Közvetlenül mandulaműtét után a betegek gyakran panaszkodnak arról, hogy nem érzik jól az ízeket. Szerencsére viszont hosszú távon az ízérzészavar rendeződik, és a végső, kéthetes kontrollon már minden rendben szokott lenni. Azonban mégis, több esetriport is beszámolt már tartós ízérzés zavarról. Ugyan ezek csak 1-1 esetet ismertetnek, de hát végülis ezek is alátámasztják, hogy adott esetben mégiscsak lehet ilyen probléma.

Most akkor mi az igazság? Lehet ízérzészavar, vagy sem?

A kérdést tisztázandó, az European Archives of Oto-Rhino-Laryngology márciusi számában most megjelent egy cikk, amiben görög kollégák ismertetik a direkt erre kihegyezett prospektív vizsgálatuk eredményeit. Azt nézték, hogy 60 mandulaműtéten átesett betegből hány betegnél alakul ki a műtét másnapján ízérzészavar, hány betegnél marad ez meg a 15. napra (ami elvileg a gyógyulási idő), és a műtétet követően 1 hónap múlva. Persze a szokásos kekeckedésem megvan a cikkel kapcsolatban: 60 betegnél korrekt konklúziót még nem lehet levonni, bár az igaz, hogy a tendencia látható.

Úgy néz ki, hogy nem meglepő módon a betegek igazat mondanak, mikor a műtét után közvetlenül ízérzés zavarra panaszkodnak. A műtét másnapján a betegek 90%-a nem érzékelte megfelelően a műtét előtt egyébként egyértelműen azonosított, alacsony koncentrációban adott alapízeket. Főleg a nyelv hátsó részének ízérzésével volt probléma, és elsősorban a keserű és savanyú ízeket érezték rosszabbul a betegek.
A lokalizációt azzal magyarázzák, hogy bár a nyelv elülső részének ízlelőbimbói sérülhetnek a középkori kínzóeszközre hasonlító  nyelvlapoc által, de nem annyira, mint a nyelv hátsó részének ízérző rostjai (n. glossopharyngeus) maga a műtét okozta szövettrauma következtében.
Az érzészavar tartósságát illetően viszont a jó hír az, hogy a 15. napon már 84 és 97% között mozgott az ízérzékelés, függően a koncentrációtól és a nyelv régiójától. Az 1 hónapos kontrollon pedig már csak egy beteg jelzett nem tökéletes ízérzést.

A fentiek jelzik, hogy azért nagy tömegben nem jelentkezik tartós ízérzészavar mandulaműtét után. Viszont a 60 betegből 1 számomra nem jelenti azt, hogy kb. 5 % az esély rá. Ezt akkor merném kimondani, ha 600-ból lenne 10, vagy még inkább 6000-ből 100. De egyáltalán szükség van-e arra, hogy pontosan tudjuk, ha egyszer egyértelműen nem gyakori? Nem elég, ha annyit tudunk (sejtünk), hogy max 5% rá az esély?
Szerintem elég.