Messze a legtöbb fej-nyaki rosszindulatú daganat, rák esetében a daganat kialakulásának egyik legfőbb oka a dohányzás. A dohányfüst roncsolja a nyálkahártyát, benne a sejtek örökítőanyagát. A sejtosztódás kapcsán egyre aberráltabb sejtek jönnek létre, amik egy végső mutáció kapcsán fékezhetetlenül elkezdenek szaporodni, és kész a daganat. Én a szakmában eddig eltöltött közel 17 év alatt 2-3 olyan gégetumoros betegre emlékszem, akik nem dohányoztak, ezzel szemben az összes többi (pár száz?) viszont mind dohányzott.

A dohányzás a többi fej-nyak ráknál is fontos, de pl. a szájüregi- vagy a garat- és algaratráknál az alkohol is legalább akkora tényező, sőt. Nem véletlenül van egy légúti "daganat tengely" a füst kapcsán (gége - tüdő), és egy tápcsatorna tengely az alkohol kapcsán (algarat - nyelőcső - gyomor), attól függően, hogy melyik carcinogén anyag milyen nyálkahártya felülettel érintkezik (Második daganat korábban fej-nyaki rák miatt kezelt betegekben: a légúti és a tápcsatorna "tengely"). Emellé ez utóbbi lokalizációban -mármint szájüreg, garat, algarat- a HPV is kezd feljönni az alkohol és dohányzás mellé, mivel a tápcsatorna felső szakaszával kontaktusba kerülhet. De ez nem érvényes a gégerákra, ott lényegében csak a dohányzás van, de az viszont szinte mindig.

Az a helyzet, hogy ez a dogma most megdőlni látszik. Egy most publikált izraeli - USA retrospektív multicenter study szerint (The rising rate of nonsmokers among laryngeal carcinoma patients: Are we facing a new disease?) egyre nagyobb az aránya a nemdohányzóknak a gégerák esetében is, ráadásul nem ez a kutatás volt az első, aminél ezt észrevették. Most azt találták, hogy a vizsgálatba bevont, összesen 330 tel-avivi és los angelesi gégerákos betegből 75 (22,7%) sohasem dohányzott, ráadásul elég hasonló arányok voltak az egyes vizsgálati site-okon (22 és 25%), 2 különböző kontinensen. Ez felveti annak lehetőségét, hogy kezd kialakulni, vagyis elterjedni a gégerák egy új fajtája, aminél nem a dohányfüst a carcinogenetikus faktor, hanem valami más. Ráadásul lehet, hogy még ez sem egy homogén entitás, hanem többfajta tényező is szerepet játszhat. Ugyanis azon túl, hogy ezek a betegek mind glotticus tumorban szenvedtek (a dohányzóknál sok supraglotticus is volt), arányaiban kétszer annyi volt a nő a nemdohányzóknál, mint a dohányzó csoportban, és érdekes módon az életkori eloszlást illetően 2 csúcs is volt. A betegek 75%-a vagy 40 évnél fiatalabb, vagy 75 évnél idősebb volt, ami legalább 2 további etiológiai alcsoport gyanúját veti fel.

Ha ez így van, akkor mégis mi lehet a rák oka a nemdohányzóknál? Egyelőre csak ötletelés van, bizonyosság, igazolás még kevés. Elsősorban genetikai mutációk merülnek fel, amik hátterében sok minden megbújhat, vegyszerek, táplálkozás, légszennyezés, nem tudjuk. Ez egy kiváló terep lehet akár az összeesküvés elméletek hívőinek is. Természetesen előjön a HPV is, amit korábban elvileg nem igazoltak (Human Papillomavirus Infection in 674 Chinese Patients with Laryngeal Squamous Cell Carcinoma), de ki tudja. És hát az LPR reflux is előkerült, de egyértelmű, biztos igazolás erre sincs. Marad a találgatás, meg egy kicsi félsz, hogy már a dohányzás mellőzése sem garancia a gégerák elkerülésére. Ugyanakkor a dohányzás biztosan oka ennek, tehát elbagatellizálni nem szabad. A félreértések elkerülése végett, a fentiek nem a dohányzás jelentőségét csökkentik, hanem új tényezők lehetőségét vetik fel.

