A múltkori, savós középfülgyulladás és grommet tubusos bejegyzésemre a facebookon kaptam kommenteket, amik kapcsán keresgéltem kicsit a pubmeden. Arra voltam kíváncsi, hogy mit sikerült eddig felderíteni, kialakulhat-e érdemi struktúrális eltérés a krónikus savós otitises dobhártyákban az egészségessel szemben, és ha igen, milyen jellegű. Ez ugyanis hatással van arra a kérdésre, hogy tubus irányba menjünk, vagy próbálkozzunk konzervatív kezeléssel. Most a panaszokat, a rossz hallást, tehát az életminőségi dolgokat nem vettem figyelembe. Azt fontos leszögezni, hogy arra nem kaptam választ, hogy ezek visszafordíthatatlan változások-e, vagy csak átmenetiek. Szerintem ez utóbbira vonatkozó korrekt, nagyon hiteles vizsgálat nincsen.

Az eredmények:

Igen, okoz.

Nem okoz.

Igen, okoz.

Igen, okoz.

A meccsen 3-1-re az Igen csapata győzött, tehát a krónikus savós középfülgyulladás okoz valamilyen érdemi, mérhető, nem akut károsodást a dobhártya szerkezetében. A meccshez hozzátartozik az is, hogy az Igen csapat olyan veteránokat tudott felvonultatni, mint Paparella, vagy Sadé, akik jól játszották meg a lamina propriát. Lényegében egyértelműen az egész meccset azzal döntötték el, hogy sokkal többször látták károsodottnak a lamina propriát krónikus otitisben, mint nem. Ugyanakkor az Igen csapat nem teljesen fair módon egyszer kijátszotta az adhezív processust is, ami övön aluli, de biztos pontot hozott, a kissé elfogult bíró pedig nem fújta le. A Nem csapat elsősorban a különböző típusú kollagénekkel próbálkozott, de végül nem volt kifejezetten meggyőző a játékuk a feszüléssel és a krónikus gyulladással, savóval szemben. Mert hiába nem nagyon változott a kollagénrostok összetétele ami az egyes típusokat illeti, de a rostok minősége, felépítése egyértelműen megváltozott a savós otitises dobhártyákban.

És most visszakapcsolunk a stúdióba!

Zsuzsa pár napja megírta, hogy mi a jelenlegi amerikai ajánlás gyerekkori tubus ügyben. Emiatt pont aktuális amit tegnap este olvastam a Medical News Today-en: A Pediatrics-ben publikálták, hogy hosszú távon a tubus nem jobb opció, mint a várakozás, a gyerekek ugyanúgy teljesítenek, nincs mérhető különbség a 2 csoport között. Ez egy kicsit meglep, majd még megpróbálok mélyebben utánanézni a forrásoknak. De tételezzük fel, hogy ez így igaz, és az jó hír, hogy ismét bebizonyosodott, hogy a gyerkőcök milyen jól tudnak behozni lemaradást, ilyen jól kompenzálnak.

Viszont a valóság az, hogy jön a szülő, hozza a gyerekét, hogy nem hall jól. Savós középfülgyulladást diagnosztizálunk, megpróbálunk mindent gyógyszerrel, de nem javul, OK, akkor jöjjön a tubus, és utána láss csodát, a gyerkőc jól hall, ő is, és a szülő is jobban érzi magát. Tehát ha rövid távon javít, akkor kár, hogy elsődlegesen a hosszú távú felelslegességet hangsúlyozzák ki a cikkben. Értem én, hogy sok minden játszik ebben a kérdésben, például minden beavatkozásnak lehet szövődménye, a biztosító pénzét jobban fogyasztjuk, a gyereket kórházba kell vinni, amit nem szeret, a szülő is kiesik 1-2 napra a munkából, stb. Viszont egy napi szintű, vagyis inkább folyamatos probléma megszűnik. Nem hiszem, hogy annyira felelsleges lenne az a tubus.

Megint egy guideline amerikából, ami 2013 decemberében jelent meg az EntToday oldalán, ezt most a AAO-HNS (American Academy of Otolaryngology–Head and Neck Surgery) bocsátotta ki. 

Főleg az indikációkra és az utókezelésre helyezik a hangsúlyt, a leglényegesebb megfontolások pontokba szedve:

1. Ha a savós középfülgyulladás egyszeri alkalommal fordul elő és három hónapnál rövidebb ideig áll fenn, akkor tubus behelyezés NEM javasolt.

