Az elmúlt napokban két olyan FESS műtétet is végeztem, aminek kapcsán látványosan lehet demonstrálni, hogy az egyes orr- és melléküregi betegségek már makroszkóposan is mennyire különböző kinézetűek tudnak lenni. Az első egy antrochoanalis polip volt, ami akkora kiterjedéssel bírt, hogy csak a garat felől, hátulról tudtam kivenni:

Látszik, hogy elég lágy, már-már kocsonyás az állaga, de azért nem volt különösebben szakadékony. Mivel egyértelműen nem csak az osteometalis egység -az arcüreg szájadékának környéke- volt érintett, hanem az egész arcüreg, és az arcüregi szájadék eleve kifejezetten tág volt, ezért ez az antrochoanalis polip teljesen jól belefér a Proetz-féle keletkezési teóriába. A szolid polip mintegy rostokkal volt kihorgonyozva az arcüregbe.

Az antrochoanalis polip alapvető dolgokban különbözik a klasszikus kétoldali orrpolipózistól. Van egy 2004-es Rhinology cikk, ami alapján elég jól belőhető, hogy itt másról van szó. Szövettani vizsgálatok bebizonyították, hogy jóval kevesebb a gyulladásos sejt és az eosinophilok az antrochoanalis polipban, viszont az arcüregi rész cisztikus jellegű, amiben a mezei arcüregi cisztákhoz hasonló összetételű belső folyadékot találtak. Tehát lehet, hogy az antrochoanalis polip kialakulásához annyi kell csak, hogy legyen egy nagy arcüregi ciszta, és hozzá egy nagy szájadék, amin keresztül a ciszta kipréselődik. Ezután egy ördögi körbe keveredik a kinyúló csáp, mivel vénás elvezetése zavart szenved a szájadékba préselődés miatt, tehát elkezd egyre jobban duzzadni, nőni. Mondjuk mindenképpen szerencsésebb betegség a hagyományos orrpolipózisnál az antrochoanalis polip, mivel műtéti úton jó eséllyel végleg megszűntethető a probléma, szemben a krónikus sinusitissel, ami inkább csak karban tartható, de nem gyógyítható meg végleg műtéttel sem.