Nem túl rég, végre rászántam az időt, és valóra váltottam egy régi tervet a Fül- orr- gégészeti szótár létrehozásával. Most egy másik ilyen ügyre került pont azzal, hogy a honlapunkon kialakítottam egy Legfrissebb fül- orr- gégészeti ajánlások elnevezésű menüpontot. Persze olyan formában nem került pont az ügyre, hogy a lista nem teljes, és soha nem is lehet az, mert kérdés, hogy pontosan mi minősül elismert ajánlásnak, és mindenáron mindent egy helyre akarunk-e rakni, nem felesleges-e mondjuk 10 különböző ajánlást kirakni az arcüreggyulladásról. Mindenesetre törekedni fogok a folyamatos bővítésre, legalábbis a betegségek vonatkozásában, hogy minél több kórképről legyen valami. Persze ezt csak akkor lehet megtenni, ha van ajánlás.

Miért tartom ezt fontosnak? Az evidence based medicine világában nagyon komoly mankók az ajánlások, még akkor is, ha egy csomó betegségről nincs konszenzusos ajánlás, amiről meg van, az is csak a populáció (esetek) bizonyos százalékát (mondjuk 95%?) tudják lefedni, és nem mindenhatóak. De majdnem azok. Emiatt régóta vágytam rá, hogy ezek közül minél több legyen elérhető egy helyen. Hát most már van egy ilyen. Minden további javaslatot ajánlásokra szívesen fogadok egyébként.

Ács Patrícia doktornő kolléganőnk már veterán vendégszerző itt a blogon. Most egy olyan témát aktualizált, amiről 2011-ben már írtam. A Keros-féle beosztásról, vagyis annak egy frissítéséről van szó, ami a FESS műtétek tervezéséhez hasznos (Mélyre belógó elülső koponyagödör (Keros-féle beosztás FESS műtéthez)).

"Keros még 1962-ben csoportosította az elülső koponyabázis mélységét az esetleges durasérülés elkerülése céljából. Ismétlésként:

Keros I: < 3mm
Keros II: 4-7mm
Keros III: 8-16mm

Az endoszkópos éra megjelenésével az anatómiai nézőpontunk is sokat változott, részletgazdagabb lett. Felmerül a kérdés, hogy egy közel 60 éves beosztás mennyire ad(hat) biztos támpontot az esetleges koponyabázis sérülések illetve a következményes ligourcsorgás elkerüléséhez, az optikával párhuzamosan nem lehet-e ezt a beosztást is javítani.

Egy olasz munkacsoport munkássága adhat segítséget a kérdésben. (A.Preti-R.Gera-P.Castelnouvo és mtsai: Lateral lamella of the cribriform plate, a keystone landmark: proposal for a novel classification system.). 2012-2016 között végzett meglehetősen nagy beteganyagot feldolgozó kutatásuk (6023 ESS műtét 4 központban, több mint 10 éves tapasztalattal rendelkező operatőrőkkel) egyik erdeményének tekinthető a számunkra is talán megszívlelendő Gera-féle klasszifikációs séma: A Keros beosztással ellentétben ez egy kiszögellést/szögletet vesz mértéknek, pontosabban a lamina cribrosa horizontalis sikjának meghosszabitásával képződő vonal és a fovea ethmoidalis részét képző os frontale orbitalis nyúlványának szögletét. (CT coronalis sík) (kék a fenti ábrán) Ezen szögfok mértéke utal az esetleges koponyabázis sérülésre kockázatára.

