A TRIO Best Practice sorozatában most egy a szívemhez közel álló témában adtak ki ajánlást: szüséges-e vagy hasznos-e tervezett stapedotomia előtt képalkotó, azaz középfül HRCT (Is Preoperative Computed Tomography Necessary or Useful for Primary Stapes Surgery?). Kell-e rutinszerűen minden stapesműtét előtt középfül CT-t csináltatni?

Ugye a kérdés önmagában hordoz egy csavart. Ha biztosan tudjuk, hogy stapedotomiára lesz szükség, akkor minek CT? Ugyanakkor többek között azért is jön elő ez a dolog, mert egyes esetekben nem is a stapes(talp) fixációja okozza a problémát, a vezetéses hallászavart zárt, légtartó dobüreg mellett. Ezért pusztán arra az egy tényre alapozva még nem szabad stapedotomiára kiírni a beteget, hogy negatív fültükri kép mellett van egy jelentős lég-csont köze. Ilyenkor a stapestalp fixáció maximum iránydiagnózis lehet, de ezt még finomítani kell audiológiailag (stapedius reflex, Gellé teszt, stb.), és hát akkor jöhet a CT is. A CT megerősítheti az otosclerosis diagnózisát, ha kimutatja a gócot, illetve segíthet felismerni olyan láncolati rendellenességet, ami nem stapestalp fixáció, de amit meg lehet oldalni a dobüreg feltárásával (pl. izolált incus necrosis). És ami legalább ennyire fontos, kimutathat olyan eltérést is, ami kontraindikálhatja a tervezett műtétet (pl. 3. ablak szindróma, vagy potenciálisan gusher-hoz vezető belsőfül malformatio).

De mindenképpen kell-e, vagy ha nem, akkor kinek, mikor? Az ajánlás szerzői egy hármas felosztást javasoltak a CT műtét előtti indikációjára vonatkozóan. Az első kategóriába tartozóknak nem szükséges CT, a másodiknál szóba jön/javasolt, a harmadiknál erősen javallt. Leginkább talán úgy kell elképzelni ezeket a csoportokat, hogy ha az első csoportban felsorolt opciók mind igazak az adott betegnél, akkor nem kell CT. A második csoportnál minél több dolog igaz, annál inkább javasolt a CT. A harmadik csoport esetén pedig bármelyik pont igaz a felsoroltak közül, már egyértelműen javasolt a CT.

1. Nem szükséges CT:
- Felnőttkori halláscsökkenés
- Kétoldali vezetéses hallássökkenés
- Progresszív halláscsökkenés
- Stapedius reflex hiányzik
- Nem pulzuszinkron tinnitus
- Nincsenek vestibularis panaszok
- A családban volt igazolt otosclerosis
- Negatív fültükri kép

2. Fontolóra kell venni a CT-t:
- Serdülőkorban induló halláscsökkenés
- Egyoldali vezetéses vagy kevert halláscsökkenés
- A halláscsökkenés alakulása nem ismert
- Abnormális stapedius reflex
- Pulzuszinkron tinnitus
- Nem vertigo jellegű egyensúlyszervi panaszok
- Fülészeti szempontból ismeretlen/negatív családi anamnesis

3. Javasolt CT:
- Gyermekkorban induló halláscsökenés
- Ép stapedius reflex
- Autophonia
- Vertigo jellegű vestibularis panasz
- Családi anamnesisben gyermekkorban kezdődő halláscsökkenés szerepel
- Pozitív fültükri kép (kivéve Schwartze tünet)

Szóval a fentiek segítenek eldönteni a CT szükségességét. Szerintem ezt korrektül sikerült összeszedni az ajánlásban, elég konkrét támpontokat adnak meg, érdemes megfogadni!  

Korábbi Triological Society Best Practice bejegyzések pedig ITT érhetők el.

