A Biomedcentralon pár napja megjelent egy cikk, melyben egy kalandos, szerencsére jól végződő történet kapcsán világítanak rá az orrgarati daganatok lehetséges diagnosztikai buktatóira.

Az elején lelövöm a nem vicces poént: egy nagy, az orrgaratot kitöltő, jóindulatú, nyálmirigy eredetű daganatot rosszindulatú laphámráknak néztek. Az aspirációs cytológia (biopszia) eredménye ez utóbbit valószínüsítette, és a képalkotó eljárások (CT) is inkább, sőt egyértelműen a rosszindulatúság jeleit mutatták. Azonban a sugárkezelés hatástalan volt, és a további vizsgálódások alapján derült ki, hogy egy nyálmirigy pleiomorph adenoma (jóindulatú vegyes nyálmirigy daganat) állt a háttérben.

Mik voltak azok a pontok, ahol a szerzők a diagnosztika buktatóit utólag felfedezni vélték?

- A patológiai lelet nagyon valószínüsítette a laphámrákot, de nem igazolta. Sőt, a patológus inkább a szövettan ismétlését javasolta, mely nem történt meg. Az okot lásd lejjebb.
- A közben elvégzett CT-n gyakorlatilag egyértelmű volt a malignitás (rosszindulatúság), ez a szövettan ismétlése ellen volt.
- Orrgaratban extrém ritka a pleimorph adenoma. A szerzők utólag 5 esetleírást találtak, tehát mondhatni nem rutinszerű a diagnosztikája azon a tájékon.

Itt nagyon speciális esetről van szó, és szerencsére a kollégák  rosszabbra gondoltak, mint amilyen a valós szituáció volt. De egy nagyon fontos általános üzenetet azért hordoz magában a történet:

A szövettan dönti el a kezelést, ezért főleg daganat lehetősége esetén meg kell ismételni a szövettani mintavételt, ha az nem igazol, hanem csak valószínüsít.

KONZÍLIUM 2.0

 
"A Konzílium 2.0 egy magyar egészségügyi blogkarnevál, melynek célja, hogy egy-egy adott témát több aspektusból, különböző szakterületeken dolgozó bloggerek tollából bemutasson. Bizonyos betegségeket több szemszögből is alaposabban körbejárunk, míg egyes tünetekről inkább asszociatív alapon születnek bejegyzések."

A mai Konzílium 2.0-át a következő blogok adják:
Elmedoktor, Mentők blog, ENT House Budapest

Fulladás, fulladásérzés

A fulladás a vérzés mellett a legkomolyabb, sokszor azonnali cselekvést igénylő tünet a fül- orr-gégészetben (is). Más és más módon, de számos betegség vezethet fulladáshoz. Ennek megfelelően ezen betegségek hoszú távú kezelése eltérő lehet, sőt, a fulladás kezelésének rövidtávú stratégiájában is vannak különbségek. Egy dologban viszont megegyeznek: szükség esetén légcsőmetszést kell végezni, akármi is okozta a fulladást. De mit jelent a szükség esetén? A nagy professzoraink szerint "akkor kell elvégezni a légcsőmetszést, mikor már gondolunk rá". Tehát ha felmerül, hogy esetleg a beteg azzal jobban járna, akkor el kell végezni, nincs mese. Még ha furcsának is hangzik az idézet, nagyon is megállja a helyét... (légcsőmetszésről részletesebben ITT).

A fulladás gégészetileg hálás téma. Hosszú oldalakat lehetne írni az egyes ide vezető betegségekről, de itt most elsősorban csak a lényegi dolgokról esik szó, hogy ne legyen túl unalmas a bejegyzés.



(képforrás: http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/)

 

Mely fül- orr- gégészeti betegségek okozhatnak fulladást?
 

