Az Allergy Notes blogon megjelent egy az Amerikai Asztma- Allergia, és Immunológiai Akadémiára hivatkozó, jó bejegyzés a téli allergiás panaszok megelőzésére, elkerülésére. Mielőtt továbbadnám ezeket a tanácsokat, csak egy mondat arról, hogy miért beszélhetünk télen is allergiáról. Hiszen az tipikus nyári betegség, nem? Füvek, fák, stb. Sajnos nem kizárólag. Télen is vannak allergének, főleg a háziporatka és a penészgomba dominál ilyenkor, amik szintén allergiás panaszokat okozhatnak.

Lássuk a 7 tanácsot, amik természetesen elsősorban a komolyabb allergiában szenvedőknek szólnak:

- Csökkentsük a páratartalmat a lakásban, akár 50-55% alá! Ezzel jobban kontrolláljuk a háziporatkák és a penészgombák mennyiségét is.

- Használjunk allergénszűrőt a lakásban, aminek filterét rendszeresen cseréljük!

- Kiemelten figyeljünk a hálószobára, mivel ott töltjük életünk 1/3-át! Ne engedjük be a háziállatokat, mossuk gyakrabban az ágyneműt, függöny helyett könnyebben tisztítható sötétítőt használjunk (pl. reluxa)!

- Gyakran takarítsunk, porszívózzunk, és közben viseljünk maszkot!

- A penész kialakulásának esélyét csökkentsük a fürdőszoba és a konyha gyakori szellőztetésével! Mind a főzés, mind a fürdés közben extrém módon megnő a páratartalom, ami a penészgombának nagyon kedvez.

- A garázsban is óvatosabban érdemes pakolni! Mind a fűrészpor, mind a vegyszerek, benzin, gáz, asztmaszerű panaszokhoz vezethetnek.

- Pakoljuk el a porfogó dolgokat, szabadon lévő könyveket, kacatokat!

A 2011-es évet szolgálati közleménnyel kezdem:

Mint azt az utolsó, még tavalyi bejegyzésben írtam, némi változást eszközölök a fül- orr- gégészeti online dolgainkban. Ez elsősorban abban valósul meg, hogy leporoltam az ENT House Budapest posterous mikroblogját, és újra aktív lesz. Hurrá, hurrá!!

Ő az, rákattintással elérhető:



De miért is jó ez?

Elsősorban egy a twitternél nagyobb interaktivitásra alkalmas platformra szeretném vinni a friss fül- orr- gégészeti cikkeket, amiket idáig nagyrészt az RSS olvasomból osztottam meg, vagy 1 rövid mondatos kommenttel a twitterre raktam ki. Először igazából fórumot akartam nyitni, de aztán rájöttem, hogy az bátor lépés lenne. Ugyanis egyelőre alig 1-2 kolléga kommentál itt a blogon vagy a facebookon, bár tudom, hogy egyre többen olvassák. De az elég illúzióromboló lenne, ha egy olyan fórumot üzemeltetnék, ahova szinte csak én írkálok. A posteroust ilyen szempontból jó átmenetnek tartom a fórum felé, legalábbis megvan benne a potenciál. Ugyanúgy, mint itt a blogon kulcsszavakkal lehet majd keresni rajta, ott lesz a link, kicsit több szöveg, mint a 140 karakter twitteren, egyszerű a kommentelési lehetőség, nem kell regisztrálni, stb. Azaz a kolléga-olvasó szempontjából jobb lesz, mint a twitter vagy az RSS olvasó megosztás. Ráadásul írás szempontjából is jó: a google readerben jól működik a send to posterous funkció, sőt, emailben is lehet bejegyzést küldeni (képpel, videóval, mindennel), ami óriási dolog.

Szóval megpróbálom újra a posteroust. Ha beválik, akkor esetleg majd csinálok egy fórumot helyette, ha pedig nem, akkor meg volt egy újrázás, ami nem jött be. Na bumm.

