A mély nyaki tályog, azaz helyesebben a nyaki phlegmone -az izmok közti kötőszövetek mentén terjedő gyulladás- egy életveszélyes állapot. Ilyenkor a kórokozók valamilyen fertőzéses gócból kiindulóan, a nyakizmok mentén gyorsan haladva gennyes gyulladást okoznak a szövetközi térben, ritkábban magukban az izmokban. Ez a gennyes gyulladás aztán lefelé a mellkasba is beterjedhet, vagy a mellkas bőre alatt halad tovább lefelé.

Legtöbbször mandula körüli tályogból, fogászati gócból, vagy elgennyedt nyirokcsomóból alakul ki. Kezelés nélkül halálos betegség, ráadásul gyorsan terjed a gyulladás: pár nap alatt kritikus állapotba kerülhet a beteg. A gyulladásos területet műtéti úton fel kell tárni, a gennyet el kell távolítani, majd alaposan fertőtlenítő szerekkel át kell mosni a sebet. Ezt naponta szükséges megismételni, amíg a gennyesedés megnyugtatóan meg nem szűnik. Ennek megfelelően a nyaki sebet nyitva kell kezelni, nem szabad zárni. Látványra sem egy vidám dolog: a beteg nyakán egy 15-20 cm-es (vagy akár nagyobb) nyitott seb, szabadon a nyakizmokkal...

A műtét mellett még természetesen antibiotikumot is kell adnunk, hiszen gennykeltő baktérium okozza a betegséget. Az antibiotikum kiválasztása fontos, hiszen olyat kell választani, ami biztosan hatékony, ugyanakkor kerülni kell az antibiotikum rezisztencia kialakulásának esélyét is. Magyarul oroszlánra ne csúzlival lőjjünk, de ne is föld-föld rakétával. Ha szükségtelen, akkor nem kell a vésztartalék legjobb antibiotikumot adni.

Egyébként pár napja a British Journal of Oral and Maxillofacial Surgery-ben megjelent egy cikk, melyben a szerzők a fogászati eredetű nyaki phlegmone mikrobiológiáját vizsgálták, elsősorban a megfelelő antibiotikum adása miatt. 75 betegből áll a tanulmány, ami már egész komoly elemszám.

A műtét során a gennyből tenyésztésre mintát küldtek, de csak 40%-ban tenyészett ki kórokozó baktérium. Ez bármennyire is meglepően hangzik, annyira nem is meglepő. Egyszer majd a tenyésztés gyakorlati vonatkozásairól is érdemes lenne írni, az is megér egy misét...
Elsősorban streptococcusok és anaerobok tenyésztek ki. A jó hír az volt, hogy mindegyik kórokozó érzékeny volt második generációs cefalosporinra (legtöbbjük  penicillinszármazékokra is) és metronidazol kombinációra. Nem kellettek a féltett nagyágyú antibiotikumok.

Közben találtam egy 2006-os Journal of Medical Microbiology cikket is, ahol 118 betegnél nézték a különböző okok miatt kialakult nyaki phlegmone mikrobiológiáját. Ott is hasonló eredmények születtek. Sőt, ott a penicillinszármazék + metronidazol kombináció is mindenhol hatékony volt.