Még májusban részletesebben írtam egy a Nature-ben publikált felfedezésről, mely kapcsán felmerült a szakmában, hogy esetleg bizonyos belsőfülben feléledő embrionális reflexek állhatnak a konkrét okkal nem magyarázható, és más panasszal nem járó fülzúgás (tinnitus) mögött. Ezek után pár héttel ezelőtt a BBC egészségügyi rovatában beszámoltak egy amerikai kutatásról, mely az agy bizonyos részeinek kóros tevékenységét valószínüsítette az ismeretlen eredetű fülzúgás hátterében. Az újfajta magnetoencephalographiával (MEG) úgy találták, hogy az agy ellenoldali hallókérge és a limbikus rendszer is túlműködött azokban, akiknek egyoldali fülzúgása volt, míg a kétoldali fülzúgás során mindkét félteke túlműködött.

 

Ha felülről nézünk a gégébe, a hangszalagok belégzéskor egy fordított V alakot formálva helyezkednek el. Ezen a wikipediáról származó képen mindez jól látható:

 

Mindkét hangszalag elülső pólusa egy közös pontban, fixen van rögzítve, míg a hátsó pólusuk a mozgó, úgynevezett aryporcokhoz. Az aryporcok forgása a hozzákötött hangszalagok eltávolítását eredményezi. Így nyílik a hangrés.

Ez a bejegyzés olvasói kérésre született. Az illető olvasó egyébként kolléga, vélhetően ezért sikerült egy olyan témára tapintania, amiről nehéz írni, vagyis nehéz jót írni. Ugyanis a veleszületett szűk hallójárattal nagyon nehéz mit kezdeni. Megkockáztatom: sajnos nincs mit kezdeni. De ahhoz, hogy ezt így ebben a formában ki lehessen jelenteni, lássuk mi a helyzet a szűk hallójárattal, úgy általában:

 

 

- Szűk hallójárat, mint veleszületett adottság

- Fejlődési rendellenesség, bár ez inkább a hallójárat hiányával jár (atresia), nem pedig szűkületettel

- Hallójárati exostosis, azaz csontkinövés, ami típusosan azokban jelentkezik, akiknek a fülét sokszor éri víz (úszók)

- Akut vagy krónikus hallójáratgyulladás, esetleg dobhártya- vagy középfül gyulladás. Ide tartozik a hallójárati polip okozta szűkület is

- Jó- és rosszindulatú daganatok

- Trauma, bár azt hiszem talán ez a legritkább ok, hogy szűk legyen a hallójárat

 

 

- Trauma: Ha valami balesetből adódóan beroppan a hallójárat, akkor ki kell emelni. Ami így egyszerűen hangzik, de ez a hallójárati beroppanás vélhetően egy nagyobb probléma (állkapocstörés, koponyatörés, stb.) kis része, tehát komplex traumatológiai ellátás szükséges.

 

-Daganatok: Szóba jön műtéti eltávolítás, rosszindulatú daganat esetén sugárkezelés, esetleg kemoterápia. Természetesen itt a fő szempont a daganat teljes kiirtása, nem a hallójárat szűkületének megoldása.

 

- Gyulladások: Akut hallójárat gyulladás szinte mindig szűkíti a hallójáratot, megoldása gyógyszeres és/vagy helyi kezelés. Részletesebben erről ITT már volt szó. Krónikus vagy akut középfül gyulladás is okozhat szűkületet a hallójáratban, méghozzá a dobüregből folyamatosan folyó genny által. Végső soron ez hallójárat gyulladást is okoz, és az vezet szűkülethez. Speciális és ritka dolog a hallójárat "süppedése", ami a középfülgyulladás egyik szövődményének, a csecsnyúlvány gyulladásnak (mastoiditis) a jele. A mastoiditisről ITT már írtam részletesebben. Megoldása antibiotikum, gyulladásgátlás, de műtéti feltárás is szükséges. Tőlünk nyugatabbra már próbálkoznak csak gyógyszerrel, úgy tűnik jók az eredmények, de erről majd lesz egy külön bejegyzés. Szintén nem túl gyakori, hogy a folyamatos gyulladás miatt hegek beszűkítik, majd teljesen kitöltik a hallójáratot. Műtétileg lehet ilyenkor hallójáratot képezni, de nem egy egyszerű műtét, legalábbis az anatómiai adottságok (szűk, hosszú, párás járat) miatt a műtéti terület áthámosodása lassú és bizonytalan folyamat. Szintén még a gyulladásokhoz tartozik a polip okozta szűkület, mely általában az úgynevezett cholesteatomás középfül gyulladás jele. Ilyenkor "rendes" fülműtétet, tympanoplasticát kell végezni, az fogja megoldani a betegséget. A hallójárati polip eltávolítása önmagában nem kezelés! Rendkívül ritkán idült dobhártya gyulladás vagy hallójárat gyulladás is járhat polipképződéssel, ilyenkor rendszeres helyi kezelés segíthet.

