Úgy alakult, hogy az otitis externa maligna sebészi kezeléséről szóló közelmúltbeli bejegyzésnek lett most gyorsan egy folytatása. Egyrészt, közben befutott egy másik beteg (az előző bejegyzés is persze egy beteg kapcsán született), akinél a szokásosnál is radikálisabb módon kellett beavatkozni, gyakorlatilag körben el kellett távolítani a hallójárat bőrét, elöl egészen szabaddá kellett tenni az állkapocs-izületi tokot. Ezt most a műtét után 2 nappal tudtam lefényképezni. Előtte is érdemes lett volna, mert nem volt lumen, a hallójáratbemenetbe is már csak a legkisebb gyerektölcsér ment bele, a duzzanat és a granuláció miatt a dobhártyát teljesen esélytelen volt látótérbe hozni. A műtétet követően szerencsére drámaian javult a helyzet, a beteg fájdalma gyakorlatilag egyből elmúlt, és most már a legnagyobb tölcsér is lötyög a hallójáratban. Nyilván persze minden éremnek két oldala van: itt meg kell várnunk az áthámosodást, ami nem 2 nap lesz.
Mindenesetre tehát itt a postoperativ kép, elnézést a gyenge felvételért, de talán a fül- orr- gégészek belelátják a dolgokat. Bal fül, neonzöld nyíl: dobhártya első negyedei, kék nyíl: a temporo-mandibularis izület tokja, szabadon.

A másik apropó a korábbi bejegyzés folytatására, hogy kaptam Gerlinger Professzor Úrtól egy levelet az előző poszt után:
"Egyetértek Veled, hogy a műtéti tevékenység fontos része a malignus otitis externa kezelésének. Nekem a közelmúltban volt egy esetem, ahol subtotalis petrosectomiát kellett végeznem, az oticus capsula teljes elvételével, mert a labyrintuson is volt egy lik miből folyt a genny, a dobüreg tele volt sarjakkal, a faciális szabadon futott mint egy húr a középfülben. Csoda, hogy nem volt kisagytályogja." 

Illetve Karosi Tamás kollégánk is reagált facebookon:
"Az én véleményem az, hogy a VALÓBAN malignus otitis externa, vagy másnéven koponyaalapi osteomyelitis, akut, életveszélyes kórkép, melynek legfőbb kórokozója a Pseudomonas aeruginosa. Hajlamosító tényezői: diabetes mellitus, immunszuppresszió, droghasználat, alkohol abúzus, elhanyagolt, illetve nem megvelelően kezelt külsőhallójáratgyulladás, stb. Összefoglalva, áttekintve a saját eseteinket, mi 90%-ban a műtétet és a parenterális fluorokinolon-kezelést választottuk. Egy beteget sem vesztettünk el."

Ezek mind megerősítik, hogy igenis szükséges lehet műtétileg is beavatkozni a malignus externás betegeknél.