Korábban már írtam az orrcsepp függőségről, illetve hogy miért nem szabad tartósan lohasztó orrcseppet használni. Az Otolaryngology and Head and Neck Surgery-ben német tudósok most leközöltek egy tanulmányt arról, hogy sejtek szintjén milyen károsodással jár, ha tartósan orrcseppet használ valaki. Olyan betegeket választottak ki, akik legalább 6 hónapja rendszeresen, napi szinten használnak orrcseppet, és a fő panaszuk az egyéb szervi eltéréssel nem magyarázható orrdugulás volt. Azaz akiknél önmagában a tartós orrcsepp használat okozhatta az orrdugulást.

A vizsgálat úgy történt, hogy a betegek orrkagylóit borító nyálkahártyából mintákat vettek, majd elektronmikroszkóp alatt vizsgálták, hogy sejtek, illetve sejtalkotó részecskék szintjén milyen eltérést okoz a tartós orrcsepp használat, összehasonlítva egészséges, panaszmentes emberekeből vett mintákkal.

Azt látták, hogy komoly vizenyő alakult ki az egyébként sem egészséges struktúrát mutató hámborítás alatt. Ez okozhatja elsődlegesen a dugulásérzést. Az ödéma hátterében fokozott érképződés, roncsolt érképletek állnak, melyek áteresztő képessége megnőtt. Így könnyeben tud az erekből folyadék kijutni a szövetközi térbe. Ezen kívül a nyáktermelő mirigyek is túlburjánzást mutattak a normális nyálkahártyához képest, ez több orrváladékot termelődéséhez vezet. A harmadik egyértelmű és komoly eltérés a hámsejtek csillóinak károsodása volt. A tartós orrcsepp használat helyenként szinte leradírozta a nyálkahártya felszíni sejtjeinek csillóit. Ez pedig azzal jár, hogy a fokozott mértékben termelődő váladék nem ürül megfelelően, a nyálkahártya felszínére kerülő idegen anyagok pedig a tartósabb ottlétükkel komolyabb gyulladást tudnak generálni.

Ezzel a tanulmánnyal három olyan komoly, egymástól többé-kevésbé független eltérést is sikerült kimutatni, ami magyarázza az orrcsepp függőség szöveti szintű kialakulását.

Úgyhogy még egyszer: Lohasztó orrcseppet legfeljebb 7-10 napig szabad használni! Allergiás betegek se ezzel akarják megoldani az orrdugulást!

KONZÍLIUM 2.0

ALKOHOL OKOZTA BETEGSÉGEK

Mi az a Konzílium 2.0? Részletek ITT.
Előző Konzílium 2.0 a fulladásról ITT.

A mai Konzílium 2.0-át
a következő blogok adják:

Elmedoktor
ENT House Budapest blog
Kindler Medical blog
MedIQ
Mentaközpont blog
Mentők blog
Pepita Zebra blog

ALKOHOL OKOZTA BETEGSÉGEK
FÜL- ORR- GÉGÉSZETI VONATKOZÁSAI  

Nem nagyon találni olyan egészségügyi szakterületet, ahol ne lehetne találkozni az alkohol (általában rendszeres) fogyasztásához köthető betegséggel. Ennek megfelelően az alkohol több, egymástól független fül- orr- gégészeti kórkép kialakulásában is közrejátszik. Ezek közül a legfontosabb a fej-nyaki rosszindulatú daganatokra való hajlam növekedése. De ide tartozik még indirekt módon a nagyobb hajlam az orrvérzésre, amit az alkolhol-okozta májbetegség miatt létrejött vérzékenység idézhet elő, illetve az alkoholos befolyáltság miatt bekövetkező fejsérülések is. Szintén meg lehet említeni még az alkoholfogyasztás és a halláscsökkenés között feltételezett kapcsolatot.