 

- Hallójárati exostosis: A hallójárati csontkinövések eltávolítása műtéti úton lehet, de ezzel a műtéttel is ugyanaz a baj, mint a pár sorral feljebb említett hegek miatti műtéttel.

 

- Fejlődési rendellenesség (atresia): Általában komplexebb rendellenesség része, hogy nem fejlődik ki hallójárat. Ezt megintcsak műtéti úton lehet helyrehozni, lsd. exostosis és hegek okozta szűkület.

 

- Anatómiai adottság: Végre valahára eljutottam oda, amiért íródott ez a bejegyzés. Jogosan lehetne kérdezni, hogy ha a fentiek alapján létezik műtét a különböző okból kialakult szűk hallójáratra, akkor miért nem tágítjuk ki azoknak a hallójáratát, akiknek "csak úgy" szűk? Ahhoz azt is tisztázni kell, hogy milyen problémát okoz, ha valakinek eleve szűk a hallójárata. Felgyülemlik benne a váladék? Visszatérő hallójárati gyulladása van? Ezek miatt önmagában nem éri meg műtétileg kitágítani a hallójáratot. Nem beszélve arról, hogy ha a szűk hallójárat adottság, nem pedig valami betegség szövődménye, akkor ott nem szűkületet okozó szövetet kellene eltávolítani, hanem az adott hallójáratot tágabbá tenni. Itt pedig belép az a tény, hogy a hallójárat első fala a rágóizület hátsó fala is egyben. A hallójárat hátsó falának egy részében pedig az arc mimikai beidegzéséért felelős ideg fut. Tehát ha valakinek eredendően szűk a hallójárata, akkor akár előre, akár hátra szeretnénk tágítani a járatot, nagyon fontos képletekben tudnánk kárt okozni.

De akkor mit lehet tenni? Ha túl gyakran túl sok fülzsír képződik, akkor időszakosan paraffinolaj becsepegtetésével ezt meg lehet előzni, vagy legalábbis könnyebb kimosni a hallójáratból. Vagy pedig fül- orr- gégészeten kimossuk, kitisztítjuk. Hozzá nem értőnek (saját magának) fülbe nyúlni tilos! Ha inkább az a probléma, hogy sokszor alakul ki hallójárat gyulladás, akkor vigyázni kell, hogy ne menjen víz a fülbe, és legyen otthon tartalékban gyulladásgátló fülcsepp. Így az első jeleknél már el lehet kezdeni csepegtetni a fülbe, nehogy komolyabb gyulladás alakuljon ki. De ennél többet nem nagyon lehet tenni szűk hallójárat esetén. Viszont nézzük a jó oldalát: a szűk hallójárat önmagában, ha a fenti problémák kontroll alatt vannak, nem okoz semmiféle hátrányt az életben.

 

Remélem megválaszoltam a kérdést, illetve mindent leírtam, ami ezzel kapcsolatban fontos lehet! Ha nem így történt, akkor várom a további kérdéseket, kommenteket.

Az egyébként ránctalanításra használt Botolinum toxin A (botox) egy meglehetősen szokatlan alkalmazásáról írnak a Head & Face Medicine-ben. Úgy néz ki, hogy az idegesejt-végződésekben az acetil-kolin neurotranszmitter kibocsátást gátló botox jelentősen csökkenti az orrváladékozást az allergiás náthában szenvedőknél. Korábban már voltak fül- orr- gégészeti betegségek egy részében kísérletek botox-szal, és főleg fokozott váladéktermelődés esetén jelentős javulás érhető el vele. Ilyen eredmény látható a fokozott nyálfolyással járó betegségeknél is, de ezidáig például az allergiában nem próbálták. A botox azért hatékony, mivel a mirigyek beidegzése, vagyis az autonom idegrendszer által történő vezérlése megváltozik a szer hatására. Hatékonyabbnak tűnik a szteroidos orrspray-nél is. A cikk pont olyan esetekben látja hasznosnak az alkalmazását, amikor a hagyományos gyógyszerek, például az egyébként jó szteroidos orrspray-k nem válnak be.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt mindenképpen meg kellene tudnunk, hogy hosszú távon mit csinálhat az orrnyálkahártyánkkal a botox, nehogy visszafordíthatatlan, az eredeti problémánál még komolyabb károsodást okozzunk ezzel.

Lassan.

 

 

 

Ha gátolt orrlégzést okozott a ferde orrsövény, akkor azt sokkal hamarabb jobbnak érzi a beteg, arra nem kell három hónapot várni. De mint a fentiek is mutatják, sok idő szükséges a teljes regenerációhoz, vagy legalábbis a sejtszintű funkciójavuláshoz.

Az invertált papilloma az orrmelléküregekben előforduló jóindulatú hámdaganatok egy fajtája, mely nevét speciális szövettani képe alapján kapta. Ugyanis mikroszkóp alatt látszik, hogy a hámsejtek az alatta lévő kötőszövetes strómában burjánzanak, tehát kvázi "befelé" nőnek, nem kifelé, innen az invertált elnevezés.

