A nem orr- vagy melléküreg betegség tisztázása céljából elvégzett képalkotó vizsgálatok során sokszor találunk mellékleletként orrmelléküreg-, azon belül is arcüreg betegséget. Ez legtöbbször az arcüreg diffúz, tehát nem körülhatárolt nyálkahártya megvastagodását jelenti, vagy arcüregi cysta, esetleg polip szerű képlet is lehet. Ennek előfordulási arányát az irodalom MRI felvétel esetében 30-50%-ra teszi. Azonban legtöbbször a betegek orr szempontból panaszmentesek, de legalábbis nem igazán sikerült kimutatni a mellékleletként diagnosztizált arcüreg betegség, és az esetleges orrpanaszok közti összefüggést.

Mit tegyünk, ha a leleten idült gyulladás szerepel, de nincs panaszunk?

Mindenképpen egy alapos revízió szükséges, és a felvétel gondos átnézése. Nagy szerepe van az orrendoszkópiának is, és minden, az orrhoz indirekt köthető egyéb panasz felmérésének. Ilyen lehet a tartós száraz köhögés is, melyet kifejezett orrpanasz nélkül is okozhat arcüregi betegség. Amennyiben rosszindulatú daganat lehetősége kizárható, és nem jelentős a nyálkahártya duzzanat (legfeljebb 3-5mm, de ez inkább viszonylagos), akkor nagy eséllyel nem szükséges kezelés.

A nyaki nyirokcsomókat elhelyezkedésük alapján régiókba soroljuk be. Ez a standardizálás a nyaki nyirokcsomókat is érintő fej-nyaki (főleg daganatos) betegségek diagnosztikáját és kezelését könnyíti meg. Egységesített, számozott beosztás esetén nicsenek nomenklaturális eltérések a különböző fül- orr- gégészetek között, mindenki mindig tudja, hogy a kolléga mire gondolt.

A nyaki régiók meghatározásánál több szerv elhelyezkedése ad támpontot:
- a nagy nyaki gyűjtőér (vena jugularis interna)
- a nyelvcsont
- a gége (főleg az alsó részét alkotó gyűrűporc)
- két izom: az egyik a fül mögötti csecsnyúlványról előrefelé eredő, és a nyelvcsonton megkapaszkodó-megtörő, majd az állkapocs első részében tapadó kéthasú izom (musculus digastricus). Az izom elülső hasa az állakpocstól a nyelvcsontig tart, a hátsó hasa a nyelvcsonttól a csecsnyúlványig. A másik izom a nyelvcsontról lefelé-hátrafelé, kissé ívelten futó musculus omohyoideus.

Az alábbi képre ezeket a nyaki szerveket rajzoltam be:

A vena jugularist kékkel jelöltem, a két izom piros. Az izmok közül a felső a nyelvcsonton megtörő digastricus, míg a nyelvcsontról lefelé-hátra indul az omohyoideus. A nyelvcsontot azt hiszem nem is kell ezek után magyarázni: a két izom találkozásánál, az állkapocsszeglet alatti kis csont. A még szintén fontos gyűrűporc a kék színű véna és a lenti, omohyoideus izom metszéspontja előtti porc, amely az alatta kezdődő légcső porcaihoz hasonlít, csak nagyobbnak rajzoltam. Nem csak méretében tér el a légcső porcaitól, de azt majd máskor.

Az alábbi képre már berajzoltam és beszámoztam a nyaki nyirokcsomó régiókat:


A konkrét régiók és határaik:

1/a: Elülső állkapocs alatti régió (submentalis régió)
A kétoldali m. digastricus elülső hasa közti térség, azaz az állcsúcs alatti terület. Sajnos ez a fenti rajzon, a fej oldalról történő ábrázolása miatt nem annyira egyértelmű terület. Jobban látszódna, ha szemből néznénk a fejet. Az elhelyezkedésből adódik, hogy ez a nyaki régió (és majd a 6-os is) páratlan, míg a többi páros.

1/b: Hátsó állkapocs alatti régió (submandibularis régió)
Az 1/a-tól oldalra és hátrafelé található régió. Felülről az állkapocs, alulról a digastricus izom két hasa által határolt háromszög.

2: Felső jugularis régió
Ai 1/b régiótól hátrafelé, a vena jugularis felső harmada környéki nyirokcsomók régiója. A régió alsó határa a nyelvcsont testének magassága, hátsó határa az összes jugularis régiót (2-4) fedő  fejbiccentő izom (musculus sternocleidomastoideus) hátsó éle.

