Az elmúlt hetekben twitteren közzétett/ olvasott szakmai hírekből, publikációkból a legfontosabbak és legérdekesebbek, egy csokorban:


A zenészeknek kevésbé figyelhető meg a korral járó auditoros agyműködési átalakulás, mint a zenével nem professzionálisan foglalkozóknál. Ezt EEG-vel igazolták.
Cikk ITT.

Nemcsak az aktív, de a passzív dohányzás is halláskárosodáshoz vezet, olyan mértékben tudja a belsőfül ereit szűkíteni a dohányfüst.
Cikk ITT.

A visszatérő pleiomorph adenoma (nyálmirigy jóindulatú daganat) általában többgócú, de szövettanilag nincs különbség a még nem kezelt és a visszatérő között.
Cikk ITT.

Az allergiás nátha tüneteit akár már 18 hónapos korban is lehet észlelni, pedig a klasszikus "allergiás mars" szerint ez később kellene, hogy elkezdődjön.
Cikk ITT.

Bár jóval ritkábban kell végezni külső feltárású homloküregműtétet, az osteoplasticus módszer -zsírszövettel törtpénő obliterációval vagy anélkül- kifejezetten jó eredményt ad.
Cikk ITT.

Új stádium/méretbeosztási rendszert javasolnak az orrmandula megnagyobbodás megítélésére. Privát véleményem szerinnt nem fog elterjedni.
Cikk ITT.

Kvázi dózis-hatásgörbét rajzoltak az alkohol és a gégerák összefüggését illetően. A napi szintű, komolyabb alkoholfogyasztás 2,5x eséllyel okoz gégerákot az absztinensekkel összehasonlítva.
Cikk ITT.

Az orrváladékból nyert eosinophil major basic protein esetleg alkalmas marker lehet a polipos krónikus rhinosinusitis kiszűrésére.
Cikk ITT.

A Luc-Caldwell műtétről, az arcüreg külső feltárású, tehát nem az orrüregen keresztül történő műtétéről már régóta akartam írni. Az endoszkópia elterjedésének köszönhetően manapság már igen ritka, nagyon válogatott esetekben van létjogosultsága, de azért még van. Legutoljára egy arcüregi idegentest (fogászati tömőanyag) eltávolítása céljából csináltam ilyet. Ezt endoszkóppal lehetetlen lett volna kiszedni, vagyis csak komoly arcüregi belső fal-feláldozás árán. Angolszász területen egyébként a szerzőket fordított sorrendben, Caldwell-Luc-ként emlegetik, mivel a behatolás két, egymástól független felfedezője, George Caldwell amerikai, míg Henri Luc francia volt, ezért szokás szerint előjön a jó kis (egészséges?) nacionalizmus, ki is volt az első. Bár elvileg 4 évvel volt gyorsabb Caldwell, aki 1893-ban mutatta be a műtétet, de Európában azt hiszem máshol is inkább a Luc-Caldwell elnevezés dívik. Talán Vasvári Gergely, heidelbergi kollégánk egy kommentben majd elmondja, hogy a németeknél mi a helyzet.

A műtét úgy történik, hogy a szájpitvar felől, a felső fogsor felett kitapintjuk a fossa caninát (Kennedy műfogás), ami egy mélyedés a felső állcsonton. Ezután metszést ejtünk a nyálkahártyán a csontig, majd a csonthártyát felemeljük, alatta pedig egy nyílást ejtünk az arcüreg felé, melyet feltágítunk. A klasszikus Luc-Caldwell műtéthez hozzátartozik az arcüregi nyálkahártya teljes eltávolítása is, melytől manapság hajlamosak vagyunk eltekinteni. Sőt, amit szintén sokszor elhagyunk, az az alsó orrjárat felé történő ablaknyitás, de ennek a "hanyagságnak" elsősorban az az oka, hogy ma már nem azért operálunk így, ami miatt annak idején ezerszámra történt.

