Bréking nyúz: Az ENT House Budapest blog 700 nevező közül bekerült a 2010-es Goldenblog új, egészség-életmód kategóriájának 50-es listájára! Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés a fül- orr- gégészetnek!

Az osztrák-magyar Politzer Ádám (1835-1920) az egyik első számú alakja volt a korai fülészetnek. Előtte még nem is nagyon volt olyan foglalkozás, hogy fülész, mivel nagyjából az 1800-as évek közepére tehető ennek az orvosi szakterületnek az önállósodása.

Albertirsán született, Kecskeméten és Budapesten járt iskolába, majd Bécsben tanulta az orvostudományt. Ott is kezdett dolgozni, 1861-től már mint a bécsi egyetem fülész tanára tevékenykedett. 1873-től társvezetője lett ugyanott a világ első, 20 ágyas fülészeti osztályának, amelynek járóbeteg rendelésén évi 12-15.000 fülvizsgálatot végeztek. Az egyik alapítója volt a világ első fülészeti újságjának, az Archiv für Ohrenheilkunde-nak, majd 1895-ben harmadmagával létrehozta az Osztrák Fülészeti Társaságot.

Munkásságából kiemelendő, hogy a világon ő publikálta az első jelentősebb fülészeti (otoscopiás) atlaszt 1865-ben. Az atlaszon kívül még számtalan könyvet írt, többek között fülbetegségekről, valamint fülanatómiáról és szövettani vizsgálatokról. Az anatómiai és patológiai munkásságának fontos része, hogy rendkívül sok fülészeti csontpreparátumot készített halottak koponyáiból, ezzel egyrészt normál anatómiai szituációkat is demonstrálni tudott, másrészt egyes kóros állapotok, betegségek megismerését is segítette.

Készített egy egyszerű, hordozható kvázi audiométert, azaz hallásvizsgáló berendezést. Ezzel már külön csont- és légvezetést is lehetett mérni. Ennél is fontosabb találmánya a máig nevét viselő Politzer-ballon, mellyel az orron keresztül a nem megfelelően működő fülkürtöt lehet nagyobb légnyomással kinyitni, hogy így egyenlítődjön ki a középfülben uralkodó nyomás a külső légnyomással szemben. A ballont jelenleg is gyakran használjuk fülkürtátjárhatósági vizsgálatra és terápiás célból egyaránt. Ezeken kívül, Politzer 1873-ban már a ventillációs tubusnak megfelelő csövet is helyezett be dobhártyába. Szintén az ő nevéhez fűzödik az otosclerosis felfedezése, első leírása, bár természetesen akkor még nem lehetett tudni a pontosabb molekuláris hátterét ennek a betegségnek. Az otosclerosison kívül kiemelten foglalkozott a középfülgyulladások szövődményeivel, a cholesteatomával, és a halláscsökkenések minden fajtájával.

Munkásságát kellő tisztelettel gondozza a szintén az ő nevét viselő nemzetközi fülészeti társaság, a Politzer Society.



(Képforrás: wikipedia)

Kisgyermekek középfülgyulladása kapcsán lassan alapvetéssé vált a szülők oldaláról, hogy kezelés=antibiotikum. Ez nagyrészt kényelmi tényezőkre vezethető vissza. Ugyanis a betegek (és szüleik) –teljesen érthető okok miatt- nem szeretnek ugyanazon betegség miatt többször is órákat várni egy orvosi vizsgálatra, az a biztos, ha kapnak antibiotikumot, mert akkor tuti meggyógyul a fül, nincs vele más teendő. Ez az orvosnak is tulajdonképpen sokkal egyszerűbb, nem kell bajlódni a beteggel annyit.

