni. Ilyenkor akkor is tovább nő a hámzsák (azaz itt már cholesteatoma) ha netán az orrgarati szellőzés mégis helyreállna. Ez pláne így lesz, ha a zsák szájadéka lezárul (4-es ábra), és a keratin tovább halmozódik.

Ez az elmélet jól magyarázza az ún. szerzett cholesteatomák nagy részét. A másik elfogadott elmélet az úgynevezett congenitalis (veleszületett) cholesteatoma teória. Ugyanis ritkán, de előfordul, hogy a dobhártyától független elszarusodó laphám tartalmú tömlőt találunk valahol a dobüregben, vagy akár azon kívül is. Márpedig a fenti hosszabb, ábrás elmélet szerint a dobhártya kell a cholesteatoma kialakulásához. Ezt hidalja át a veleszületett cholesteatoma elmélete, mely szerint az embrionális egyedfejlődés során, a kívülről, a testfelszínről a fülbe növő hámcsapok nem kapnak időben stopjelzést, emiatt olyan helyre is elszarusodó laphám szövet kerül, ahova nem szabadna.

Ez a két elmélet elég és jó magyarázat a cholesteatomát illetően. Főleg a fenti, rossz dobüregi nyomásviszonyokon alapuló teória vezethető le logikusan, és egyszerűen.

A cholesteatoma kezelése egyébként műtéti, ún. tympanoplastica műtétet kell végezni. Majd egyszer azok fajtáiról is írok részletesebben, addig is ITT van azért információ.