Szomorúan értesültünk róla, hogy 10.15-én elhunyt Z. Szabó Professzor Úr, iskolateremtő mesterünk, az Orvostovábbképző Egyetem, majd Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem volt rektora, Fül- Orr- Gégészeti Klinikájának volt vezetője majd professor emeritusa, és még hosszasan lehetne sorolni, hogy mi mindent csinált, végtelen munkabírással és odaadással. 6 évvel ezelőtt, a 80. születésnapja kapcsán méltattam őt itt a blogon (Z. Szabó Professzor Úr 80. születésnapjára), és nem is nagyon szeretném az ott leírtakat ismételni, de azt mindenképpen kiemelném, hogy nem lenne sem az ENT House Budapest rendelő, sem ez a blog, és valószínüleg sem a PhD-m, sem a fülsebészi ambícióm, ha ő nem lett volna.

Emeritusként is simán 10-12 órát dolgozott. Leginkább a fülsebészetéről ismerték, de emellett trachearesectiot, vagy bármilyen nyaki műtétet elvégzett, és akár 15 perc alatt simán bejutott az iköbölbe is, ha ezt kellett csinálni. Eszméletlenül rend- és rendszer-szerető volt, didaktikus, logikus. Nem találkoztam olyan orvossal, aki ennyire gondosan dokumentálta volna minden esetét, akiket aztán évtizedekkel később is ki tudott keresni az adattárából. A betegeket tisztelte, sokszor családtag szerűen gondoskodott róluk. De nem csak őket tisztelte, hanem mindenkire odafigyelt, a részállásos szakdolgozókra ugyanúgy, mint a professzortársaira is. Úriember volt, ha egyszer megígért valamit, akkor azt tartotta, akárhogy is alakultak a dolgok.

Nem volt egyszerű tartani vele a lépést, de aki kitartott, kiemelkedő szakmai szintre jutott, és minden körülmények között megállta, megállja a helyét. Legtöbb tanítványa osztályvezető főorvossá, és a fül- orr- gégészeti társadalom elismert tagjává vált, akik tudják, hogy mit köszönhetnek neki.

Az eddigi 19 éves pályám során a legszemélyesebb szakmai elismerést tőle kaptam, a PhD védésem alkalmából:

Isten nyugosztalja Professzor Urat, nagyon hálásak vagyunk mindenért!