Daganatok:
A garatban és a gégében elhelyezkedő daganatok a leggyakoribb okai a fulladásnak. Szimplán elfoglalják a helyet a levegő elől, és emiatt alakul ki légszomj. Ritkábban olyan formában is okozhat egy daganat fulladást, hogy a hangszalagokat mozgató ideget elpusztítja, és a középállásban bénultan elhelyezkedő hangszalagok maguk állnak a levegő útjába (lásd "Hangszalagbénulás", lejjebb).
Daganatok okozta fulladás általában hetek-hónapok alatt alakul ki, viszonylag hosszú ideig kompenzál a szervezet. Azonban nagyon előrehaladott állapotban, mikor egyszercsak a szervezet már "nem bírja tovább", órák alatt válságos állapot alakulhat ki. 
Daganatok esetén eleve a légcsőmetszés az, ami átmenetileg vagy véglegesen megoldja a fulladás problémáját, gyógyszerrel általában esélytelen kísérletezni. Hosszabb távon természetesen magát a daganatot kell kezelni, mely lehet műtét, sugárkezelés, vagy kemoterápia, vagy ezek valamilyen kombinációja.

Hangszalagbénulás:
A hangszalagbénulás tüneteiről ITT már volt szó. Hangszalagbénulás számos okból alakulhat ki. Leggyakrabban fej-nyaki daganatos betegeknél (lásd feljebb), illetve pajzsmirigyműtétet követően találkozunk vele. Ez utóbbi azért jöhet létre, mivel a hangszalagokat mozgató izmok idege (nervus recurrens laryngis) a pajzsmirigy mögött/alatt megy be a gégébe, és a műtét során ezt a területet is fel kell tárni. Ezen kívül még bármi olyan ok előidézhet hangszalagbénulást, ami valamilyen formában vagy a n. recurrens ideg, vagy agyi magvának működését gátolja. Ilyen létrejöhet például agyvérzés, vagy más agyi történés kapcsán, nyomhatja az ideget a koponyából való kilépés helyén egy koponyalapi daganat is, de lehet a mellkas felső részén elhelyezkedő (ún. mediastinalis) daganat is az ok.
Hangszalagbénulás gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra alakul ki. Viszont szerencsére a kétoldali hangszalagbénulás ritka. Ez azért fontos, mert míg az egyoldali hangszalagbénulás jellemzően csak terhelésre okoz fulladást, addig a kétoldali bénulás életveszélyes állapot! Ilyen esetben szintén a légcsőmetszés segít az akut légvételi problémán, hosszabb távon a hangszalag(ok) oldalra való fixálása, kiöltése segíthet abban, hogy ne légcső-kanüllel kelljen a betegnek a továbbiakban élnie. Jelenleg sajnos még nincs ismert mód arra, hogy a bénult hangszalagokba életet leheljünk, bár már kísérleteznek ilyen módszereken.

Gégevizenyő:
A klasszikus gégevizenyő a nyálkahártya és alatti laza szövetek percek-órák alatt kialakuló, szinte kocsonyaszerű duzzanatát jelenti. Ilyen esetekben az erek áteresztő képessége egy rossz/túlzott immunfolyamat kapcsán megnő, és a szövetközti térbe a szokásosnál jóval nagyobb mennyiségű vérsavó, folyadék préselődik ki. Ennek leggyakoribb oka allergiás reakció (méhcsípésre, élelmiszerre, gyógyszerre, stb.), de egy speciális genetikai immunprobléma, a herediter angioneurotikus ödéma (HANO) is okozhat ilyen váratlan vizenyőt.
Az ebbe a csoportba tartozó betegségek általában gyógyszerre jól reagálnak, rendkívül ritka, hogy légcsőmetszést kelljen végeznünk. A gyógyszer elsősorban szteroidot és allergiaellenes gyógyszert (antihisztamin) jelent. A HANO esetben ennél sajnos speciálisabb gyógyszer hatékony csak, melyet a betegnek mindig magánál kell tartania.
Más úton kialakult vizenyővel is találkozhatunk a gégében: ha ott műtét történik, a műtét okozta mechanikai trauma is vizenyő kialakulásához vezet, illetve ugyanígy daganat kezelése céljából adott sugárkezelés után is létrejöhet. Ez a típusú vizenyő már kevésbé jól reagál gyógyszerre, mint a fentiek, de azért érdemes megpróbálni. Egyébként gégeműtétet sokszor átmeneti légcsőmetszéses védelemben csinálunk pont azért, hogy nehogy a műtét végén, ébresztésnél kelljen kapkodni, ha nem kap rendesen levegőt a beteg. Aztán ha rendeződik a gége állapota -általában pár nap alatt-, akkor meg lehet szűntetni a nyílást a nyakon.

