A fülzúgás (latinul tinnitus) életet nem veszélyeztető állapot, mégis megkeseríti a betegek életét. Ilyenkor a betegek egy nem külső hangforrásból származó hangot hallanak. A fülzúgásnak számos oka lehet, részletesebben ITT olvashat róluk.
Nemrégiben szenzációs felfedezést tettek belsőfülkutatásban ismert amerikai (D.E. Bergles, E. Glowatzki) és brit (J.E. Gale) tudósok, melyet az egyik legrangosabb orvosi újságban, a Nature-ben publikáltak. A kutatási eredményük alapján egy új hipotézist állítottak fel a fülzúgás eredetére vonatkozóan. Ahhoz, hogy ezt megértsük, szükséges némi anatómiai háttér is. Az már évtizedek óta ismert tény, hogy a hallás folyamatában a dobhártya és a hallócsontok által bevitt hangrezgéseket a belsőfülben található, úgynevezett szőrsejtek alakítják át elektromos jellé, és onnan már a hallóideg viszi elektromos impulzusok formájában az agyba a jeleket. A hangrezgés átalakítása (mechano-elektromos transzdukció) úgy történik, hogy a hangrezgések hatására a szőrsejtek "szőrei" elhajlanak, ezáltal ioncsatornák nyílnak meg, és a sejt ingerületbe jön. A szőrsejtek környezetében úgynevezett támasztósejtek vannak, melyek szerepe eddig nem volt tisztázott, bár már ismert tény, hogy ezek a sejtek is képesek némi mozgásra.
Az új felfedezés szerint a támasztósejtek embrionális korban ingerlik a szőrsejteket, hogy még a születés előtt éretté tegyék a hallóidegeket. Ez a mechanizmus erősen hasonlít a fülzúgásra, hiszen ott is úgy kerülnek ingerületbe a hallóidegek, hogy nem egy külső hangforrás okozza a hangélményt. Tehát lehet, hogy egy embrionális reflex éledt újra azokban, akik ismeretelen eredetű fülzúgásban szenvednek?
Ha ez beigazolódna, óriási előrelépés lenne a belsőfülkutatásban.