Rosszindulatú daganatok

Korábban úgy vélték, hogy egyes fej-nyaki rosszindulatú daganatok kialakulására való hajlam elsősorban vagy kizárólag a dohányzáshoz köthető. A beteg erősen dohányzott, emiatt lett valamilyen rosszindulatú daganata, emellett pedig egyébként ivott is. Azonban bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. Önmagában az alkoholfogyasztás, dohányzás nélkül is nagyobb rizikót jelent bizonyos fej-nyaki tumorok kialakulására.

A nyálkahártyával visszatérően érintkező alkohol a nyálkahártya állandósult gyulladását okozza, fokozott sejtosztódást indukál,  károsítja a sejtek DNS-ét (cikk). Így készíti elő a talajt rosszindulatú daganat kialakulásához. A fentiek értelmében az alkohol a fej-nyak területén elsősorban a tápcsatornában hajlamosít rosszindulatú daganatra, a szájüregben, garatban (mesopharynx), algaratban (hypopharynx). Szemben a dohányzással, ami pedig érthető okokból a légutakat irritálja, azaz a fül orr- gégészetet illetően a gégében hajlamosít daganatra.

A szájüregi daganatok talán valamivel előbb kerülnek felismerésre, mint a garati, főleg algarati elváltozások. Ennek az az oka, hogy a beteg adott esetben láthatja is, hogy valami nem stimmel a szájüregében, míg a garatban, algaratban csak érzi a problémát, és azzal nem fordulnak időben orvoshoz. A szájüregi daganatokat eleinte sebnek érzik a betegek, míg a garati, algarati tumorok inkább gombócérzést, idegentestérzést okoznak a torokban, amihez előbb-utóbb nyelési nehezítettség is társul. Ha az algarati daganat a gégét is eléri, akkor rekedtség is felléphet. Fájdalom csak előrehaladott állapotban jelentkezik, de akkor kismértékű, viszont visszatérő vérzés is felléphet.
A daganatok eleinte egy körülírt, általában fekélyes közepű szövetszaporulatként jelennek meg. Később a terjedés miatt egyre nagyobbakká válnak, a környezetüket úgymond beszűrik, és egyre nagyobb helyet foglalnak el. Egy idő után sajnos a környező nyaki nyirokcsomókba is áttéteteket adnak. Ez rendkívül rontja a prognózist. Durván általánosítva elmondható, hogy a nyirokcsomó áttétek kb. 50%-kal rontják az 5 éves túlélést. De mivel nem túl egyértelműek az elsődleges daganat okozta jelek, ezért sokszor a nyaki nyirokcsomó áttátét az a panasz, ami miatt a betegek orvoshoz fordulnak.

Az alábbi képen egy szerencsére rendkívül korán felfedezett nyelvtumor látható. Nagyon ritka, hogy ilyen kis méretű betegséggel orvoshoz forduljanak, illetve hogy észrevegyük. (Képforrás: NewsOn6.com)


A következő képen egy már jóval előrehaladottabb állapotban lévő, felhányt szélű, középen kifekélyesedő nyelvtumor látható. (Képforrás: Carolineaction.com)



Az alkoholhoz kapcsolt rosszindulatú daganatok kezelésénél is három lehetőség van:
- Műtét
- Sugárkezelés
- Kemoterápia

A választandó kezelés sokmindentől függ:
- A daganat szövettani típusától, altípusától, agresszivitásától
- Az elsődleges daganat kiterjedésétől, elhelyezkedésétől
- Nyaki nyirokcsomó- vagy távoli áttét meglététől vagy hiányától
- A beteg általános állapotától, egyéb más betegségeitől

Kisebb méretű daganatok esetén, főleg, ha nincsen áttét, akkor elég lehet vagy műtét, vagy sugárkezelés. Kiterjedtebb daganatoknál, nyirokcsomó áttéteknél hatékonyabb a kombinált kezelés, műtét és sugárkezelés, esetleg kiegészítve kemoterápiával. A kemoterápia önmagában csak rendkívül ritkán gyógyítja meg a betegeket, inkább csak a daganat megkisebbítésére alkalmas. Bár az is hozzátartozik, hogy egyre jobb kemoterápiás szerek vannak, a kutatások ebbe az irányba nagyon fellendültek.