Viszont annyi probléma van, hogy a középfülgyulladás sokszor, talán mondhatni legtöbbször antibiotikum nélkül is meggyógyulna. Így feleslegesen kapott a gyermek antibiotikumot, amely magával vonja a következőket:
- a gyermek feleslegesen szenved az esetleges mellékhatásoktól (pl. hasmenés)
- nő az adott antibiotikumra ellenálló baktériumtörzsek kialakulásának esélye
- többletköltséget jelent

Természetesen nem arról van szó, hogy sohasem kell adni antibiotikumot középfülgyulladásnál. De bizonyos esetekben, megfelelően szoros fül- orr- gégészeti kontroll alatt tartott gyermeknél tényleg nem szükséges. Ez csak akkor működik, ha mind a beteg (szülei), mind az orvos extra munkát fektet a gyógyulásba-gyógyításba, hiszen így 1-3 naponta kontrollra kell járni. Ráadásul még ezek után is lehet olyan a szituáció, hogy X nap után mégiscsak antibiotikum adása mellett döntünk. De legalább megpróbáltuk anélkül…

Nemrég horvát kollégák publikáltak egy idevágó cikket az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban. Több, mint 300, 2 hónap és 6 év közötti kisgyermek esetét feldolgozva úgy találták, hogy kevésbé súlyos esetekben (pl. nincs láz, vagy a dobhártyát elődomborító genny) 60% feletti arányban gyógyultak meg antibiotikum nélkül is a gyermekek. Az ő ajánlásuk az antibiotikummal szemben természetesen szintén a szoros kontroll, „wait and see”, tehát az antibiotikum nélkül kezelt kis betegek figyelgetését ők sem tartják megkerülhetőnek. És ez így van rendjén.

Korábban már írtam arról, hogy a krónikus melléküregbetegségek báziskezelése nem antibiotikummal, hanem szteroiddal történik. Erre tessék, egy hete olvastam egy cikk absztraktját, hogy orrpolip ellen igenis hatékony az antibiotikum. Ugyan nem olyan hatékony, mint a lokálszteroid, az orrspray-k, de mintha hosszabb ideig hatna. Ráadásul a doxycyclinnél vették észre ezt a hatást, ami a fül- orr- gégészetben nemhogy nem elsővonalbeli, de még másod- sőt harmadvonalbeli antibiotikumnak sem minősül. Ez biztos más szakmák esetén nem igaz, de a fül- orr- gégészetben eléggé így van.

Egy hír lehetne, ennyi. Viszont először Ves Dimov Allergy Notes blogján is írt róla, majd másnap a Fauquier ENT blogjában is megemlítették. Érdemes összehasonlítani a két blogbejegyzést. Amit mindenképpen ki kell emelni (és erről csak Ves Dimov írt), hogy ez egy 47 beteg részvételével zajlott teszt volt. 47 fő esetén, egy első ilyen jellegű tanulmánynál nem írható le az, hogy a doxycyclin egy új kezelési lehetőség az orrpolipra. Ez így önmagában csak egy ötlet, de ilyenekből van még szerintem egy csomó. Én azt gondolom, hogy csak a velejáró felülfertőződést csökkenti. A kísérlet során myeloperoxidáz és matrix metelloproteáz szint csökkenést észleltek a doxycyclin csoportban, ami talán még bele is férhet ebbe a teóriába.

Tehát a címbeli kérdésre a válasz részemről még mindig az, hogy nem.

 
A belsőfül két alegységből tevődik össze, melyek közül a csiga (cochlea) a hallásért, (a fenti kép jobb oldalán), míg az ún. vestibularis rendszer az egyensúlyozásért felelős (a fenti kép bal oldalán).

A vestibularis rendszert a három félkörös ívjárat, és a hozzájuk tartozó utriculus (tömlőcske) és sacculus (zsákocska) alkotja. Ez a speciális folyadékot tartalmazó hártyás tömlőrendszer védett helyen, a középfültől befelé-felfelé, a koponyacsontban található (a lenti kép jobb felső részén)

A vestibularis rendszer működése biztosítja, hogy mind a szöggyorsulást (ívjáratokban), mind a lineáris gyorsulást (utriculusban, sacculusban) észleljük. Ha elmozdulunk, a tömlőrendszerben a folyadék is mozogni kezd. Ezzel az ívjáratok, az utriculus, valamint a sacculus adott pontjain elhelyezkedő mozgásreceptor szőrsejtek szőrei elhajlanak, ami a sejtek depolarizációjához vezet, és a sejt a hozzá tartozó ideg részére jelzést küld.