2. Három hónapig vagy annál hosszabban fennálló savós középfülgyulladás esetén, valamint műtétet megelőzően tubus behelyezés előtt életkornak megfelelő hallásvizsgálat elvégzése javasolt.

3. Ha három hónapja vagy hosszabban fennálló kétoldali savós középfülgyulladás áll fenn és emellett audiológiailag dokumentált halláscsökkenés mutatható ki, akkor kétoldali tubus behelyezés szükséges.

4. Három hónapig vagy hosszabb ideje fennálló egy vagy kétoldali savós középfülgyulladás, valamint a vélhetően középfülgyulladás következményének tulajdonítható egyéb tünetek (pl egyensúly problémák, gyenge iskolai teljesítmény, viselkedési zavarok, diszkomfort érzés a fülben, csökkent életminőség) esetén a tubus behelyezése elvégezhető. 

5. Olyan gyermekeknél, akiknél idült savós középfülgyulladás áll fenn, de nem kerül sor tubus behelyezésére, őket 3-6 havonta vissza kellene hívni kontrollra, amíg a dobüregben a savó fel nem szívódik, érdemi halláscsökkenés nem alakul ki, valamint amíg a dobhártya illetve középfül szerkezeti eltérésére utaló jel nem észlelhető.

6. Azoknál a gyermekeknél NEM javasolt a tubus behelyezése, akiknél visszatérő heveny középfülgyulladásos epizódok vannak a kórtörténetben, de egyik oldalon sem látható dobüregi folyadék, amikor a beavatkozás elvégzéséről döntünk.

7. Kétoldali tubus behelyezés javasolt azokban az esetekben, amikor a kórtörténetben visszatérő heveny középfülgyulladásos epizódok szerepelnek és egyik, vagy mindkét oldalon a középfülben folyadék látható fülvizsgálat során, a műtét szükségességének elbírálásakor.

8. Akiknél visszatérő heveny középfülgyulladás vagy annak időtartamára tekintet nélkül savós középfülgyulladás áll fenn, azoknál vizsgálandó a fokozott beszéd, nyelvi vagy tanulási problémák kialakulásának kockázata, amely a középfülgyulladásból adódó szenzoros, testi-szellemi, viselkedési zavarokra vezethetők vissza.

9. A tubus behelyezés elvégezhető fokozott rizikójú gyermekeknél egy- vagy kétoldali savós középfülgyulladás esetén, amikor nem várható, hogy a savó gyorsan felszívódjon (hasonlóan javasolt B-típusú tympanogram vagy legalább 3 hónapja fennálló savós izzadmány esetén is).

10. A tubus behelyezést megelőzően érdemes a szülőket alaposan felvilágosítani a tubus viselés várható időtartamáról, a javasolt kontroll vizsgálatok időpontjáról és a lehetséges szövődményekről.

11. Alkalomszerűen antibiotikum tartalmú fülcsepp (per os antibiotikum adása nélkül) felírható, ha szövődménymentes, tubuson keresztüli fülfolyás jelentkezik. 

12. Nem indokolt rutinszerűen, megelőzésként víz kerülését javasolni (füldugó használata, fejkötés, úszástól, vízi sportoktól való tartózkodás) a tubust viselő gyermekeknél.

Horst Ludwig Wullstein a modern középfülsebészet egyik legjelentősebb alakja volt, iskolateremtő munkásságú német fülsebész. Az ő tevékenysége előtt alapvetően a radikális fülműtét volt a krónikus középfülbetegségek kezelésének elsődleges módja, ő tudott elsőként igazán hatékonyan fukcionális megközelítést vinni a középfülsebészetbe a radikalitás helyett. A világon azóta is etalon az ő beosztása a tympanoplastica műtétekre, annak ellenére, hogy a kor már eléggé eljárt a beosztás felett. De például szakvizsgára tudni illik, és ez így van rendjén.

A Wullstein beosztás:

I-es típus: Csak dobhártyaperforáció a probléma, ennek zárása a cél, azaz ez a myringoplasticával egyenlő
II-es típus: A klasszikus leírás szerint a kalapács markolata hiányzik, a liberálisabb megközelítés szerint a kalapácsmarkolat vagy az üllő hosszú szár hiányzik. Ilyen esetben teljes mélységű dobüreg megtartása mellett hallócsontláncolati rekonstrukció történik.
III-as típus: Mind a kalapács, mind az üllő hiányzik, és lapos dobüreg kerül kialakításra a novomembrán kengyel fejére való rávezetésével.
IV-es típus: A kengyel szárai is hiányoznak, de a talp mobilis. Ekkor a kerekablak került leárnyékolásra, és nem történt dobhártya- és láncolati rekonstrukció
V-ös típus: A kengyel nem mobilis (otosclerosis, tympanosclerosis). Wullstein ekkor a lateralis ívjáraton csinált egy új ablakot, és ott alakított ki hangátviteli lehetőséget, de nem történt dobhártya- és láncolati rekonstrukció.