Még a daganatos témához tartozik:
Bár már sokan és sokszor felvetették, és régóta vizsgálják, de evidencia illetve tankönyvi szinten még nem igazolódott, hogy a nyálmirigyrákra való hajlam is nőhet az alkohollal élők körében.


Orrvérzés

Természetesen az orrvérzés nem csak alkoholizmus esetén fordul elő, sőt. Viszont az alkohol tönkreteszi a májat, az ott termelődő véralvadási faktorok mennyisége is csökkenhet. Ezért a komoly mennyiségű alkoholt fogyasztókat szinte úgy kell kezelnünk, mint a vérhigító gyógyszert szedőket, akiknél gyakrabban fordul elő orrvérzés az átlagpopulációhoz képest.

Mivel az alkoholizmus más, belgyógyászati betegségek kialakulásában is közrejátszik, ezért ilyenkor sokszor találkozunk magas vérnyomással, szív- és érbetegséggel is. Ezeknek köszönhetően az orrvérzés nemcsak a típusos helyről, az orrsövényről indulhat, hanem szinte bárhonnan. Az ellátása sem mindig sikeres, legalábbis sokszor még endoszkóppal sem sikerül megtalálni a vérzés forrását. Ha nem tudjuk megtalálni, és elektroakuterrel megégetni az ércsonkot, akkor tamponálásra kényszerülünk. Ami nem egy leányálom...

Tamponnal az orrban nem szabad hazamenni, mert a tampon hátracsúszhat, le a garatba, gégébe, és akár fulladást is okozhat. 48-72 óra után lehet eltávolítani a tamponokat, és reménykedhetünk abban, hogy ez az idő elég volt az ércsonk elhegesedéséhez, és a vérzés nem ismétlődik meg újra.


Fejtrauma

A fejsérülések nem is annyira a krónikus, mint inkább az akut alkoholfogyasztáshoz kapcsolható események. Széles skálán mozognak a panaszok: az egyszerű horzsolástól kezdve a kombinált arc- és agykoponya törésekig bármi lehet. Most nem állok neki minden sérülés- és töréstípust felsorolni, mivel akkor senki sem olvasná végig a bejegyzést. Külön-külön posztok formájában még fogok szerintem erről a témáról írni.

Viszont a leggyakoribb, a törések között legenyhébbnek mondható traumáról, az orrcsonttörésről írnék három praktikus gondolatot:

Az orrcsonttörésnél fontos, hogy elmozdultak-e a tört végek egymástól, vagy sem. Ha elmozdultak, akkor vissza kell rakni, ha nem, akkor nincs teendő. Általában egyébként ha kicsit is, de elmozdulnak.

Az orrcsonttörés diagnosztikájában a röntgen megerősítő, de nem kizáró eredményt ad. Attól, hogy a röntgen szerint nincs elmozdulás, még valójában lehet. Ez természetesen nem a röntgenes kollégák hibája, hanem a törés klinikuma ilyen.

A harmadik fontos dolog az eltört orrcsont visszahelyezésének időzítése. Aki a szigorúbb iskolát képviseli hazánkban, az azt mondja, hogy legfeljebb 2 napunk van egy elmozdult törés rendezésére, utána már olyan fokú a hegképződés, hogy nem lehet korrektül visszarakni (csak plasztikai műtéttel, amit nem fizet az OEP). A megengedőbbek erre egy hetet mondanak. Viszont például a Mayo klinika szerint ez 14 nap is lehet...
Én azért inkább azt gondolom, ne várjunk 2 hétig, minél előbb tegyük helyre!


