Múlt hét elején, az EgészségKommandó révén kaptunk egy felkérést a Hack the Crisis Hungary szervezőitől, hogy egészségügyi szakértőként, orvosként segítsük ezt a kezdeményezést Varga Zsuzsi kolléganőmmel. A Hack the Crisis egy 48 órás maratoni fejlesztői verseny volt a koronavírus járvány kapcsán most hétvégén, és az volt a célja, hogy olyan infokommunikációs technológiai projekteket dolgozzanak ki egymással versengő csapatok, amivel az élet különböző területein lehet a COVID-19 kapcsán segíteni a társadalmat. Fantasztikus élmény volt, magáról az eseményről az EgészségKommandó blogján írtam részletesebben (Hack the Crisis Hungary).
Eszméletlen jó ötleteket láttunk, szakértettünk. Azért is tetszettek ezek az ötletek, mert a fül- orr- gégészetben kiváló módon lehetne ezek közül többet is alkalmazni (a járvány után/nélkül). Milyen lenne egy a ma már létező, elérhető technológiákkal fokozottabban digitalizált fül- orr- gégészet?
Mi lenne, ha egy már ismert, alapvetően panasz-orientált krónikus betegségben szenvedő beteg egy applikáció segítségével maga finomhangolná a kezelését? Pl. egy allergiás náthás egy applikáció segítségével monitorozná a pollenszintet, és ahhoz igazítaná a kezelését (semmi -> tengervizes orrspray -> nazálszteroid -> + szisztémás antihisztamin). Vagy egy orrpolipos, krónikus sinusitises beteg időnként SNOT22-őt, vagy valami hasonló score táblázatot töltögetne, és a nazálszteroid dózisát ahhoz igazíthatná.
Mi lenne, ha lenne egy olyan fül- orr- gégész online szakorvosi konzíliárusi elérhetőségi rendszer, amiben az ellátási területen dolgozó háziorvosok kérdéses esetben rövid videó távonzíliumot kérhetnének? A háziorvos felmegy az adatbázisba (applikáció, weboldal), és megnézi, ki elérhető (elsősorban az éppen szakrendelő orvos), és beszél vele. Vagy felad egy "konzi kérést", és aki tudja, rövid időn belül visszahívja, megválaszolja. Így feleslegesen nem kerül szakorvos elé alapellátásban is megoldható kérdés, a háziorvos tanul, segítséget kap, a fül- orr- gégésznek kevesebb munkája lesz.
Mi lenne, ha a beteg egy valamilyen objektív, paraméteresített lelete alapján előre tudná, hogy körülbelül milyen betegségek, milyen eséllyel jönnek szóba? Lehetne egy olyan chatbot, ami "kikérdezi" a beteget a pajzsmirigy ultrahang és cytológia eredménye kapcsán, és utána mögé rendel egy malignitási esélyt. Így fokozott kockázat esetén a beteg gyorsabban keres szakorvost, alacsony kockázat esetén nem rohan kivetetni a pajzsmirigy lebenyét.
Mi lenne, ha optimalizálnák a szakorvosi rendelőkbe hektikusan érkező betegmennyiséget? Ehhez kell egy olyan alkalmazás, amivel messziről a neten lehet látni, hogy hányan húztak már sorszámot a szakrendelőben, illetve hogy halad a sor, miközben sorszámot húzni (vagy QR kóddal telefonra olvasni) csak helyben lehetne. Ha valaki előre, már otthon látja, hogy mekkora a sor, akkor jobban felkészül a várakozásra az akut, komolyabb panaszával, a ráérősebb krónikus panaszosok pedig nem indulnak el, ha nagy a sor, hanem keresnek maguknak egy kevésbé zsúfolt időablakot.
A fentiek nem utópia, ezek a technológiák rendelkezésre állnak, az élet más területein már működnek. És még nagyon sok önmagában kicsinek tűnő, de volumenében már jelentősnek számító fejlesztést lehetne rövid idő alatt megcsinálni, amik rendszerszinten alkalmazva komoly segítséget jelentenének. Ezért is örülök, hogy részese lehettem a Hack the Crisis szakértői gárdájának. Nagyon inspiráló hétvége volt!