Helyi fertőzésesek:
Különböző helyi fertőzések következtében kialakult légúti szűkületek is vezethetnek fulladáshoz. Ilyen lehet a például a garat körüli tályog (parapharyngealis tályog), mely legtöbbször mandula körüli tályog (részletesebben ITT) vagy fogászati gyulladás szövődményeként alakul ki. Ezen kívül a gégefedő gyulladása (epiglottitis, részletesebben ITT), illetve a pseudocroup vagy álkrupp (laryngitis subglottica) is fulladást okoz. Ez utóbbi a ma már az oltásnak köszönhetően lényegében nem látható diftériához (krupp, torokgyík) hasonló, elsősorban kisgyermekekben kialakuló, a gége alsó részét,és a légcső felső részét érintő gyulladásos betegség.
A fertőzéses eredetű betegségek órák-napok alatt vezethetnek fulladáshoz. Ilyen esetekeben nagy dózisban antibiotikumot kell adni, és amennyiben gennygyülemet feltételezünk a háttérben, akkor a területet fel kell tárni, a gennyet le kell bocsátani. Általában a légcsőmetszés megúszható, kivéve a pseudocroup-ot, ahol erre sajnos nagyobb esély van. Szintén a pseudocroup-ra vonatkozik, hogy ilyenkor szteroidot is kell adni, amit a többi, itt felsorolt fertőzéses betegségben nem ajánlatos.

Idegentest a légutakban:
A légúti idegentestek (nagyobb szálka, játékdarab, stb.) szerencsére sokkal többször csak fulladásérzést okoznak, mintsem effektív életveszélyes fulladást. Nyilván ez azonnal kialakuló probléma, végleges megoldása az idegentest eltávolítása. Ha szükséges, ilyen esetben is el kell végezni a légcsőmetszést, szerencsére én eddig ilyen fokú fulladással még nem találkoztam.

Veleszületett vagy szerzett gége- és légcsőszükületek:
A veleszületett gége- illetve légcsőszükületek már újszülött korban felismerésre kerülnek. Általában egy hártyaszerű szűkület látható ilyenkor a gégében vagy alatta. Megoldása a légútbiztosítás mellett műtéti, főleg lézerrel kezelhető jól az elváltozás. A gégét érintő szűkületek esetén fennáll a lehetőség későbbi hangszalag-hegesedésre is.
A szerzett szűkületek messze legtöbbször hosszas intubáció következtében jönnek létre. Emiatt lényeges, hogy nem szabad hetekig az altatott/lélegeztetett betegeket intubálva hagyni, mert a tubus hosszú távon hegesedést okoz azokon a felszíneken, ahol érintkezik a nyálkahártyával!
A szerzett szűkületek kezelése komoly kínlódás, többszöri műtétet is igényelhet. Sokszor egy sikeresen elvégzett műtétet követően később újra viszaromlik a beteg állapota.

Ritkább okok a fulladásra:
A fentieken kívül még számos, vagyis inkább számtalan betegség/állapot vezethet fulladáshoz, szerencsére ezekkel még ritkábban találkozunk. Ilyen lehet egy extrém nagy Reinke ödéma (részletesebben ITT), illetve a gégesérv (laryngokele, képek ITT) is, vagy jóindulatú daganatok, pl. érdaganat a gége alatt. Ezek lassan, hetek-hónapok-évek alatt alakulnak ki, szerencsére gégemetszésig nem szokott elfajulni a betegség. Hosszú távú megoldásuk általában műtétet igényel.



 

KONZÍLIUM 2.0

 
"A Konzílium 2.0 egy magyar egészségügyi blogkarnevál, melynek célja, hogy egy-egy adott témát több aspektusból, különböző szakterületeken dolgozó bloggerek tollából bemutasson. Bizonyos betegségeket több szemszögből is alaposabban körbejárunk, míg egyes tünetekről inkább asszociatív alapon születnek bejegyzések."

Miről van itt szó?

A fenti logo és leírás egy egészségügyi blogkarnevál csírája, ami gondolatilag pár héttel ezelőtt fogant meg dr. Veress Dóra (elmedoktor.hu), Heinrich Károly (Mentők blog, Biokémia blog) valamint jómagam fejében. Kitaláltuk, hogy mi lenne, ha olyan betegségekről, tünetekről, amiknek több szakmát is érintő vonatkozásai vannak, egyszerre, a saját szemszögünkből írnánk bejegyzést. Mintha egymásnak konzíliumot adnánk. Így az érdeklődők jobb rálátást kaphatnak az adott témában, nekünk pedig egy kihívás :), de sok szakmai hasznot hozhat.