2016-ban írtam először itt a blogon egy ritka szédülés formáról, ez a hangzatos szindróma egyrészt azért volt érdekes, mert akkor hallottam róla először (mivel sem az általános, sem a szakorvosképzés részét nem képezte), másrészt friss kutatási eredmények láttak napvilágot és ezt szerettem volna tovább híresztelni. Fél évvel később egyik nap megkeresett egy hölgy, hogy olvasta a blog bejegyzésemet és neki szerinte AZ van. Hosszú együttműködés vette kezdetét. Szinte a létező összes otoneurológiai vizsgálatot megcsináltuk, ami Magyarországon elérhető, bevontuk a Kollégákat itthon és külföldön. Felvettük a kapcsolatot Viviana Muccival, a tavaly elhunyt, világ élvonalába tartozó MdDS kutató Dai professzor PhD. hallgatójával. Rengeteg segítséget kaptunk, rendelkezésünkre bocsátotta az általuk fejlesztett, optokinetikus stimuláció végzéséhez szükséges számítógépes programot, amit Skype konzultációk során tanultunk meg használni. Eltelt pár hónap, 2017 szeptemberben a Vertigyőr Konferencián mutathattuk be fenti esetet, majd egyre több beteg került látótérbe, így az újabb eredményeinket a 2019-es Vertigyőrön prezentáltuk poszteren. De itt nem álltunk meg, minden adott volt, hogy megszülessen az első magyar nyelvű tudományos közlemény a betegségről. Sokat töprengtünk rajta, hogyan nevezzük el, fordítsuk le vagy maradjunk az eredeti elnevezésnél? Végül megszületett a konszenzus "Partraszállási betegség" nevet kapta. A teljes cikk az Orvosi Hetilap 2020 májusi 1-jén megjelent számában olvasható ITT. Pedig az egész csak egy ártatlan blog bejegyzésként indult... 

Múlt héten bemutatkozott a kis fül- orr- gégészeti rádiónk (Podcast indul, 1. rész az új európai melléküreggyulladás ajánlásról (EPOS 2020)), aminek első témája egy jó nagy falat, az új, közel 500 oldalas európai melléküreggyulladás ajánlás (European Position Paper on Rhinosinusitis and Nasal Polyps 2020). Ez ha nem is egy végtelen történet, de mindenképpen többrészes saga-vá kezdi kinőni magát. Most, egy kicsit hosszabban, 20 percben az EPOS 2020 felosztási rendszeréről, az egyes betegségcsoportokról beszélgetünk, és azokon belül próbálunk -vagyis Zsuzsi próbál- példákat felhozni, és kicsit kitérünk a terápiára is. Viszont mindenképpen szeretnénk egy 3. részt külön csak a terápiának szentelni.

Az új adás itt érhető el:

2020-AS KRÓNIKUS SINUSITIS EUROPEAN POSITION PAPER (EPOS 2020) - II. RÉSZ

Kíváncsian várjuk a visszajelzéseket, kinek hogy tetszett! :)

Kolléganőmmel és bloggertársammal, Varga Zsuzsival már régóta motoszkált bennünk, hogy ne csak írjunk fül- orr- gégészeti kérdésekről itt a blogon, hanem nyilvánosan is beszélgessünk bizonyos szakmai témákról. Egyrészt úgy egységnyi idő alatt sokkal több mindent lehet átadni, mint írásban, másrészt talán izgalmasabb, tartalmasabb, emberibb, mint az írás. Az elhatározás végül testet is öltött, és pápááám, most elindítottuk az ENT House Budapest podcast csatornát, amit egyfajta fül- orr- gégészeti rádiónak szánunk.