A melléküregi papillomák közel fele invertált papilloma, összességében az orrpolip formában megjelenő elváltozások kb. 5%-a. Jellegzetessége, hogy a szinte mindig kétoldali "átlagos" orrpolippal szemben egyoldali elváltozásról van szó. Fontos elkülöníteni a szintén egyoldali és szintén nem túl gyakori, az arcüregi szájadékból hátra az orrgaratba húzódó ún. antrochoanalis poliptól, a sima fungiform papillomától, a gombás gyulladástól, és a melléküregek rosszindulatú daganataitól. Az elkülönítés pont ez utóbbi vonatkozásban fontos: Az invertált papilloma és a melléküregek rosszindulatú daganatai között összefüggés van. 100%-os bizonytékot még nem találtak az összefüggés mikéntjére, de valószínű, hogy az invertált papillomában az évek során mutáció következtében elrákosodnak sejtek, és rosszindulatú daganat alakulhat ki. A másik teória szerint nem magából az invertált papillomából lesz rosszindulatú daganat, hanem ugyanazon nyálkahártyeltérés, aminek talaján kialakult az invertált papilloma, sajnos alkalmas arra is, hogy rosszindulatú daganat alakuljon ki belőle. Ez a többi jóindulatú orrpolipra vagy melléküreg daganatra nem igazán jellemző. Mindenesetre ha nem kezeljük az invertált papillomát, akkor pár évvel-évtizeddel később elég nagy eséllyel már rosszindulatú daganatot találunk a helyén.

 

Kialakulásának pontos oka még nem tisztázott, de a tudomány jelenlegi állása szerint valószínüleg valamilyen humán papilloma vírus (HPV) törzs közrejátszhat a létrejöttében. Bármilyen életkorban előfordulhat, és több helyről is kiindulhat az orr- és melléküregek régiójában. Leggyakoribb eredés az orr oldalsó fala, de kiindulhat az arcüreg szájadékából, az orrsövényről, a homloküregből, orrgaratból is. Általában orrdugulás vagy egyoldali orrvérzés a panasz, de lehet orrfolyás, orrtáji teltségérzés, szájszárazság is.

 

A diagnózis felállítása a szövettani vizsgálaton múlik, de természetesen orrendoszkópia és melléküreg CT felvétel is szükséges. Az alábbi képeken coronalis síkú felvételen látható melléküregi invertált papilloma. Az első, American Journal of Neuroradiology honlapján található felvételen egy még kis kiterjedésű, a jobb rostasejtekben látható a papillomát ábrázoltak, míg a második, British Journal of Radiology honlapjáról származó képen egy kiterjedt, a közös orrjáratot, a rostákat, és nagyrészt a bal arcüreget is kitöltő, ellenoldali elváltozás látható:

 

 

Az invertált papilloma kezelése a teljes eltávolítást jelenti, hiszen mint feljebb írtam, ha nem irtjuk ki teljesen, akkor később egyre nagyobb eséllyel rosszindulatú daganattá válhat. Korábban az eltávolítás külső feltárású műtétet jelentett kizárólagosan, manapság szerencsére egyre több esetet meg lehet oldani endoszkópos úton, orron keresztül. Szintén egyre népszerűbb az úgynevezett photodynamiás terápia (PDT), melynek lényege, hogy a papilloma sejtjei (és csak azok!) felvesznek egy az elváltozás felületére helyezett fényérzékenyítő anyagot, és később egy adott hullámhosszúságú fénnyel megvilágítva a papilloma sejtjei a felvett anyag fénnyel történő aktiválása miatt elpuszulnak.

 

(forrás: http://www.utmb.edu/oto/)

Az októberi Laryngoscope-ban egy igen ritka és érdekes esetről számolnak be. Egy 26 éves fiatalembernél hirtelen szimmetrikus kétoldali halláscsökkenés keletkezett, miután -elmondása szerint- életében először 0.05g kokaint adott be magának intravénásan, azon a napon kétszer is. Hasonló, intravénás kábítószerhasználat okozta halláscsökkenésről eddig nem túl sok esetismertetés jelent meg. Ráadásul a fiatalember hallása később helyrejött, ez pláne ritka.

 

A hallásvizsgálat során mindkét fülön szimmetrikusan, elsősorban 4000 Hz frekvencián volt észlelhető jelentős, 80 dB-t elérő percepciós halláscsökkenés. A fiatalember ezek után infúziót kapott, benne szteroidot, és idegsejtműködés- és keringésjavító gyógyszert. Ennek hatására panaszai két nap alatt gyakorlatilag elmúltak. Azt, hogy milyen mechanizmus állhatott a háttérben, biztosan nem tudni. Nagy valószínűséggel szerepet játszhat benne a kokain rendkívül erős érösszehúzó hatása, de nem zárható ki a direkt belsőfül károsító effektus, vagy akár egyfajta autoimmun reakció sem.

 

Mindenesetre a fiatalembernek szerencséje volt, hogy a kokaintól csak a hallásával lett probléma, ráadásul még az is rendbe jött.

 

(képforrás: http://www.telegraph.co.uk/)