Szülők kérdezték, hogy miért csak 2-3 hét múlva szeretném látni kontrollon az akut középfülgyulladással diagnosztizált és kezelt gyereküket. Mondtam nekik, hogy ha gond van, a kezelés ellenére romlik a helyzet, vagy nem javul a láz, a fülfájás, akkor persze előbb is lehet, sőt kell is kontroll, de ha minden rendben van, akkor teljesen felesleges egy hét múlva megnézni. Olyankor még általában nem tisztul fel teljesen a dobüreg, még simán lehet benne savó, és nem lehet azt mondani, hogy minden OK. Legfeljebb csak azt, hogy javult a helyzet az előző héthez képest. Az akut középfülgyulladás gyorsan jön, pl. Pneumococcus esetén akár órák alatt is kialakulhat a manifeszt gyulladás, lázzal, akár egészen dobhártya-perforációig is eljuthat a dolog (a Streptococcus pneumoniae agresszivitásáról ITT írtam). Ehhez képest viszont sajnos lassan javul, inkább hetekben mérhető a teljes gyógyulás, mintsem napokban.

Gondoltam azért megnézem a pubmedet is, hogy ott mit mondanak erről a kérdésről. Találtam egy olyan 1984-es cikket, ami szerint a gyerkőcök 30%-nál egy hónapos kontrollon is volt savó a dobüregben. Ehhez képest egy nem túl régi, 2006-os finn kutatás szerint 1-2 héten belül általában már légtartó lesz a dobüreg, bár ők úgy találták, hogy ha kétoldali a folyamat, akkor azért ott jellemzően ennél lassabb a gyógyulás. Fel lehet tételezni, hogy '84 óta eltelt 30 év, ami olyan újabb gyógyszereket hozott, amivel felgyorsult a gyógyulás, de azért én legalábbis nagyságrendi előrelépést nem tartok életszerűnek. Elhiszem, hogy gyorsabb a gyógyulás, de talán nem annyival gyorsabb. Viszont a finn cikk is azt igazolja, hogy inkább 2 héttel később érdemes kontrollálni, mint az első héten, legalábbis egy panaszmentes gyereket.