Nemrég Michael Douglas esete kapcsán írtam egy rövid ismertetőt a szájüregi robotsebészetről (TORS-ról), azonban most a Hamburgban dolgozó Lőrincz Balázs Bendegúz dr. kollégánk felhívta a figyelmemet arra, hogy a forrásként használt Mayo Klinika honlapján található leírás azért bizonyos vonatkozásaiban nem tökéletesen fedi a valóságot. Lőrincz dr. egyébként az egyetlen magyar fül- orr- gégész, aki daVinci robottal dolgozik, és egyúttal ő az egyetlen fej-nyak sebész Németországban, aki oktatja is ezt a technikát.

Kiemelte, hogy ami például a daganat kiterjedésétől függő műtéti indikációkat illeti, kifejezetten a kisebb, T1, T2 méretű tumorok esetében ajánlott ez a műtéti típus, az ennél nagyobb daganatok esetében továbbra is a hagyományos külső feltárást részesítik előnyben. Az indikációs terület komoly átfedést mutat a primer kemoradioterápiával, tipikusan a HPV-pozitív oropharynx tumorok esetében, azonban a hagyományos műtétekkel összehasonlítva a robottechnika lehetővé teszi az eltávolítást nagyobb, járulékos roncsolás (pl. mandibulotomia) nélkül.

Reméljük, hogy Lőrincz dr. a későbbiekben segít nekünk itt a blogon eligazodni a robottechnika világában, már csak azért is, mert azon dolgozik, hogy ez az eljárás a magyar fül- orr- gégészek számára is elérhető legyen.

Már nem tudom, hogy honnan jutottam el a Harvard híreihez, de ott olvastam, hogy ott dolgozó kollégáknak sikerült működő szőrsejtet növeszteniük emlősállatban is a környező ún. supporting (támasztó) sejtekből (eredeti cikk: Neuron). Mindezt úgy sikerült elérniük, hogy a Notch jelátviteli rendszert módosították, ami például az idegsejtekben a differenciálódást is elég jelentősen befolyásolja. Nagyon érdekes dolog, mert ezt a jelenséget idáig csak madarakban  lehetett látni, ahol az esetleg elhalt külső szőrsejtek a mellettük/alattuk lévő ún. Deiters sejtekből is ki tudnak újra alakulni, erről írtam is már.

Az absztraktból nem derül ki, de egyébként külső szőrsejteket sikerült növeszteniük zajkárosodott állatokban. A hallásért alapvetően nem ezek a sejtek felelősek, mert ők csak felerősítik a hanghullámot. Maga a hallás a belső szőrsejteken valósul meg, úgyhogy még van további teendő, hogy teljes legyen a siker. De önmagában ez egy óriási dolog, hogy egy ilyen specializált, módosult idegsejtet sikerült növeszteniük, mert ez lehet az egyik kulcs az időskori halláscsökkenés, vagy a zajártalom kezelésében. Kérdéses persze, hogy nem győz-e inkább itt is a technika: valami igen cizellált implantátum azért versenyképes lehet az őssejtes/sejtregenerációs/új-sejt-növesztős módszerekkel.

(képforrás)

A múltkori szakcsoporton Karosi Tamás kollégánk előadása kapcsán némi filozofálgatás történt, hogy a krónikus melléküreg-gyulladásban mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Vajon a baktériumok által kialakított biofilmek teszik tönkre a melléküregek nyálkahártyáját, vagy az eleve rosszul működő nyálkahártyán telepednek meg könnyebben a baktériumok, és alakítanak ki biofilmet? Végül az üléselnök Hirschberg Tanár Úr és Tamás abban maradtak, hogy valószínűleg a nyálkahártya-probléma van előbb, a baktériumok és a biofilmek csak később jönnek.