Az alábbi ábrán pirossal jelöltem a bal arcüregbe való behatolás körülbelüli helyét:


Az előbb szóba került az indikáció, azaz a Luc-Caldwell műtét javallata. Legegyszerűbben úgy lehetne megfogalmazni, hogy minden olyan arcüreget érintő, műtétet igénylő betegség esetén érdemes Luc-Caldwellt csinálni, amit nem tudunk endoszkóppal megoldani. Mert persze manapság mindent endoszkóppal szeretnénk megműteni, pedig Salzburgban Michael G. Stewart professzor találóan pont erről azt mondta, hogy "since we have the hammer, everything looks like a nail". Szóval amióta van kalapácsunk, minden szögnek néz ki, pedig nem lehet minden arcüregi betegséget FESS műtét keretében megoldani.

De akkor pontosan mikor végezzük?
Találtam egy 2003-as Current Opinion in Otolaryngology and Head and Neck Surgery cikket erről, ahol jópár indikációt felsoroltak több cikkből összemazsolázva:
- arcüregi idegentest (főleg fogászati) eltávolítása
- arcüregi tumorok eltávolítása (főleg invertált papilloma)
- orbita dekompresszió
- orbitafal rekonstrukció trauma után
- arteria maxillaris lekötéshez feltárás
- oroantralis fistulazárás
- trigeminus neuralgia esetén idegátvágás
- vasomotor rhinitis esetén a vidian ideg átvágása
- végül, de nem utolsó sorban: endoszkópos műtét sikertelensége esetén, előrehaladott krónikus rhinosinusitises betegek esetén hasznosnak találták.

A 2006-os, 4. kiadású, Bailey-féle Head and neck surgery - Otolaryngology könyv is tartalmaz még indikációkat:
- Gombás arcüreggyulladás
- Többrekeszes arcüregi mucocele
- Antrochoanalis polip
- Oroantralis fistula zárása
- Egyes revíziós műtétek
- Behatolási pontként orbitafal rekonstrukcióhoz, pterygomaxillaris fossa feltáráshoz, sphenoidotomiához, orbita dekompresszióhoz
- Az antrumot is involváló tumorok, pl. invertált papillomához
Ezek közül jópár már TÉNYLEG megoldható endoszkóppal (pl. gombás arcüreggyulladás - fungus ball, antrochoanalis polip).


A Luc-Caldwell műtétnek vannak hátrányai is, ezt ne felejtsük el, nevezetesen a szövődmények:
- átmeneti, de jelentős arcduzzanat
- tartós arctáji fájdalom, neuralgia-szerű tünetek
- felső fogsor problémák, fájdalom, akár kihullás is lehet
- fistula kialakulásának lehetősége
- hegesedés, krónikus gyulladás az arcüregben
- ajak érzéketlensége


Szóval jó az endoszkóp, de azért egy ilyen műtét is kell a repertoárba.

Dr. Rajesh Kalra, az indiai fül- orr- gégész egyesület volt titkára nemrég blogjában adott pár tippet a nyaki nyirokcsomók radiológiai értékeléséhez. Magyarországon a nyaki CT-k értékelését radiológusok végzik, azonban természetesen nem árt, ha a fül- orr- gégész is érdemben tud mit kezdeni a kezébe vett felvétellel.

Dr Kalra hasznos tippjei:

- A mérettől függetlenül rosszindulatú daganat nyirokcsomó áttéte valószínűsített, ha kontrasztanyagos CT-n a nyirokcsomó közepe necrotizált, azaz elhalt.
- Egyéb más tünet nélküli, legalább 1.5 cm átmérőjű nyirokcsomók az I-es vagy II-es nyaki nyirokcsomó régióban, vagy 1 cm-nél nagyobb átmérőjű nyirokcsomók bármely más nyaki nyirokcsomó régióban szintén rosszindulatú daganatra gyanúsak. Természetesen figyelembe kell venni az egyéb panaszokat, orrmandula- vagy torokmandulagyulladást, stb.!
- Általában a nyirokcsomó méretének a növekedése magával vonja a fokozott érképződést is, és ennek a leggyakoribb oka a gyulladás (lásd. feljebb).
- Elmeszesedett területet tartalmazó nyirokcsomók szintén sokszor nyirokcsomóáttétet jeleznek, bár jellemzően nem fej-nyaki láphámrákot. Például pajzsmirigy papillaris carcinomát, tüdő-, bél- vagy mellrákot. A daganatokon kívül régi TBC-s góc is tartalmazhat meszet, de gyógyult tályogos nyirokcsomó, vagy amyloidosis is okozhat ilyen látványt a CT-n.


