Kisgyermekek középfülgyulladása kapcsán lassan alapvetéssé vált a szülők oldaláról, hogy kezelés=antibiotikum. Ez nagyrészt kényelmi tényezőkre vezethető vissza. Ugyanis a betegek (és szüleik) –teljesen érthető okok miatt- nem szeretnek ugyanazon betegség miatt többször is órákat várni egy orvosi vizsgálatra, az a biztos, ha kapnak antibiotikumot, mert akkor tuti meggyógyul a fül, nincs vele más teendő. Ez az orvosnak is tulajdonképpen sokkal egyszerűbb, nem kell bajlódni a beteggel annyit.

Viszont annyi probléma van, hogy a középfülgyulladás sokszor, talán mondhatni legtöbbször antibiotikum nélkül is meggyógyulna. Így feleslegesen kapott a gyermek antibiotikumot, amely magával vonja a következőket:
- a gyermek feleslegesen szenved az esetleges mellékhatásoktól (pl. hasmenés)
- nő az adott antibiotikumra ellenálló baktériumtörzsek kialakulásának esélye
- többletköltséget jelent

Természetesen nem arról van szó, hogy sohasem kell adni antibiotikumot középfülgyulladásnál. De bizonyos esetekben, megfelelően szoros fül- orr- gégészeti kontroll alatt tartott gyermeknél tényleg nem szükséges. Ez csak akkor működik, ha mind a beteg (szülei), mind az orvos extra munkát fektet a gyógyulásba-gyógyításba, hiszen így 1-3 naponta kontrollra kell járni. Ráadásul még ezek után is lehet olyan a szituáció, hogy X nap után mégiscsak antibiotikum adása mellett döntünk. De legalább megpróbáltuk anélkül…

Nemrég horvát kollégák publikáltak egy idevágó cikket az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban. Több, mint 300, 2 hónap és 6 év közötti kisgyermek esetét feldolgozva úgy találták, hogy kevésbé súlyos esetekben (pl. nincs láz, vagy a dobhártyát elődomborító genny) 60% feletti arányban gyógyultak meg antibiotikum nélkül is a gyermekek. Az ő ajánlásuk az antibiotikummal szemben természetesen szintén a szoros kontroll, „wait and see”, tehát az antibiotikum nélkül kezelt kis betegek figyelgetését ők sem tartják megkerülhetőnek. És ez így van rendjén.