Azzal együtt, hogy ez már nem korszerű felosztás, szerintem elvek szempontból mindenképpen nagyon hasznos ismerni. Sőt, ha a biblia-értelmezésekhez hasonlóan, kicsit távolabbról szemléljük, és nem okvetlen szó szerint vesszük a felosztást, még ma is megállja helyét, hiszen mindegyikhez lehet rendelni valami korszerű beavatkozást. Egyedül a IV-es típus sántít, de oda is sikerült kiizzadnom magamból egy műtétet :).
Mire gondolok itt?

I-es típus: Dobártyapótlás
II-es típus: Hallócsontláncolati rekonstrukció
III-as típus: Tympanoplastica rossz fülkürt esetén
IV-es típus: Kiterjedt, a stapesfülkét is érintő cholesteatoma első szakasz, ha a fülkéből nem tudtuk biztonsággal kiszedni a matrixot. Kétségtelen, hogy kerekablak árnyékolás itt nem történne, és vélhetően ez csak átmeneti megoldás, mert lenne második szakasz, bízva abban, hogy akkor ki tudjuk szedni a residualis cholesteatomát, már persze ha ki tudjuk...
V-ös típus: Stapesműtétek

Egyébként ha minden igaz EZ az eredeti leíró Wullstein cikk, bár ebben nem vagyok 100%-ig biztos.

Egy, az influenza elleni védőoltást népszerűsítő amerikai infografikában olvastam  érdekességeket a vírusfertőzésről, amely szerint:

1. Évente átlagosan minden 5. amerikai megfertőződik influenzával.

2. Döntően cseppfertőzéssel terjed (köhögés, tüsszentés, beszéd).

3. Tüdőgyulladással szövődött influenza a 8. vezető halálok USA-ban.

4. Lappangási ideje 1-4 nap.

5. A csúcsidőszak késő decembertől kora márciusig tart.

6. Legfőbb tünetek: torokfájás, köhögés, orrfolyás, orrdugulás, láz, gyengeség, izomfájdalom, fejfájás.

7. Az influenza vírus akár 24 órán keresztül képes életben maradni szilárd felületeken, mint például asztalon, széken.

8. Megbetegedés esetén a tünetek jelentkezése előtt akár már 1 nappal és utána 5-7 nappal fertőzőképes az egyén.

9.Egy tüsszentéssel akár 3000 vírus-részecske kerülhet a levegőbe több, mint 160 km/h sebességgel.

Ha már megtörtént a baj...

1. Maradjunk távol a közösségtől (iskolától, munkahelytől). Várjunk legalább addig, amíg 1 nap láztalan állapotban eltelt. Óvakodjunk a más emberekkel való közeli kontaktustól.

2. Köhögés, tüsszentés esetén takarjuk el az orrunkat és a szánkat.

3. Amerikai statisztikák szerint munkavállalók harmada influenza fertőzés ellenére elvárásnak érezte, hogy menjen dolgozni.

4. A tüneti kezelés lényege: lázcsillapítás, fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, sok folyadék fogyasztása, C vitamin. Továbbiakban vírusellenes gyógyszerek.

Megelőzés:

1. Egyetlen hatékony módja a védőoltás.

2. Veszélyeztetett korcsoport: gyermekek, idősek, kismamák, krónikus megbetegedésben szenvedők, egészségügyi dolgozók

Összeállítottam egy rövid válogatást a 2013-as év legérdekesebb/hasznosabb blogbejegyzéseiből:

- Leleplező videó a fülgyertyáról (ITT).

- Egy megfázás után a köhögés sajnos nagyon sokáig tart (ITT).

- Érdekes módját válaszotta az USA hivatalos fül- orr- gégészeti szerve a kollégák továbbképzésére (ITT).

- A véletlenül felfedezett arcüregi cisztákkal szinte sohasem kell csinálni semmit (ITT).

- Mikor van új fertőzés, és mikor nem kezeltük ki jól az eredeti kórokozót a gyerekek visszatérő középfülgyulladása esetén? (ITT)

- Vannak jelek, amikből következtetni lehet, hogy aktuálisan melyik baktérium okozza a középfülgyulladást (ITT).