Az első részben az új, nemrég megjelent, közel 500 oldalas európai melléküreggyulladás ajánlás (European Position Paper on Rhinosinusitis and Nasal Polyps 2020) kapcsán beszélgetünk, vagyis én faggatom Zsuzsit, mivel én inkább fülsebészkedem, viszont neki az otoneurológia mellett a rhinológia a fő profilja.
Az adás itt érhető el:

ENT HOUSE BUDAPEST PODCAST

Kíváncsian várjuk a visszajelzéseket, kinek hogy tetszett! :)

Dr. Ács Patrícia, dr. Henk Júlia, és dr. Kriston Fanni kolléganőink a Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház Fül- Orr- Gégészeti Osztályán korábban kidolgozták a helyi COVID-19 mintavételi protokollt. A mintavétel kapcsán a személyes tapasztalatuk az, hogy érdemes nyilvánosan, minél nagyobb eléréssel közzétenni a mintavétel szabályait, mert a nem megfelelő eljárás és a szükséges fül- orr- gégészeti anatómiai ismeretek hiánya növeli az álnegatív eredmények arányát. Úgyhogy az alábbiakban egy-az-egyben olvasható az ő protokolljuk:

COVID-19 mintavétel

A COVID-19 gyanús betegektől 2 tesztet kell levenni 48 óra különbséggel.

A mintavétel szabályai:

Kötelező védőfelszerelés: overall, lábzsák, 2 gumikesztyű, FFP2/3 maszk, védőszemüveg, arcvédő pajzs

- A mintavételezést frissen kibontott, steril, száraz vattapálcával kell végezni.
- A vattapálcát nem szabad a mintavétel előtt belemártani a VTM oldatba, mivel az antibiotikumot és antimycoticumot tartalmaz.
- A beteggel történő érintkezés előtt töltsük ki a beküldő lapot.
- A csövön lévő etikett címkét olvashatóan kell kitölteni az azonosítás érdekében.

1. Mintavétel az oropharynxból:

- A betegnek a mintavétel előtt lehetőleg 8 órával, de minimum 3 órával nem szabad enni, inni.
- A beteget meg kell kérni, hogy nyissa nagyra a száját, de a nyelvét ne nyújtsa ki. Egy fa spatula segítségével a nyelvhát közepét le kell nyomni.
- A mintát a hátsó garatfalról és a tonsillaris régióból kell venni (elkerülve az uvulát, lágyszájpadot és a nyelvgyököt).
- Amennyiben a beteg öklendezni kezd, bíztassuk szájon keresztüli folymatos, nyugodt légvételre.
- A mintavételi pálcával enyhe nyomást gyakorolva a nyálkahártyára 5 mp-en keresztül rotáló mozdulatokkal kell a mintát venni.
- Ezt követően a pálcát a VTM oldatba kell mosni rotáló mozdulatokkal 10 mp-en keresztül.
- A fa spatulát a mintavételt követően el kell dobni, veszélyes hulladékként kezelendő.

2. Mintavétel a nasopharynxból:

- Meg kell kérni a beteget, hogy fújja ki az orrát, majd a papírzsebkendőt dobja ki a veszélyes hulladékgyűjtő zsákba.
- Az orrcsúcsot felfelé nyomva megvizsgáljuk a beteg orrát. Amennyiben a beteg orrsövénye láthatóan ferde, a ferdüléssel ellentétes oldalon végezzük a mintavételt. Megkérdezhetjük a beteget, hogy melyik orrfélen kap jobban levegőt, illetve az egyik oldali orrszárny lenyomásával magunk is meggyőzödhetünk az ellenkező oldali orrfél légáramlásról.
- A mintát az orrgaratból kell venni.
- A beteg fejét kissé hátra kell hajtani és a kezünkkel érdemes megtámasztani.
- A mintavevő pálcát az orrsövény mellett kell vezetni az orralapon egészen az orrgaratig (ütközésig).
- Az orralap a vízszíntes síkhoz képest kissé lefelé lejt, ezért a mintavételi pálcát is ennek megfelelően kell vezetni.
- Az orrgarat távolsága nagyjából megfelel az orrszárny és az azonos oldali külső hallójárat nyílása közötti távolsággal (kb. 8 cm).
- A mintavételi pálcával enyhe nyomást gyakorolva a nyálkahártyára 5 mp-en keresztül rotáló mozdulatokkal kell a mintát venni.
- Ezt követően a pálcát a VTM oldatba kell mosni rotáló mozdulatokkal 10 mp-en keresztül.