A szőrsejteknek egyébként van egy alapműködése, ami azt jelenti, hogy valójában ezek a receptorok a folyadék érdemi mozgása nélkül is küldenek jeleket a központi idegrendszerbe. Mozgás esetén viszont jóval gyakrabban tüzelnek, ez a mozgás igazi jele. Ebből adódik, hogy ha fülészeti betegség a szédülés oka, akkor az vagy a vestibularis rendszer túlműködése, izgalma miatt jön létre (pl. leginkább gyulladás), vagy az alulműködése, kiesése miatt (pl. traumás sérülés). Mind  a túl-, mind az alulműködés forgó jellegű szédüléshez vezet.


(Képforrás: wikipedia, fitinlondon.com)

A középfülgyulladás az egyik leggyakoribb gyermekbetegség. Sok esetben ez lehet nagyon elhúzódó vagy túl sokszor visszatérő, melynek okát folyamatosan kutatják. Szóba került már helyi genetikai ok, anatómiai eltérés, illetve tápláltsági-szociális tényező is. Szintén szóba került oki tényezőként a biofilm képződés is, amely jelenség az utóbbi időben az egyik nagy kedvencem lett.

Ez utóbbi lehetőséget egyik speciális oldaláról közelítette meg az a kutatás, amelyről nemrég a Medical News Today-ben számoltak be. Arról van szó, hogy az utóbbi időben elterjedt az a vélekedés, hogy a súlyosabb, elhúzódó, vagy gyakran visszatérő középfülgyulladás hátterében nem egy, hanem egyszerre több kórokozó, baktérium áll. Leggyakrabban a Haemophilus influenzae és a Moraxella catarrhalis nevű baktérium az, ami társfertőzésként jelen van ilyen esetekben. Állatkísérletekben most azt igazolták, hogy a Haemophilus influenzae egy olyan anyagot termel, amely a baktériumok biofilmképződését elősegíti, és szintén jelen lévő Moraxella catarrhalis antibiotikumokkal szembeni ellenállóképességét növeli. Az ún. autoinducer-2 (AI-2) az az anyag, amit a Haemophilus ilyenkor termel, és felelős ezért a jelenségért, melyet quorum sensing néven ismerünk. Ez egyfajta élőlények (főleg baktériumok, és egyes szociális rovarok) közötti kommunikációs forma, decentralizált rendszerek használják közös döntésekre.

A cikk szerzői az eredményeik alapján a Haemophilus elleni vakcinációban látják a terápiás lehetőséget. Ezzel végülis két legyet lehetne ütni egy csapásra: egy kórokozót eleve kiiktatnak (a Haemophilust, ha a vakcina ezt lehetővé teszi), illetve egy másik fajt pedig ezzel nem engednek helyben megerősödni.

Kíváncsian várom, hogy ez a klinikumban alkalmazható lesz-e, éa ha igen, akkor mikor. Amíg nem, addig marad a szokásos gyógyszeres kezelés, és szükség esetén a fülfelszúrás. Mert felszúrni néha igenis szükséges. Aki elvből vagy más okból egyáltalán nem szúr fel fület, szerintem bizonyos helyzetekben feleslegesen növeli a szövődmények lehetőségét.
 

Azt eddig is tudtuk, hogy a dohányzás nem tesz jót az orrnyálkahártyának (sem). A dohányfüst, mint irritáló tényező a nyálkahártya steril gyulladásához vezet, amelynek velejárója a duzzanat, a mirigyek fokozott működése, valamint a nyálkahártya felszínén lévő csillószőrök nem megfelelő működése. Emiatt sok dohányos panaszkodik gátolt orrlégzésről, fokozott váladékképződésről és garati váladékcsorgásról.

