Kényes helyzet, mikor egy elvileg kezelhető fej- nyaki rosszindulatú daganatos beteg visszautasítja a megajánlott "hagyományos", bizonyítékokon alapuló orvosi terápiát, és ehelyett valami alternatív, semmmilyen hatékonysági igazolással nem bíró humbug kezelést választ. Értjük mi orvosi oldalról, hogy finoman szólva sem jó hír, amikor azt kell közöljük egy beteggel, hogy ki kell vegyük a gégéjét, meg az összes nyaki nyirokcsomóját mondjuk gégerák miatt, és utána egy lyukon át veheti majd a levegőt az élete hátralévő részén, és a beszéd is csak nagyon macerásan, így-úgy fog menni. Ráadásul még csak nem is 100%, hogy kilábal a betegségből. VISZONT AZ ALTERNATÍV "KEZELÉSEK" BIZTOS NEM FOGNAK SEGÍTENI, a daganat vígan nő tovább a csodaszerek mellett, és előbb-utóbb tutibiztos, hogy a beteg belehal a betegségébe. Az orvosi javaslat tehát egy esély, míg az alternatív kezelések meg egy nagy lehúzás, de lehet, hogy a gyilkosság a megfelelő kifejezés.

Pont ezért fontos az a cikk, ami most jelent meg open access a Laryngoscope-ban. Itt azokat a betegeket követték, akiknél valamilyen fej-nyaki rosszindulatú daganat (jellemzően szájüregi-, garat-, és gégerák) felismerése kapcsán még kezelhető stádiumban voltak, viszont azért utasították el az orvosi kezelést, mert inkább valamilyen alternatív gyógyómódot választottak (Clinical outcomes of head and neck cancer patients who refuse curative therapy in pursuit of alternative medicine). 19 ilyen beteg volt ebben a kanadai kutatásban, akik átlagosan 10 hónapnyi alternatív gyógymód próbálkozás után kötöttek ki újra az egészségügyben. Ekkor már csak 8 betegnél volt elvi lehetőség kezelésre, a másik 10 betegnél már szóba se jött bármi terápia, annyira előrehaladt a betegség. Érdekes módon még ekkor is csak ketten választották végül az orvosi kezelést (műtét plusz/mínusz sugárkezelés, plusz/mínusz kemoterápia), ők viszont meg is gyógyultak, vagyis az onkológiában fontos 5 éves túlélés megvolt. Összességében, a vizsgálati időszakban a 19 betegből 11 meghalt, és az előbb említett 2 beteg mellett még élő 7 másik betegnél viszont továbbra is ott volt a daganat, jellemzően már nem kezelhető kiterjedtségben, és csak idő kérdése, hogy mikor halnak bele. Tehát nem mondhatjuk, hogy hú, de mennyire jól működtek az alternatív megoldások. Egész pontosan semennyire.

Szóval ennyit az alternatív kezelésekről. Lehet velük játszadozni ártalmatlan problémák esetén, de nem a daganatoknál. És igen, sajnos nem minden betegségre van megnyugtató megoldása a hagyományos orvoslásnak, de egy esély még mindig jobb, mint a biztos halál. 

A gyógynövények reneszánszukat élik, viszont sem egy átlagos beteg, sem egy átlagos orvos nem tud eleget erről a területről. Mennyire evidence based a gyógynövénytan? Mennyire szerepelnek gyógynövények az ajánlásokban? Ugyanúgy befolyásolják a betegségeket, mint a szintetikus gyógyszerek? Hol áll gyógynövény téren a fül- orr- gégészet? Milyen fül- orr- gégészeti betegségek esetén jöhetnek szóba gyógynövények? Milyen olyan gyógynövények léteznek, amiket speciálisan fül- orr- gégészeti problémákra lehet ajánlani?