Ezt is alátámasztja egy friss Otolaryngology - Head and Neck Surgery cikk, amiben egészséges és krónikus sinusitises betegek melléküregeinek baktériumtartalmát hasonlították össze, valamint citokin-szinten a nyálkahártya immunválaszát is vizsgálták. És hát érdekes módon a betegek jó részénél ugyanolyan baktériumokat találták, mint az egészséges emberekben, viszont a baktériumokra adott immunválasz a krónikus sinusitises betegeknél jóval nagyobb volt. Azaz szerintük egyfajta allergiás reakció, de legalábbis nyálkahártya hiperreaktivitás okozná a betegséget. Ez beleillik a primer nyálkahártya-betegség vonulatba, de mégis más megközelítés, mint az eddigiek. A klasszikus etiológia egy adott kórokozóhoz köti a krónikus sinusitist (Staphylococcushoz vagy gombához), de volt már olyan cikk is, ami autoimmun eredetet feltételezett.

Érdekes most egy másfajta teóriáról olvasni. Ez azért fontos, mert egyrészt eddig egyik elmélet sem nyert 100%.-ig bizonyítást, tehát érdemes tovább keresni, másrészt pedig ennek lehet, hogy pont az az oka, hogy ez egy heterogén betegcsoport, és valakinél az egyik, másoknál pedig a másik ok áll a háttérben.

A Mayo Klinika honlapján olvastam nemrég egy nagyon jó összefoglalót fenti témában.

A fej-nyaki daganatos elváltozások gyakran előrehaladott stádiumban kerülnek felismerésre. A hagyományos sebészi eljárások, kemoterápia, sugárkezelés csak korlátozottan eredményesek, emellett klasszikus sebészi módszerekkel a rejtett helyzetű tumorok csak komoly szövetroncsolás árán közelíthetőek meg. A hagyományos sebészi kezelés után többnyire hosszabb kórházi tartózkodás szükséges, emellett a betegek komoly nyelési és beszéd nehezítettséggel, táplálási problémákkal küzdenek, nagy nyaki hegek maradnak vissza.

A szájon keresztül alkalmazott robotsebészet, a TORS egy modern, minimál invazív, tehát igen kíméletes műtéti technika, amely során a sebész orvos által irányított robotkarok végzik el a műtétet, tehát nem közvetlenül, de a sebész operál.

A da Vinci robot három részből áll: egy sebészkonzolból, operációs asztalból és egy nagy-definíciós 3D optikai rendszerből. Egy robotkar kezeli a videót, három másik kar pedig az operációt végzi. A csuklós robot-kezek a szájon keresztül jutnak az operáció színhelyére. A sebész három dimenzióban látja az operáció folyamatát, kézmozdulatait pedig a robotrendszer arányosítja a test nagyságához úgy, hogy a sebész kézmozdulatai mikro-mozgást eredményezhessenek.

A robotsebészet technikai előnyei a precíz kivitelezés, a miniatürizálás lehetősége, a kézi gyakorlatnál sokkal nagyobb kiterjedésű mozgásra való képessége és az operáció közvetlen színhelyének háromdimenziós felnagyíthatósága.

A beteg számára nyújtott előnyök a kisebb műtéti megterhelés, hamarabbi gyógyulás, lerövidült műtéti idő, kedvezőbb optikai eredmény, kevesebb fájdalom és szövődmény lehetősége.

A da Vinci sebészeti rendszert nem csak fej-nyaki tumorok kezelésénél, hanem urológiai, nőgyógyászati, szívsebészeti műtéteknél is használják. A rendszert 800 kórház használja Európában ill. Amerikában, és 2006 végéig már 48 000 operációt végeztek el vele.

Itt egy video a robot működéséről: https://www.youtube.com/watch?v=bNXrbrsgYjs

Betegvizsgálat során az egyik legfontosabb kérdés, hogy ott helyben sikerül-e minél pontosabban diagnosztizálni egy adott betegséget, vagy szükség van-e további vizsgálatokra. Például jó lenne tudnunk azonnal eldönteni, hogy egy fertőzést baktérium vagy vírus okoz, mert nem mindegy, hogy adunk-e rögtön antibiotikumot, vagy sem. Sőt, ha baktérium, az sem mindegy, hogy milyen baktérium okozza a fertőzést, mert egyes baktériumok ártalmatlanabbak, míg mások nem,  egyesek ellenállóbbak bizonyos antibiotikumokra, míg mások nem, stb.