Radiológiai kommentárokat, kiegészítést kiemelten várunk!

A novemberi International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban megjelent egy cikk, melyben azt vizsgálták a szerzők, hogy a gyermekek felső légúti szűkületes panaszainak mértéke vajon korrelál-e az orrgarat röntgenvizsgálata során látott eltérés mértékével. A kérdést elég röviden meg lehet válaszolni: nem korrelál. Magyarul a megnagyobbodott orrmandula okozta panaszok pontosabb megítélésére a cikk szerint nem alkalmas a röntgen.

Régi vita, hogy vajon kell-e röntgen az orrmandula okozta panaszok kivizsgálására, vagy nem. Jó pár kutatás szerint felesleges, míg mások azt mondják, hogy lehet haszna. Magyarországon tudomásom szerint egyáltalán nem szokás röntgent használni, alapvetően a panaszok és a fizikális vizsgálati lelet dönti el, hogy a gátolt légzést az orrmandula okozza-e, vagy sem. Persze a kisgyermekek vizsgálata sokszor nagyon nehéz, sokan már csak dacból sem nyitják ki a szájukat, így még csak simán a torkukba sem lehet belenézni, nemhogy tükörrel fel az orrgaratba. Viszont szerencsére tudjuk használni az ujjunkat, így ha a gyermek hajlandó kinyitni a száját, akkor érdemes betapintani. Viszont ez sem egy leányálom a gyerkőcöknek, két probléma is adódhat belőle. Egyrészt nagyon megutálhatja a gyermek a kezelőorvosát, ezért érdemes megkérni egy másik kollégát, hogy tapintson be ő az orrgaratba, így nem mi leszünk a gyerek szemében a fekete bárányok. Másrészt arra is vigyázni kell, hogy ne harapja le a gyerek az ujjunkat. Ennek elkerülésére érdemes egy fémlapocot az élére állítva az ujjunk mellé behelyezni. Ez egy elég jó módszer, bár kétségtelen, hogy némi gyakorlatot kíván.


(képforrás: http://www.funnyphotos.net.au/)

Korábban már írtam a krónikus melléküreggyulladás stádiumbeosztásainak használhatóságáról, de magukat a legelterjedtebb beosztási rendszereket nem mutattam be. Ezek nagy része az arckoponya CT felvételen látható eltéréseken alapul, és a legismertebb a Lund-Mackay, a Kennedy, és a Harvard beosztás. Azt hiszem Magyarországon ha valamit, akkor a Lund-Mackay-t használjuk leggyakrabban.


Lund-Mackay (1993):

Ez nem egy klasszikus pár stádiumból álló beosztás, hanem egy pontrendszer. Minél több anatómiai helyen és minél jelentősebb eltérés látható a felvételen, annál több pontot kap a beteg, és elvileg annál rosszabbnak gondoljuk az állapotát, a betegség súlyosságát. Külön értékeljük a bal és a jobb oldali eltéréseket, 0 pont jár az egészséges állapotért, 1 pont a részleges fedettségért, 2 pont a teljes fedettségért, azaz ez utóbbi esetben az adott melléküreg teljesen ki van töltve váladékkal, polippal, duzzadt nyálkahártyával.
A következő anatómiai helyeket értékeljük:
- arcüreg (bal:0-2; jobb:0-2)
- elülső rostasejtek (bal:0-2; jobb:0-2)
- hátsó rostasejtek (bal:0-2; jobb:0-2)
- iköböl (bal:0-2; jobb:0-2)
- homloküreg (bal:0-2; jobb:0-2)
- ostiomeatalis komplexum (arcüregszájadék környéke) (bal:0-2; jobb:0-2)
Összpontszám: 0-24 pont


