Azt eddig is tudtuk, hogy a dohányzás nem tesz jót az orrnyálkahártyának (sem). A dohányfüst, mint irritáló tényező a nyálkahártya steril gyulladásához vezet, amelynek velejárója a duzzanat, a mirigyek fokozott működése, valamint a nyálkahártya felszínén lévő csillószőrök nem megfelelő működése. Emiatt sok dohányos panaszkodik gátolt orrlégzésről, fokozott váladékképződésről és garati váladékcsorgásról.

Pár hete a Laryngoscope-ban megjelent egy norvég kollégák által írt cikk, mely ennél tovább is megy, és egy más szemszögből is rávilágít a dohányzás orrnyálkahártyát érintő káros hatására. Azon túl, hogy ők is igazolták légáramlásméréssel és akusztikus rhinometriával, hogy a dohányzók orrüregi térfogata kisebb, valamint kevesebb levegő tud átáramlani rajta, még a lohasztó hatású gyógyszerek jóval kisebb hatékonyságát is igazolták. Tehát ugyanarra a lohasztó orrcseppre egy dohányzónak sokkal kevésbé csökken a nyálkahártya ödémája, mint egy nemdohányzónak. Emiatt orrbetegség esetén (pl. nátha, arcüreggyulladás) a dohányzók kezelése is nehezebb, vagy legalábbis panaszmentessé tenni őket. Ezen még adott esetben az sem segít, ha aktuálisan leteszik a cigarettát a betegek, hiszen a krónikus füsthatás nem múlik el órák-napok alatt.

Érdekes lenne tudni, hogy az allergiásoknak adott szteroidos orrspray-k mennyiben módosítják a füst hatását. Természetesen nem szabad abba a csapdába esni, amit a kávé és a fej-nyaki rák kölcsönhatásánál írtam: nem lehet cél ellensúlyozni egy káros szenvedélyt valamilyen gyógyszerrel.