Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése itt a blogon, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy az akut melléküreggyulladással szemben krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége. Alapvetően nem szabad tartósan antibiotikumot adni, mert nem attól lesz jobban a beteg, viszont előbb utóbb rezisztens törzsek fognak kiszelektálódni, előkerülnek a mellékhatások, stb. A sztenderd kezelés a szteroid, elsősorban helyileg, spray formában, súlyosabb esetben tablettás kúra keretében, mivel ez egy genetikai nyálkahártyabetegség, míg az akut gyulladás csak egy fertőzés. Ugyanakkor a múltkori bejegyzésben írtam, hogy mégiscsak előkerült a krónikus gyulladásban is az antibiotikum, ráadásul evidenciaszinten, még ráadául a makrolidok, amiket a fül- orr- gégészetben jó esetben is csak második vonalbeli szernek tartunk. Paradigmaváltás van, vagy mi a szösz? És miért pont a makrolidok?

Az egy hete emlegetett 2012-es position paper-ben szerencsére korrektül megadják a választ a fenti kérdésekre. A makrolidokról ugyanis az elmúlt években érdekes dolgok derültek ki. Például az, hogy egyes krónikus alsó légúti gyulladások esetében a tartósan, de szubterápiás dózisban adott erythromycin kifejezetten javította a panaszokat (cikk, cikk, cikk). Még olyan esetekben is ez a tendencia volt megfigyelhető, mikor nem tudtak kórokozót kimutatni, vagy a makrolidokra rezisztens törzsek tenyésztek ki. Ennek kapcsán kiderült, hogy a jótékony effektus nem a klasszikus antibakteriális hatás miatt jött létre, hanem azért, mert a makrolidok immunmoduláló hatással bírnak. Tehát ilyen formában sokkal inkább a szteroidokhoz, vagy valamilyen kemoterápiához hasonlít a hatásuk, mintsem egy másik antibiotikuméhoz. Hasonlót lehetett feltételezni a felső légutakban, melléküregekben is, már csak az üregrendszert borító hám és az alsóbb légutak hámjának hasonlósága okán is. Ez aztán az elmúlt években be is igazolódott (cikk, cikk, cikk). A makrolidok elsősorban a neutrofilek működését gátolják, de számos más sejttípus  (lymphocyták, macrophagok, fibroblastok, eosinophilek, stb.) esetében is hasonló hatást lehetett megfigyelni.

Szóval így jön a képbe úgy az antibiotikum, hogy nem is a felülfertőződést, hanem magát az alapbetegséget , a krónikus sinusitist próbáljuk gyógyítani vele.