Kennedy (1992):

0. stádium: normális CT lelet
1. stádium: minden egyoldali melléküreg betegség, vagy kétoldali rostarendszer fedettsége
2. stádium: kétoldali rostarendszer fedettség, egy másik melléküreg (arc- vagy homloküreg) érintettségével
3. stádium: kétoldali rostarendszer fedettség, két másik melléküreg (arc- vagy homloküreg) érintettségével
4. stádium: minden melléküreget érintő fedettség, diffúz orrpolipózis


Harvard (1994):

0. stádium: normális CT lelet, max. 2 mm-es nyálkahártyaduzzanat a melléküregekben
1. stádium: minden egyoldali melléküreg betegség
2. stádium: kétoldali rostarendszer és/vagy arcüreg fedettség
3. stádium: kétoldali melléküreg betegség legalább egyik homloküreg vagy iköböl érintettségével
4. stádium: minden melléküreget érintő fedettség, diffúz orrpolipózis

Folyamatosan történnek kutatások a mandulaműtét utáni utóvérzések pontosabb okának kiderítése céljából, illetve olyan faktorokat keresnek kollégák, amiből jobban megtippelhetővé válik a vérzés esélye. Egy az év elején megjelent, idevágó cikkről én is írtam már, ebben a cryptás tonsillitist és az actinomyces tőkék jelenlétét tették többek között felelőssé az utóvérzésért.

Nemrég kijött két másik utóvérzéssel foglalkozó cikk is. Az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology cikke szerint a vércsoport önmagában meghatározhatja az utóvérzés esélyét. Az volt az ír kollégák felvetése, hogy a 0-ás vércsoportú betegek nagyobb eséllyel lesznek utóvérzők. Ugyanis a 0-ás vércsoportú egyénekben egyes véralvadási faktorok mennyisége (VIII-as faktor, von Willebrand faktor) kisebb a többi vércsoporttal összehasonlítva. És valóban, arányaiban némileg (elvileg szignifikánsan) több 0-ás vércsoportú utóvérzőjük volt, mint amilyen a 0-ás vércsoport reprezentációja az írek között. Így tehát a 0-ás vércsoport is lehetne akár egy utóvérzés-előrejelző. Legalábbis, ha még nagyobb esetszámmal, még nagyobb arányú eltéréssel még lenne ilyen tanulmány.

A másik utóvérzéses cikk a Laryngoscope-ban jelent meg. Ebben egy az immunrendszer működését is érintő gén (NFκB1) esetében azt vették észre német fül-orr-gégészek, hogy a genotípus jellemzően más az utóvérzőknél és más a nem vérzőknél. Az eredmények alapján 4x nagyobb eséllyel lehet egy bizonyos variáns hordozónak utóvérzése, összehasonlítva a többi genotípusú beteggel.

A fentiek szerint már genetikai szinten is eldőlhet az utóvérzés, és nem csak a helyi okok, vagy a sebészi technika lehet kizárólag a felelős érte. De azért ez utóbbiek is biztos benne vannak.

AZ ENT Journal-ban írtak egy internetes vonatkozású cikket a fülzúgásról. Azt vizsgálták, hogy mennyire hitelesek, használhatók a tinnitusról szóló weboldalak. A tinnitus kulcsszóra 3 nagyobb keresőben (google, yahoo, msn) kerestek, és az első 90 találatot vették figyelembe. Miután kizárták az elsősorban csak másik weboldalakra linkelő találatokat és a duplikátumokat, maradt 39 fülzúgással foglalkozó oldal. Úgy találták, hogy rendkívül variábilis a tartalom fülzúgás ügyben. Az esetek 30%-ban nem volt egyértelmű, hogy az oldalt ki írta, és több, mint 50%-a az oldalaknak valamilyen formában gazdasági vonatkozású volt, például fülzúgás elleni eszköz, vagy gyógyszer reklámoldala, esetleg magánrendelő oldala.