Gera I.: >80 fok, alacsony kockázet
Gera II.: 45-80 fok, közepes kockázat
Gera III.:<45 fok, magas kockázat

A 6023 endoscopos beavatkozás során 24 esetben alakult ki iatrogen liqourcsorgás. Ezen betegek preoperatív CT-jét hasonlították össze egy 100 fős kontrollcsoporttal. A kontrollcsoport tagjait az érintett kórházak betegei közül választották ki ugyanezen időintervallumban, ők mindannyian szövődménymentes FESS műtéten estek át. A vizsgálatból kizárták a 18 éven aluliakat, a korábban traumán áteső, vagy velesztületett fejlődési rendellenségben szenvedő alanyokat. Ezen két csoport preoperatív CT-jét áttekintve nézték a két beosztás szenzivitását, specificitását, a pozitív illetve a negatív prediktív értékét. (Gera: 79% szenzitív, 96% specifikus)
A szerzők továbbá hangsúlyozzák, hogy ez a beosztás nem helyettesítésként, inkább kiegészítésként értelmezendő a Keros féle klasszifikáció mellett. Továbbá kiemeli a térbeli érzékelés fontosságát (mindhárom síkot kell preooperatívan értékelni), illetve, hogy külön kell értékelni az oldalakat (nem vagyunk szimmetrikusak)."

Az egyoldali arcüreggyulladások hátterében akár 75%-ban is fogászati ok állhat (Műtétet igénylő egyoldali arcüreg-gyulladás = fogászati ok?). Ennek kapcsán egy visszatérő dilemma, hogy ha egy beteg ezzel a problémával jön hozzánk, akkor mivel kezdjük a kezelést? Az arcüreggel, vagy pedig először a fogászok oldják meg a probléma forrását, a rossz fog kezelését, eltávolítását? Egyáltalán, ha a fogászok rendezik az ő területüket, vajon biztosan kell-e arcüregi kezelés?

Erre a kérdésre kerestek választ detroiti kollégák, akik egy összehasonlító vizsgálatuk eredményét közölték most le a Laryngoscope-ban (Optimal timing of endoscopic sinus surgery for odontogenic sinusitis). Ők 37 beteget vizsgáltak, akik közül 11-nél fogászati beavatkozás történt először, míg 26-nál pedig egyből az arcüregi sanatio volt az első lépés, és csak utána jött a fogász. Azt találták, hogy az elsődlegesen arcüreg műtéten átesett betegek melléküreg szempontból gyorsabban javultak a műtét után, mint azok a betegek, akik először a fogászati sanation estek át. Ugyanakkor a 11, fogásznál kezdő betegből 4-nél később nem is volt szükség arcüregműtétre, mert a fogászati beavatkozás után helyrejött az arcüreg is, FESS műtét nélkül is.

Konklúzióképpen a detroitiek azt mondják, hogy nem kell mindenképpen góctalanítani a beteget először, az akár rá is érhet, sőt, bizonyos szempontból jobban jár a beteg, ha először van a FESS műtét. Viszont ezt a dolgot én azért árnyalnám kicsit. Egyrészt például az a 4 beteg, aki a fogászati beavatkozás után, FESS műtét nélkül is meggyógyult, felesleges arcüregműtéten esett volna át, ha a beteg nem ezt a sorrendet választja. Egyébként a megbeszélés részben írják is a cikk szerzői, hogy az American Academy of Endodontics 2018-as ajánlása szerint 50% az esély a fogászati beavatkozást követő teljes gyógyulásra. Ugyan jelen esetben a 11 eset nem annyira nagy elemszám, de ebből 4 azért mégis csak a betegek több, mint harmada. Tehát ha megfordítjuk a dolgot, és ragaszkodunk ezekhez a számokhoz, akkor a betegek harmadánál-felénél nem is okvetlen kell arcüregműtét, csak hát az több hónap, amíg kiderül, hogy kell-e, vagy sem. Addig el kell viselni az arcfájdalmat, az orrdugulást, és a büdös orrfolyást, illetve reménykedni kell, hogy nem lesz további szövődmény.

A másik fontos dolog pedig pont ez utóbbihoz kapcsolódik. Van olyan szituáció, amikor nem nagyon lehet mérlegelni, hogy mi legyen előbb, az legfeljebb csak egy akadémikus vita: ha szövődmény van az arcüreggyulladásból, pl. orbitalis terjedés. Ebben az esetben nem kérdés, hogy azonnal meg kell operálni az arcüreget, a foggal meg majd lesz valami.

