Ha betegek hallása iránt érdeklődünk, akkor az a sztenderd kérdésünk, hogy "Ön hogy érzi, jól hall?". Még meg lehet kérdezni a hozzátartozókat is -ha ott vannak-, hogy ők mit tapasztaltak, de valójában ott helyben nem tudunk biztosabbra menni ez ügyben, főleg, ha esetleg nem feltűnő, kétoldali percepciós halláscsökkenésről van szó. A kérdésre pedig a beteg és a hozzátartozó vagy azt válaszolja, hogy igen, vagy azt, hogy nem, majd pedig továbblépünk a válasz függvényében. Persze ott van még a hangvilla is, és akár lehetne Schwabach tesztet is nézni, amivel a saját hallásunkhoz mérjük a beteg hallását. De mivel például én sem hallok tökéletesen, a Schwabach teszt sajnos nálam nem játszik...

Pedig jó lenne keresni még valami olyan dolgot, amivel a hallást illetően nemcsak a beteg érzéseire hagyatkozunk, hanem kicsit konkrétabb, kézzelfoghatóbb tényekre is. Például az egy jó ötlet, hogy ha megkérdezzük, hogy a TV-n kell-e hangosítani, ha a beteg kapcsolja be egy másik, biztosabban jól halló családtag után. Ez is abszolút szubjektívnek tűnő kérdés ugyan, de most mindenesetre brit fül- orr- gégészek megnézték, hogy ez a kérdés tényleg nyújt-e megbízható plusz információt.

És igen, nyújt, ez derült ki a hozzátartozók bevonásával készült tanulmányból. Azok közül az emberek közül, akik a velük egy háztartásban élőkhöz képest felhangosítják a TV-t, közel 70%-ban legalább 25dB-es halláscsökkenésben szenvedtek a jobban halló fülükön. Sőt, a halláscsökkenés átlagosan 35dB volt. A TV-t felhangosítók szignifikánsan rosszabbul hallottak, mint a fel nem hangosítók, bár azok között is 11% legalább 25dB-nyi halláscsökkenésben szenvedett.

Tehát ez sem mindenható kérdés, de úgy tűnik, kifejezetten hasznos. Érdemes feltenni, ha halláscsökkenésre van gyanú, ez is megerősíthet minket. TV minden háztartásban van (sajnos), így ez az a fajta házi vizsgálat egyébként, ami bárkinél elvégezhető.

(kéforrás: stock.xchng.hu)