A mi fülzúgásról szóló oldalunk is ezek szerint kétszeresen nem jó, mivel nincs ott a szerző (Horváth Barnabás dr. és én), a megírás időpontja, stb., illetve nem egy független oldal, hanem egy magánrendelőé. Ezzel együtt szerintem elég semlegesen próbálunk nyilatkozni ott. Egyébként pont ez az egyik következő terv, a fülzúgásos oldalunkat kissé még részletesebbre fogjuk venni.

Addig is, a cikk szerint legjobbnak ítéltetett oldalak:
1. - Dizziness-and-balance.com
2. - Bixby.org/faq/tinnitus
3. - EMedicineHealth/tinnitus

Érdekes, de az 5. helyezett Mayo Klinika honlap is csak 10 pontot kapott a lehetséges maximum 17-ből...

A tanfolyam utolsó napjáról már itthon írok. Az 5. nap legjobb előadása William I. Kuhel-é volt még akkor is, ha a cholesteatomás előadáshoz hasonlóan inkább csak arról győzött meg, hogy amit itthon csinálunk, az jó. Ő azokról az esetekről beszélt sokat, akiknél a nyaki nyirokcsomó(k)ban rosszindulatú daganatot, laphámrákot találunk, de nincsen meg a kiindulás, az elsődleges daganat, azaz ismeretlen a primer tumor. Ilyenkor természetesen megkezdődik a vadászat az elsődleges daganat után. Részletes, akár többször ismételt fül- orr- gégészeti vizsgálat szükséges. Ráadásul nem elég csak simán, járóbetegként vizsgálódni, hanem altatásban orrgarat-, algarat-, nyelőcső-, és gégetükrözést is kell végezni. Minden gyanús helyről szövettani mintát kell venni, sőt a torokmandulákat is el kell távolítani. Kuhel dr is ajánlja a multiplex random nyelvgyöki biopsziát is. Ilyenkor a nyelvgyökbe több helyen is belecsípünk kvázi vakon, hátha előkerül valahonnan a kiindulási tumor.

Ismeretlen primer tumor esetén azért szerencsére vannak támpontok, amiből esetleg következtethetünk az elsődleges daganat kiindulási helyére. Például a nyirokcsomó áttét elhelyezkedése önmagában segíthet a keresésben, hiszen a különböző nyaki nyirokcsomó régiók más és más helyről származó nyirkot gyűjtik össze. Tehát adott nyirokcsomó régiókhoz rendelhetők bizonyos gyanús kiindulási helyek.
Másrészt az eddigi klinikai tapasztalatok alapján meg lehet mondani, hogy melyek azok a régiók, ahol gyakran fordulnak elő megbúvó tumorok. Ezek leggyakrabban a következő lokalizációk:
- nyelvgyök
- torokmandula
- algarat (hypopharynx)
- orrgarat (epipharynx)
Ezek részben olyan anatómiai helyek, amelyek redőket, lap szerint összefekvő hámfelületeket tartalmaznak, illetve olyan szervek, ahol szűk, hámmal bélelt járatok lehetnek (pl. mandula). Tehát itt nagyobb eséllyel maradhat észrevétlen a daganat.