Pár hete a Laryngoscope-ban megjelent egy norvég kollégák által írt cikk, mely ennél tovább is megy, és egy más szemszögből is rávilágít a dohányzás orrnyálkahártyát érintő káros hatására. Azon túl, hogy ők is igazolták légáramlásméréssel és akusztikus rhinometriával, hogy a dohányzók orrüregi térfogata kisebb, valamint kevesebb levegő tud átáramlani rajta, még a lohasztó hatású gyógyszerek jóval kisebb hatékonyságát is igazolták. Tehát ugyanarra a lohasztó orrcseppre egy dohányzónak sokkal kevésbé csökken a nyálkahártya ödémája, mint egy nemdohányzónak. Emiatt orrbetegség esetén (pl. nátha, arcüreggyulladás) a dohányzók kezelése is nehezebb, vagy legalábbis panaszmentessé tenni őket. Ezen még adott esetben az sem segít, ha aktuálisan leteszik a cigarettát a betegek, hiszen a krónikus füsthatás nem múlik el órák-napok alatt.

Érdekes lenne tudni, hogy az allergiásoknak adott szteroidos orrspray-k mennyiben módosítják a füst hatását. Természetesen nem szabad abba a csapdába esni, amit a kávé és a fej-nyaki rák kölcsönhatásánál írtam: nem lehet cél ellensúlyozni egy káros szenvedélyt valamilyen gyógyszerrel.

Az elmúlt hetekben twitteren közzétett/ olvasott szakmai hírekből, publikációkból a legfontosabbak és legérdekesebbek, egy csokorban:


A viagránál és más potencianövelőknél is gyakrabban alakulhat ki halláscsökkenés:
Egy amerikai kutatás során 11500 férfit vizsgáltak meg, és összefüggést találtak a viagraszedés és a halláscsökkenés gyakoribbá válása között. A pontos ok-okozati összefüggés még nem ismert.
Cikk ITT.

Mi jelzi, hogy egy csecsemőnek középfül gyulladása van?
A fül dörgölése, vagy a nyugtalan éjszakai alvás nem jelenti azt okvetlenül, hogy a gyermeknek fülbetegsége van.
Cikk ITT.

Orrmandulaműtét sikerességének ellenőrzése műtét végén:
Az orrmandulaműtét végén nem mindig elég csak betapintani az orrgaratba, vizuálisan is meg kell győződni arról, hogy eltávolításra került az orrmandula egésze.
Cikk ITT.

Nem kell az egész alsó orrkagylót megkisebbíteni?
Orrdugulás miatt végzett radiofrekvenciás alsó orrkagyló megkisebbítés esetén a betegek ugyanolyan jónak ítélték az orrlégzésüket, ha nem a kagyló egészét, hanem csak az első harmadát kisebbítették meg.
Cikk ITT.

A vidéki gyermekek kisebb eséllyel lesznek allergiások:
Egy svéd kutatás szerint azok a kisgyerekek, akik első 5 évüket farmon vagy falun töltik, közel 20%-kal kisebb eséllyel lesznek később allergiás náthások.
Cikk ITT.

Beszédterápia és mandulaműtét:
A mandulaműtétet követő fájdalmat csökkenteni lehet főleg a lágyszájpad izmait is megmozgató beszédterápiával.
Cikk ITT.

Platinaszármazék kemoterápia hatása gyermekeknél:
Azon gyermekeknél, akik valamilyen rosszindulatú daganat kezeléseképpen platinaszármazék kemoterápiát kapnak, több, mint 40% eséllyel alakulhat ki a kezelés során percepciós halláscsökkenés. Emiatt fontos a betegek monitorozása, és a megfelelő  időben történő rehabilitáció.
Cikk ITT.

Gabapentin csökkenti a fájdalomcsillapítóigényt:
A neurológiában használatos gabapentin gyógyszer csökkenti a fej-nyaki rosszindulatú daganatos betegek fájdalomcsillapító igényét.
Cikk ITT.

Az allergiás náthára elsősorban úgy gondolunk, mint a gyermekek és a fiatalabb felnőttek betegségére. Pedig nem az, vagyis nem csak az. Hiszen időskorra is fennmaradhatnak, sőt jó eséllyel fenn is maradnak, vagy akár ilyen életkorban is kezdődhetnek a panaszok. Pontosan nem emlékszem az általam diagnosztizált legidősebb szénanáthás beteg életkorára, de kb. valahol 60-65 év között lehetett az illető. Persze ez egyáltalán nem gyakori történet, de előfordulhat.