3: Középső jugularis régió
A 2-es régió alatt helyekedik el, a vena jugularis középső szakasza körüli nyirokcsomók alkotják, szintén a fejbiccentő izom alatt. Felső határa a nyelvcsont teste, alsó határa a gyűrűporc teste.

4: Alsó jugularis régió
A 3-as régió alatt, a gyűrűporc és a kulcscsont (clavicula) között helyezkedik el. Szintén a fejbiccentő izom fedi.

5: Hátsó nyaki háromszög régió
Ezt a régiót a fejbiccentő izomtól hátrafelé található nyirokcsomók alkotják. Felső határa a fejbiccentő izom és a trapézizom találkozása, majdnem a csecsnyúlványnál, alsó határa a kulcscsont magassága. Elvileg az 5-ös régió is felosztható még 2 alrégióra, a gyűrűporc feletti- és alatti alrégióra (5/a és 5/b)

6: Elülső vagy centralis nyaki régió
Az 1/a-hoz hasonlóan páratlan régió, mivel nem a nyak oldalsó, hanem elülső részén található. A két nyaki fő verőér (arteria carotis communis) között elhelyezkedő, a gége és a légcső, valamint a pajzsmirigy előtti nyirokcsomók alkotják. Felső határa a nyelvcsont
teste, alsó a szegycsont.

A fülkürt működéséhez köthető betegségek visszatérő téma a blogon. Érintettem már az alapok szintjén is, de szó volt róla a gyermekkori középfül gyulladás és a ventillációs tubus kapcsán is.

A fülkürt működésének zavara minden életkorban okozhat problémát, de leggyakrabban ez mégis a gyermekeknél jelentkezik. Az elsősorban fülkürtproblémákra visszavezethető gyermekkori középfül gyulladás eleve az egyik leggyakoribb betegség kisgyermekkorban. Ezt annak tudjuk be, hogy az orrgaratban elhelyezkedő orrmandula, mint nyirokszerv, ilyenkor megnagyobbodott állapotban van. Hiszen a kisgyermekek immunrendszere ezen a nyirokszerven tanulja többek között a kórokozók elleni védekezést, és ez maga után vonja óhatatlanul az átmeneti vagy tartós megnagyobbodást.

De nem csak az orrmandula az egyetlen oka a kisgyermekkori fülkürtproblémáknak, és gyakori középfül gyulladásoknak. Számolni kell legalább két másik faktorral is. Az egyik, hogy a fülkürtöt alkotó porcos félcső állagát tekintve még nem elég merev, nem tudja mindig tágan tartani a fülkürtöt. Ráadásul a porc maga sem elég terjedelmes még ilyenkor.

A másik kiemelendő tényező a felnőttekétől eltérő koponyaalap. Emiatt kisgyermekeknél az ékcsontról eredő, és a lágyszájpad feszességét, valamint többek között a fülkürt nyitását szabályozó tensor veli palatini izom lazább, mint a felnőttekben.

A fentiekhez hozzátartozik, hogy azért ez a két faktor nem egyenrangú az orrmandula megnagyobbodással középfül gyulladások esetén. Ezekre viszont akkor mindenképpen érdemes gondolni, ha jelentős orrmandula megnagyobbodást kizártunk, mégis van a gyermeknél fülkürtprobléma. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha két hónapja volt egy orrmandula műtét, és a gyermeknek középfül gyulladása van, akkor meg sem kell nézni-tapintani az orrgaratot, mert "csak a porc és a tensor izom miatt van"...

Valamiért csak ma jelent meg az RSS olvasómban egy a Journal of Laryngology & Otology-ban, 2009 novemberének végén publikált cikk a mandula körüli tályog kezeléséről. Érdekes és furcsa, mármint nem annyira a késés az RSS olvasóban (az is), hanem a cikk.

A cikk írói ugyanis kérdőívek alapján tájékozódtak, hogy Nagy Britanniában a fül- orr- gégészeteken milyen antibiotikumot adnak mandula körüli tályog (peritonsillaris abscessus) esetén.


(kép: bal oldali mandula körüli tályog, ami a nyelvcsapot jobbra tolja
képforrás: 50turnstiles)

Érdekes módon az derült ki, hogy nagyon sokszor nemcsak penicillinszármazékot, hanem mellé metronidazolt (Klion) is adnak, így kombinált formában. Miért teszik ezt? Nem tudni.

