Már volt szó arról, hogy más országokban akár aznap hazaengedik a gyerkőcöket mandulaműtét után, míg itthon általában egy éjszakát benn kell tölteni a kórházban. Sőt, természetesen lehet olyan helyzet is, hogy nem javasoljuk még másnap sem a hazamenetelt, mert úgy érezzük biztonságban a kis beteget, ha még marad. Nemrég amerikai kollégák megvizsgálták, hogy azoknál a gyermekeknél, akiknél 24 óránál hosszabb kórházi ápolás történt, mi volt a háttérben, illetve lehet-e olyan tényezőket összeszedni, amik alapján később már műtét előtt is meg lehet jósolni, hogy hazaengedhető lesz-e a gyermek, vagy esélyes, hogy maradnia kell még a kórházban.
A kollégák a tovább bennmaradó gyerekek kb. 3/4-ét azért fogták még a kórházban, mert nem volt megfelelő a táplálék- és folyadékbevitel, de emellett még műtét utáni légzési problémák, láz, és vérzés is előfordult az okok között. A műtét után légzési zavaros gyerkőcök elsősorban sleep-related breathing disorders (igen, le kell szokni az OSAS kifejezésről!) miatt elvégzett mandulaműtétesek közül kerültek ki. Maga az OSAS, vagyis az SRBD(?) diagnózis is nagyobb esélyt jelentett a tartós kórházi kezelésre, de a nappali aluszékonyság, és a poliszomnográfiás vizsgálaton való részvétel külön is ki van emelve. A nappali aluszékonyságot még értem, pl. ha valakinek nem születik tényleges alvási zavar diagnózis, ugyanakkor a tünetek arra utalnak, de a PSG-n való részvétel szerintem nem használható paraméter.
A hosszasabb ápolást igénylőkre a fiatalabb életkor volt jellemző, átlag 2 évvel voltak fiatalabbak ezek a gyermekek a rövidebben ápoltakkal összehasonlítva (4,6 vs. 6,9 év). Hajlamosító tényező volt még a testsúly is. A kisebb súlyúakkal volt inkább probléma, bár gondolom a kóros elhízás sem jó prognózis, de erről sajnos nem írtak a cikkben. A légúti hiperreaktivitás is egy olyan tényezőnek bizonyult a hörgőtágító szereket használók csoportjával együtt, ami a hosszasabb kórházi kezelést valószínűsítette. Persze jelentős átfedés van a két csoport között, sőt, a helyzet majdnem ugyanaz, mint az OSAS, a nappali aluszékonyság, és a PSG mérésen való részvétel esetén. Majdnem ugyanazok a gyermekek más csomagolásban. És hát az új csodabetegség, a reflux ebben a kérdésben sem megkerülhető, a tovább ápolt gyermekek közt nagyobb számban volt reflux ellen gyógyszert szedő, mint a rövid ápolás csoportban.
Szóval az OSAS, a reflux, az alsó légúti hiperreaktivitás, és a kisebb gyerekek esetén lehet nagyobb eséllyel hosszabb kórházi ápolásra számítani. De ha ezek a gyerkőcök rendesen esznek-isznak másnap, akkor persze mehetnek haza. Ebben pedig a megfelelő fájdalomcsillapításnak van nagy szerepe, amit a tavaly év eleji USA ajánlásban külön ki is emeltek.