Halláscsökkenés

Kindler Réka vetette fel még a mostani Konzílium 2.0 témamegbeszélésénél, hogy szívesen olvasna végre az alkohol és a halláscsökkenés kapcsolatáról. Mire én azt mondtam neki, hogy olyan nincs. Most megkövetem őt, mert jobban utánanéztem, és van kapcsolat. Legalábbis próbálnak kapcsolatot keresni a kettő között, viszont az eredmény inkább indirekt összefüggést jelez, és nem egyértelmű a hatás. Indirekt alatt itt azt értem, hogy azok, akik az alkohol halláscsökkenést okozó hatása mellett kardoskodnak, elsősorban agyi, és nem a fülben zajló károsodásra vezetik vissza a jelenséget. Bár szóba kerül az is, hogy az alkohol hatására átmenetileg emelkedik a hallásküszöb. Ezt a következtetést egy a diszkóban alkoholizáló fiatalok analógiájára történt vizsgálat után vonták le.

Ugyanakkor született már olyan tanulmány is, ami pont ellenkező hatást állít: Közepes mennyiségű alkohol rendszeres fogyasztása (>140 g/hét) inkább a halláscsökkenés kialakulása vagy progressziója ellen hat.
 

Csatlakozz Te is, ha szakmai egészségügyi blogot írsz, és úgy érzed, hasznos, ha a Te szakterületedről is megismerhetnek az olvasók egy-egy adott betegséget!

Ha az ember megbetegszik, akkor hasznos, ha a panaszai alapján rájön, hogy mi baja van. Legalább el tudja dönteni, hogy túléli-e az éjszakát, várhat-e reggelig, vagy akár napokig, illetve egyáltalán, milyen kilátásai vannak. Például ha elkezd fájni a torkom, majd intenzív, vízszerű orrfolyásom lesz, ami aztán átmegy akár 1-2 hétig tartó köhögésbe, akkor nagyon nagy eséllyel csak egy felső légúti vírusfertőzésem van. De jó! Tudom, mi a bajom! Ha az ember biztos a dolgában, akkor nem is megy ezzel panasszal orvoshoz. Persze ha inkább megnyugtatja, ha olyan valaki is megnézi, aki ezzel foglalkozik, akkor meg elmegy. Nem is ez a problematikus betegségcsoport.

Inkább akkor lehet gond, ha fajsúlyosabb betegségek diagnosztikájának felelősségét próbáljuk meg a betegre átpasszolni. Például a daganatos betegségeknél. A Head & Neck-ben leközöltek egy ezzel kapcsolatos cikket: szájüregi rosszindulatú daganat rizikócsoportjába (alkohol, dohányzás) sorolt betegeket felvilágosítottak, hogyan vizsgálják a saját szájuk nyálkahártyáját, és erről még egy tájékoztató füzetet is kaptak. Azután pedig vártak, és nézték, hogy a betegek milyen eséllyel tudják magukat szűrni szájüregi daganatra. De nem lettek túl jó eredmények...

33%-osnak bizonyult a szenzitivitás, azaz a ténylegesen betegek 1/3-a észlelte csak, hogy a szájában baj van. Emellett a specifitás pedig épp, hogy csak 50% feletti volt. Tehát a magukon betegséget diagnosztizálók fele találta csak el, hogy valóban beteg. Ezek az arányok rosszindulatú daganat esetén NEM ELÉGSÉGESEK. Ilyen rossz hatékonyságú volt a "betanítás", vagy nem is lehet ennél hatékonyabban csinálni az ön-diagnosztikát? Nehéz megítélni. De amíg ki nem derül, a szájüregi rákszűrés mindenképpen maradjon orvosi feladat.

Már tényként kell kezelni, hogy az orrüreg gyakori rosszindulatú daganatának, a sinonasalis carcinomának a kialakulási esélyét növeli az orrnyálkahártya fűrészporral történő tartós érintkezése. 2007-ben már megjelent egy komolyabb összefoglaló az American Journal of Industrial Medicine-ben ezzel kapcsolatban, 12 tanulmányt összegeztek benne. Tehát gyakorlatilag ez is egy foglalkozási ártalom, ráadásul a rosszabb fajtából.