Ezekrők beszélgetünk a gyógynövények talán legelismertebb hazai szakértőjével, dr. Csupor Dezsővel, gyógyszerésszel, tanszékvezető egyetemi docenssel, a pirulakalauz.hu főszerkesztőjével, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának elnökével.

Ez a legfrissebb adásunk itt érhető el:

Korábbi podcast adásaink ITT érhetők el.

Most gyűlt össze megint annyi cikk, hogy érdemes legyen megosztani. Vannak itt komoly dolgok, pl. a COVID-19 okozta collateral damage, amiről nem illik beszélni. De a COVID-19 a n. trigeminus funkció kapcsán is előkerül. Vagy az is érdekes, hogy a szülők szerint mennyire fontos szerepe lenne a social mediának a gyermek fül- orr- gégészeti felvilágosításban. Az ISSNHL, mint migrén fenomén? És persze egy csomó onkológia (Halmos Gyurival a sentinel nyirokcsomokról!).

Collateral damage of the COVID-19 pandemic: an alarming decline in critical procedures in otorhinolaryngology in a German university hospital

Parental Views on the Role of Social Media in Pediatric Otolaryngology

What is the role of sentinel lymph node biopsy in the management of oral cancer in 2020?

Association of Perioperative Complications with Vitamin D Levels in Major Head and Neck Surgery

Radiofrequency Ablation and Autonomous Functioning Thyroid Nodules: Review of the Current Literature

Treatment of Long-term Sudden Sensorineural Hearing Loss as an Otologic Migraine Phenomenon

Adenoid measurement accuracy: A comparison of lateral skull film, flexible endoscopy, and intraoperative rigid endoscopy (gold standard)

Endotype-related recurrence pattern of chronic rhinosinusitis in revision functional endoscopic sinus surgery

Patients with COVID-19-associated olfactory impairment also show impaired trigeminal function

Surgical Treatment Strategies for Laryngeal Chondrosarcomas: A Single Institution Investigation

Postoperative antibiotic use in patients with unilateral purulent chronic rhinosinusitis

Temporal Bone Osteoradionecrosis: An 18-year, Single-Institution Experience

Vegyétek, vigyétek!

Nagyon jópofa dologra bukkantam most a Laryngoscope-ban. Összeszedték az elmúlt 21 év 21 legfontosabb gégészeti cikkét (Twenty-One for 2021: The Most Influential Papers in Laryngology Since 2000), és itt a gégészetet szó szerint, vagyis szűkebb értelemben kell venni. Kizárólag a gégével kapcsolatos (laryngológiai) cikkeket keresték, tehát sem fül, sem orr, sem egyéb más fül- orr- gégészeti alterület nem játszott, viszont a gégészeten belül jöhetett hangképzési, onkológiai, nyeléssel kapcsolatos, és légúti közlemény is.

Hogyan sikerült ezt összehozni? Az történt, hogy összeállt egy csapat, 16 gégész, akik vezető fül- orr- gégészeti újságok szerkesztői, gégészeti szervezetek vezetői, illetve véleményvezérek (thought leaders in the field). Ők vettek részt az összeállításban. Mindannyian 5-10 db, 2000 után publikált, szerintük meghatározó (influential) cikkeket dobhattak be a közösbe, amiből aztán több körös szavazással, illetve a cikkek bibliometriai méricskélésével jött ki a 21 legjobb cikk. Viszont nagyon fontos, hogy nem kizárólag a bibliometria számított, hanem jelentős részben a szubjektum. Illetve az is fontos, hogy csak eredeti közlemények, klinikai kutatások jöhettek szóba, alapkutatás, illetve transzlációs publikációk nem. A gégészet fent említett, további altémái (hangképzés, onkológiai, nyelés, légút) egyébként nem voltak meghatározva, ezen belül bármi játszhatott. A módszertan természetesen ennél sokkal bonyolultabb volt, de aki kíváncsi, a fenti linken járjon utána.