Ez onnan jutott eszembe, hogy a múltkori, visszatérő középfülgyulladásos bejegyzés után elkezdtem kicsit jobban körbejárni a gyermekkori gennyes középfülgyulladás mikrobiológiájának kérdését. Gyerkőcök esetében kifejezetten fontos, hogy hamar dönthessünk, hiszen nekik komoly nyúzás minden vizsgálat, sokszor két embernek kell lefogni őket, hogy egyáltalán belenézzünk a fülükbe, nemhogy még ezek után vérvétel, tenyésztés, stb. Szóval jó lenne minél előbb tudnunk, hogy mivel állunk szemben. Kíváncsi voltam, hogy az "öreg" kollégáktól összeszedett, szóbeszéden alapuló tudáson túl, van-e valami közlemény is arra vonatkozólag, hogy vannak-e olyan jelek, tünetek, ami alapján rögtön lehet a kórkozóra következtetni egy gyerek gennyes középfülgyulladásánál. Szerencsére 3 cikket is találtam, egyet a Vaccine-ben, egyet az Acta Otorhinolaryngologica-ban, egyet pedig a Clinical Infectious Diseases-ben.

A lényeg, hogy a klasszikus 3 kórokozós választási lehetőségben (Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae, Moraxella catarrhalis) vannak olyan jelek, amik segíthetnek eldönteni a kérdést. Ugyan mindenhol kihangsúlyozzák, hogy ezek nem mindenható, garanciális tünetek, de mindenképpen használhatók. Markáns különbségek mutatkoztak a következtethetőség szintjén is, mert míg szegény Moraxella nem egy tipikus kinézetű betegséget okoz, addig a Streptococcus pneumoniae-t jobban egyértelműsíthetik bizonyos eltérések. De ez pont nem is baj, mert míg a Moraxella alapvetően ártalmatlanabb fajta, addig a Streptococcus remek szövődményeket tud okozni, például agyhártyagyulladást.

Szóval a klinikai jelek, amikből következtetni lehet:

Streptococcus pneumoniae:
- Súlyosabb, gyorsabb lefolyás/kialakulás
- Magas láz
- Nagyobb eséllyel spontán dobhártya-perforáció
- Lobos, nagyon vaskos dobhártya, a kalapács markolata alig/nem látszik

Haemophilus influenzae:
- Gyakori együttes kötőhártya-gyulladás
- A fültükri kép kevésbé durva, inkább látszik a dobhártya mögött a genny, és a kalapács markolata is jobban kivehető

Moraxella catarrhalis:
- Nincs kifejezett valószínüsítő jel

Talán ezek tényleg segítenek, hogy legalább a legveszélyesebb Streptococcusnak hatékonyabban el tudjuk látni a baját.

Manapság a fiatalok többsége nem megy el sehová az okostelefonja nélkül, legyen az sportolás, munkába vagy iskolába menet, vagy bármilyen szabadidős tevékenység. Az önfeledt zenehallgatás bár jókedvre derít, ne felejtsük el, hogy a nagy hangerő és rendszeres, napi szintű használat előbb-utóbb visszafordíthatatlan halláskárosodáshoz vezethet.

Egy uniós szakvélemény szerint az MP3-lejátszókat, iPodokat és hasonló eszközöket rendszeresen használók 5-10 százalékánál komoly a kockázata a tartós halláskárosodásnak. A leginkább azok veszélyeztetettek, akik legkevesebb öt éven át naponta legalább egy órán keresztül, nagy hangerővel (89 decibel zajszint felett) hallgatnak zenét fülbe dugható fülhallgatóval. Becslések szerint az EU-ban körülbelül 2,5–10 millió ember tartozik ebbe a csoportba.

Az Európai Unió rendelkezései szerint a gyártok kötelezve vannak, hogy 100 dB fölé ne lehessen emelni a hangerőt, azonban mégis vannak olyan eszközök, amelyek hangosabbak. Speciális fejhallgatók szintén nagyobb hangerő elérésére képesek, mint a hagyományos fülhallgatók, ezzel fokozva a halláskárosodás veszélyét.