Én a fentiek alapján úgy foglalnám össze, hogy a beteg arcüreges panaszai gyorsabban javulnak, ha előbb FESS műtéten esik át, bár ha van türelme, lehet, hogy a fogászati beavatkozás után az arcürege is meggyógyul. Ez utóbbi nem biztos, sőt, inkább csak egy esély. Viszont szövődmény esetén semmiképpen sem várjunk a fogászra.

Annak ellenére, hogy hazai kereskedelmi forgalomban nem elérhető Magyarországon is terjed az IQOS-láz. Szerintem az IQOS elsőre egy vezeték nélküli mobiltelefon töltő (power bank) benyomását kelti, amit egyébként az Apple dizájnere Jony Ive tervezett és már több, mint 6 millióan használnak 41 országban világszerte. 

A Philip Morris által fejlesztett "kiber pipa" a valódi és az elektromos cigi hibridje. Valódi cigaretta helyett úgynevezett dohánytartalmú speciális rudakat "heatStick"-et kell beletölteni, amelyet a hagyományos cigivel szemben  alacsonyabb hőmérsékletre, csak 350 fokra hevít fel, így működése sem füst, sem kátrány keletkezésével nem jár. A dohányzás ceremóniája külsőségekben változatlan, szív-kipufog, a felhasználók szerint a dohányízű pára is a dohányzás élményét adja vissza. 

2016-ban a gyártó cég az Amerikai Élelmiszer-, és Gyógyszer Ellenőrző Hatóság elé vitte a terméket, azonban vizsgálatok nem igazolták, hogy a kizárólag IQOS használók esetében alacsonyabb lenne az egészségkárosító hatás kockázata a hagyományos cigarettához képest. A Pubmeden böngészve az IQOS keresési szóra 48 közlemény jelenik meg 2016 március - 2019 április között. Legutóbb ausztrál-indiai kutatók in vitro körülmények között végzett vizsgálataik során igazolták, hogy az IQOS potenciálisan fokozza az oxidatív stressz, gyulladás, fertőzések, légutak átépülésének kockázatát, továbbá elősegíti az epitheliális-mesenchimális átalakulást. Egy libanoni-amerikai tanulmány szerint a hagyományos cigarettázással szemben az IQOS használat során alacsonyabb mértékű reaktív oxigén- és karbonil-vegyület inhalációval kell számolni. Ugyanakkor amerikai kollégák az elektromos cigarettához képest kibocsátott dohány-specifikus nitrózaminok szignifikánsan magasabb szintjére hívják fel a figyelmet, amellett hogy szintjük a hagyományos cigarettához képest kedvezőbb.

A tanulmányok további vizsgálatok elvégzését hangsúlyozzák a lehetséges káros hatások felderítése érdekében, mindenesetre az IQOS nem alkalmas a dohányzásról való leszokásra, hiszen ni­kotintartalma révén nem szünteti meg a függőséget, hanem fenntartja azt. 

Irodalom:

IQOS exposure impairs human airway cell homeostasis: direct comparison with traditional cigarette and e-cigarette. ERJ Open Res. 2019 Feb 11;5(1). pii: 00159-2018. doi: 10.1183/23120541.00159-2018. eCollection 2019 Feb. Sohal SS¹, Eapen MS¹, Naidu VGM², Sharma P^3,4. 

Free-Base and Total Nicotine, Reactive Oxygen Species, and Carbonyl Emissions From IQOS, a Heated Tobacco Product. Salman R, Talih S, El-Hage R, Haddad C, Karaoghlanian N, El-Hellani A, Saliba NA, Shihadeh A. Nicotine Tob Res. 2018 Nov 23. doi: 10.1093/ntr/nty235.  

Tobacco-specific nitrosamines (TSNA) in heated tobacco product IQOS. Leigh NJ, Palumbo MN, Marino AM, O'Connor RJ, Goniewicz ML. Tob Control. 2018 Nov;27(Suppl 1):s37-s38. doi: 10.1136/tobaccocontrol-2018-054318. Epub 2018 Sep 21.