Már molekuláris szinten is karakterizálják ezt a speciális, fűrészpor-okozta rákot. Tavaly év végén az International Journal of Cancer-ben megjelent egy cikk, mely szerint összehasonlítva a nem fűrészporhoz kapcsolt sinonasalis carcinomával, a fűrészpor okozta megbetegedésben nagyobb eséllyel találtak P53 gén mutációt. A P53 gén egy tumorszupresszor fehérje termeléséért felel egyébként, azaz leállíthatja a kóros sejtosztódást, és javító mechanizmusokat indíthat el hibás DNS észlelése esetén. Ha ez károsodik, akkor az esetleg kialakult tumoros sejtek túlélési esélyei nagyon megnőnek.  Ráadásul a cikk szerint annál jobban nőtt a mutáció esélye, minél régebb óta dolgozott az illető beteg fűrészpor mellett.

Tehát aki fűrészporral dolgozik, védje jobban az orrnyálkahártyát! Már egészen kényelmes és dizájnos szerkezeteket is lehet kapni, amik jól szűrnek, nem nyomják az orrot, hosszasabban is lehet hordani őket. Nem éri meg kockáztatni egy rosszindulatú betegséget.


(Képforrás: Forskningscenter, AFC international)

A februári Laryngoscope-ban megjelent egy cikk, amiben arra a kérdésre keresik a választ a szerzők, hogy látható-e visszatérő melléküreg gyulladásban szenvedő betegek arckoponya CT felvételén olyan eltérés, ami hajlamosíthat erre a betegségre.

36 beteg került bele a vizsgálatba szemben a 42 egészséges emberből álló kontroll csoporttal. Ez nem olyan nagy mennyiségű beteg, legalábbis szerintem. Ami azért fontos, mert a levont következtetések súlyát sajnos az én szememben csökkenti. De természetesen így is fontos lépés ez a tanulmány!

Két olyan eltérést is találtak a betegek CT-jén, ami szignifikánsan gyakrabban fordult elő a kontrollcsoporthoz képest. Mind a kettő az arcüreg szellőzését, a váladék orrüregbe történő ürülését gátolja. Így járulhatnak hozzá a visszatérő arcüreg gyulladás kialakulásához.



Egyrészt az úgynevezett Haller-sejt többször volt látható a betegek CT-jén. A sejt szó ne tévesszen meg senkit. A Haller sejt nem az élet egyik elemi egysége, hanem egy levegővel felfújt csontüreg, ami a szemgödör alsó-belső határán, azaz egyúttal az arcüreg felső-belső falán alakul ki (lásd ábra). A Haller sejt pont az arcüreg orrüregbe nyíló szájadékában van, ezzel szűkíti az arcüreg kijáratát.
A másik eltérés a szűk infudibulum ethmoidale volt, azaz az első rostarendszer térsége. Az infundibulum ethmoidale-ba nyílik bele az arcüreg és a homloküreg szájadéka (szintén lásd ábra). Ha ezzel valami gond van, az a melléküregek ürülését gátolhatja. Jelen esetben a szűk volta okozhatja a visszatérő gyulladást.

A fentieken kívül még volt két olyan eltérés, ami többször fordult elő a betegeknél, mint az egészségeseknél, de ezeknél már nem volt szignifikáns az eltérés. Az egyik a ferde orrsövény, vagyis inkább az orrsövényről eredő, tüskeszerű nyúlvány is többször volt látható a betegeknél. Másrészt pedig az úgynevezett concha bullosa, azaz a levegővel felfújt középső orrkagyló is gyakrabban volt megfigyelhető a betegeknél. A concha bullosa-ról részletesebben ITT.

Jó hír, hogy ezek szerint esetleg lehet kézzelfogható kapaszkodót találni a betegek kivizsgálása során, ami alapján megjósolható a melléküreg gyulladás kiújulásának esélye. Ha a Haller sejt nem is igazán, a szűk infundibulum ethmoidale, az orrsövény ferdesége, és a pneumatizált középső orrkagyló mind megoldható műtéti úton. Ezzel remélhetőleg véget lehet vetni a sorozatos arcüreg gyulladásoknak.