A mandula körüli tályog kórokozói az esetek messze döntő többségében érzékenyek az általunk sokszor használt amoxicillin-klavulánsav penicillinszármazékra (pl. Augmentin, Aktil, stb.). Az antibiotikum mellett pedig a drenázs, azaz a tályog megnyitása és tartalmának lebocsátása az, ami meggyógyítja a beteget. Sőt, fül- orr- gégész körökben néha az is vitát indít, hogy megfelelő drenázs esetén szükség van-e egyáltalán antibiotikumra? Szóval vágni kell, nagy legyen a nyílás, lógjon a mandula, ürüljön ki a genny...

Szerintem antibiotikumra azért szükség van. Bár a mandula körüli tályog szövődmény, a szövődménynek is lehetnek újabb szövődményei, és ezt azért az antibiotikumok gátolják. De metronidazol NEM szükséges!

Közvetlenül mandulaműtét után a betegek gyakran panaszkodnak arról, hogy nem érzik jól az ízeket. Szerencsére viszont hosszú távon az ízérzészavar rendeződik, és a végső, kéthetes kontrollon már minden rendben szokott lenni. Azonban mégis, több esetriport is beszámolt már tartós ízérzés zavarról. Ugyan ezek csak 1-1 esetet ismertetnek, de hát végülis ezek is alátámasztják, hogy adott esetben mégiscsak lehet ilyen probléma.

Most akkor mi az igazság? Lehet ízérzészavar, vagy sem?

A kérdést tisztázandó, az European Archives of Oto-Rhino-Laryngology márciusi számában most megjelent egy cikk, amiben görög kollégák ismertetik a direkt erre kihegyezett prospektív vizsgálatuk eredményeit. Azt nézték, hogy 60 mandulaműtéten átesett betegből hány betegnél alakul ki a műtét másnapján ízérzészavar, hány betegnél marad ez meg a 15. napra (ami elvileg a gyógyulási idő), és a műtétet követően 1 hónap múlva. Persze a szokásos kekeckedésem megvan a cikkel kapcsolatban: 60 betegnél korrekt konklúziót még nem lehet levonni, bár az igaz, hogy a tendencia látható.

Úgy néz ki, hogy nem meglepő módon a betegek igazat mondanak, mikor a műtét után közvetlenül ízérzés zavarra panaszkodnak. A műtét másnapján a betegek 90%-a nem érzékelte megfelelően a műtét előtt egyébként egyértelműen azonosított, alacsony koncentrációban adott alapízeket. Főleg a nyelv hátsó részének ízérzésével volt probléma, és elsősorban a keserű és savanyú ízeket érezték rosszabbul a betegek.
A lokalizációt azzal magyarázzák, hogy bár a nyelv elülső részének ízlelőbimbói sérülhetnek a középkori kínzóeszközre hasonlító  nyelvlapoc által, de nem annyira, mint a nyelv hátsó részének ízérző rostjai (n. glossopharyngeus) maga a műtét okozta szövettrauma következtében.
Az érzészavar tartósságát illetően viszont a jó hír az, hogy a 15. napon már 84 és 97% között mozgott az ízérzékelés, függően a koncentrációtól és a nyelv régiójától. Az 1 hónapos kontrollon pedig már csak egy beteg jelzett nem tökéletes ízérzést.

A fentiek jelzik, hogy azért nagy tömegben nem jelentkezik tartós ízérzészavar mandulaműtét után. Viszont a 60 betegből 1 számomra nem jelenti azt, hogy kb. 5 % az esély rá. Ezt akkor merném kimondani, ha 600-ból lenne 10, vagy még inkább 6000-ből 100. De egyáltalán szükség van-e arra, hogy pontosan tudjuk, ha egyszer egyértelműen nem gyakori? Nem elég, ha annyit tudunk (sejtünk), hogy max 5% rá az esély?
Szerintem elég.

A hallójárat- vagy más néven külsőfül gyulladás (otitis externa) a hallójárat bőrének fertőzését jelenti, befelé a dobhártyáig, bár nagyon ritkán maga a dobhártya is érintett lehet. Ez az esetek legalább 90%-ában baktérium okozta gyulladás, de előfordul, hogy gomba áll a háttérben (otitis externa mycotica).

Néha a gombás gyulladás másodlagosan jelentkezik: a betegnek baktérium okozta hallójárat gyulladása volt, amit sikerrel kezeltünk, viszont az antibiotikumos fülcseppel kiírtott baktériumok helyét gyorsan elfoglalják az amúgy is ott élő gombák, a szteroidos fülcsepp pedig gátolja az immunrendszert a gombák ellen, további gyulladást okozva ezzel. Ilyenkor tipikus, hogy a beteg panaszai az ellátás után pár napig javulnak, de nem múlnak el teljesen. Sőt, akár még rosszabb is lehet érzésre, mivel a gombás gyulladás nagyobb fájdalommal is járhat, mint a bakteriális.