Egyébként nem 100%-ban újdonság amit kitaláltunk, ugyanakkor mégis az. Ugyanis létezik az egészségügyi blogoszférában a grand rounds elnevezés, ami eredetileg, több száz évvel ezelőtt pont a konzílium szó megfelelőjeként jött létre. Ez most a virtuális világban azt jelenti, hogy periodikusan (hetente-havonta) egy adott blogban gyűjtik össze az elmúlt időszak legjobb egészségügyi blogbejegyzéseit. Ugyanakkor ilyen előre tervezett, tematikus, szakmai egészségügyi blogkarnevállal én még nem találkoztam. Nem kizárt, hogy ilyen formában tudunk újat mutatni.

Szóval ez találtuk ki. Holnap szeretnénk az első ilyen bejegyzésünket közzétenni. A téma meglepetés, holnap kiderül!

Ha bármelyik egészségügyi témával foglalkozó blog szeretne csatlakozni, természetesen szívesen látjuk! Ugyan betáraztunk előre jópár témát, de mind a kollégáktól, mind a laikus olvasóktól szívesen veszünk téma-ötleteket is!


Holnap a Konzílium 2.0-át a következő blogok adják:
Elmedoktor, Mentők blog, ENT House Budapest

Csatlakozz Te is!

Update: 2018.decemberben egy aktuális ajánlásról írok a gyermekkori orrsövényműtét kérdéséről: Mikor ajánlott vagy szabad gyermekkorban orrsövényműtétet végezni? - Best practice

Mert egy elkapkodott műtéttel nem akarunk kozmetikai problémákat okozni a beteg hátralévő életére. Ugyanis a gyermekek orra-orrsövénye az arccal együtt folyamatosan növekszik. Addig, amíg a csontos koponya a végleges méretét és alakját el nem nyeri. Ha az ember belenyúl a növekedés alatt álló struktúrákba, akkor elképzelhető, hogy deformitást okozunk az orr, vagy akár az egész arckoponya küllemét illetően, amit aztán nehéz lehet maradéktalanul eltűntetni, ráadásul ez nyilván csak újabb műtét(ek) árán lehetséges.

Ugyanakkor ez egyfajta hitkérdés. Ami az irodalmat illeti, lényegében csak kis esetszámú, retrospektív tanulmányok készültek, amik a fentieket alátámasztják. Persze ki az az őrült, aki erre a problémára prospektív vizsgálatot készítene?? "Nézzük meg, hogy ha 100 ferde orrsövényű gyermeket mondjuk 6-7 éves korában megoperálunk, akkor hánynak lesz torz az orra vagy az arca!" Ez nyilvánvalóan kivitelezhetetlen. Illetve nem. ŐK megpróbálták, átlag 9.5 éves gyermekeken és szerintük csak kicsit változtak az orr paraméterei. Hát nem tudom... Szóval ez is nehéz kérdés, de én inkább nem kockázatatok. Nagyon-nagyon kevés olyan szituációt tudok elképzelni, hogy okvetlen orrsövényműtétet kelljen végezni.

Mindenesetre az idei első Laryngoscope számban megjelenő cikkben egy állatmodellt alakítottak ki a probléma vizsgálatára. Fiatal nyulakon végeztek orrsövényműtétet, és náluk meg az derült ki, hogy igenis változik.

Na ezek után a ferde orrsövényre térjünk vissza majd 18-20 éves korban... 

Érdekes módon a Journal of Laryngology & Otology-ban egymás után két cikk is az orrsövényen kialakult lyukakkal foglalkozik, és a lenti összefüggéseket vizsgálták bennük.
Megmérték a rajta átáramló levegő mennyiségét (minek??) (cikk), illetve a felhasználhatóságáról volt szó: egy átmenetileg elkészített lyukon át kényelmesebben lehet operálni az egyik orrfélből a másik oldali melléküregeket (cikk). Ez utóbbi cikknek már van értelme, ez igaz.

Ez a lyuk az orrsövényen egy olyan kérdés, amiért mi fül- orr- gégészek nem igazán rajongunk. Ugyanis az nem jelent jót.

Miért?