• A vattapálcákat a mintavétel után el kell dobni, veszélyes hulladékként kezelendő.
• A VTM-et tartalmazó csövet a kupakkal szorosan lezárjuk.
• A mintavétel megfelelő, amennyiben a VTM-et a fény felé tartva, abban enyhe zavarosság (sejtek) láthatók.
• Egy betegtől egy VTM mintavételi cső küldendő be a helyes adatokkal megfelelően kitöltött beküldő lappal együtt.
• A mintát tartalmazó csövet bele kell tekerni papírvattába vagy más nedvszívó anyagba, majd bele kell helyezni a simítózáras zacskóba. A következő jól zárható zacskóba helyezzük a beküldőlappal együtt a csövet tartalmazó zacskót. A belső zacskó elhelyezését követően a szennyezett kesztyűt vegyük le. Ügyeljünk rá, hogy a külső zacskó ne kontaminálódhasson.
• A minta tárolása és szállítása +2-8 fokon történjen.

Forrás: Rhode Island, Department of Health – 2019-novel Coronavirus (COVID-19) specimen collection Kit instructions
Írta: dr. Ács Patrícia, dr. Henk Júlia, dr. Kriston Fanni

"A pandémia, ami most söpört át a világon, példa nélküli. Előfordultak már ennél halálosabb járványok, de azok jobban körülhatároltak voltak, és láttunk már közel ilyen széleskörű járványt is, de azok kevésbé voltak halálosak.

(...)

Három fő gátja van a megelőzésnek. Az első az emberek közönye, nem jól mérik fel a kockázatot. (...) A második a relatív szigorú, illetve nehezen kivitelezhető megelőzési szabályok. Egy bélfertőzést könnyebb kordában tartani, mert a restrikciók kevésbé befolyásolják az illető mindennapjait, de ez nem igaz egy légúti fertőzés esetében. A fertőzés láthatatlanul terjed a levegőben, az ember környezetét beborítja, és a fertőzött anyagokat kevésbé lehet jól izolálni, mint a bélfertőzés során. (...) A harmadik ok a fertőzés jellege: könnyen és gyorsan terjed, akár hosszú ideig lappanghat. Valaki hosszú napokon át fertőzhet, miközben még nem is tud róla, hogy már maga is megfertőződött.

(...)

Kizárólag egyetlen módja van a teljesen biztos megelőzésnek, ez pedig az abszolút izoláció... Ez nagyon nehezen kivitelezhető. Egyrészt, mert nehéz igazolni, hogy ki ürít vírusokat. Másrészt nem tudjuk biztosra megmondani, hogy ki az, aki immunizált már, és ki nem. Tökéletes izoláció pedig nem kivitelezhető nem hogy egy egész város, hanem akárcsak egy városrész, sőt az egyén szintjén sem."

Nem, a fenti idézet nem egy COVID-19-ről szóló cikkből van. Ez a szöveg 101 éve, 1919-ben, az egyik legnevesebb nemzetközi tudományos folyóiratban, a Science-ben jelent meg, ahol írtak egy összefoglalót a spanyolnátha után (The lessons of the pandemic). Nincs új a nap alatt, csak mi emberek nem tanulunk a történelemből, de legalábbis felejtünk, és általában túl optimisták vagyunk.

Az elmúlt hetekben számos olyan bejegyzést írtunk kollégáimmal itt a blogon, amik remélhetőleg segítséget nyújtanak a betegeknek a fül- orr- gégészeti panaszaik kapcsán a koronavírus járvány idején (a bejegyzések egyben: ITT). Azonban ez elsősorban egy szakmai blog, és szakmán belül is elkelhet a segítség. Elkészült a magyar szakmai kollégiumi ajánlás, ahol a fülsebészeti rész elkészítésében nekem is volt részem. Remélhetőleg ez már elérhető minden magyar fül- orr- gégésznek, azonban azoknak, akik az eredeti forrásokra kíváncsiak, illetve további, még részletesebb információra van szükségük, összeszedtem a legfontosabb, legnevesebb fül- orr- gégészeti újságokban megjelent, idevágó cikkeket. Kizárólag open access forrásokra kerestem, és kellemes meglepetésként ért, hogy a vészhelyzetben erre a szerzők (bár remélem inkább a kiadók) is gondoltak, és az összes fontos cikk ingyen elérhető.