A gombás gyulladás sokszor diagnosztikai, és ezáltal terápiás problémát jelent. És itt emelném ki a mikroszkópos fülvizsgálat fontosságát, ugyanis a gombás gyulladás szabad szemmel nem mindig ismerhető fel. Mikroszkóp alatt viszont már általában elég egyértelmű a helyzet. Egyrészt a gyulladásos váladék sokszor két komponensű: van egy sűrű, majdnem szilárd állagú, szürkésfehér színű, törmelékes váladékréteg, mellette pedig hígabb, sárgás színű genny is van. De ami még egyértelműbbé teszi a dolgot, az az engem leginkább pitypangos mezőre emlékeztető, szürkésfehér gombatelep, ami mikroszkóp alatt jól látszik:

(Képforrás: www.myhealth.gov)

A gombás külsőfül gyulladást aspergillus- és candida fajok okozzák. Hasonló lefolyású a baktérium okozta gyulladáshoz: egyre fokozódó fülfájdalom, ami egy idő után dugulással is jár. Talán annyi különbség van -legalábbis én azt vettem észre-, hogy a gomba okozta gyulladás esetén nem szűkül be annyira a hallójárat, mint a baktérium okozta gyulladásnál.

A gombás hallójárat gyulladás kezelése helyileg történik. Nagyon sokfajta módszerről olvastam és hallottam, de én részemről egy dolgot csinálok csak: egy alapos hallójárat takarítás után (ez elég fájdalmas tud lenni) bórsavport fújok be a hallójártba, akár úgy is, hogy szinültig tele legyen. Ez a nedvességet magába szívja, és így öli meg a kórokozókat, ugyanis a gombák csak nedves környezetben érzik jól magukat. Ezt legtöbbször elég egyszer megtenni, nagyon ritkán szükséges csak a 2. vagy 3. kontrollon is ugyanezt eljátszani. Azt kell mondjam, hogy 100%-ban hatékony a módszer, legalábbis nem emlékszem olyan betegre, aki ettől ne gyógyult volna meg. Sőt, a bórsavporral kezelt gombás externás betegek sokkal hamarabb panaszmentesekké válnak, mint a baktérium okozta gyulladásban szenvedők.

A Clostridium botulinum nevű baktérium idegmérge, a botulinum toxin, azaz a botox egy-két évtizede már gyógyszerként is használatos az egészségügyben. Elsősorban a szépségiparban, ahol a ráncosodás ellen használják. Ugyanis a botox gátolja az izmok összehúzódásához szükséges acetil-kolin felszabadulását a mozgató idegvégződéseken, ezzel elsimítja a ráncokat.

Fél éve már írtam arról, hogy az allergiás nátha kezelésében is megpróbálkoztak a botox használatával. Most viszont megjelent egy cikk az International Journal of Oral and Maxillofacial Surgery-ben, amiben egy iraki kolléga összefoglalja, hogy a fej-nyaki régióban milyen más lehetőségek vannak a botox, mint gyógyszer használatára.

A "hagyományos" kozmetikai ránctalanítás mellett az aszimmetrikus, rossz harapás okozta egy- vagy kétoldali rágóizom megvastagodás csökkentésére is használatos a szer, és úgy néz ki, hogy a botox képes a rossz állkapocshasználat miatt kialakult  izületi fájdalmat is csökkenteni, ha az állakpocsizület környéki izomzatot infiltrálják. Azonban egyrészt ezek egyelőre a legalacsonyabb, IV-es evidencia szintű beavatkozások, mivel csak esettanulmányok támasztják alá az eredményességet, komoly átfogó vizsgálódás nem történt még. Illetve nyilván az alapbetegség megoldása, a harapási probléma megszűntetése adja a végső megoldást a fenti esetekben.

A botoxot próbálják a főleg neurológiai betegségekben (pl. Parkison betegség) jelentkező fokozott nyáltermelés csökkentésére is használni, ugyanis gátolja a szintén acetil-kolinnal vezérelt nyálmirigyek működését is. Még itt sem beszélhetünk IV-esnél magasabb evidenciaszintről, de az előzetes próbálkozások ígéretesek. Szintén tesztelés alatt áll használata a fokozott izomtónushoz kötött, azzal együttjáró arcfájdalom esetén is. Sőt, a migrén és a tenziós típusú fejfájásban is próbálkoznak botox kezeléssel. Ez utóbbi kórképekben a hatásmechanizmus sincs még feltérképezve.