És hogy akkor melyik is az a bizonyos legjobb 21 cikk? Az érdeklődők kénytelen kattintani a cikkre, aminek az első táblázata tartalmazza ezt az infot (Twenty-One for 2021: The Most Influential Papers in Laryngology Since 2000). Nekem kicsit meglepő volt, hogy csak 4 onkológiai témájú közlemény került bele, én többre tippeltem. Ezek szerint a gége onkológiájában mostanság nagyon sok fontos újat nem lehetett mondani. A legtöbb publikáció (12) a hangképzésről szól.

Miért érdekes ez az egész? Egyrészt nekem nagyon vicces a Twenty-One for 2021 cím, szeretem, amikor a komoly dolgokba lehetőség szerint humort visznek be. Másrészt még ennél is fontosabb, hogy itt nem az evidence based, hanem az eminence based medicine egyik megnyilvánulását látjuk. Azaz meghatározó emberek a szubjektív véleményüket mondják el, nem pedig valami matematikai alapú adat, számítás eredmény kerül elő. Imádom az evidence based medicine-t, de nagyon sok mindenre nem lehet (még) alkalmazni. Sok esetben (még) nincs (elég) adat, sőt, valamire sohasem lesz, illetve -és ezt nagyon óvatosan szabad csak kimondani- nem minden eredménynek, adatnak szabad vagy lehet hinni. Attól még persze a bizonyítékon alapuló orvoslás viszi a prímet, de fontos, hogy azok az emberek, akik ezen elvek mentén dolgoznak, ők mit gondolnak az egészről, mik a benyomásaik, érzéseik, véleményük. Ráadásul itt nem 1-1 magányos harcos mondja meg a tutit, hanem okos emberek együtt, ezért még értékesebb ez az anyag.

A történet messziről indul. Amikor 13-14 éve elkezdtem RSS olvasót használni a fül- orr- gégészeti újságok monitorozására, elárasztott a sok friss szakmai kutatás, cikk, összefoglaló, stb. Egy csomó fontos fül- orr- gégészeti újság van (Laryngoscope, Head & Neck, European Archives, Otolaryngology - Head & Neck Surgery, Acta Otolaryngologica, JLO, Clinical Otolaryngology, Auris Nasus Larynx, stb.), számonként 20-30-40 cikkel, és ezek mind maguktól ömlöttek az RSS olvasómba. Szóval minden hónapban százas nagyságrendben fésültem át az aktuális szakirodalmat - nyilván ezek messze nagy részét csak cím szintjén. Kollégákkal beszélgetve kiderült, hogy ezzel eléggé egyedül vagyok, vagyis nem sokan tudják/akarják ilyen hatékonysággal monitorozni a szakmai fejleményeket, ezért jó lenne egy szűrés után ezekből a legfontosabbakat megosztani.

Így amikor 12 éve elkezdtem blogot írni, akkor a legfontosabb bejövő cikkekből blogbejegyzések születtek. De így is maradt havi 5-10-20 olyan publikáció, amiket sajnáltam kidobni a lecsóba, vagyis sajnáltam, ha mások lemaradnának róla, de ezekre nem volt kapacitásom külön blogbejegyzést írni, bár fontosaknak véltem őket. Emiatt regisztráltam még 2009-ben a twitterre, mert gondoltam ott osztom meg ezeket a cikkeket egy link formájában, az a platform való erre. Ha az USA elnökének megfelel a twitter, akkor talán nekem is meg fog. Ezt speciel rosszul gondoltam, mert legalábbis Magyarországon alig használják a twittert, és emiatt én hiába osztottam ott meg lelkesen a cikkeket, a kutya nem olvasta el. Köztes megoldásként azt találtam ki, hogy a twitteren megosztott cikkek legjavából időnként csinálok egy gyűjteményt, és abból lesz egy blogbejegyzés (Fül- orr- gégészeti rövidhírek twitteren).