Vasvári Gergely, Heidelbergben dolgozó kollégánk adta a tippet, hogy a Deafness Research UK honlapján közzétett 10, a fül gondozásával kapcsolatos tanácsot továbbadjam itt a blogon. Ezek olyan alapvetések, amiket egyrészt nem áll semmiből betartani, másrészt tényleg sokat segíthetnek a fülproblémák megelőzésében és kezelésében.

1.
Soha ne nyúljunk a hallójáratba semmivel, még fültisztító pálcával sem! Egyrészt valamennyi fülzsír kell a fülbe, hogy ne száradjon ki a bőr, másrészt a zsírt ezzel csak beljebb lehet tolni, ami megnehezíti a spontán ürülését. Harmadrészt minden eszköz sérülést okozhat, még a vattás végüek is.

2.
A fül környékét, ami szabad kézzel elérhető, tartsuk tisztán!

3.
Ha bármilyen fülprobléma van, a fület tartsuk szárazon! A nedvesség mind a baktériumok, mind a gombák szaporodását segíti elő, mivel ők nedves környezetben érzik jól magukat.

4.
Ha valakinek száraz és gyakran viszket a hallójárata, használjon heti rendszerességgel paraffinolajat vagy olivaolajat! Ez egy védőréteget képez a hallójáratban, az esetlegesen beszáradt fülzsírt pedig feloldja.

5.
Olajhasználat esetén a spray hatékonyabb lehet, mint a csepp, mivel kevesebb olaj megy spray formátum esetén a fülbe, ezért nem rontja le még átmenetileg sem a hallást.

6.
Termálfürdőben ne merüljünk víz alá, ne menjen víz a hallójáratba! A meleg termálvízben sokkal nagyobb eséllyel lehet fertőzést összeszedni, mint a hidegebb folyóvizekben, vagy a fertőtlenített vizű uszodában.

7.
Ha nátha okozta fülkürthurut alakul ki füldugulással, orrfújásnál - nyelésnél recsegéssel, akkor inhaláljunk! Ez megnyugtatja az orrnyálkahártyát, oldja a váladékot, felszabadítja a fülkürtszájadékot az orrgaratban.

8.
Repülésnél gyakran egyenlítsük ki a nyomást nyeléssel, rágással, szükség esetén fel- és leszállás előtt lohasztó orrcsepp használatával! Kisgyermekeknél a fülek tartós befogásával lehet esetleg segíteni a nyomásproblémákon.

9.
Ne banalizáljuk el a fülproblémákat! Legtöbbször annál lassabban gyógyul a fül, minél később kerül felismerésre a betegség.

10.
Ha a hallást rossznak érezzük, és erőltetett nyomáskiegyenlítésre (befogott orral-szájjal történő erőlködés, nyelés) sem javul, forduljunk szakemberhez!

Kezdem azzal, hogy aki nem olvasta, és/vagy nem tudja mik azok az orrkagylók, lapozzon vissza IDE. Jó kis képek, részletes anatómiai-élettani magyarázat ott.

Ez a bejegyzés azért született, mert valami rejtélyes oknál fogva az utóbbi 2-3 hétben úgy és olyan betegek jöttek, hogy szinte minden nap előjegyeztem valakit alsó orrkagyló megkisebbítő műtétre. Ezeknek a betegeknek a fő panasza az orrdugulás volt, de a garatba hátracsorgó váladék is előfordult még a dugulás mellett. Viszont az orrsövényük egyenes, az elvégzett arckoponya CT-n légtartó melléküregek voltak láthatóak, és az allergiateszt is negativ lett. Az egyedüli eltérés mindegyiküknél az alsó orrkagyló duzzanat. Már-már felüdülést jelentett, ha legalább egy pneumatizált középső orrkagylót (concha bullosa, részletesebben ITT) találtam. Mindenki kapott orrspray formában szteroidot, de semmi javulás...