A fentiekből kiderül, hogy nem teljesen vagyok megelégedve a twitterrel. Vagyis persze a twitter jó, nagyon sok hasznos infot onnan szerzek be ma is. De egész más a helyzet, ha magyar orvosi szakmai témáról van szó. Alig 1-2 magyar orvos használja a twittert, márpedig ők lennének a célcsoport, és gyakorlatilag lehetetlen kommentálni egy twitet, ha valaki nem regisztrált felhasználó. Tehát ha valahogy mégis megtalálja egy twitem valaki, aki nem használja ezt a szolgáltatást, akkor nem tud mit kezdeni vele, nem fog tudni reagálni rá. Emellett a twitteren "elfolyik" az információ, ezt egy közösségi könyvjelzővel próbáltam megakadályozni. A delicioust használom könyvjelzőnek, de úgy tűnik, annak nem igazán biztos a jövője. Ráadásul újra kellene a kulcsszavakat fogalmaznom benne, mivel nagy a káosz, és ehhez nincsen erőm.

Tehát ez a helyzet twitter fronton. Az angol nyelvű fiókot mindenképpen aktívan fogom tovább vinni, ott van is párbeszéd, kialakult kapcsolat, stb. Viszont a magyar fiók egy kicsit passzívabbra lesz állítva. A posterous és a facebook lesz bekötve autoposttal, még ha ez nem is annyira elegáns.


Másfél év után akkor íme a posterous! Szigorúan szakmai blog, csak semmi lazaság! Itt lehet feliratkozni az RSS feedjére:

Subscribe in a reader

Jó olvasást, és kérem bátran kommentelni!

 


Kedves kollégák, betegek, olvasók!

Feleségem házigyártású adventi koszorújával szeretnék békés és boldog Karácsonyt, valamint fül- orr- gégészeti és egyéb betegségektől mentes, sikeres új évet kívánni!

Köszönöm mindenkinek az olvasást, a kommenteket, facebook like-okat, és minden egyéb visszajelzést! Örülök, hogy vannak olyan betegek, akik hasznosnak találják a blogot, és esetleg laikusként is egyetértenek velem abban, hogy a fül- orr- gégészet egy nagyon izgalmas és dinamikusan változó orvosi szakterület, amiről érdemes blogot írni. Pláne örülök, hogy mind szakvizsgára készülő fiatal kollégák, mind már idősebb szakorvosok is rendszeresen visszajárnak ide, nekem ez a legnagyobb megtiszteltetés.

Legközelebb január elején lesz újabb bejegyzés. Egyébként szinte biztos, hogy jövőre ismét lesz némi online újítás/változtatás is, hiszen az internet adta lehetőségek is folyamatosan változnak, illetve bő másfél éves tapasztalattal a hátam mögött én is kissé máshogy látom a dolgokat, mint ahogy akár egy évvel ezelőtt.

A következő, újévbeli bejegyzésig itt egy abszolút szubjektív best of 2010-ből:

Gyönyörű pollenfotók

Antibiotikum kérdése kisgyermekkori középfülgyulladás esetén

Konzílium 2.0: A cukorbetegség fül- orr- gégészeti vonatkozásai

Baktériumfajok közti kommunikáció okozhat tartós középfülgyulladást

A fülzúgás központi idegrendszeri eredete


Viszlát az új évben!

Ha betegek hallása iránt érdeklődünk, akkor az a sztenderd kérdésünk, hogy "Ön hogy érzi, jól hall?". Még meg lehet kérdezni a hozzátartozókat is -ha ott vannak-, hogy ők mit tapasztaltak, de valójában ott helyben nem tudunk biztosabbra menni ez ügyben, főleg, ha esetleg nem feltűnő, kétoldali percepciós halláscsökkenésről van szó. A kérdésre pedig a beteg és a hozzátartozó vagy azt válaszolja, hogy igen, vagy azt, hogy nem, majd pedig továbblépünk a válasz függvényében. Persze ott van még a hangvilla is, és akár lehetne Schwabach tesztet is nézni, amivel a saját hallásunkhoz mérjük a beteg hallását. De mivel például én sem hallok tökéletesen, a Schwabach teszt sajnos nálam nem játszik...

Pedig jó lenne keresni még valami olyan dolgot, amivel a hallást illetően nemcsak a beteg érzéseire hagyatkozunk, hanem kicsit konkrétabb, kézzelfoghatóbb tényekre is. Például az egy jó ötlet, hogy ha megkérdezzük, hogy a TV-n kell-e hangosítani, ha a beteg kapcsolja be egy másik, biztosabban jól halló családtag után. Ez is abszolút szubjektívnek tűnő kérdés ugyan, de most mindenesetre brit fül- orr- gégészek megnézték, hogy ez a kérdés tényleg nyújt-e megbízható plusz információt.