3-4 évig küzdöttem a twitterrel, de aztán az alacsony hatékonysági mutatóim miatt felhagytam vele. Akkor jött a hírlevél. Itt hetente küldtem ki a fent emlegetett fontosabb cikkekből egy csokornyit a feliratkozó kollégáknak, szépen csomagolva, tematizálva, stb. A hírlevél korszak egészen 2018-ig tartott, amikor beütött a GDPR mizéria (A hírlevél nem vész el, csak átalakul). Később kiderült, hogy ez a GDPR ügy nem egy megugorhatatlan probléma, de akkor éppen erre nem volt energiám. Arról nem beszélve, hogy a hírlevél is egy idő után elég melóssá vált, minden héten csinálni, szerkeszteni. Szóval abbahagytam, az RSS olvasóból pedig alig mentettem ki cikkeket, legalábbis a korábbiakhoz képest.

Most jött el az a pillanat, hogy kimondjam, EZ NEM MEHET ÍGY TOVÁBB! Azt a sok jó cikket nem lehet csak úgy kidobni az ablakon. Viszont a hírlevélre nincs felesleges vegyértékem, más megoldás kell, kellett. Így visszakanyarodtam a twitterről a blogra összegyűjtött hírcsokornál, mínusz twitter. Tehát egyszerűen a fontosabb cikkeket összerakom egy blogbejegyzésbe, és kész. Viszont azt is eldöntöttem, hogy nem ígérek semmit. Nem ígérem meg, hogy hetente lesz ilyen gyűjtemény. Nem ígérem meg, hogy tematizálom a cikkeket, és nem ígérem meg, hogy magyarra lefordítom a cikkek címét, mint anno a hírlevél kezdeti fázisában, és a magyar twitter fiókomnál. Amikor összejön annyi érdekes cikk, hogy legyen belőle egy hírcsokor, akkor megcsinálom. Ha ez 2 hét múlva lesz legközelebb, akkor 2 hét múlva, ha 3 hónap múlva, akkor meg akkor. De lesz ilyen, és akkor lássuk, hogy az elmúlt hetekben én mit találtam érdekesnek:

Cost-effectiveness of oral cancer screening approaches by visual examination: A systematic review

To Pack a Nose: High-Fidelity Epistaxis Simulation Using 3D Printing Technology

Head and neck osteosarcomas: An analysis of treatment trends and survival outcomes in the United States (2004–2016)

Teaching middle ear anatomy using a novel three-dimensional papercraft model

Stereotactic body ablative radiotherapy for reirradiation of small volume head and neck cancers is associated with prolonged survival: A large, single-institution, modern cohort study

Tertiary Lymphoid Organs: A Primer for Otolaryngologists

Impact of Treatment for Nasal Cavity Disorders on Sleep Quality: Systematic Review and Meta-analysis

Increased Risk of Nasal Septal Abscess After Septoplasty in Patients with Type 2 Diabetes Mellitus

Comparison of outcomes of the Epley and Semont maneuvers in posterior canal BPPV: A randomized controlled trial

Van egy olyan tapasztalás, de legalábbis érzés, hogy a többedik alkalommal behelyezett grommet tubus mintha hamarabb esne ki, mint az első. Úgy tűnik ez másnak is gyanús volt, mert nemrég jelent meg egy Laryngoscope case-control study erről (Second Sets of Tympanostomy Tubes Extrude Sooner), aminek a bevezetője ez az egy mondat: "Some clinicians believe second sets of tympanostomy tubes extrude more quickly than first sets.". Hát igen, ezt mondtam, én is ezek között a klinikusok között vagyok. Egyébként nem variálják agyon a bevezetést, nincs nagy magyarázkodás, ami nekem mindig szimpatikus.

Eszerint úgy néz ki a történet, hogy a 2. alkalommal behelyezett tubusok 48%-a már nincs a helyén az egyéves kontrollon, míg az elsők esetében ez az arány csak 28%. OK, nem nagyságrendi különbségről van szó, de azért markáns. Szóval mind a betegfelvilágosítás, mind a saját magunk lelki felkészítése során ezt szem előtt kell tartani. Illetve a szerzők szerint érdemes egy kicsit a második (következő) tubussal várni, mivel esélyes, hogy hamarabb ki fog esni.