Lyuk leggyakrabban orrsövényműtét után, nem jól gyógyuló orrsövényen alakul ki. Vagy a műtéti technika volt nem 100%-os... Szóval nem nagyon örvendünk, ha műtét után az orrba nézve a sövényen egy lyukkal találkozunk: "Én nem voltam elég ügyes, vagy a beteg szövetei ennyire nem bírták a strapát?". De bizonyos értelemben műtét után a pontos ok mindegy, hiszen szerencsére az orrsövény lyuk ezen formája ártalmatlan. Egy baj lehet vele: ha túl kicsi, akkor légvételnél sípoló hangot ad ki, ami hát meglehetősen kellemetlen tud lenni. Ilyenkor meg lehet próbálni lebenyelforgatással befoltozni (kétséges a siker), vagy megnagyobbítani, hogy ne adjon hangot. Illetve szerintem még egy baj lehet vele: én úgy vettem észre, hogy a perforáció széléről valamiért gyakrabban indul orrvérzés. Talán a nyálkahártya jobban kiszárad? Nem tudom, és lehet, hogy ezt csak én tapasztaltam.

Ha nem orrsövényműtét után találunk lyukat egy beteg orrsövényén, akkor mindig óvatosnak kell lenni. Ugyanis lehet specifikus gyulladás, például Wegener granulomatosis, ami kezelésnél komoly problémát is tud okozni. Na nem annyira az orrsövényen, hanem a gégében, ahol szintén megjelenhet, vagy a középfülben, és ezek még csak a gégészeti megnyilvánulásai... Ennél rosszabb, ha egy daganat pusztítja az orrsövényt, mert az is lehet. Emiatt ilyenkor kötelező a szövettani mintavétel a perforáció széléről!

A legtöbb esetben aztán a végén kiderül, hogy a beteg addig kaparta az orrát, amíg az orrsövénye megadta magát, és kilyukadt. Az orrtúrás tényét a betegek nem szeretik elsőre bevallani, ezért a fenti procedúrán (szövettan, kontrollok, stb.) szinte mindenki átesik. És aztán ha minden negatív, akkor esetleg egyszer kiderül, hogy hát azért van rá esély, hogy saját maga is tehet a problémáról. De ezzel együtt tényleg nem szabad elbagatellizálni a dolgot, szövettan kell!

(képforrás: http://www.amrc.org.hk/)

Megjelent egy cikk a brit Száj-, és Arccsontsebészeti Társaság újságának decemberi számában, ami a nyálmirigyek rosszindulatú daganatainak prognózisával foglalkozik. Olyan tényezőket kerestek a nyálmirigytumoroknál, amik alapján a túlélést közelebbről meg lehet jósolni.
 
Mi az, amit végül egyértelműen fontosnak találtak?

Érdekes módon a prognózist leginkább a daganat mérete befolyásolta, ami erősebb korrelációt mutatott a túléléssel, mint a daganat szövettani "rosszindulatúsága" (malignitása), azaz a grade. Úgy találták, hogy egy nagyon rosszindulatú daganat esetén is jobb a túlélés, ha hamarabb kerül felfedezésre és kezelésre, mint ha kevésbé rosszindulatú, de már nagyobb a mérete. Pedig ha a malignitás foka magasabb, tehát nagyon rosszindulatú a daganat, akkor hajlamosabb hamarabb áttétet adni, visszatérni, agresszívabban nő, stb. De úgy látszik, nyálmirigyeknél ennél fontosabb a méret. Vajon más daganatoknál is megfigyelhető ez?

Mindenesetre újabb és súlyos bizonyíték arra, hogy daganat esetén fontos a korai felismerés és kezelés!

Az akut, hirtelen kezdetű szenzorineurális (idegi) halláscsökkenés (ISSNHL - Idiopathic Sudden Sensorineural Hearing Loss) kezelésében egyre inkább a szteroid kerül előtérbe. A magyar rutin sokszor még mindig kizárólag csak az értágító/ keringésjavító/ idegsejtműködést serkentő adását jelenti, de tőlünk nyugatabbra, monoterápiában ez már nem állja meg a helyét. Sőt, az USA-ban keringésjavítót nem is adnak, hanem csak szteroidot. Az itt már sokszor idézett könyv, a Ballenger's Otorhinolaryngology 16. kiadása (2003.) az értágítókról ISSNHL esetén egyébként ezt írja: "None of these has been shown to be superior to placebo". Tehát eszerint a könyv szerint a placebonál érdemben nem hatnak jobban. Mondjuk nem mellesleg ez a könyv azt is leírja, hogy spontán 40% esély a javulásra, szteroiddal 50-55%. Tehát az értágítókat úgy húzza le, hogy vele szembeállítva a szteroid sem biztosan mindig hatékony terápia.