A bosszantó az egészben, hogy nem tudom megmondani, hogy miért duzzadtak az alsó kagylók. Valami olyan genetikai eltérés lehet (túlzott, nem allergia jellegű immunválasz?, helyi növekedési faktorok túltermelése??), amit a környezeti tényezők, azaz szerintem a szennyezett levegő felerősít. Egyfajta allergia-szerűség, de nem konkrét allergia-alapú mechanizmus. Persze nem zárható ki a negativ tesz melletti allergia sem (részletesebben ITT), de ebben nem annyira hiszek. Vagyis nem hiszem, hogy minden fenti betegnek teszt-negativ allergiája lenne. Egy-egy lehet, de nem mind.

Ez a fajta orrdugulás (sem) halálos betegség, 100 évig lehet vele élni. De ha valakit bosszant, akkor nem marad más hátra, mint a sebészi  megoldás. Ennek az a célja, hogy az alsó orrkagylókat borító nyálkahártyát elhegesítsük, ezáltal összemegy, vagy részben eltávolítsuk. Ha csak a nyálkahártyát műtjük, az a mucotomia. Ha csontot is, az a turbinectomia, legalábbis a magyar nomenklatúra szerint. Külföldön inkább csak turbinectomiának hívják, bármit is csinálnak.
Ezt lehet ollóval csinálni, de lézerrel, ultrahangos vagy nagyfrekvenciás eszközzel is. Én lézerrel szoktam, de nem azért, mert a lézer a csodaeszköz. Az, hogy egy műtét lézeres, még nem feltétlen jelenti azt, hogy jobb, mint bármi más. Egyébként például a már több éve a fejlett és gazdag Hollandiában dolgozó Halmos Gyuri barátom mesélte, hogy ott az olló a sztenderd eszköz erre. Én azért szeretem a lézert, mert kézre áll, egyszerű, a műtét utáni szakban kevesebb a pörkösödés, és még nem találkoztam komoly szövődménnyel (pl. csont-elhalás). Próbálkoztam a nagyfrekvenciás eszközzel is, de ott úgy vettem észre, több a pörk, és hosszabb ideig tart a gyógyulási szak. Ugyanakkor szerintem a lézeres megoldás kevésbé tartós. De hát valamit valamiért.

Mindenesetre ezt az orrfelenként 5-10 perces beavatkozást lehet ilyen megmagyarázhatalan eredetű, gyógyszerre nem reagáló alsó orkagyló duzzanat esetében csinálni. Olyan műtét is meg nem is, nem nagy kaland, de általában nem egy életre szól. Viszont pont a kis trauma miatt nem probléma megismételni.

Update: Az utóbbi időben mégiscsak a nagyfrekvenciás eszközt helyeztem előtérbe, mégis úgy tűnik, hogy hatékonyabb, mint a lézer (2014.07.31.)

Az egyik legrangosabb fülészeti intézmény, a los angeles-is House Ear Institute közzétett egy listát, amin a potenciálisan halláskárosodást okozó (ototoxikus) gyógyszereket sorolják fel. Ennek továbbadásával egy régi, itt felmerült adósságomat is törlesztem.
 

A lista:
 

Szalicilátok (pl. Aspirin)
Nagy dózisban visszafordítható halláscsökkenést okozhatnak.

Nem szteroid gyulladáscsökkentők
Elsősorban az ezen gyógyszerekre allergiásoknál figyeltek meg visszafordítható halláscsökkenést.
- Pirazlon-származékok (pl. metamizol - Algopyrin)
- Ibuprofen (pl. Algoflex)
- Ecetsav-származékok

Aminoglikozid antibiotikumok (pl. Neomycin, Streptomycin, Gentamycin)
A halláscsökkenés mellett egyensúlyzavart is okozhatnak.

Kinin-számazékok (pl.Chinidin)
Általában visszafordítható a halláscsökkenés.