- Varga Zsuzsa kolléganőm 3 részes sorozatban írt a gyermekkori nátháról a 2013-as európai állásfoglalás kapcsán (1, 2, 3).

- Egy pár, ma már ritkaságszámba menő műtétet sikerült elfogadhatóan lefényképeznem (Jansen-Ritter műtét, Luc-Caldwell műtét), és lett egy jó képem egy antrochoanalis polipról is.

Érdekes módon viszont nem ezek, hanem egy teljesen más bejegyzés volt a legnépszerűbb (Az orr a halál háromszöge), amire akkor figyeltem fel, mikor egyszerre 175 látogató is volt a blogon, ezt gyorsan screenshottal dokumentáltam is:

Ezt a bejegyzést 3-4 nap alatt közel 10.000-en olvasták, 1000 fölötti facebook lájkot kapott, és ezekkel a paraméterekkel egyből a valaha volt legnépszerűbb ENT House blogbejegyzés címet is elnyerte. Egyébként ebből is látszik a facebook ereje: ha valamit felkapnak, akkor az nagyon komoly forgalomgeneráló hatással bír.

Ha már szóba került a facebook: Facebookon szerintem a trolltakony nyert, de voltak más vicces, és kevésbé vicces jó dolgok idén is.

A blogon túl, egyéb más online változások, előrelépések is voltak:

Áprilisban úgy döntöttem, hogy nem hagyom veszendőbe menni azokat a jó cikkeket, érdekes fül- orr- gégészeti híreket, amikbe napi szinten belefutok, ezért heti szakmai hírlevél indítottam, ami jelenleg már a 38. számnál jár. A hírlevélre itt is fel lehet iratkozni:

Szeptemberben némi ráncfelvarráson esett át a blog, melyet október elején a honlapunk radikális megújulása is követett. Egyébként idén egyértelműen ez utóbbi történésre vagyok a legbüszkébb, szerintem nagyon szép lett az új oldal.

Végül, de nem utolsó sorban október végén Varga Zsuzsa kolléganőm is megfertőződött a blogírással, és egy füst alatt át is vette a facebook oldal menedzselését, valamint újdonságként létrehozott a rendelőnek egy Pinterest oldalt is, ahova mindenféle szakmai, vagy kevésbé szakmai, de a fül- orr- gégészethez kapcsolódó képeket gyűjti.

Most így szilveszter környékén egy rövid pihenő, és 2014-ben folytatjuk tovább! Minden kedves olvasónak boldog új évet!

Egy tabudöntögető cikk jelent meg a European Archives-ban a fülműtét utáni hallójárati tamponálás szükségességéről. Az angol kollégák azt írták le, hogy 31 beteget megvizsgálva, nincs érdemi különbség a műtét után tamponált, és nem tamponált betegek eredményei között, beleértve mind a halláseredményeket, mind a hallójárat átmérőjét és kinézetét illetően, sem 3 hét, sem 3 hónap után. Mi azt valljuk, hogy jó eséllyel a gyógyulási szakban szűkület alakulhat ki, ha nincs rendesen kitamponálva a hallójárat. Ha nincs tampon, akkor a leválasztott hallójárati bőrcső nem okvetlen fekszik rendesen neki a csontos hallójáratnak, mögötte hematoma, és utána hegek alakulhatnak ki, ezáltal jöhet létre szűkület. A hangsúly persze a nem okvetlen kifejezésen van. Én már láttam műtét után kialakult szekunder szűkületet, ami valószínüleg az elégtelen tamponálás alakult ki lett, szóval arról nem fognak tudni meggyőzni, hogy soha senkinek sem kell tampon. Az egy dolog, ha esetleg majd kiderül valami olyan faktor, ami alapján előre meg lehet mondani, hogy ki az, akinek nagy eséllyel nem lesz szűkületre hajlama, de ilyen kutatásról én nem tudok, bár az nem jelent semmit. Egyébként a 3 hónapos eredmények már az időtávot illetően elég jók, szóval lehet ám igazság a briteknél.

Massachusetts-ben csináltak egy felmérést, hogy az orrpolipok ellen milyen gyógyszerek kerülnek felírásra a környékükön. Főleg fül- orr- gégészeket kérdeztek meg (kb. 2/3), de más orvosok is, elsősorban alapellátásból szintén bekerültek a vizsgálatba.