Az ismeretlen eredetű primer tumor kivizsgálásához természetesen a képalkotó vizsgálatok is elengedhetetlenek. Legjobb ilyenkor a kontrasztanyagos CT. Viszont figyelni kell arra is, hogy nem csak fej-nyaki daganatok adhatnak ide áttétet, hanem néha a kulcscsont alatti szervek daganatai is, például tüdő-, vagy akár hererák is. Manapság egy a sima CT-nél még modernebb eszköz is rendelkezésünkre áll a kivizsgáláshoz, ez pedig a PET-CT. Persze a PET-CT sem tökéletes, az irodalom 60-80% körüli sikerrátát közöl a primer tumor keresésben. Ráadásul financiális vonatkozása is van, mivel ha jól tudom jelenleg az OEP finanszírozta vizsgálatnak nem képezi javallatát az ismeretlen kiindulású nyaki áttét primer keresése, tehát a 200.000 ft körüli nagyságrendben mozgó vizsgálat árát ki kell fizetni (ha változott a finanszírozás, megköszönnék egy erről szóló hozzászólást).

Amennyiben nincs meg az elsődleges daganat, a New York - Presbyterian Kórházban nyaki blokkdissectio-t és a nyak megfelelő részének besugárzását végzik. Az 5 éves túlélési rátájuk ezzel a technikával 50% körül van, beleértve az összes N státuszú beteget.

A végére hagytam a legérdekesebb kérdést: mi az oka, hogy sokszor nem találjuk az elsődleges daganatot? Alapvetően 3 teória van erre, és szerintem mind a 3-nak van létjogosultsága. Egyrészt elképzelhető, hogy a primer daganatot -miután már áttétet is adott- sikeresen megölte a beteg immunrendszere, és csak az áttét élt túl. Másrészt nem kizárt, hogy genetikai okai vannak, hogy az elsődleges daganat észrevehetetlenül kicsi marad. Harmadrészt pedig alkalmasint elképzelhető, hogy fejlődési rendellenességhez köthető a laphámrák ilyen jellegű megjelenése, ez megmagyarázhatja a lateralis nyaki cisztában megjelenő laphámrák jelenségét. Valószínüleg messze ez a legritkább, de előfordulhat, ilyennel én is találkoztam már.

Mindenesetre ismeretlen primer fej-nyaki tumor esetén keresni, keresni, de ha nagyon nincs meg, akkor mielőbb meg kell kezdeni az adekvát terápiát is.

Még mindig Salzburg, ez már a 4. nap. A mai előadások közül ismét Lucian Sulica prezentációi vitték abszolút a prímet. Fantasztikusan jók a diái, nagyon értelmesen beszél, nem a dia szövegét mondja fel, nyugodt, stb. Önmagában már csak ezért érdemes volt meghallgatni őt. Két előadással szerepelt, egyrészt a hangszalagok jóindulatú betegségeiről, elsősorban a csomókról, hegekről, cisztákról beszélt, míg a másik előadásában a botox-szal szerzett tapasztalatait adta át.

A hangszalagcsomó egy érdekes dolog. A valódi hangszalagcsomó szinte kizárólag nőkben és gyermekekben fordul elő, akik sokkal nagyobb frekvenciával rezegtetik meg a hangszalagjaikat, mint a felnőtt férfiak. Legtöbbször kétoldali betegségről van egyébként szó, ami elsősorban fizikai okok miatt a hangszalagok középső harmadában, esetleg az első harmadhoz közelebb alakulnak ki. Krónikus hanghasználati probléma okozza. Ezzel szemben az akut terhelés miatt kialakult hangszalagprobléma általában egyoldali, és polipszerű megjelenésű. Néha a megterhelés miatt egyoldali diffúz vérzés is lehet, tehát nem egy vérbő polip látható, hanem az egyik hangszalag egésze bevérzett. A hangszalagcsomót az elhelyezkedése is megkülönbözteti például a granulomától, ami a hangszalagok hátsó harmadában helyezkedik el, és valami konkrét sérülés (pl. intubálás), vagy reflux okozza. Általában ez is kétoldali.
Sulica számára a legnagyobb kihívást a hegek jelentik, főleg a hangszalag árkai (sulcusok). Azt mondja, hogy ennél a problémánál neki sem annyira jó a sikerrátája, mint a csomóknál, polipoknál, mivel minden műtéti beavatkozás újabb hegek kialakulásához vezet. De azért megfelelő műszerezettség mellett, érdemes megpróbálni, nála 70-80%-ban javul a beteg hangképzése.