Érdekes lenne azt is megnézni, hogy a többedik tubus esetében nagyobb-e a posztoperatív szövődmény ráta, itt elsősorban a tartós perforációra vagy a cholesteatomára gondolok. Logikus lenne, ugyanakkor nem mindig az jön be, ami logikus. De meglepne, ha például nem maradna többször lyukas a dobhártya a többedik grommet tubus után, mert itt amellett, hogy vélhetően a beavatkozás maga sem tesz jót a dobhártya szerkezetének, még egy makacs ventillációs probléma is ott van. Tehát ha a feltevésem igaz, nem biztos, hogy (csak) maga a beavatkozás, hanem az alapprobléma is növeli az esélyt. Persze itt kicsit sok a "ha", de az orvoslás már csak ilyen, meg ez most csak egy gondolatkísérlet. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy ha nem tesszük be a tubust, az önmagában tartós egészség-károsodáshoz vezethet, tartós halláscsökkenéshez, adhezív folyamathoz, stb.

Egy szakmai beszélgetésen merült fel, hogy mi legyen, ha egyoldali mandula megnagyobbodást (unilateral tonsillar enlargement - UTE) látunk, aminek okairól már 8 éve is volt szó itt a blogon (Egyoldali torokmandula-megnagyobbodás). Ugye ilyenkor a rosszindulatú daganat ugrik be, hogy hát azt kell kizárni, nehogy az okozza a megnagyobbodást. Emiatt vannak olyan intézmények, helyek, iskolák, ahol az UTE mandulaműtét automatikus indikációját is képezi. De nem mindenhol.

Most kicsit utánamentem ennek, és találtam egy 6 évvel ezelőtti TRIO Best Practice ajánlást erre az ügyre (What is the best management of asymptomatic unilateral tonsillar enlargement?). Itt elsősorban a gyermekkori lymphomát emelik ki, mármint, hogy azt kell kizárni a mandula eltávolításával. Mondjuk én sokkal inkább felnőttekkel találkozom, ezért ott inkább a laphámrák veszélyt gondoljuk, bár a lymphoma játszik a felnőtteknél is. Mindenesetre rögtön rátérhetünk a legfontosabb take home message-re, ami ez: "...there is no clear evidence that UTE demands tonsillectomy, but also no clear evidence that tonsillectomy is not indicated. Decisions must be made on an individual basis by the treating clinician." Szóval nem lehet univerzális szabályt felhúzni, nem lehet pusztán az egyoldali megnagyobbodás alapján evidence based döntést hozni. Ráadásul a Best Practice szerint volt olyan kutatás is, ami azt vizsgálta, hogy a kivett mandulák preoperatív aszimmetriája milyennek bizonyul az eltávolított specimenekben, és ott például azt találták, hogy nagyon sokszor végül nem is volt jelentős eltérés a két mandula mérete között. Tehát az egyoldali megnagyobbodás lehet, hogy csak ál-megnagyobbodás.

UTE esetén mindenképpen kell mankókat keresni, és nagyon alaposan tovább vizsgálódni. Van-e nyaki tapintási lelet, vannak-e megnagyobbodott nyirokcsomók a környéken? A képalkotó, nyaki lágyrész ultrahang lát-e valamit? Van-e eltérés a vérképben, vannak-e egyéb panaszai a betegnek, felnőttnél dohányzás, alkoholfogyasztás? Sajnos a biopszia nem okvetlen ad jó diagnózist, ha nincs látható eltérés a mandulában, csak a megnagyobbodás. Ha minden más negatív, akkor opció a szorosabb utánkövetés, de opció az eltávolítás is. És aztán ennek a kérdésnek az eldöntéséhez adott az  1-2 százalékos esély a malignitásra, versus a mandulaműtét a maga maceráival, negatív és esetleges pozitív hozadékaival, úgymint
A mandulaműtét hosszú távon tényleg növeli a légúti fertőzések és allergia esélyét?
Torokmandulaműtét után könnyebb teherbe esni
Vérátömlesztés mandulaműtét után
És a sort még lehet folytatni a torokmandula címkék végigböngészésével.

