A szeptemberi Journal of Allergy and Clinical Immunology-ban egy cikk látott napvilágot a legnagyobb gyermekkori allergiás náthával foglalkozó felmérés, a Pediatric Allergies in America 2009-es eredményeinek összefoglalásaként. A felmérés lényege, hogy egy átfogó képet kapjunk a gyermekkori allergiás nátha előfordulásának gyakoriságával, jellemző tüneteivel, a betegek életminőségével, és a kezelés hatékonyságával kapcsolatban. A tanulmány 35000 (!) család monitorozásával készült, legalábbis ennyi háztartásból választották ki a felmérésben részt vevő, 4-17 éves betegeket és a kontrollcsoportot. Az óriási elemszám alapján ez elég megbízható tanulmánynak mondható.
Nagyon sok paramétert mértek, és ebből bizonyos területeken egész érdekes adatok jöttek ki. Például azok, akik az allergiás nátha kezelésével foglalkoznak, túlbecsülik a kezelés sikerességét, a gyógyszerek hatékonyságát. Pedig ez nem teljesen így van, közel sem érzik magukat olyan jól a kis betegek, mint ahogy azt mi hisszük, vagyis szeretnénk hinni. Ráadásul a vezető tünetek sem azok, amikre esetleg elsőre gondolnánk. Vezető tünet alatt itt azt értem, hogy a szülők szerint melyik panaszt érezték gyermekeik a leginkább zavarónak. Messze első helyen végzett az orrdugulás (27%), amelyet több, mint kétszer annyira zavarónak éreztek, mint a második helyen végzett fejfájást (13%). Ez is érdekes, mivel a tipikusnak mondott allergiás tünetek között semmiképpen sem dobogós a fejfájás, sőt, sokszor említésre sem kerül. Ezek után jön csak sorban az orrfolyás (12%), a száraz köhögés (9%), a szemviszketés (8%), garati váladékcsorgás és tüsszögés (7-7%), stb. Egyébként az orrdugulás nemcsak a legzavaróbb tünet is, de a leggyakrabban előforduló is egyben (52%), ezt a tüsszögés követi (46%), majd az orrfolyás és könnyezés (34-34%). A fejfájás csak a 10. helyen végzett 10%-kal, tehát valóban nem gyakori, de ha igen, akkor ezek szerint az rendkívül zavarja a gyermeket.
Milyen konzekvenciája lehet ennek a felmérésnek?
Egyrészt mindeképpen szorosabb kontroll szükséges, hiszen úgy néz ki, áltatjuk magunkat a kezelés sikerességét illetően.
Egyrészt mindeképpen szorosabb kontroll szükséges, hiszen úgy néz ki, áltatjuk magunkat a kezelés sikerességét illetően.
Másrészt pedig a javasolt gyógyszerelést még inkább a vezető tünet(ek) szempontjából lenne szükséges beállítani. Ami jelen esetben azzal járhat, hogy a szteroidos orrspray előnyt élvezhet a tablettás antihisztaminnal szemben, hiszen az orrdugulást az előbbi jóval hatékonyabban szűnteti.