A botoxról már írtam a blogban. Sulica az ún. spasmodicus dysphonia kezelésére használja, mikor vélhetően a gége izmai visszajelzési (feedback) problémák miatt görcsösebben mozognak a kelleténél. Ezt sokszor kis fejtremor, finom remegés is kísérheti, és rágásnál javul a beszéd. Botox-szal elég jól kezelhető, bár egy kezelés csak pár hónapig jó, utána ismételni kell. Elmondta, hogy az FDA, az USA gyógyszerfelügyeleti szerve nem fogadta be ezt a technikát, de ennek elsősorban gazdasági okai vannak: elég drága az FDA befogadási procedúra, ehhez képest viszont kevés a beteg, ezért senkinek nem éri meg elindítani az eljárást. Viszont az amerikai szakmai kollégium ajánlja. Kissé paradox helyzet...

A 3. nap is véget ért Salzburgban. Ez volt eddig számomra a legérdekesebb, mivel elsősorban melléküregekről, fülsebészetről, és a cholesteatomáról szólt.

Reggel Michael G. Stewart professzor beszélt a krónikus melléküreggyulladás stádiumbeosztásának nehézségeiről, gyakorlati hasznának kérdéséről. A különböző beosztási rendszerekről fogok majd írni egy külön posztot. Itt a hangsúly azon volt, hogy például a CT kép alapján felállított stádiumbeosztási rendszerek (Lund-Mackay, Harvard, Kennedy, stb.) nem igazán korrelálnak a beteg panaszaival. Magyarul lehet, hogy a beteg melléküreg CT képe nagyon rossz, közben enyhék a panaszai, és az ellenkezője is nagyon könnyen előfordulhat. Ezért nagyon nehéz megjósolni a CT kép alapján, hogy vajon milyen lesz a betegség lefolyása, vajon mit lehet a betegnek mondani, igérni. Ehhez képest talán effektívebb jóslás végezhető a betegek életminőségét felmérő tesztek segítségével, ilyen pl. a Stewart professzor által is használt Sinonasal Outcome Test (SNOT). Külön felhívta egyébként a figyelmet arra, hogy az ő felmérésük szerint a krónikus melléküreggyulladást kísérő fejfájás az, ami legkevésbé fog változni a FESS műtét után.

És végre egy kis cholesteatoma! Erről az Ankarai Egyetem docense, Cem Meco tartott előadást. Ami az én szempontomból megnyugtató volt, az a betegek szempontjából nem az. Megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye azon esetekről, amikor a hagyományos elmélettel nem magyarázható a szerzett cholesteatoma kialakulásának mechanizmusa (pl. hátsó-alsó negyedi, nagy pars tensa hámzsák). Azt mondta, nem tudja. Túl sok az elmélet, és semmi sem biztos. Hát, ez van.
Ők nagyon sokszor rekonstruálják a hátsó hallójáratfalat, és legtöbbször a csecsnyúlvány térségét obliterálják csonttal, tehát megszűnik a mastoidüreg. Azt mondja, hogy ez jól működik. Ezen a rekonstrukciós kérdésén már sokszor elgondolkoztam, azt hiszem itt az ideje leporolni az aktákat. Viszont kissé túlhangsúlyozta a veleszületett, genuin cholesteatomát, ahhoz képest, hogy csak pár százalék az előfordulási aránya. Egyébként hallócsontpótlás esetén porcot használ, viszont alapvetően ő is a temporalis fascia híve. Ez megerősíti a ténykedésünk létjogosultságát, modern voltát. Érdekes módon viszont elég kevés a tervezett 2. szakasz műtét, cholesteatoma revízió. Pedig azért náluk is ugyanúgy van, hogy újra megjelenik, pontosabb statisztikákat viszont ez ügyben nem adott közre.

A mai nap nagyon tetszett, bár bizonyos értelemben tényleg nem sok újdonság volt, inkább a megnyugtató hatása miatt érzek így.