Korábbi Triological Society Best Practice bejegyzések pedig ITT érhetők el.

Múlt héten zajlott le a 3. Budapesti Fülsebészeti Kurzus a Semmelweis Egyetemen. Szerintem szokás szerint tök jó volt, én legalábbis jól éreztem magam :). De az is mindent elárul, hogy már most, reklám nélkül is alig van hely az októberre tervezett következő tanfolyamra. Pénteken tartottam előadást ott az endoszkópos fülsebészetről, ahol elmondtam, hogy nekem úgy tanították, hogy csak az fogjon endoszkópos fülműtétbe, aki tud mikroszkóppal is operálni, mert lehet, hogy váltani kell menet közben. De azt is hozzátettem, hogy az eddigi tapasztalatom alapján szerintem élesen külön lehet venni az egyes betegségeket, műtéti indikációkat. Mert míg például cholesteatoma esetén tényleg mindenképpen kell a mikroszkópos tapasztalat, mert ott tényleg reális, hogy nem tudjuk befejezni endoszkóppal a műtétet, addig például egy sima centrális perforáció esetén, ha tág a beteg hallójárata, akkor szinte 0 az esélye annak, hogy ne lehessen megoldani endoszkóppal. Így, ez utóbbi esetben akár helyből endoszkóppal is meg lehet tanulni perforációt zárni, nem muszáj mindenképpen előtte mikroszkópos jártasságot szerezni.

Tegnap jött a szokásos hírlevél a European Archives of Oto- Rhino- Laryngology-ban megjelenő cikkekről, amiben mit ad Isten, pont van egy prospektív vizsgálat, amiben a tanulási görbét vették górcső alá I-es típusú tympanoplastica kapcsán, és azt (is) vizsgálták, hogy jobbak-e az eredmények azoknál, akik előtte már mikroszkóppal is operáltak, mint azoknál, akik egyből endoszkóppal kezdtek el lyukas dobhártyához nyúlni (Learning curve for endoscopic tympanoplasty type I: comparison of endoscopic-native and microscopically-trained surgeons). Nagy örömömre az jött ki, hogy nem volt statisztikai különbség a 2 csoport között, lényegében ugyanúgy dolgoztak a korábban mikroszkóppal már operálók, mint a "mikroszkóp szűzek" :). Mindkét csoportnál az első 25-25 esetet vizsgálták, és mindkét csoportnak az első 5 esete még jóval lassabb volt, mint a vizsgálatba bevont utolsó 5 esete. Tehát már 25 esetnél is érezhető a learning curve alakulása.

Fontos ez az eredmény, mert eddig nem volt ilyen jellegű vizsgálat, és nyilván nekem is hájjal kenegetik a hátam, hogy mások, nálam sokkal profibb nemzetközi endoszkópos fülsebészek is arra jutottak adatokkal alátámasztva, amit én gondoltam, sejtettem. Sőt, nem is akárki profik, hanem ahol én is elsajátítottam az endoszkópos fülsebészet alapjait Bernben, Svájcban (Endoszkópos fülsebészeti tanfolyam Bernben: SEES 2017). Ráadásul az a Lukas Anschütz vezette a kutatást, akit szintén pont kiemeltem a a tanfolyamon, mint követendő embert, aki fiatal kora ellenére már nagyon sokat letett nemzetközi szinten az endoszkópos fülsebészetben.

