Múlt héten olvastam az I fucking love science-en, hogy egy Neuroskeptic néven blogoló idegkutató heccből átvert 4 tudományos folyóiratot úgy, hogy teljesen fiktív kutatási eredményeket közöltetett le velük. Sőt, mindezt úgy tette, hogy a Csillagok Háborújából vett nevekkel és kifejezésekkel adta el a logikai bukfencekkel, lehetetlen fordulatokkal tarkított témát az újságoknak, akik minden további nélkül megjelentették a "tudományát". Ami egyébként az volt, hogy a tudós azt állította, hogy felfedezett egy új mikroszkópikus életformát, amit szintén egy-az-egyben a csillagok háborújából vett midi-chlorian névre keresztelt el. Ezek szerint az adott újságok szerkesztői és a lektorok (ha voltak ilyenek...) között nem volt túl sok Star Wars rajongó, mert még az sem tűnt fel, hogy dr Lucas McGeorge néven publikált az illető agykutató, George Lucas Star Wars rendező után szabadon.

Mindezzel az volt a célja a kutató kollégának, hogy rávilágítson arra a jelenségre, hogy elsősorban az internetnek köszönhetően zászlót bontott egy csomó olyan fizetős open access tudományos újság, akik kellő ellenőrzés nélkül, mondhatni akár gátlástalanul hajlandók leközölni tudományos kutatások eredményeit - ha az illető kutató, cikkíró leperkálja érte a díjat. Ugye a klasszikus modellben a cikkek íróinak nem kell fizetni semmit, hanem az újság független lektorokkal ellenőrizteti a tudományos munkát, és ha megfelelő minőségű, akkor kvázi ingyen megjelentetik az anyagot. A munkáért aztán az olvasók, orvosok, kórházak, egyetemek, szervezetek fizetnek azzal, hogy az újságot megveszik, előfizetnek rá. Ami egyébként nem olcsó, egy jobb fül- orr- gégészeti újság éves előfizetése simán 50-100.000 ft, egy cikkért meg elkérnek 30-40 dollárt. Ezt a régi rendet borította fel az open access jelenség, mozgalom, ami azzal a szimpatikus gondolattal indult, hogy az a jó, ha minél többen hozzáférhetnek a tudományhoz, ne kelljen érte fizetni, sem az újságért, sem a cikkekért. Igen ám, de akkor ki fizeti a kiadók, újságok munkáját, költségeit, nyomtatást, lektorokat, stb.? Valakinek azt is kell, ezért aztán az open access újságok nagy része fizetős, csak éppen a kutató, a cikk, a tudományos munka írója kell, hogy fizessen, méghozzá nem is keveset. Például mikor 2014-ben megjelent a súlyos nyaki fertőzésekről szóló cikkem a European Archives of Oto-Rhino-Laryngology-ban, felajánlották, hogy 1000 euróért lehet open access. Hát köszönöm, azt inkább nem...

Mindenesetre ez a fizetős open access lehetőség sajnos rossz irányba (is) elment. A szép alapgondolat mellett megjelentek olyan újságok - akiket az IFL-en csak predátor újságnak neveztek :) -, akik arra mentek rá, hogy ha fizet valaki, akkor nagy eséllyel leközlik az eredményeit, elvileg rendesen lektorálva, gyakorlatilag viszont rendkívül nagyvonalú lektorálással, és akkor még finoman fogalmaztam. Emiatt sok értéktelen, nem hiteles, vagy akár direkt ferdített eredmény is publikálásra kerül, rendkívüli mód higítva a szakmai irodalmat. Ha pedig valami már cikk formában megjelent eredményként, azt elvileg illik elfogadni, legalábis a laikus olvasó, vagy a publikációban járatlan szakmabeli így van ezzel. Nagyon fontos emiatt, hogy elsősorban a minőségi újságok eredményeit vegyük figyelembe, akár önképzési céllal olvasunk irodalmat, akár idézni szeretnénk cikkben, vagy bármi is a tervünk. Ismeretlen, például pubmed-ben nem indexált folyóiratokban megjelent cikkeket fenntartással kell fogadni.

Amióta nemzetközi újságokban is publikálok, engem is megtaláltak ilyen predátor újságok. Naponta kapok felkérést, hogy ugyan már adjak le valami anyagot, jó eséllyel leközlik. Össze is gyűjtöttem pár ilyen lapot, szerintem ezek a nagy vadászok, nem hiteles fül- orr- gégészeti újságok:

Journal Of Otolaryngology: Research
Otolaryngology Current Trends
Advances in Otolaryngology
Otolaryngology: Open Access
Global Journal of Otolaryngology
Journal of Otolaryngology Advances

Aki teheti, kerülje el őket!