Régebben tök hülyeségnek tartottam az ilyen év végi összefoglalókat, nem értettem, mi szükség van rá. Aztán pár éve beleöregedtem ebbe a műfajba is, és rájöttem, hogy egy -szokás szerint- húzós év végén, mennyire jó érzés végigmenni újra a legfontosabb történéseken. Ezzel nyer értelmet a mindennapi roboton túl az extrán beletett energia. Az, hogy nem hagytam magam belefásulni a gályázásba. Ez rak bőrt a képemre, mikor másfél éven belül harmadszor kell új időpontot adnom stapedotomiára a rohadt COVID miatt. És ez ad erőt a jövőhöz, hogy jövőre is legalább ilyen érdekes szakmai kalandokba keveredjek, mint idén. Hogy továbbra is legyen időm olvasni a tudományos irodalmat. Hogy megpróbáljam még tovább feszegetni a sebészi határaimat. Hogy legyen kedvem harmadszor is átírni a cikkemet, miután az első 2 lapból visszadobták. Ugye milyen közhelyes, nyálas, bullshit duma ez? Az. De mégis igaz.
És most nyugodtan vessetek meg, de nekem a 2021 egyébként nagyon jó év volt, bár kevés olyan év volt, amikor ilyen sokat dolgoztam, és persze időnként majdnem elvesztem az agyvérzés-gyomorfekély-feladom háromszögben. De rögtön az év elején megjelent az endoszkópos fülsebészeti cikkünk a European Archives-ban. Aztán olyan tök jó kezdeményezésekbe botlottam, mint az elmúlt 21 év 21 legfontosabb gégészeti (laryngológiai) cikke, vagy hogy felfedeztem egy eszméletlen hasznos fül- orr- gégészeti weboldalt, az OTONOTES-t, amit mindig is meg akartam volna csinálni, ha lett volna rá energiám, és főleg, ha eszembe jut, mint ötlet :). Idén több nagyon jó összefoglalóról is írhattam, például a jóindulatú parotis tumorok műtéteiről, vagy a középfülgyulladás szövődményeinek korszerű kezeléséről, és a Twitter, majd a hírlevél alkonya után, idén elindult a Fül- orr- gégészeti híradó itt a blogon.
Viszont sajnos idén nem csak a kiirthatatlan COVID volt a negatív hír, hanem elhunyt a mesterünk Z. Szabó László Professzor Úr is. Engem ő indított el a fülsebészeti pályán, és most ennek a kiterjesztése végett, az oldalsó koponyalapi sebészetet tanulandó, életem eddigi messze legjobb szakmai kalandjában volt részem novemberben Piacenzában (A nagy Gruppo Otologico kaland). Van ez a jelenség, hogy minden rossz után gyorsan jön valami jó, és ez a koponyalap sebészeti tanulmányút erre tipikus példa volt. Aztán úgy alakult, hogy a blog 12. évében megírtam az 1000. blogbejegyzésemet is. Arról nem is beszélve, hogy idén indult el a mfoe.hu, aminek létrehozására, koordinálására a Magyar Fül- Orr- Gégeorvosok Egyesülete kért fel. Az pedig kifejezetten jól esett, hogy Hirschberg Professzor Úr az őszi konferencián a Talk show-n rám is gondolt, mint résztvevőre. És, nem mellesleg, ha már alapvetően fülsebészettel foglalkozom, megoperáltam egy csomó cholesteatomát, egyéb krónikus füleket, csináltunk lateralis temporalis csontrezekciót, és subtotalis petrosectomiát is.
Szóval COVID ide-vagy-oda, a fentiek alapján nem mondhatom azt, hogy hú, de rossz évem volt. Sőt, nem tudom, hogy volt-e jobb évem valaha. Jó lenne, ha ugyanezt írhatnám jövőre is!