Itt egy táblázat a gyakorlati alkalmazásról, zenei irányzat és heti óraszám függvényében:

Halláskárosodás nélkül 80 dB-es zajterhelés 8 órán keresztül érheti fülünket. Kétszeres hangerő feleennyi időt tesz lehetővé. Mivel a hangerő dB-ben mért mértéke logaritmikus skálát alkot, a kétszeres hangerő 83 dB körüli hangot jelent. Így 100 dB erősítéssel már csak néhány perc megengedett. Ha valaki olyan hangosan hallgatja fülhallgatón keresztül a zenét, hogy azt más is hallja, legalább 100 dB, vagy még erősebb hangerőt használ.

Bár nem fül- orr- gégészeti téma, nem tudok szó nélkül elmenni Dave deBronkart, azaz E-patient Dave Meskó Berci által szervezett budapesti látogatása mellett. Dióhéjban annyit kell róla tudni, hogy 2007-ben multiplex áttétes (tüdő, combcsont, koponyacsont) veserákot diagnosztizáltak nála, és a szerencsén kívül annak köszönheti a túlélést, hogy a saját kezébe vette a sorsát, az interneten kinyomozta többek között más betegek segítségével, hogy mi az a kezelés, amiben a tudomány mai (akkori) állása szerint bízhat, hol, és kinél érdemes a kezelést végezni, végül azt sikeresen abszolválta. Az ő története a jövő egészségügye, vagyis ez már a jelen, mint a példa mutatja. Egy beteg, aki jól használta az interneten található információt, és együttműködve a betegtársaival és az orvosaival, megbirkózott a betegségével. Az ő története mindenkinek tanulság, orvosoknak, betegeknek, és leendő betegeknek is, hiszen egyszer mindenki beteg lesz, egyszer mindenki szembesül az egészsége törékenységével.

Mi nekem a tanulság?

Az interneten minden információ szabadon hozzáférhető, beteg és orvos számára is. Csak annyi a különbség az orvos és a beteg között, hogy a beteg nem tudja okvetlen jól értékelni az információt, és nincs gyakorlati tapasztalata. Viszont az információ helyes értékeléséhez, és a gyakorlati tapasztalatokhoz igenis szükséges az orvosok 6 év egyetemi képzése, utána az átlag 5 év szakképzés, majd az élethosszig tartó további tanulás.

Bizonyos egészségügyi kérdésekben a jól informált beteg akár tájékozottabb is lehet, mint a kezelőorvosa. Ez nem jelenti azt, hogy helyet cserélhetnek, mert az adott szakterület többi 99,9%-ában, vagy az adott szerv élettanában az orvos többet tud a betegnél. De a beteg ma már nem biztos, hogy csak okoskodik, hanem egyértelműen segítheti a kezelést, ezért az orvosnak meg kell hallgatni a beteget, nem pedig leinteni. Sőt, a láthatóan jól együttműködő beteget meg lehet kérni, hogy segítsen nekünk információt keresni a megoldatlan bajára. Ugyanakkor az interneten nagyon sok felesleges, használhatatlan, sőt téves, esetleg kifejezetten káros információ is van. Tehát ha egy beteg sokat olvas az interneten, még nem biztos, hogy képes érdemben együttműködni az orvossal.

A paternalista orvoslásnak vége, illetve vége kell, hogy legyen. Most az együttműködő orvoslás kell, hogy eljöjjön. Ehhez az orvosoknak és a betegeknek is alkalmazkodni kell.

Bármilyen fertőzésről is legyen szó, a kezelések ellenére visszatérő panaszok esetén szinte mindig felmerül, hogy vajon ez most egy újabb fertőzés, vagy nem sikerült kikezelni jól a betegséget. Nincs ez másként a gyerekek fül- orr- gégészeti betegségeinél sem, sőt, mivel ott a közösségbe járó gyerekek nagyon sokszor betegek, ezért ez egy állandó vita, orvos és szülő, orvos és orvos, szülő és óvónő, stb. között.