Orrpolip diagnózissal a következő gyógyszereket kapták a betegek:
- 43,7% szteroidos orrspray
- 26,9% szteroid tabletta
- 26% antibiotikum
- 18,5% antihisztamin

Elég érdekes lista. Én egy ilyet tartanék ideálisnak:
- 90% szteroidos orrspray
- 9% szteroid tabletta
- 1% antibiotikum

A szteroid adott esetben még tablettában is teljesen rendben van, erről már egy éve írtam a 2012-es európai orrpolip állásfoglalás kapcsán. De azért elsősorban a spray formátumot kell erőltetni, ha az hatékonynak bizonyul, ami persze nem mindig alakul úgy. Az antibiotikumok közül a makrolidoknak úgy tűnik van gyulladásgátló hatása a baktériumölő képességen túl, ezért azzal már a krónikus melléküreggyulladás kapcsán is komoly terápiás kísérletek folynak. Viszont nálam ez lenne az 1%-nyi felírás, azaz a kvázi kísérletek. Illetve ha éppen felülfertőződés van, akkor is mehet az antibiotikum, de abban az esetben az egyáltalán nem az orrpolipnak szól, hanem a következményes felülfertőződésnek.

Az antihisztaminnak valójában igazi szerepet még nem találtak ki ebben a betegségben. Nem hiszek benne, hogy valaha érdemi, kifejezett hatást el lehet érni a poliposoknál ezekkel a szerekkel. De ki tudja, majd a sokadik generációs készítmények hátha bizonyítanak.

A sorozat korábbi részeiben áttekintettük a gyermekkori nátha formáinak a legfontosabb ismérveit. Ebben a cikkeben a megjelenési formái, tünetei és társbetegségei kerülnek terítékre.

Az allergiás nátha leggyakoribb tünetei az átmeneti vagy tartós orrdugulás, orrváladékozás, orrviszketés, tüsszentés. A tünetek az allergén expozíciót követően már percekkel kialakulnak és órákon át fennállhatnak izolált expozíció esetén. Gyakran látni gyermekeknél aláárkolt szemeket, azaz az alsó szemhéj barnás elszíneződését, ami az orrban lévő váladékpangás következtében alakul ki és mértéke összefügg a betegség fennállásának hosszával. Az allergiás nátha megjelenése, főleg kisebb gyermekeknél nem mindig egyértelmű. Az allergiás nátha előfordulási gyakorisága az óvodás kortól tinédzserkorig folyamatosan emelkedik. 

A fertőzéses eredetű orrnyálkahártya gyulladásokat heveny és idült formákra osztjuk, előbbinél általában vírusos eredet áll fenn és utóbbit többnyire bakteriális, ritkábban gombás fertőzés okozza. A gyermekkori felsőlégúti hurutok gyakoriságára jellemző, hogy kisgyermekeknél átlagosan 11, óvodásoknál 6, iskolásoknál 4 náthás epizód zajlik évente, ezeknek 0,2-2%-ából alakul ki komolyabb bakteriális orrmelléküreg gyulladás. A fertőzéses eredetű orrnyálkahártya gyulladások előfordulása egyértelmű csökkenést mutat az életkor előrehaladtával.

Az orr anatómiai és élettani szempontból is szoros kapcsolatban áll a szemmel, orrmelléküregekkel, orrgarattal, középfüllel, gégével, alsó légutakkal, ezért könnyen belátható, hogy az orrnyálkahártya gyulladása együtt járhat kötőhártya gyulladással, krónikus köhögéssel, szájszárazsággal, orrhangzóssággal, horkolással, esetleg légzéskimaradással.

Az allergiás kötőhártya gyulladás a leggyakoribb járulékos megbetegedés az allergiás nátha mellett, legfőbb tünetei a szemviszketés, kipirulás, könnyezés, szemkörnyéki vizenyő.

A felső légutak idült allergiás gyulladása a nyirokelemek hypertrophiájához, az orrmandula és szájpad mandula megnagyobbodásához vezethet. Megfigyelték azt is, hogy pollen szezonban az allergiás gyermekek orrmandulája lényegesen nagyobb. Alvás laboratóriumban végzett vizsgálatok során derült ki, hogy gyermekeknél szoros összefüggés áll fenn az alvás közben észlelt légzéskimaradások és allergiás nátha tünetei, orrdugulás között.

Idült középfülgyulladás, fülkürtszellőzési zavarok, halláscsökkenés szintén lehetséges következményei az orrnyálkahártya gyulladásának.