És igen, nyújt, ez derült ki a hozzátartozók bevonásával készült tanulmányból. Azok közül az emberek közül, akik a velük egy háztartásban élőkhöz képest felhangosítják a TV-t, közel 70%-ban legalább 25dB-es halláscsökkenésben szenvedtek a jobban halló fülükön. Sőt, a halláscsökkenés átlagosan 35dB volt. A TV-t felhangosítók szignifikánsan rosszabbul hallottak, mint a fel nem hangosítók, bár azok között is 11% legalább 25dB-nyi halláscsökkenésben szenvedett.

Tehát ez sem mindenható kérdés, de úgy tűnik, kifejezetten hasznos. Érdemes feltenni, ha halláscsökkenésre van gyanú, ez is megerősíthet minket. TV minden háztartásban van (sajnos), így ez az a fajta házi vizsgálat egyébként, ami bárkinél elvégezhető.

(kéforrás: stock.xchng.hu)

Tegnap találtam egy beteget, akinek a fülzúgása hátterében egy bal oldali, nem is kicsi akusztikus neurinoma áll. Magáról az akusztikus neurinomáról ITT lehet részletesebben olvasni.

A középkorú, egyébként egészséges férfibeteg fülzúgása bő egy éve kezdődött, kizárólag bal oldalon, más panaszt nem említett. Akkor nem egyezett bele a tinnitus részletes kivizsgálásába, a hagyományos gyógyszerek pedig nem javították a panaszait. Jelenleg már az adott oldalon kisfokú idegi halláscsökkenés is kialakult, valamint néha az ellenoldalon is fellép fülzúgása. Ennek kapcsán most már végigjárta a kivizsgálási sort, és kivételesen egyértelműen meg is lett a fülzúgás oka.

Koponya MRI is készült, ami ilyennek mutatja a koponyán belül talált elváltozás, horizontalis síkban:



Coronalis síkban:



Sajnos a T súlyozás nem az erősségem, és elfelejtettem felírni. Ezt majd fogom pótolni, de ha egy radiológus előbb megírja ide kommentben, az is jó volna, és megköszönném!

A MDLinx-en olvastam 3 napja a hírt, hogy a gyermekkori akut arcüreggyulladás kezelésében nem evidens, hogy hatékony a lohasztó orrcsepp, az antihisztamin (allergiaellenes gyógyszer), és az orröblítés. Mivel pedig főleg az antihisztaminok esetében érdemi mellékhatásveszély van, ezért nem javasolt használni ezeket a szereket a gyermekek esetében.

A fentieket az alapján írták le a szerzők, hogy az irodalomban található mind a 402, ezzel a témával foglalkozó cikket végigvizsgálták, de nem találtak olyan tanulmányt, amiben (külön vagy együtt) a lohasztás, az antihisztamin, illetve az orröblítő hatékonyságát vizsgálták volna placebo ellenében, illetve kezelés nélküli esetekkel összehasonlítva. De ezt én nem érzem megfelelő iránytűnek. Ugyanis valójában nem tudjuk, hogy hatékonyak-e ezek a kezelések, illetve a mellékhatás rizikó érdemben nagyobb-e, mint a várható jótékony hatás. Csupán azt tudjuk, hogy nem készült megfelelő evidenciaszintű kutatás ez ügyben. És ez még csak az egyik oldala az éremnek.

A másik az, hogy tehát a fentieket nem javasolják a tanulmány szerzői gyermekek akut arcüreggyulladása ellen. De akkor mit javasolnak helyette? Antibiotikumot? Azt is csak nagyon mérsékelten ajánlják. Szteroidos orrsprayt? Ezt is épphogy, és nem kifejezetten gyermekeknél történt a vizsgálat. Magyarul valójában semmit sem ajánlanak igazán az arcüreggyulladás ellen, legalábbis evidencia szintjén. Tehát kedves betegek, és kedves beteg gyermekek szülei, akik egyértelmű evidens kezelést szeretnének az arcüreggyulladásra, kérem ne akarjanak gyógyszert! Bízzunk benne, hogy nem lesz szövődmény! Azt sem szabad egyébként pedig elfelejteni, hogy nemcsak gyógyítás, vagy szövődmény-megelőzés létezik, hanem életminőség javítás. Lehet, hogy nem gyógyul meg előbb ezektől a szerektől a beteg, vagy nem lesz kisebb eséllyel szövődménye, de legalább kap levegőt az orrán keresztül.