Az egyik kedvenc, talán legtöbbet boncolgatott témám itt a blogon a cholesteatoma létrejöttének kérdése. Most is tudok hozni egy idevágó cikket, ráadásul az eddigiekhez képest egy merőben más megközelítést, ami egy az Annals of Otology, Rhinology & Laryngology-ban leközölt eset (Spontaneous Resolution of Cholesteatoma in a Patient on Long-Term Infliximab). Nem akárhol, hanem a Yale Egyetemen, illetve a Massachusetts Eye And Ear Infirmary-ban dolgozó kollégák mutatták be a betegüket, aki biológiai terápiát, infliximabot kapott, egy tumor necrosis factor-alpha (TNF-alfa) gátló gyógyszert nem fül- orr- gégészeti indikációval. A betegnek a kezelés előtt, fizikális vizsgálattal és képalkotó vizsgálattal is igazolt cholesteatoma volt a fülében, ami kapcsán ilyen-olyan okok miatt nem történt műtét, és a biológiai terápia alkalmazása során a cholesteatoma szép lassan eltűnt.

Ez így leírva, illetve akár az absztraktot is hozzáolvasva, egy nagyon szép és érdekes sztori. Mi a mechanizmus, hogyan hat a biológiai terápia a cholesteatomára? Miként lehet ezt összeházasítani a mucosal traction elmélettel, vagy a szelektív epitympanalis diszventillációval, vagy hogy a gyulladás magára húzza a dobhártyát? A biológiai terápia milyen módon tudja meggátolni a hámzsák kialakulását, jobban mondva hogyan tudja visszafordítani ezt a folyamatot? Én ezekre a kérdésekre vártam választ, és hát nem kaptam. Ugyanis erről konkrétan semmi sincs leírva a cikkben. Aztán mikor figyelmesebben, másodszor is elolvastam, akkor jöttem rá, hogy ez nem is egy hámzsák alapú (rectration pocket type acquired cholesteatoma), azaz a klasszikus nomenklatúra szerint primer szerzett cholesteatoma, hanem egy secunder szerzett cholesteatoma (non-retraction type acquired cholesteatoma), bár ez így, ebben a formában nem hangzik el. Mindenhol csak azt írják, hogy a betegnek ismert dobhártyaperforációja volt, és keratinmasszát láttak a dobüregben, de a hámzsák sehol sem szerepel. Ha összerakjuk a képet, akkor ez nem lehet más, mint egy valódi perforáció, amin keresztül az elszarusodó laphám bekúszott a dobüregbe, tehát egy immigrációs szekunder szerzett cholesteatoma (A kalapács a kulcs a migrációs cholesteatomáknál?). Ami bizonyos szempontból teljesen más entitás, mint a hámzsák alapú, klasszikus cholesteatoma.

Így egyből más a gyerek fekvése. Nem mondom, hogy milyen könnyű megmagyarázni a biológiai terápia hatását ebben az esetben, de talán könnyebb, ha legalább azon nem kell gondolkozni, hogy a hámzsákot hogyan szünteti meg ez a kezelés. Viszont az infliximab hatásmechanizmusának ide adaptálása lehet egy kulcs annak megértéséhez, hogy a száraz hámzsák hogyan alakul át valódi cholesteatomává. Lehet, hogy ott már jóval egyszerűbb gyulladásos folyamatok vezetnek fokozott keratintermeléshez és akkumulációhoz, és ezt tudja meggátolni, vagy akár visszafordítani a biológiai terápia. A TNF-alfa szerepét már vizsgálták cholesteatomában, de klinikai megközelítésből még nem, mármint ilyen jellegű igazolás eddig nem volt. Illetve az infliximabot használják bőrbetegségekre, tehát a hám különböző gyulladásos folyamatainak egy speciális manifesztációja is lehet a cholesteatoma. És akkor lehet egy olyan merész kijelentést is tenni, hogy esetleg van egy sima száraz hámzsák, a cholesteatoma pedig nem más, mint ennek egy gyulladásos verziója. Ami az izgalmas, hogy a gyulladást vajon az akkumulálódott keratinmassza pangása, felülfertőződése indítja el, vagy pedig valami egyedi rossz hámtulajdonság miatt ez egyes embereknél eleve elrendeltetett? Hátha a későbbiekben ezekre is kapunk választ...