Két csoportba szedtem a cikkeket. Az elsőben általános információk vannak fül- orr- gégészek részére, a COVID-19 fül- orr- gégészeti vonatkozásaival. A második szakaszban pedig a szakmánkon belül egyes alterületek érintettségét tárgyalják külön. Remélem hasznos lesz!

Általános megfontolások:

COVID-19 and the Otolaryngologist - Preliminary Evidence-Based Review (Laryngoscope)

Safety Recommendations for Evaluation and Surgery of the Head and Neck During the COVID-19 Pandemic (JAMA Otolaryngology–Head & Neck Surgery)

COVID‐19 pandemic: effects and evidence‐based recommendations for otolaryngology and head and neck surgery practice (Head and Neck)

Témaspecifikus cikkek:

Tracheostomia, légútbiztosítás kérdése:
Surgical Considerations for Tracheostomy During the COVID-19 Pandemic: Lessons Learned From the Severe Acute Respiratory Syndrome Outbreak (JAMA Otolaryngology–Head & Neck Surgery)

Endonasalis beavatkozások kérdése:
Endonasal Instrumentation and Aerosolization Risk in the Era of COVID-19: Simulation, Literature Review, and Proposed Mitigation Strategies (International Forum of Allergy & Rhinology)

Fej-nyaki onkológiai megfontolások:
Head and neck oncology during the COVID-19 pandemic: Reconsidering traditional treatment paradigms in light of new surgical and other multilevel risks (Oral Oncology)

A szaglás- és ízérzésvesztés, mint klinikai tünet:
Olfactory and Gustatory Dysfunctions as a Clinical Presentation of Mild-To-Moderate Forms of the Coronavirus Disease (COVID-19): A Multicenter European Study (European Archives of Oto-Rhino-Laryngology)

Allergiás nátha és lokálszteroid használat a járvány idején:
Intranasal Corticosteroids in Allergic Rhinitis in COVID-19 Infected Patients: An ARIA-EAACI Statement (Allergy)

Halláscsökkent betegek menedzselése:
Providing Health Care to Patients with Hearing Loss during COVID-19 and Physical Distancing (Laryngoscope Investigative Otolaryngology)

Dr. Tinku Dóra gyermek fül- orr- gégész kolléganőnk már írt a gyermekkori füldugulásról és torokfájásról. Most pedig a gyermekek fülfájásos panasza esetén próbál segíteni a szülőknek eldönteni, hogy mi állhat a fájdalom hátterében, orvoshoz kell-e rohanni, vagy sem, és otthon mivel lehet javítani az állapoton:

Külső hallójárat gyulladása

A külső hallójárat vékony hámjának a sérülése kapcsán alakul ki, ezért a fül otthoni tisztogatása (például fültisztító pálcikával) megnöveli a kialakulás kockázatát. Hajlamosít rá a bőr felázása, leggyakrabban strandolás, úszás, hajmosás kapcsán jelentkezik, ritkábban középfülgyulladás okozta fülfolyás következményeként alakul ki.
Erős fájdalom kíséri, ami a fülkagyló megmozdítására fokozódik. Láz nem jellemző, ha mégis, az a fertőzés terjedésére utal, ezért orvosi vizsgálat szükséges.
Nagyon kellemetlen, de többnyire veszélytelen megbetegedés, mely kezelésében elsődleges a fül szárazon tartása és a fájdalomcsillapítás, szájon keresztül bevehető, recept nélkül kapható készítményekkel (methamizol, ibuprofen, paracetamol). Enyhébb, kezdődő fertőzés esetében ez elegendő is. Fontos kerülni a fül melegítését, mert fokozza a gyulladásos tüneteket!
Amennyiben váladék is termelődik, vagy a tünetek fokozódnak, elhúzódnak, a gyulladás miatt a hallójárat beszűkül, szakorvosi kezelés segít. A váladék gondos eltávolítása mellett helyi kezelést alkalmazunk, mely enyhe savas oldatba áztatott gézcsík behelyezéséből áll a baktériumok szaporodásának megakadályozása céljából. Ezt a kezelőorvos a feltételezett kórokozó alapján helyi hatású antibakteriális vagy gomba ellenes kenőccsel egészítheti ki. A gézcsíkos kezelést az orvos megítélése alapján kell ismételni.
Amennyiben vizsgálat nem történt, vagy a vizsgálatot követően fül-orr-gégész szakorvos nem javasolta, kerüljék a fülcseppek használatát is!