Hát, ez az egész evidenciakérdés elég érdekes. Már az orrmandulaműtétnél is kiderült, hogy az egész orrmandulaműtétről alkotott világképünk teljesen téves a Cochrane szerint. Vagy mégsem?

Ajánlom még Meskó Bertalan barátom közel egy éves bejegyzését a témában.

Azt is mondhatnánk, hogy az időskori halláscsökkenés népbetegség, hiszen Magyarországon is százezres nagyságrendben érinti a lakosságot. Ugyanakkor bizonyos értelemben véve ez nem is egészen a betegség kategóriába tartozik, hiszen a csont- és izomrendszerhez, az idegsejtekhez, a szemhez hasonlóan egy normálisnak tekinthető degeneratív folyamat. Azonban egy új, nigériai fül- orr- gégészek által az Otolaryngology - Head and Neck Surgery-ben publikált tanulmány szerint ebbe a folyamatban táplálkozási faktorok is beleszólhatnak, konkrétan a folsav elégséges bevitele, illetve hiánya.



Folsav
(képforrás: wikipedia)

A folsav egy vízben oldódó vitamin, ami embrionális korban a gerinc megfelelő fejlődéséhez szükséges, később hiánya elsősorban a vörösvértestek képződési zavarához, illetve neurológiai és pszichiátriai betegségek kialakulásához vezethet. Azonban ezen túlmenően, a nigériai kollégák vizsgálatai alapján a folsav alacsony szérumszintje volt megfigyelhető az időskori hallásromlásban szenvedő öregeknél. Tehát lehet, hogy a folsav hiánya fokozza a belsőfül és/vagy a hallóideg sejtjeinek öregedését, pusztulását. Az egyébként egészséges, csökkent hallású emberekkel szemben a jól halló idősek vérében a folsav szintje szignifikánsan magasabb volt. Hasonló összefüggést a B12 vitaminnal is megpróbáltak kimutatni -B12 szükséges a folsav megfelelő hasznosításához -, de B12 esetében nem találtak összefüggést a halláscsökkenés és a vitamin plazmaszintje között.

Ezek után lehetséges, hogy nem csak a változatosság miatt érdemes sok spenótot, vagy zöldbabot enni, hanem megeleőzendő az idő előtti halláscsökkenés kialakulását.

A Fauquier ENT blogján felsoroltak nemrég 12 olyan allergiás reakciót, ami elsőre nagyon viccesnek tűnik, pedig létező jelenségekről van szó. Mondjuk maga az allergiás reakció sem tökéletes kifejezés rá, mivel nem mindegyik eset alapul allergiás mechanizmuson, hanem csak egy arra hasonlító folyamatról van szó. A lista:

1. Vízallergia - víz okozta csalánkiütés-szerűség (aquagen urticaria)
2. Napallergia
3. Csókallergia - ha a partner szájában nemrég olyan élelmiszer volt, amire a társa allergiás
4. Szexallergia - nők lehetnek allergiások a nemi váladékokra
5. Sör- és árpaallergia
6. Hidegallergia
7. Telefonallergia - ha a telefon nikkelt tartalmaz
8. Nyomási allergia - túl szoros nyaklánc, biztonsági öv, stb.
9. Csokoládé
10. Allergia testmozgásra (cholinerg urticaria)
11. Vibrációs allergia (elektromos fogkefe, légkalapács, stb.)
12. Allergiaellenes gyógyszer-allergia - vagyis annak vivőanyaga elleni reakció

+1, amiről nemrég facebook-on írtam:
13. Borallergia - a benne lévő szulfitokra adott reakció

Az előző, FESS műtét utáni életminőség időbeli alakulásáról szóló bejegyzés után gondolkodtam el azon, hogy lehet-e egyszerűen ábrázolni a krónikus melléküreggyulladáshoz társuló panaszokat az idő függvényében. Ráadásul úgy, hogy a panaszok változásánaik okait is belevegyem. Végül is ez lett az eredménye:



Színkódok:
Kék: A genetikailag kódolt, steril gyulladásos nyálkahártya okozta panaszok
Zöld: A biofilm réteg okozta panaszok
Sárga: Aktuális felülfertőződés

Persze az ábra részletesebb magyarázatra is szorul:

Először is, definiálni kell, hogy mi is az a panasz. Én itt ezalatt egybegyúrva az orrdugulást, garati váladékcsorgást, szaglászavart, orrfolyást, arctáji teltségérzést, stb. értem. Tehát nem külön-külön az egyes panaszokat, hanem életminőség-szerűen egyben mindet.
Mindenképpen látszik, hogy a krónikus melléküreggyulladás lefolyása hullámzó, néha fokozódnak a panaszok, néha javulnak. Az szinte biztos, hogy az alap panaszok egyértelműen döntő hányadát a betegek génjeibe kódolt, egyéb aktuális fertőzés nélkül is meglévő, kóros gyulladásos mechanizmusok okozzák. Ez önmagában hullámzó lehet, hiszen az immunrendszer állapota, és ennek kapcsán az immunreakció okozta panaszok mértéke változik. De én ezek mellett nagyon hiszem azt, hogy a nyálkahártyán lévő biofilmnek is szerepe van a panaszok mértékében, és ez szintén hullámzó lefolyást mutathat. Ez egyfajta átmenet a steril (?) gyulladás, és az (aktuális) felülfertőződés között. Nem véletlen, hogy a steril szó mögött ot a kérdőjel, hiszen amíg a pontos okát sem tudjuk a krónikus orrmelléküreggyulladásnak, addig nehéz biztosan azt mondani, hogy steril folyamatról van szó. Sőt, a gyulladást kiváltó ok szinte biztos, hogy valami mikroorganizmus, de valószínű, hogy a normál flóra része (gomba, vagy Staphylococcus, legalábbis per pillanat ez a kettő van versenyben), nem pedig patogén.
Végül a folyamatos, krónikus gyulladásos panaszokra alkalomszerűen rárakódhatnak fertőzések, akár egy sima nátha is, és ez adja a tüskeszerű, az ábrán sárga színnel jelölt, átmeneti extra panaszromlást. Ilyenkor jöhet az antibiotikum, pedig a tudomány mai állása szerint a krónikus melléküreggyulladás kezelése nem antibiotikummal történik.

Kíváncsi vagyok, hogy idővel vajon a biofilmre vonatkozó gondolataimat vissza kell, hogy szívjam, vagy sem. De egy genetikailag beteg nyálkahártyát ideális táptalajnak vélem a biofilmképződéshez. Legalábbis, ha biofilm lennék, krónikus melléküreggyulladásos beteg arcüregében szeretnék lakni.

Olvastam egy tanulságos cikket az Otolaryngology–Head and Neck Surgery-ben a FESS műtét utáni életminőség-javulás időbeli karakterisztikájáról. A szerzők fő konklúziója, hogy a műtétet követő 6. hónapban már ugyanolyan jól van a beteg, mint a 20. hónapban, tehát ha a későbbiekben FESS műtétre vonatkozó, hosszú távú életminőség-javulást szeretne valaki vizsgálni, elég lehet csak 6 hónapig követni a beteget, nem kell hosszabb ideig. 

Természetesen azok a betegek, akik FESS műtéten esnek át, az esetek 80-90%-ban összekötik az életüket a fül- orr- gégészükkel, mivel ezen betegségek (krónikus sinusitis, orrpolip) inkább csak karban tarthatók, de nem gyógyíthatók, még a FESS műtéttel sem. A cikkben leírtak szerint csak tudományos szempontból nem szükséges tovább követni őket.

Azonban van az írásban még egy nagyon fontos mondat, amit ki is másolok ide:
"Although QOL scores in this cohort were stable over time, it is important not to overapply these findings to individual patients."
Tehát az eredmények átlagot jelentenek, de nem teljesen érvényesek minden egyes betegre. Konkréten a 6. és a 20. hónap között csak a betegek 60%-a volt életminőség szempontjából stabil, 20%-nak romlottak, 20%-nak tovább javultak a panaszai. Érdekes lenne úgy vizsgálni a betegeket, hogy külön-külön felrajzolni az életminőség görbéjüket, aztán a hasonló görbéket csoportosítva lehetne a közös nevezőket keresni. Mik azok a faktorok, amik közösek az egyes csoportokban? Óriási lenne...

Csak ez a komoly tervezésen túl elég kooperatív betegeket is igényel sajnos. Na majd ha úgy alakul, itt is toborzok betegeket a tanulmányhoz. :)