Ugyan tortát nem sütöttem, de gondoltam érdemes megemlékezni egy kerek évfordulóról. Kifejezett büszkeséggel tölt el, hogy éppen ma 10 éve, 2009. április hatodikán startolt el az ENT House blog, és azóta több, mint 900 bejegyzés született itt valamilyen fül- orr- gégészeti témában.

A fene se gondolta volna ám, hogy ilyen kitartó leszek, hogy ennyit tudok majd írni, és pláne, hogy másokat is meg tudok fertőzni ezzel. Igazából a fül- orr- gégészetben alsó hangon tízszer, de lehet, hogy százszor ennyi téma is megérne bejegyzéseket, csak hát persze ez mind idő. Márpedig az idő nagy kincsünk, és az elmúlt években többször is éreztem azt, hogy időhiány miatt fel fogom adni a blogírást. De aztán mindig úgy alakult, hogy a grafománia felülírta az aktuális helyzetet. Ezt persze segítette a sok pozitív visszajelzés is, eleinte a betegek, később egyre inkább a kollégák, a szakma részéről. Ez utóbbi talán 2 éve csúcsodott ki az Orvosi Kamara Média díjával, ami nyilván nem lehetett volna így, ha nincs meg a közeg, amiben dolgozom.

Arról nem beszélve, hogy a blog dominószerűen indított el további izgalmas dolgokat. Például legjobb tudomásom szerint az ENT House rendelő volt az első magyar egészségügyi intézmény, amely facebook oldalt hozott létre (szintén még 2009-ben), ma pedig már egy magára valamit is adó rendelő, kórház, ott van a facebookon. Vagy hogy az ENT House angol nyelven üzemelő twitter fiókja tartósan, évekig benne volt a világ top 3 legtöbb követővel bíró fül- orr- gégészeti mikroblogja között, bár a twitterezést aztán pár év után kénytelen voltam feladni kapacitáshiány miatt. Aztán ha nincs a blog, nem írtam volna később cikket az információs forradalom orvosi vonatkozásairól a Lege Artis Medicinae-ben, nem vizsgáltuk volna meg az online egészségügyi információ minőségét az Orvostovábbképző Szemlében, nem mértük volna fel a betegek egészségügyi célú internethasználati szokásait egy Orvosi Hetilap cikk keretében, és nem jött volna létre az EgészségKommandó sem, és annak módszertanát sem közöljük le szintén az Orvosi Hetilapban. De nem lenne egyébként 3. ablak rovat a Fül- Orr- Gégegyógyászat újságban sem. Természetesen aztán ezek a projektek már nem egyszemélyes ügyek voltak, és meg kell köszönnöm a közreműködőknek. Elsősorban Meskó Bercinek, aki magát a blogot inspirálta, és azóta is támogatja, Varga Zsuzsinak, aki már jó pár éve rendszeresen ír ide is, és a kutatások jelentős részben neki köszönhetők, illetve Matics Katának, akivel az online egészségkommunikációs ügyeket kiszélesítettük, megteremtve az EgészségKommandót.

Szóval abszolút bejött, hogy egy jó dolog 10 másikat szült, ráadásul az egész alapja, a blog azóta is él és virul. Néha hejesírási hibák előfordulnak, meg elég sok az elütás, de egy átműtött, vagy agyon-ambulált nap után erre futja. Talán belefér. Adhatunk neki még 10 évet? Rajtam szerintem nem múlik, legfeljebb a technika szólhat bele. Nem biztos, hogy 10 év múlva még mindig ez a közlési forma lesz a legmegfelelőbb erre a célra itt a virtuális térben. De ezt majd meglátjuk. A blogírást pár éve sokan temették a social media, azaz ma már elsősorban a facebook előretörésével, és lám, nem teljesen lett igazuk. Mindenesetre ha nagy változás lesz a láthatáron, jó eséllyel -az eddigi hagyományokat folytatva- ez a médium úttörő lesz később is. Stay tuned és rock and roll!