Szóval érdemes lenne átgondolni a fülsebészeti oktatást is ezen a vonalon. Úgy tűnik, hogy érdemes elemeire szedni a fülsebészetet, és a perforáció zárását mikroszkópos múlt nélküli embereknek is lehet oktatni. Ugyanakkor az elemszám nagyon fontos. Ha nincs volumen, megfelelő betegszám, akkor megette a fene, mert endoszkóppal sem fogja megtanulni az illető a fülsebészetet.

Ugyan még csak május második fele van, de én annyira jónak találom az OTONOTES nevű oldalt, hogy már most megszavazom neki a 2021 legjobb fül- orr- gégészeti weboldala címet.

Miért?

Kezdjük a dizájnnal. Mobilra optimalizált, minden sallangtól mentes, nagyon egyszerűen kezelhető, rendkívül ízléses felület. Nincs rajta egy felesleges gomb vagy menüpont sem, és amik vannak, azok jól érthetők, egyértelműek, célirányosak. Tényleg semmi fölösleges rizsa, vagy alibi gomb. És hát zseniális a főoldali kép. Ezt így leírva most majdnem elsírtam magam, olyan jó az egész :)

De a lényeg nem a külcsín, az hagyján, a lényeg a tartalom. Nincs sok menüpont, de azok mindent visznek:
"Landmark/influental articles"
"Systematic reviews"
"Guidelines"
"Classifications and gradings"
"Helpful links"

Szóval itt van egy csomó friss, nemzetközi szakmai ajánlás, ha jól számoltam legalább 40 darab. Aztán szintén vagy 40-50 darab klasszifikációs rendszer, amik közül egyébként 1-2 örökzöld már előkerült itt a blogon is (pl. Keros, Wullstein, Lund-Mackay), de a lényeg, hogy a jelenlegi kutatásokban használt fontos rendszerek is ott vannak, pl. SNOT-22, Reflux Severity Index, House-Brackmann, stb. Még ezeknél is sokkal több systematic review összefoglaló is ott van, valamint mérföldkő cikkek, amikből párat átböngészve tényleg azok. Kérdés csak, hogy ezeknek ki a kurátora, mert az nem derül ki. Ha valami hátránya az oldalnak, az a transzparencia közel teljes hiánya. A The Role of a Social Media-Based Surgical Education Platform: "OtoNotes" című cikk alapján azt sejtem, hogy USA (New York) bázisú az ügy, de túl sok más nem derül ki. Emiatt megbukna az általunk létrehozott EgészségKommandó hitelességi vizsgálatán, de ezt most szakmai okok miatt, szabálytalanul, jobbról kerüljük ki :)

Összességében, ez egy olyan oldal, amit a szakvizsgára készülőknek kötelezően át kellene tanulmányozni, de persze nem csak nekik ajánlom. Rendkívül velős, sűrű anyag, és én ezt szeretem. Hagyják a felesleges köröket, itt csak a lényeg van.

A legújabb podcast adásunkban a cholesteatomát vesszük elő, most egyértelműen betegfelvilágosítási céllal, abszolút gyakorlati megközelítésből. Megpróbáltuk bő 20 percbe belesűríteni a legfontosabb tudnivalókat erről a betegségről. Ha valakinél cholesteatomát diagnosztizálnak, akkor itt egyben, tömören -és remélhetőleg közérthetően- megkapja a legfontosabb információkat, kezdve a kialakulásának okairól, a lehetséges szövődményekről, a műtétről, annak következményeiről, gondozásról, stb.

Ez a legfrissebb adásunk itt érhető el:

Az alábbi blogbejegyzésekre utalunk vissza az adásban:

Lehetséges elméletek a cholesteatoma kialakulására
Szelektív epitympanalis diszventilláció: egy szimpatikus cholesteatoma elmélet
Krónikus középfülgyulladás szövődményei manapság
Mennyire időzített bomba a cholesteatoma?
Endoszkópos fülműtét klasszifikáció cholesteatomás esetekre

Korábbi podcast adásaink pedig ITT érhetők el.