Középfül betegségek

Jelenleg a szezonálisan halmozódó felső légúti fertőzésekhez társuló középfül megbetegedések okoznak leggyakrabban fülfájást.
Egyes vírusok (például az influenza vírus) a dobhártya gyulladását okozzák. A dobhártyán folyadék tartalmú hólyag keletkezik, mely feszítő fájdalmat okozhat, a hólyag megnyílásakor véres-savós fülfolyást észlelhetnek. Láz előfordulhat.
Az orrgarat gyulladása a fülkürt szellőzési zavarát okozva vezet a középfül megbetegedéséhez. Átmeneti esetben fülkürt-hurut jelentkezik. Ennek tünetei a füldugulás, nyeléskor, ásításkor hallható pattanó hang, nyomásváltozáskor fellépő éles, hasító fájdalom társulhat. Láz nem jellemzi.
Ha a fülkürt működése nem javul, a középfülben váladék halmozódik fel.  Bakteriális felülfertőződés esetén beszélünk heveny gennyes középfülgyulladásról. Halláspanasz, dugulás-érzés, láz társulhat. Fekvő helyzetben fokozódó heves fájdalom jellemzi, ezért gyakori, hogy alvásból ébred gyermeke fájdalomra, csecsemő-korban sokszor függőleges helyzetben tartva nyugtatható meg könnyebben a síró kicsi.
Elsődleges teendő a megfelelő fájdalom- és lázcsillapítás (paracetamol, metamizol, ibuprofen). Ezek a gyulladáscsökkentő készítmények 6-8 óra elteltével ismételten adhatók, eltérő hatóanyag tartalmú szer (pl. ibuprofen és paracetamol) 3-4 óránként ismételhető, ha a fájdalom vagy láz visszatér. Fontos még a nyálkahártya lohasztó orrcsepp alkalmazása napi 3-5 alkalommal, ami segíti a fülkürt működésének helyreállítását, szükség esetén gondos orrtisztítás. Otthoni ápolás során érdemes kerülni, hogy a gyermek fülébe víz kerüljön, a fülcseppek alkalmazása is szükségtelen. Az ágy fej-felőli vége kissé megemelhető. Lázas gyermek fülét ne melegítsék!
Tüneti terápia mellett az esetek döntő többségében 24-48 órán belül megszűnik a fájdalom, nincs szükség orvosi vizsgálatra. Ilyen esetben a nyálkahártya-lohasztó hatású orrcsepp további használata 3-4 napig még tanácsos. Gennyes fülfolyás esetén, illetve 2 éves kor felett, megfelelő fájdalomcsillapítás ellenére 48 órán túl visszatérő fülfájás orvosi vizsgálatot indokol. 2 évnél fiatalabb gyermekek esetén magas láz, elesettség esetén mielőbbi orvosi vizsgálat javasolt!
Mielőbbi szakorvosi vizsgálat szükséges az alábbi tünetek észlelésekor
• megfelelően alkalmazott fájdalom és lázcsillapítás ellenére heves fájdalom, láz, elesett állapot, elégtelen folyadék bevitel tapasztalható gyermekénél
• a fül mögötti területen észlelt duzzanat, bőrpír, érzékenység esetén
• fülfájáshoz társuló erős, nehezen csillapítható fejfájás esetén
• fülfájáshoz társuló hányás esetén