Nekünk örömhír, hogy most jelent meg a "Does The Type of Ossicular Chain Lesion Affect Outcomes in Chronic Suppurative Otitis Media Without Cholesteatoma?" című cikkünk a The Journal of International Advanced Otology-ban. Azt vizsgáltuk, hogy a nem cholesteatomás, mesotympanalis típusú krónikus középfülgyulladásban milyen jellegű hallócsontláncolati problémák fordulnak elő, azok milyen arányban, valamint, hogy a láncolati problémák jellege és a műtéti sikeresség hogyan függ össze. Az alábbi érdekességeket találtuk:

- Az általam előzetesen megtippelthez képest jóval nagyobb arányban fordult elő láncolati probléma a nem cholesteatomás krónikus középfülgyulladásban (27%).

- Habár általában elsősorban csak a necrosisra fókuszálunk (incus processus lenticularisa, hosszú szár distalis vége), az ilyen jellegű láncolati megszakadás mellett közel ugyanilyen arányban fordult elő valamilyen mobilitási probléma. Sokszor az incus hosszú szárát hegek rögzítették a medialis falhoz, de a kalapácsfej csontos fixációja sem volt ritka, sőt, 4 betegnél stapestalp fixációval is találkoztunk.

- Azon betegeknél, akiknél később a műtét közben láncolati problémát találtunk, nem meglepő módon a műtét előtti halláseredményük szignifikánsan rosszabb volt, mint a „sima” dobhártya perforációs betegeknek. Itt fontosak az értékek, mert ebből a szempontból kifejezetten nagy volt az elemszám. Egy sima lyuk átlag 22 dB halláscsökkenést (lég-csont köz, ABG) jelentett, míg a láncolati probléma 32 dB ABG-t. Tehát ha valakinél egy centrális perforáció esetén max. 20 dB körüli a lég-csont köz, akkor jó eséllyel nem lesz láncolati zavar, ha 30 dB vagy afölötti, akkor igen, erre készüljünk (és a beteg…).

- Ami a műtéti sikerességet illeti, körülbelül ugyanolyan sikeresen tudunk megoldani láncolati megszakadást, mint fixációt. Kivéve persze a stapestalp fixációt, mert az mindenképpen egy második ülést jelent, először a lyukat kell befoltozni, hogy steril lehessen a dobüreg egy stapedotomiához.

- Ugyanakkor a revíziós műtétek szignifikánsan rosszabb eredménnyel végződnek, elsősorban hallásjavítást illetően, mint a primer műtétek.

- Az volt a hipotézisünk, hogy a revíziós műtétek során más megoszlásban találunk majd láncolati problémát. Nevezetesen, hogy a korábbi műtét(ek) és a visszatérő gyulladás miatt több lesz a heg, a mobilitási zavar, és töbszörös láncolati eltéréseket fogunk találni, míg a primer műtéteknél inkább az incus necrosisa fog dominálni. Hát nem jött be, sőt, a primer műtéteknél jóval többször volt többszörös láncolati zavar, mint a primer műtéteknél, és mind a primer, mind a revíziós műtéteknél kb. ugyanolyan mintázatban jelentkezett láncolati probléma. Tehát a revíziós műtétek rosszabb sikerrátáját nem a láncolati lézió jellegének megváltozása okozza, nem arra kell kenjük a dolgot.

A cikk open access, ITT érhető el.

Már jó pár alkalommal előkerült itt a blogon, hogy miért is ne tisztítsuk a fület, mivel számos negatív következménye lehet ennek ténykedésnek (Balesetek, sérülések fültisztító pálca használata miatt; Köhögés és szívmegállás fültisztítás közben; Krónikus dobhártya-gyulladás), ráadásul messze a legtöbb ember füle öntisztuló, ha sohasem nyúl bele, akkor is folyamatosan, magától tisztul. Persze nyilván nem arról van szó, hogy ha a hallójáratbemenet tök fekete már a fülzsírtól, azt óvatosan nem lehet letörölni, de a rendszeres fültisztítás inkább felesleges és káros. Ugyanez vonatkozik a fültisztító mélyre dugására is, mert azzal csak még jobban be lehet tuszkolni az esetleg éppen kifelé készülődő fülzsírt, sőt mindenféle hám-, dobhártya- vagy egyéb sérülés lehet, vagy maga a vatta is bennmaradhat. Biztos, hogy 1-2 havonta látok olyan beteget, akinek azért kellett vizsgálat és ellátás, mert bennmaradt a vatta része a pálcának. Ők megspórolhattak volna pár óra várakozást a rendelőben, meg nekem is pár perc munkát, ha nem dugják túl mélyre a fültisztítót.