Az akut halláscsökkenést illetően az egész világ gondban van, mivel máig nem tudjuk biztosan megmondani, hogy mitől alakul ki: keringési probléma? vírus? autoimmun reakció? toxikus ártalom? hol egyik, hol másik, vagy együtt? A fő probléma valójában ez. Ha nem tudjuk mi a baj, akkor nehéz kezelnünk.

Mindenesetre most az American Journal of Otolaryngology friss cikkében ISSNHL-es betegek (670 beteg) esetén a sima szteroid kezelést hasonlították össze egy kombinált, szteroid és lipo-prosztaglandin E1 adását, valamint karbogén inhalációt magában foglaló kezeléssel. A lipo-prosztaglandin E1 értágító és vérlemezke aggregáció gátló, míg a karbogén inhaláció a szövetek oxigénellátottságát hivatott növelni azzal, hogy a beteg nagy oxigéntartalmú (90%<) oxigén-széndioxid keveréket lélegez be. Önállóan eddig ez a módszer sem bizonyított ISSNHL esetén, kombinációban viszont a cikk szerint jó. Ugyanis abban a betegcsoportban, akik kizárólag csak szteroidot kaptak, 2 hónap múlva 54%-uknál volt javulás, míg a kombinált kezelés esetén ez a szám 67% volt. A három szer hatása együtt, így 670 beteg esetén már elég egyértelműnek tűnik a placeboval szemben, és 13% a különbség a csak szteroidos csoporttal szemben.

Ígéretes eredmény, de mint minden esetben, most is érvényes, hogy "egy kísérlet nem kísérlet". Jó lenne ezt a study-t más intézményben, más körülmények között is megismételni. Ha a többi is ilyen eredménnyel végződne, akkor biztosabban meggyőzhető lesz a(z amerikai) szakma. Akkor már csak azt kell kivárnunk, hogy a lipo-prosztaglandin E1 rutinszerű használatra elérhetővé váljon. De szerintem ez is mutatja, hogy a keringésjavítókat, amelyek közé félig-meddig a Nootropil is beletartozik, nem érdemes teljesen eltemetni. Részemről én is a kombinált kezelés mellett voksolok.

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Elkezdődött egy új év, az ENT House Budapest blogja 9 hónapos lett, és átköltözött ide. Ezek kapcsán egypár blogolással kapcsolatos gondolatot szeretnék megosztani az olvasókkal.

A rendelőnk blogja tavaly áprilisban indult, és alapvetően a rendelő egy gyakran frissülő szócsövének, valamint betegfelvilágosító eszközének szántam. Közben a koncepció sokat változott, finomult. Egyrészt a blog mellé számos más internetes platform is került (facebook, twitter, delicious), melyek közül például a facebook szerintem sokkal alkalmasabb rendelői üzenőfalnak, mint a blog. Másrészt egyre inkább azt gondoltam, hogy nemcsak a betegek által gyakran feltett kérdéseket érdemes itt megválaszolni, hanem a blog folyamatosan fejlődő szakmánk megismertetésére, megszerettetésére is alkalmas eszköz lehet. Hiszen az RSS olvasómba havi több száz friss szakmai cikk, bejegyzés érkezik, miközben a laikusok nincsenek igazán tisztában azzal, hogy milyen ütemű fejlődés, kutatás zajlik a fül- orr- gégészetben (is). Ezért tehát a sok friss cikk közül elkezdtem kiválogatni és itt továbbadni a fontosabbakat vagy érdekesebbeket. A szakmai cikkek laikusok részére történő rövid összefoglalása egyébként nehéz feladatnak bizonyult, és ahogy visszanéztem a bejegyzéseimet, nem is mindig sikerült. Viszont ezekkel a bejegyzésekkel átláthatóvá válhat a fejlődés iránya, a különböző trendek. Így idővel a blogot olvasó betegek is releváns információk birtokában fordulnak majd orvoshoz, és talán majd az elvárások is jobban találkoznak a lehetőségekkel a vizitek alkalmával.

