A múltkor írtam egy pár olyan anatómiai pontról, amiket fontos ismerni az endoszkópos koponyalapi műtétekhez. Egy rutin FESS műtét során viszont azért az ember ezeket próbálja kerülni, mivel környékükön olyan képletek lehetnek, amelyek megsértése komoly következményekkel járhat, vérzéssel, vagy akár vaksággal is. De van ezeknél egy közismertebb hely, ahova nem szeretnénk műtét közben eljutni: az agy.

Egyébként kár, hogy az agyban nincs dolgunk, mivel nem nehéz eljutni oda, ott van a rostatető felett. Elég csak egy kicsit mélyebbre nyúlni, és máris az agyhártya, rosszabb esetben az agyállomány van a fogónkban. Helyenként nem is túl vastag a csont, szóval peches esetben nem is kell feltétlen óriási erőt kifejteni mindehhez.

Sőt, van egy jelenség, ami még inkább megnövelheti az esélyét, hogy esetleg az agykoponyába kalandozzunk el műtét során. Egyes embereknek ugyanis a középvonalban, az orrsövény felett az agykoponya, és benne az agy egy része mélyebbre türemkedik, mint ahogy az agy alsó síkja egyébként a koponyában elhelyezkedik. Ezeknél a betegeknél fokozottan kell figyelni arra, hogy a rostaműtétek során felül, befelé, a középvonal felé ne operálgassunk csak úgy vakon. A lenti ábrán a felső piros vonal jelzi az elülső koponyagödör átlagos mélységét, míg az alsó piros vonal a középvonali betüremkedést:

FESS műtét előtt, miközben ellenőrizzük a beteg CT-jét, erre a jelenségre mindig figyelni kell. Nyilván minden esetben kerüljük a felső rostatérség fölösleges piszkálását, ez alól csak a daganatos, vagy daganatmegelőző betegségek esetén van kivétel, ahol gyakorlatilag minden kóros sejtet el kell távolítani. De akinél mélyen ül az elülső koponyagödör, annál aztán pláne óvatosan szabad preparálni.

Egyébként Keros 1962-ben szedte rendszerbe a lehetséges anatómiai variációkat, 3 csoportba sorolva a betegeket az elülső koponyagödör betüremkedésének mértéke alapján:
Keros I: < 3mm
Keros II: 4-7mm
Keros III: 8-16mm