Az idősebb allergiás betegek kezelésénél bizonyos szempontokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Pontosan erről szól a májusi Allergy and Asthma Proceedings-ben megjelent cikk, amelybe 2-3 hete botlottam bele.

Mi az, ami miatt allergiakezelés szempontjából speciális helyzetben vannak idősebbek a fiatalokhoz képest?
- Máshogy működik (lassabb) az anyagcseréjük
- Több gyógyszert használnak, nagyobb az esély gyógyszer interakcióra
- Gyakrabban találkozunk nyelési nehezítettséggel
- Látási és mozgásszervi problémáik lehetnek

Az allergiás nátha kezelése jelenleg, mindenki számára elérhető formában a szteroidtartalmú orrspray-t, valamint a tabletta (szirup) formátumú antihisztaminokat jelenti. Tehát túl nagy variációs lehetőség a kezelésben nincsen. Viszont a fenti szempontokat figyelembe véve, az allergiás nátha időskorban jobban kezelhető az orrspray-vel, mint a tablettával. Ugyanis a helyben felszívódó orrspray esetében gyakorlatilag kizárható a gyógyszer interakció, és az anyagcsere változása sem igazán érinti. Könnyebb használni, mint egy újabb tablettát még a többiek mellé észben tartani, és bevenni.

Ilyen aspektusból más kategóriát képviselhetnek az idősebbek. Ráadásul ahogy nő az allergiás nátha előfordulási aránya, az idősebb allergiások száma is nőni fog. Persze az allergiakezelés egy forró téma, sok kutatás folyik ez ügyben. Mire a mai sok allergiás gyerek idős korba lép, addigra már lehet, hogy egy egyszerű géncserével megoldható lesz az allergiás nátha kezelése.

A Medical News Today hívta fel pár napja a figyelmünket egy az Amerikai Rákkutató Szövetség hivatalos lapjában, a Cancer Epidemiology, Biomarkers & Prevention-ben megjelent tanulmányra. Ebben olyan eredményeket közöltek neves amerikai egyetemek fül- orr- gégészei, melyek alapján úgy tűnik, hogy a rendszeres kávéfogyasztás csökkenti a fej-nyaki rosszindulatú daganatok előfordulási esélyét. Nem mindegyik típusnál -például a gégerák kialakulásának esélyét nem-, de a szájüregi és a szájgarati rák előfordulási esélyét szignifikánsan csökkenti.

Az eredmények alapján a fej-nyaki daganatok esetén ez a protektív hatás főleg azokra érvényes, akik nagy mennyiségben, legalább napi 4 csészényi kávét fogyasztanak. Hitelesnek tekinthető a tanulmány, mivel 9 korábbi cikket elemeztek újra, összesen több, mint 14.000 beteg adatait összegezve. A koffeinmentes kávénál egyébként nem találtak ilyen összefüggést, bár az ezzel kapcsolatos adatok nem voltak olyan részletesek és egyértelműek, mint a normál, koffeint tartalmazó kávénál.

Nagyon fontos, hogy ez a tanulmány nem azt jelenti, hogy aki ezentúl nekiáll nagy mennyiségben kávét fogyasztani, az garantáltan elkerüli a szájüregi daganatokat! Illetve az sem megoldás, hogy valaki a napi 1 doboz cigi, meg mellé a 2 deci tömény okozta fokozott szájüregi rák kockázatot akarja kávéfogyasztással ellensúlyozni! Még elég sok feltáratlan molekuláris mechanizmus van a háttérben, pontosabban kellene látni, hogy melyik molekula és miként gátolja a tumoros sejtek kialakulását vagy növekedését. Például az sem kizárt, hogy nem is maga a kávé, hanem egy arra adott immunválasz vagy más reakció az, ami véd a ráktól.

(képforrás: dreamstime.com)