Ezt a tendenciát magamban is csak pár hete tisztáztam le. Mindenesetre ezek alapján egy érdemi változást mindenképpen eszközölök a blogban: ezentúl élesebben fogom különválasztani az egyes bejegyzéstípusokat. Leggyakrabban a feljebb részletezett rövidebb, kvázi cikk-kommentárokkal, szakmai aktualitásokkal fogok jelentkezni. Ezekben a bejegyzésekben kevésbé fogom részleteiben körbejárni az adott betegséget, inkább csak a cikk által felvetett problémát fogom boncolgatni. De ha az olvasók számára valami nem tiszta, viszont a cikk felkelti az érdeklődést, kérem nyugodtan kérdezzenek, kérdezzetek, kommentáljanak az adott bejegyzéshez! Viszont a kiindulási koncepcióhoz visszakanyarodva, természetesen továbbra is lesznek eleve részletesebb betegség-ismertetések is, amelyekben a tünetektől a kezelésig végigviszek egy-egy adott betegséget (pl. Meniere betegség, vagy a mandula körüli tályog). Ezeket a posztok majd külön cimkével látom el ("Betegségekről részletesebben"), és ezek alapján könnyebben lesznek visszakereshetők. Néha, ha olyan cikk kerül az utamba, lesznek azért -mondjuk úgy- bulvárosabb bejegyzések is, mint amilyen az orrvérzést okozó pióca is volt, de nem célom, hogy ilyen posztok domináljanak a blogon.

Tehát a fenti tervekkel, gondolatokkal vágok neki a 2010-es évnek itt a blogon.

Végül pedig, mivel többen is kérdezték a költözés okait, pár szóban erről is szólnék:
Három domináns szempont volt. Egyrészt nekem, mint botcsinálta programozónak itt átláthatóbb a blog html/css háttere. Másrészt jóval egyszerűbbé, megjegyezhetőbbé vált a blog url címe (a régi ugye www.ent-house.blogspot.com volt). És végül, de nem utolsó sorban, a blog.hu magyar szolgáltató.


Szeretnék jó olvasást kívánni a 2010-es évre is! Remélem, hogy a blogban leírtak hasznos információval szolgálnak majd!

Az utóbbi időben egyre gyakoribb a nemdohányzók és az absztinensek körében is a garat rosszindulatú laphám-daganata. Úgy néz ki, ennek az egyik oka a humán papilloma vírus (HPV) fertőzés, legalábbis szoros összefüggést találtak a kettő között. Hasonló korreláció már ismert az orvoslásban: ilyen a nőknél a méhnyakrák, mely kialakulásának esélyét szintén növeli a HPV fertőzés.

Nemrég egy cikkben azt javasolták, hogy legyen külön entitás a HPV-asszociált garatrák. Ennek akár ténylegesen lehet létjogosultsága. Ugyanis ha minden igaz, azon kívül, hogy kimutatható a HPV ezen daganatok hátterében, van egy jó oldala is (ha lehet ilyet mondani rák esetén...) az ebbe a kategóriába sorolandó daganatoknak: jobban reagálnak sugárkezelésre és kemoterápiára, mint a HPV negativ daganatok. Ez azt jelenti, hogy talán nagyobb eséllyel lehet csonkoló műtét nélkül gyógyítani azokat a betegeket, akik a vírus miatt szenvednek ettől a betegségtől. Már azt is vizsgálják, hogy miért válaszol jobban a HPV+ tumor a kemo-irradiációra. Egy pár hete az Archives of Otolaryngology and Head and Neck Surgery-ben megjelent cikk szerint a beteg saját immunrendszerének válasza jobb ilyenkor. Ez pedig új fejezeteket nyithat a kemoterápia kutatásában, hiszen így ismertté vált egy faktor, ami növeli a szervezet ellenállását daganatokkal szemben.

Két lehetőség rejlik a fentiekben:
- Egyrészt szűrhető lehet (lesz?!) a hajlam a fej-nyaki daganatok egy fajtájára.
- Másrészt esetleg egyfajta "HPV-immuninjekcióval" lehet majd növelni a HPV negativ daganatok esetén is a kemoterápia és a sugárkezelés hatékonyságát.

De ezek még nem holnap lesznek, sajnos.