Kemoterápiás szerek
- Platinaszármazékok (pl. Cisplatin)
- Bleomycin
- Vinca alkaloidák (pl. Vincristin)

Vízhajtók
- Kacsdiuretikumok (pl. Furosemid)
- Mannitol
- Acetazolamid



 

KONZÍLIUM 2.0

A következő Konzílium 2.0 február 15-én jelentkezik. Témája az ALKOHOL OKOZTA BETEGSÉGEK lesz, és az alábbi blogok adják:

Elmedoktor, Mentők blog, MedIQ, ENT House Budapest, Menta Egészségközpont, Kindler Medical, Pepita Zebra

Mi az a Konzílium 2.0? Részletek ITT.
Előző Konzílium 2.0 a fulladásról ITT.

Csatlakozz Te is, ha szakmai egészségügyi blogot írsz, és úgy érzed, hasznos, ha a Te szakterületedről is megismerhetnek az olvasók egy-egy adott betegséget!

A mély nyaki tályog, azaz helyesebben a nyaki phlegmone -az izmok közti kötőszövetek mentén terjedő gyulladás- egy életveszélyes állapot. Ilyenkor a kórokozók valamilyen fertőzéses gócból kiindulóan, a nyakizmok mentén gyorsan haladva gennyes gyulladást okoznak a szövetközi térben, ritkábban magukban az izmokban. Ez a gennyes gyulladás aztán lefelé a mellkasba is beterjedhet, vagy a mellkas bőre alatt halad tovább lefelé.

Legtöbbször mandula körüli tályogból, fogászati gócból, vagy elgennyedt nyirokcsomóból alakul ki. Kezelés nélkül halálos betegség, ráadásul gyorsan terjed a gyulladás: pár nap alatt kritikus állapotba kerülhet a beteg. A gyulladásos területet műtéti úton fel kell tárni, a gennyet el kell távolítani, majd alaposan fertőtlenítő szerekkel át kell mosni a sebet. Ezt naponta szükséges megismételni, amíg a gennyesedés megnyugtatóan meg nem szűnik. Ennek megfelelően a nyaki sebet nyitva kell kezelni, nem szabad zárni. Látványra sem egy vidám dolog: a beteg nyakán egy 15-20 cm-es (vagy akár nagyobb) nyitott seb, szabadon a nyakizmokkal...

A műtét mellett még természetesen antibiotikumot is kell adnunk, hiszen gennykeltő baktérium okozza a betegséget. Az antibiotikum kiválasztása fontos, hiszen olyat kell választani, ami biztosan hatékony, ugyanakkor kerülni kell az antibiotikum rezisztencia kialakulásának esélyét is. Magyarul oroszlánra ne csúzlival lőjjünk, de ne is föld-föld rakétával. Ha szükségtelen, akkor nem kell a vésztartalék legjobb antibiotikumot adni.

Egyébként pár napja a British Journal of Oral and Maxillofacial Surgery-ben megjelent egy cikk, melyben a szerzők a fogászati eredetű nyaki phlegmone mikrobiológiáját vizsgálták, elsősorban a megfelelő antibiotikum adása miatt. 75 betegből áll a tanulmány, ami már egész komoly elemszám.

A műtét során a gennyből tenyésztésre mintát küldtek, de csak 40%-ban tenyészett ki kórokozó baktérium. Ez bármennyire is meglepően hangzik, annyira nem is meglepő. Egyszer majd a tenyésztés gyakorlati vonatkozásairól is érdemes lenne írni, az is megér egy misét...
Elsősorban streptococcusok és anaerobok tenyésztek ki. A jó hír az volt, hogy mindegyik kórokozó érzékeny volt második generációs cefalosporinra (legtöbbjük  penicillinszármazékokra is) és metronidazol kombinációra. Nem kellettek a féltett nagyágyú antibiotikumok.

Közben találtam egy 2006-os Journal of Medical Microbiology cikket is, ahol 118 betegnél nézték a különböző okok miatt kialakult nyaki phlegmone mikrobiológiáját. Ott is hasonló eredmények születtek. Sőt, ott a penicillinszármazék + metronidazol kombináció is mindenhol hatékony volt.