KONZÍLIUM 2.0
"A Konzílium 2.0 egy magyar egészségügyi blogkarnevál, melynek célja, hogy egy-egy adott témát több aspektusból, különböző szakterületeken dolgozó bloggerek tollából bemutasson. Bizonyos betegségeket több szemszögből is alaposabban körbejárunk, míg egyes tünetekről inkább asszociatív alapon születnek bejegyzések."
A mai Konzílium 2.0-át a következő blogok adják:
Elmedoktor, Mentők blog, ENT House Budapest
Fulladás, fulladásérzés
A fulladás a vérzés mellett a legkomolyabb, sokszor azonnali cselekvést igénylő tünet a fül- orr-gégészetben (is). Más és más módon, de számos betegség vezethet fulladáshoz. Ennek megfelelően ezen betegségek hoszú távú kezelése eltérő lehet, sőt, a fulladás kezelésének rövidtávú stratégiájában is vannak különbségek. Egy dologban viszont megegyeznek: szükség esetén légcsőmetszést kell végezni, akármi is okozta a fulladást. De mit jelent a szükség esetén? A nagy professzoraink szerint "akkor kell elvégezni a légcsőmetszést, mikor már gondolunk rá". Tehát ha felmerül, hogy esetleg a beteg azzal jobban járna, akkor el kell végezni, nincs mese. Még ha furcsának is hangzik az idézet, nagyon is megállja a helyét... (légcsőmetszésről részletesebben ITT).
A fulladás gégészetileg hálás téma. Hosszú oldalakat lehetne írni az egyes ide vezető betegségekről, de itt most elsősorban csak a lényegi dolgokról esik szó, hogy ne legyen túl unalmas a bejegyzés.
(képforrás: http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/)
Mely fül- orr- gégészeti betegségek okozhatnak fulladást?
Daganatok:
A garatban és a gégében elhelyezkedő daganatok a leggyakoribb okai a fulladásnak. Szimplán elfoglalják a helyet a levegő elől, és emiatt alakul ki légszomj. Ritkábban olyan formában is okozhat egy daganat fulladást, hogy a hangszalagokat mozgató ideget elpusztítja, és a középállásban bénultan elhelyezkedő hangszalagok maguk állnak a levegő útjába (lásd "Hangszalagbénulás", lejjebb).
Daganatok okozta fulladás általában hetek-hónapok alatt alakul ki, viszonylag hosszú ideig kompenzál a szervezet. Azonban nagyon előrehaladott állapotban, mikor egyszercsak a szervezet már "nem bírja tovább", órák alatt válságos állapot alakulhat ki.
Daganatok esetén eleve a légcsőmetszés az, ami átmenetileg vagy véglegesen megoldja a fulladás problémáját, gyógyszerrel általában esélytelen kísérletezni. Hosszabb távon természetesen magát a daganatot kell kezelni, mely lehet műtét, sugárkezelés, vagy kemoterápia, vagy ezek valamilyen kombinációja.
Hangszalagbénulás:
A hangszalagbénulás tüneteiről ITT már volt szó. Hangszalagbénulás számos okból alakulhat ki. Leggyakrabban fej-nyaki daganatos betegeknél (lásd feljebb), illetve pajzsmirigyműtétet követően találkozunk vele. Ez utóbbi azért jöhet létre, mivel a hangszalagokat mozgató izmok idege (nervus recurrens laryngis) a pajzsmirigy mögött/alatt megy be a gégébe, és a műtét során ezt a területet is fel kell tárni. Ezen kívül még bármi olyan ok előidézhet hangszalagbénulást, ami valamilyen formában vagy a n. recurrens ideg, vagy agyi magvának működését gátolja. Ilyen létrejöhet például agyvérzés, vagy más agyi történés kapcsán, nyomhatja az ideget a koponyából való kilépés helyén egy koponyalapi daganat is, de lehet a mellkas felső részén elhelyezkedő (ún. mediastinalis) daganat is az ok.
Hangszalagbénulás gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra alakul ki. Viszont szerencsére a kétoldali hangszalagbénulás ritka. Ez azért fontos, mert míg az egyoldali hangszalagbénulás jellemzően csak terhelésre okoz fulladást, addig a kétoldali bénulás életveszélyes állapot! Ilyen esetben szintén a légcsőmetszés segít az akut légvételi problémán, hosszabb távon a hangszalag(ok) oldalra való fixálása, kiöltése segíthet abban, hogy ne légcső-kanüllel kelljen a betegnek a továbbiakban élnie. Jelenleg sajnos még nincs ismert mód arra, hogy a bénult hangszalagokba életet leheljünk, bár már kísérleteznek ilyen módszereken.