Van egy egész ígéretesnek, és a fentiekhez képest gyakorlatiasabbnak tűnő kísérletezés is a botoxszal. Arcideg bénulás esetén a szemzárás nem jól működik az érintett oldalon, ezért a szaruhártya kiszáradhat, ami látásproblémákhoz vezethet. A felső szemhéjba injekciózott botox viszont jobban ellazíthatja a szemhéj izomzatát, így egy mesterséges ptosist (szemhéj süllyedés) hozva létre maga a felső szemhéj fogja védeni a szaruhártyát a kiszáradástól.

Végül, de nem utolsó sorban már II-es evidenciaszintű, hogy a botox bizonyos fej-nyaki izomtúlműködéses állapotokban jótékony hatású. Például ilyen lehet a fej-nyaki izomzatban létrejövő tic-ek, a cervicalis dystonia, illetve a tardív dyskinesia is.

Egy dolgot (vagyis az allergiával együtt két dolgot) kifelejtettek a cikkből. Nevezetesen több tanulmány is taglalta a botox pozitiv hatását adductor spasmodicus dysphonia, azaz görcsös hangszalagzárás esetén.

Érdekes dolgok ezek. Kíváncsi vagyok, hogy a fentiek közül melyik betegség kezelésében lesz majd egyszer rutinszerű a botoxkezelés, vagy legalábbis alternatíva. Szerintem túl sokban nem, bár az utóbbi, izomtúlműködéses kórképekben egyértelmű a létjogosultsága, és én az arcideg bénulás esetén is látok benne fantáziát.

(kép: botulinum toxin; forrás: wiki)

KONZÍLIUM 2.0

TERHESSÉG

Mi az a Konzílium 2.0? Részletek ITT.
Első Konzílium 2.0 a fulladásról ITT.
Második Konzílium 2.0 az
alkohol okozta betegségekről ITT.

A mai Konzílium 2.0-át
a következő blogok adják:

Elmedoktor
ENT House Budapest blog
Kindler Medical blog
Mentaközpont blog
Mentők blog

TERHESSÉG FÜL- ORR- GÉGÉSZETI VONATKOZÁSAI

A terhesség természetesen alapvetően nem fül- orr- gégészetileg érdekes, de van egy nagyon fontos ide(is)vágó vonatkozása. Konkrétan a nil nocere, azaz a "ne árts", az egyik orvosi alapelv. Ugyanis ez itt nemcsak egy személyt, a beteget érinti, hanem a magzatot is. Tehát ha lehet, nem szeretünk gyógyszert adni, de eljöhet egy pillanat, amikor a magzat és az anya is nagyobb bajba kerülhet, ha csak várakozunk. Például a magzat nem szereti, ha az anya lázas (lásd lejjebb). Márpedig fertőzések (nátha, melléküreg gyulladás, mandula- vagy torokgyulladás) ugyanúgy előfordulhatnak várandósság esetén, mint máskor. Mit lehet ilyenkor tenni, amivel lehetőség szerint nem ártunk a babának?

Az érösszehúzó hatású, lohasztó orrcseppek adása ilyenkor nem javasolt. Ha ezek az anyagok bekerülnek a véráramlásba, akkor elvileg a méh ereit is összehúzhatják, ezzel károsíthatja a magzatot. Ugyanakkor az allergiás náthára használt, budesonid tartalmú orrspray (Rhinocort Aqua) adható, bár annak hatása lassabban alakul ki, mint a lohasztó orrcseppeké. Viszont erősebb gyulladáscsökkentő.

Egy sima nátha még nem is annyira probléma. De egy súlyos, akár szövődményre gyanús orrmelléküreg- vagy mandulagyulladás esetén antibiotikumot is kell adni. Az amerikai gyógyszerfelügyeleti szerv (Food and Drug Administration - FDA) kategóriákba sorolta a gyógyszereket, annak megfelelően, hogy potenciális magzatkárosító-e az adott gyógyszer, vagy sem. A legbiztonságosabbnak minősített "A" csoportba egyelőre egyedül a penicillin és származékai (az amoxicillin-klavulánsav kombináció is: pl. Augmentin, Aktil, Forcid, Curam, Duomox) kerültek be. Elsősorban azért, mert a penicillinnel már 60-70 évnyi tapasztalat van, míg más antibiotikumokkal még nincs. Szerencsére a "B" csoportba már több, a fül- orr- gégészetben is hatékony antibiotikum is bekerült. Így penicillin allergia esetén alternatív szer lehet a clindamycin (Dalacin C), illetve az erythromycin is. Szigorú indikáció-felállítás és kellő gondosság mellett adhatók makrolidok, 2. generációs cefalosporinok, és akár fluorokinolonok is. De például a doxycyclin nagyon kerülendő! Szerencsére nincs is rá szükség a gégészetben.