Múlt hét elején, az EgészségKommandó révén kaptunk egy felkérést a Hack the Crisis Hungary szervezőitől, hogy egészségügyi szakértőként, orvosként segítsük ezt a kezdeményezést Varga Zsuzsi kolléganőmmel. A Hack the Crisis egy 48 órás maratoni fejlesztői verseny volt a koronavírus járvány kapcsán most hétvégén, és az volt a célja, hogy olyan infokommunikációs technológiai projekteket dolgozzanak ki egymással versengő csapatok, amivel az élet különböző területein lehet a COVID-19 kapcsán segíteni a társadalmat. Fantasztikus élmény volt, magáról az eseményről az EgészségKommandó blogján írtam részletesebben (Hack the Crisis Hungary).

Eszméletlen jó ötleteket láttunk, szakértettünk. Azért is tetszettek ezek az ötletek, mert a fül- orr- gégészetben kiváló módon lehetne ezek közül többet is alkalmazni (a járvány után/nélkül). Milyen lenne egy a ma már létező, elérhető technológiákkal fokozottabban digitalizált fül- orr- gégészet?

Mi lenne, ha egy már ismert, alapvetően panasz-orientált krónikus betegségben szenvedő beteg egy applikáció segítségével maga finomhangolná a kezelését? Pl. egy allergiás náthás egy applikáció segítségével monitorozná a pollenszintet, és ahhoz igazítaná a kezelését (semmi -> tengervizes orrspray -> nazálszteroid -> + szisztémás antihisztamin). Vagy egy orrpolipos, krónikus sinusitises beteg időnként SNOT22-őt, vagy valami hasonló score táblázatot töltögetne, és a nazálszteroid dózisát ahhoz igazíthatná.

Mi lenne, ha lenne egy olyan fül- orr- gégész online szakorvosi konzíliárusi elérhetőségi rendszer, amiben az ellátási területen dolgozó háziorvosok kérdéses esetben rövid videó távonzíliumot kérhetnének? A háziorvos felmegy az adatbázisba (applikáció, weboldal), és megnézi, ki elérhető (elsősorban az éppen szakrendelő orvos), és beszél vele. Vagy felad egy "konzi kérést", és aki tudja, rövid időn belül visszahívja, megválaszolja. Így feleslegesen nem kerül szakorvos elé alapellátásban is megoldható kérdés, a háziorvos tanul, segítséget kap, a fül- orr- gégésznek kevesebb munkája lesz.

Mi lenne, ha a beteg egy valamilyen objektív, paraméteresített lelete alapján előre tudná, hogy körülbelül milyen betegségek, milyen eséllyel jönnek szóba? Lehetne egy olyan chatbot, ami "kikérdezi" a beteget a pajzsmirigy ultrahang és cytológia eredménye kapcsán, és utána mögé rendel egy malignitási esélyt. Így fokozott kockázat esetén a beteg gyorsabban keres szakorvost, alacsony kockázat esetén nem rohan kivetetni a pajzsmirigy lebenyét.

Mi lenne, ha optimalizálnák a szakorvosi rendelőkbe hektikusan érkező betegmennyiséget? Ehhez kell egy olyan alkalmazás, amivel messziről a neten lehet látni, hogy hányan húztak már sorszámot a szakrendelőben, illetve hogy halad a sor, miközben sorszámot húzni (vagy QR kóddal telefonra olvasni) csak helyben lehetne. Ha valaki előre, már otthon látja, hogy mekkora a sor, akkor jobban felkészül a várakozásra az akut, komolyabb panaszával, a ráérősebb krónikus panaszosok pedig nem indulnak el, ha nagy a sor, hanem keresnek maguknak egy kevésbé zsúfolt időablakot.