Ami a vatta bennmaradást illeti, most a BMJ Case Reports-ban leközöltek egy elég durva szövődményt egy beragadt fültisztító vatta kapcsán. Egy ilyen vatta egy 31 éves, egyébként teljesen egészséges emberben malignus otitis externát és következménes subduralis tályogot okozott, amibe kis híján belehalt (Cotton bud in external ear canal causing necrotising otitis externa and subdural abscess). Tehát egy vacak vatta ún. rosszindulatú hallójárat gyulladást váltott ki, amit a veszélyes, Pseudomonas aeruginosa baktérium okoz, és szinte minden esetben csak olyan betegekben alakul ki, akiknél az immunválaszt befolyásoló betegség, például cukorbetegség áll fenn. Jelen esetben semmi ilyen nem volt, a vatta jelenléte önmagában képes volt egy makkegészséges emberben életveszélyes fertőzést okozni. Ráadásul a betegség nem állt meg itt, hanem vélhetően a vénás vérellátás révén a koponyán belülre is került, subduralis tályogot okozva. Malignis otitis externa esetében sokszor nem elég az antibiotikum, hanem még akár valamilyen műtétre is sor kerülhet. Ez ügyben egyébként nem egységes a szakmai álláspont, erről 3 éve már egy dupla bejegyzésben írtam (Beavatkozás kérdése malignus otitis externa esetén; Beavatkozás kérdése malignus otitis externa esetén 2).

Ezeket mind el lehet kerülni, ha nem tisztítjuk intenzíven (sehogy?) a fület. Nyilván nem arról van szó, hogy aki belenyúl a fülébe, annak kombinált fülsebészeti-idegsebészeti ellátásra kell számítania, de felesleges kockázat.

Egy régóta dédelgetett tervemet sikerült az elmúlt napokban komplettálni, vagyis előrukkolni vele. Már jó ideje tervbe van véve, hogy létrehozok egy olyan értelmező szótárt, amiben nagyon röviden, praktikus, nem okvetlen didaktikus megközelítésből magyarázok meg fül- orr- gégészeti fogalmakat. Ezek főleg betegségek, illetve fül- orr- gégészeti szervrészek latin elnevezései. Folyamatos gyűjtögetést követően most hétvégén jött össze annyi, hogy erre már azt mondtam, ki lehet vele jönni. Ezt meg is tettem, és az alábbi linken, a honlapunkon lehet elérni:

Fül- orr- gégészeti szótár

Szorosan a tárgyhoz kapcsolódik, hogy miután élesítettem a szótárt, 1-2 nappal később láttam a facebookon, hogy az általam nagyrabecsült Kótai Zsuzsanna Főorvosnő is nemrég létrehozott egy foniátriai kislexikont. A 2 eszköz, információs oldal nagyon jól kiegészíti egymást, illetve egymást erősíti. És itt megragadnám azt az alkalmat is, hogy az olvasók figyelmébe ajánljam Kótai Főorvosnő foniátriai blogját, amit most már 2 éve ír. Ez a téma eleve hiánycikk itt nálunk, mert hogy nem ez az elsődleges érdeklődési területem, illetve bloggertársamnak, Varga Zsuzsának sem. Kótai Főorvosnő alapvetően a laikusokat célozza meg, de sok olyan bejegyzés van -például a szakmatörténelmi írások-, amik miatt érdemes a kollégáknak is végigböngészni az oldalt. Sőt, természetesen a laikusoknak szólókat is, hiszen így egy nagy tapasztalatú fej-nyak sebésztől lehet megtanulni a foniátriai betegek edukációját, felvilágosítását. Jó olvasást hozzá!