Mint feljebb már szó volt róla, a lázcsillapítás is fontos kérdés. A láz a fertőzés és gyulladás szisztémás jele, márpedig ilyenkor biztosan megnő a vérben a toxikus anyagok szintje. Ezek főleg a koraterhesség ideje alatt, a méhlepényen átjutva károsíthatják a magzat éppen kialakuló szerveit, ami akár vetéléshez is vezethet. Ezért a 38 fok körüli, feletti láz csillapítása nagyon fontos. Ehhez a klasszikus módszereket is elő lehet venni: hűtőfürdő és priznic. Ha szükség van rá, akkor pedig gyógyszerrel, például paracetamolt vagy algopyrint is lehet adni. Bár ez utóbbitól kialakult agranulocytosisról már beszámoltak, ami egyfajta immunszuprimált állapotot jelent. Állapotosoknál viszont a szteroid adása nem ellenjavallt. Ez nem jelenti azt, hogy egy sima torokfájásra szteroidinjekciókkal kell lövöldözni, de ha a betegség súlyossága miatt  szükséges, akkor, lehet adni.


Ha terhességről van szó, megemlítendő még egy jelenség: várandósoknál, vélhetően a megváltozott hormonháztartás miatt az allergiás nátha súlyossága megváltozhat. Nem feltétlenül, de előfordul. Romolhatnak is a panaszok, de néha akár teljesen el is múlhatnak. Nyilván ezt is adott esetben komolyan kezelni kell(ene), de itt is meg van kötve a kezünk. Szerencsére a bejegyzés legelején említett budesonid adható, ami eleve az allergiakezelés egyik bázis szere. Ezen kívül még nagyobb hangsúlyt kell kapnia az orröblítésnek, az allergén mentesítésnek is.

 

 Konzílium 2.0 a facebookon:

 
ENT House Budapest a facebookon:

Elég gyakori probléma, hogy a beteg nem a megfelelő antibiotikumot szedi valamilyen betegségére. Vagy azért, mert "az volt otthon", és magától azt kezdte szedni a beteg, vagy pedig azért, mert más szakterületen dolgozó orvos azt írta fel neki. Ez utóbbi esetben általában olyan antibiotikum kerül felírásra, ami az adott orvos szakterületén kifejezetten hatékonynak számít, csak éppen fül- orr- gégészetileg nem az az elsőként választandó szer. Egy most az Annals of Pharmacotherapy-ban megjelent cikk idevágó problémát ismertet: a szerzők feldolgoztak 10 olyan tanulmányt (közel 3000 beteg), amiben a penicillinszármazék amoxicillin hatékonyságát vetik össze a makrolid antibiotikumokéval, gyermekkori középfül gyulladás esetén. Kiderült, hogy bár a mellékhatás profilja jobb a makrolidoknak, jóval többször volt hatástalan, mint a hagyományos amoxicillin kezelés.

Ezek szerint az USA-ban is hasonló típusú és rezisztenciájú kórokozóknak van szerepe a középfül gyulladásban, mint nálunk. Legalábbis a magyar ajánlás (2009-es Fül- orr- gégészeti Útmutató) is úgy nyilatkozik, hogy elsőként amoxicillin, illetve amoxicillin-klavulánsav (Pl. Augmentin, Aktil, Forcid, Curam, Duomox) a választandó antibiotikum, a makrolidok (pl. Klacid, Fromilid, Sumamed, Azi Sandoz) másodvonalbeliek, ha a beteg penicillin allergiás.

Hab a tortán, hogy "A" evidenciaszintű, hogy a gyermekek jó részénél a gennyes középfül gyulladás antibiotikum nélkül is meggyógyul. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy akkor soha senkinek nem kell adni antibiotikumot. De semmiképpen sem javasolt az otthoni kis gyógyszerszekrényből csak úgy adogatni valamilyen antibiotikumot, ha a gyermek füle fájni kezd!