A fentiek nem utópia, ezek a technológiák rendelkezésre állnak, az élet más területein már működnek. És még nagyon sok önmagában kicsinek tűnő, de volumenében már jelentősnek számító fejlesztést lehetne rövid idő alatt megcsinálni, amik rendszerszinten alkalmazva komoly segítséget jelentenének. Ezért is örülök, hogy részese lehettem a Hack the Crisis szakértői  gárdájának. Nagyon inspiráló hétvége volt!

Járvány ide vagy oda, bizonyos lassabb átfutású dolgok most érnek be. Pár napja jelent meg a Fül- orr- gégegyógyászatban az endoszkópos dobhártyapótlásról szóló cikkünk, ami egyrészt az első hazai cikk az endoszkópos myringoplasztikáról, másrészt az eddigi legnagyobb magyar elemszámú közlés az endoszkópos fülsebészet témakörében.

Elég faramuci a helyzet, hogy az 1-2 számmal ezelőtti Fül- orr- gégegyógyászat 3. ablak rovatában jelent meg egy írásom az open access közlést támogatandó, ugyanakkor egyébként most pl. nemhogy a cikk egészére, de még az absztraktjára sem tudok linkelni, mert az újság még absztrakt szinten is el van zárva a külvilágtól. Remélem ez később változni fog. Én elég régóta a teljesen nyilvános közlés híve vagyok, a témáról is írtam már itt is 3 éve (Áltudományok, predátor újságok), és a hallócsontos cikünk is open access nemzetközi újságban jelent meg tavaly (Cikkünk a hallócsontláncolati problémákról mesotympanalis krónikus középfülgyulladásban). Mindenesetre addig is, amíg nincs változás, bemásolom ide legalább az absztraktot:

Dobhártya perforáció zárása endoszkópos technikával: az első 25 esetünk elemzése a perforáció jellemzői függvényében
dr. Horváth Tamás Ph.D., dr. Liktor Bálint ifj., dr. Horváth Barnabás Ph.D., dr Liktor Bálint

Bevezetés: A dobhártyapótlás sikerességét befolyásolja a perforáció mérete és elhelyezkedése. A tradicionális, mikroszkópos eljárással szemben, az endoszkópos technika esetében még hiányosak az ismereteink a perforáció tulajdonságainak hatásáról a műtéti eredményességre.
Betegek és módszer: Az első 25, centrális dobhártya perforáció zárása céljából endoszkópos myringoplasztikán átesett betegünk adatait retrospektíven elemeztük.
Eredmények: 11 beteg esetében 1, 10 betegnél 2, míg 2-2 betegnél 3, illetve mind a 4 dobhártyanegyedet érintette a perforáció. Leggyakrabban a hátsó-alsó negyedre lokalizálódott a perforáció (64%), 52%-ban a hátsó-felsőre, 48%-ban az első-alsóra, és 16%-ban az első-felsőre. A 25-ből 22 beteg esetében (88%) tudtunk zárt, légtartó dobüreget kialakítani, és a preoperatív 20 dB lég-csont közt 9,6 dB-re mérsékeltük. Az egy negyedet érintő perforációk esetében 100%-ban, a 2 negyedieknél 90%-ban, a 3, illetve mind a 4 negyedet érintőknél 50%-ban zártuk a dobüreget. 100%-ban tudtuk zárni a dobüreget, ha csak a hátsó negyedekre terjedt a perforáció. Az első-felső negyed érintettsége a legkritikusabb. Annál a 4 betegnél, akiknél a perforáció érintette az első-felső negyedet is, csak 2 esetben tudtunk zárt dobüreget létrehozni.
Konklúzió: Az endoszkópos dobhártyapótlás hatékony eljárás a centrális perforáció zárására. A mikroszkópos technikához hasonlóan, minél kisebb a perforáció, annál nagyobb eséllyel zárható a dobüreg. Hasonlóképpen jobb eséllyel zárhatók a hátsó negyedi perforációk, mint az első negyediek.