Gégevizenyő:
A klasszikus gégevizenyő a nyálkahártya és alatti laza szövetek percek-órák alatt kialakuló, szinte kocsonyaszerű duzzanatát jelenti. Ilyen esetekben az erek áteresztő képessége egy rossz/túlzott immunfolyamat kapcsán megnő, és a szövetközti térbe a szokásosnál jóval nagyobb mennyiségű vérsavó, folyadék préselődik ki. Ennek leggyakoribb oka allergiás reakció (méhcsípésre, élelmiszerre, gyógyszerre, stb.), de egy speciális genetikai immunprobléma, a herediter angioneurotikus ödéma (HANO) is okozhat ilyen váratlan vizenyőt.
Az ebbe a csoportba tartozó betegségek általában gyógyszerre jól reagálnak, rendkívül ritka, hogy légcsőmetszést kelljen végeznünk. A gyógyszer elsősorban szteroidot és allergiaellenes gyógyszert (antihisztamin) jelent. A HANO esetben ennél sajnos speciálisabb gyógyszer hatékony csak, melyet a betegnek mindig magánál kell tartania.
Más úton kialakult vizenyővel is találkozhatunk a gégében: ha ott műtét történik, a műtét okozta mechanikai trauma is vizenyő kialakulásához vezet, illetve ugyanígy daganat kezelése céljából adott sugárkezelés után is létrejöhet. Ez a típusú vizenyő már kevésbé jól reagál gyógyszerre, mint a fentiek, de azért érdemes megpróbálni. Egyébként gégeműtétet sokszor átmeneti légcsőmetszéses védelemben csinálunk pont azért, hogy nehogy a műtét végén, ébresztésnél kelljen kapkodni, ha nem kap rendesen levegőt a beteg. Aztán ha rendeződik a gége állapota -általában pár nap alatt-, akkor meg lehet szűntetni a nyílást a nyakon.
Helyi fertőzésesek:
Különböző helyi fertőzések következtében kialakult légúti szűkületek is vezethetnek fulladáshoz. Ilyen lehet a például a garat körüli tályog (parapharyngealis tályog), mely legtöbbször mandula körüli tályog (részletesebben ITT) vagy fogászati gyulladás szövődményeként alakul ki. Ezen kívül a gégefedő gyulladása (epiglottitis, részletesebben ITT), illetve a pseudocroup vagy álkrupp (laryngitis subglottica) is fulladást okoz. Ez utóbbi a ma már az oltásnak köszönhetően lényegében nem látható diftériához (krupp, torokgyík) hasonló, elsősorban kisgyermekekben kialakuló, a gége alsó részét,és a légcső felső részét érintő gyulladásos betegség.
A fertőzéses eredetű betegségek órák-napok alatt vezethetnek fulladáshoz. Ilyen esetekeben nagy dózisban antibiotikumot kell adni, és amennyiben gennygyülemet feltételezünk a háttérben, akkor a területet fel kell tárni, a gennyet le kell bocsátani. Általában a légcsőmetszés megúszható, kivéve a pseudocroup-ot, ahol erre sajnos nagyobb esély van. Szintén a pseudocroup-ra vonatkozik, hogy ilyenkor szteroidot is kell adni, amit a többi, itt felsorolt fertőzéses betegségben nem ajánlatos.
Idegentest a légutakban:
A légúti idegentestek (nagyobb szálka, játékdarab, stb.) szerencsére sokkal többször csak fulladásérzést okoznak, mintsem effektív életveszélyes fulladást. Nyilván ez azonnal kialakuló probléma, végleges megoldása az idegentest eltávolítása. Ha szükséges, ilyen esetben is el kell végezni a légcsőmetszést, szerencsére én eddig ilyen fokú fulladással még nem találkoztam.
Veleszületett vagy szerzett gége- és légcsőszükületek:
A veleszületett gége- illetve légcsőszükületek már újszülött korban felismerésre kerülnek. Általában egy hártyaszerű szűkület látható ilyenkor a gégében vagy alatta. Megoldása a légútbiztosítás mellett műtéti, főleg lézerrel kezelhető jól az elváltozás. A gégét érintő szűkületek esetén fennáll a lehetőség későbbi hangszalag-hegesedésre is.
A szerzett szűkületek messze legtöbbször hosszas intubáció következtében jönnek létre. Emiatt lényeges, hogy nem szabad hetekig az altatott/lélegeztetett betegeket intubálva hagyni, mert a tubus hosszú távon hegesedést okoz azokon a felszíneken, ahol érintkezik a nyálkahártyával!
A szerzett szűkületek kezelése komoly kínlódás, többszöri műtétet is igényelhet. Sokszor egy sikeresen elvégzett műtétet követően később újra viszaromlik a beteg állapota.
Ritkább okok a fulladásra:
A fentieken kívül még számos, vagyis inkább számtalan betegség/állapot vezethet fulladáshoz, szerencsére ezekkel még ritkábban találkozunk. Ilyen lehet egy extrém nagy Reinke ödéma (részletesebben ITT), illetve a gégesérv (laryngokele, képek ITT) is, vagy jóindulatú daganatok, pl. érdaganat a gége alatt. Ezek lassan, hetek-hónapok-évek alatt alakulnak ki, szerencsére gégemetszésig nem szokott elfajulni a betegség. Hosszú távú megoldásuk általában műtétet igényel.