Tanulmányoktól függően a gyermekek, tinédzserek felénél-negyedénél az allergiás nátha asthmával társul. Az asthma kialakulásának egyik fontos rizikófaktora az allergiás nátha. Egy nemzetközi vizsgálat szerint a gyermekek közel 3/4-énél az asthma diagnózisának felállításakor az allergiás nátha korai jelei már fennállnak. Az allergiás nátha ugyancsak növeli az asthma miatti kórházi ápolások számát.  Ezenkívül a sürgősségi ellátást igénylő gyermekeknél a legjelentősebb rizikó tényező az allergiával társuló asthma. Felsőlégúti vírusfertőzés, allergiás túlérzékenység és allergén expozíció együttes fennállása egymást erősítve jelentősen fokozza az asthma miatti kórházi ápolás kockázatát.      

Gyermekeknél valamennyi korcsoportban gyakoribb az ekcéma és az allergiás nátha együttes előfordulása. 

Keresztallergia gyermekkorban is előfordul, azaz bizonyos ételek fogyasztását követően hasonló tünetek jelentkeznek, mint az allergiát kiváltó allergén inhalációja után (pl. alma-nyírfa pollen), azonban gyermekekre vonatkozó tanulmányok jelenleg korlátozottan állnak rendelkezésre. 

Hosszú idő után láttam egy Ramsay Hunt szindrómás, azaz herpes zoster oticus-os, magyarul fül herpeszes beteget. Igazából önmagában a Ramsay Hunt szindróma megnevezés kevés, mivel ez a név több betegséget is takar, és a helyes kifejezés ebben a vonatkozásban a Ramsay Hunt szindróma, II-es típus. De a fül herpesz sem teljesen korrekt, mivel a betegség az arcideget, a nervus facialist érinti, csak hát az a fülön megy keresztül. Ennél a betegségnél a herpesvírus a n. facialis ganglion geniculi nevű idegdúcából támad, ami a középfül-belsőfül határán helyezkedik el, és elsősorban az ízérzésért felelős chorda tympani ideg működéséhez szükséges, bár egyéb paraszimpatikus és motoros rostok is vannak benne. Ez utóbbiak miatt a vezető panasz az arcidegbénulás, a beteg adott oldali arcmimikai izomzata részlegesen vagy teljesen lebénul. Emellett az arcideg a hallójárat bőrének beidegzésében is részt vesz, végül is ezért is fül herpesz, mert az érintett hallójárati bőrszakasz ilyenkor nagyon fájdalmassá válik, és a herpeszre jellemző hólyagok is megjelennek a bőrön.

Tulajdonképpen a fentiekből a jellemző tüneteket össze is lehet szedni:
- Arcidegbénulás
- Azonos oldali fülfájás
- Hólyagok a hallójáratban, esetleg a dobhártyán
- Ízérzés zavar, egész egyértelműen a nyelv azonos oldalán
- Esetleg szem- és szájszárazság a paraszimpatikus rostok miatt

Viszont a fentiek mellett még előfordulhat halláscsökkenés, fülzúgás, és szédülés is, mivel a halló- és egyensúlyideg (n. vestibulocochlearis) ott van a közvetlen szomszédban, ezért a gyulladás azt az ideget is érintheti. Illetve olyan is előfordulhat, hogy nem alakul mi minden tünet, mégis herpes zoster oticus a diagnózis. A leggyakoribb ilyen probléma, amibe személyesen belefutottam, az a herpeszes hólyagok hiánya a fülben. Több ilyen beteget is láttam, nagyon fájt a fülük, facialis-paresis is kialakult, még halláscsökkenésük is lett, de a hólyagok hiányoztak. Ezt az irodalom "zoster sine herpete" néven ismeri -ezt én is csak most tudtam meg-, és  úgy tűnik más is megküzd ezzel a differenciáldiagnosztikai kihívással. Ilyen esetben miért is ne kezdjünk azonnal antivirális kezelést (is)? Ez a gond ezzel rögtön meg is oldódik.

A betegség prognózisa nem kifejezetten rossz, de azért előfordul, hogy az adekvát kezelés ellenére nem javul meg tökéletesen az arcideg működése. Úgy tűnik, hogy a mozgató rostok és a paraszimpatikus rostok együttes érintettsége rontja a kilátásokat, legalábbis a szemzárási nehezítettség és a szemszárazság együttes fennállásánál ezt már megfigyelték., de az idősebb életkor, és a több ideg érintettsége sem túl jó jel.