Most rochesteri kollégák az akut középfülgyulladást illetően jártak utána, hogy vajon a fenti kérdésre mi lehet a helyes válasz. Azt vizsgálták, hogy ha 30 napon belül újra középfülgyulladása lesz a gyerkőcnek amoxicillin-klavulánsav (Augmentin, Curam, Forcid, stb.) szedése után, akkor az eredeti kórkozót találják-e a középfülben, vagy újat. Szerintem logikus, mégis nagyon érdekes eredményre jutottak. Úgy néz ki, hogy minél később térnek vissza a panaszok, annál kisebb eséllyel van szó ugyanarról a kórokozóról. Ez így önmagában nem nagy újdonság, de a konkrét számokat olvasva már jóval izgalmasabb. Ha már egy héttel az antibiotikum befejeztével újra panaszos lett a gyermek, akkor 80% eséllyel ugyanaz a baci volt. 2 hét esetében ez már csak 70% volt, 3 héttel 60%, 4 héttel később pedig 40%. Így azt lehet mondani, hogy ha nagyon rövid időn belül van ismét gond, akkor az szinte biztosan nem jól kikezelt eset, míg egy hónappal később már inkább új betegségről van szó, bár azért még akkor is lehet a korábbi fellángolása. Engem főleg ez utóbbi tény döbbentett meg.

Illetve bónuszként, érdekességként ott van az a tény is, hogy az esetek felében Haemophilus influenzae volt a kórokozó, ami szerintem lehet, hogy a Streptococcusok elleni vakcináció következménye. Ugyanúgy van középfülgyulladás, csak már főleg nem Streptococcus okozza, ennyi.

Az elektromos cigaretta a hagyományos cigaretta alternatívájaként látta meg a napvilágot. Vannak, akik úgy vélik, hogy kevésbé káros az egészségre, ráadásul olcsóbb is. De vajon igaz ez?

Az e-cigi hatékonyan csökkenti a nikotin függőséget dohányosoknál, azonban kutatók azt is kimutatták, hogy az elektromos cigi kipróbálásával egyesek épp, hogy felveszik a rossz szokást.

2011 és 2012 között az USA-ban megduplázódott az elektromos cigarettát használó gyermekek száma.

A működésének lényege, hogy kis mennyiségű, általában nikotint, vagy valamilyen aromát tartalmazó folyadékot párologtat el a fémcsőben elhelyezett fűtő egység, amely elemmel/akkumulátorral üzemel.   

A gyártók állítása szerint az elektromos cigaretta biztonságos alternatívája a hagyományos cigarettának, azonban az amerikai hatóságok ezt mégis megkérdőjelezik. Két népszerű márka bevizsgálása során változó mennyiségű nikotint és rákkeltő összetevőket mutattak ki.

Az oldott nikotin és más vegyi anyagok (dietilén glikol, nitrózaminok, tetrametylpyrazin) képesek káros hatással lenni az emberi szervezetre nézve, azonban ezek hatását még nem igazolták megbízható és tudományos módszerekkel.

Az e-cigi üzemeltetése valóban olcsóbb, mint a hagyományos cigarettázás. A kezdőcsomag és a hatóanyagot tartalmazó patron cseréje nagy eséllyel kevesebbre jön ki, mint egyhavi hagyományos cigi.  

Az elektromos cigaretta lehetséges veszélyei pontosan még nem ismertek, az emberi szervezetre gyakorolt hatása hosszabb távú vizsgálatok eredményeként ítélhető majd meg.

Forrás: www.mayoclinic.org , www.reuters.com, www.primehealthchannel.com   

Jonathan Hobson fül- orr- gégész kolléga dobta be twitteren, hogy pár napja iPhone-on megjelent egy fül- orr- gégészetes játék, Nose Doctor néven. Nem valami cizellált játékról van szó, nem végezhetünk stapedectomiát vagy nyaki blokkdisszekciót, csupán betegek orrából kell kiszednünk dolgokat, orrszőrt, vagy váladékot. Emiatt nem kifejezetten étkezés előtt vagy után érdemes elkezdeni vele játszani, bár az animáció biztos sokat finomít a megjelenésen.