Amikor pár évvel ezelőtt arra vállalkoztam, hogy részt veszek egy balatoni intenzív vitorlás tanfolyamon napi 6-8 óra ringatózással a fedélzeten, gondoltam, hogy fárasztó lesz, de nem sejtettem mi vár rám a partraszállás után... szerencsére csak átmenetileg.
Mal de débarquement (ejtsd: mál dö débárkömon) szindróma egy relative ritka egyensúly probléma, amely általában valamilyen mozgó járművön történő hosszabb tartózkodás, legtöbbször vízen történő utazás (hajó, szörf) után alakul ki. Egyes statisztikák szerint a profi vitorlázók 75%-a beszámol átmeneti tünetekről. A hajón tartózkodva a tünetek nem jelennek meg, azonban földet érést követően tartós hintázó, ringató, fel-le mozgó érzet alakul ki, amely hónapokig, évekig fennállhat.
Poszturographiás vizsgálat során a test 0,2 Hz-es kilengése (oszcillációja), fejforgatásnál oszcilláló vertikális nystagmus, Fukuda próbánál (csukott szemmel helyben járás) elfordulás figyelhető meg.
A legtöbb embernél bizonyos fokú Mal de debarquement tünet megfigyelhető hajóval történő utazást követően, azonban partra szállás után ezek rendszerint pár órán belül megszűnnek. Ezeknek az egyének töredékénél alakul ki a Mal de debarquement szindróma, amikor a tünetek fennmaradnak hetekig, vagy tovább.
Sokáig a betegség hátterében meghúzódó elváltozás ismeretlen volt. Egyes kutatási eredmények szerint fenti elváltozás a vestibulo-ocularis reflex (VOR) adaptációjának zavarával függ össze. (A VOR egy olyan reflex, amely által a tekintet stabilizálódik a fej mozgásai során.)
A legkorszerűbb kezelés lényege a VOR readaptációján alapszik, azáltal, hogy a vizuális háttér mozgatása mellett a fejet ugyanazon a frekvencián hajlítják egyik oldalról a másikra, amelyen a páciens a megélt panaszai során érzékeli a mozgásélményt (forog, hintázik, himbálódzik). A fej hajlítása hatására verticalis nystagmus keletkezik, a páciens igyekszik elfordulni, miközben helyben járást végez.
Kép innen: Frontiers in Neurology
A páciens feje passzívan dől a tüneteinek megfelelő frekvencián, ahogy a balra mozgó fekete csíkokat követi, hogy ellensúlyozza a rosszul adaptálódott, jobbra irányuló VOR komponenst. H: a horizontális optokinetikus stimulus sebessége, V: optokinetikus stimulus komponense a fej saggitalis síkjában, P: rosszul adaptálódott vertikális komponens. Fej helyzete: A: balra, B: középen, C: jobbra. A nyilak a horizontális és vertikális síkban mutatják a lassú fázis sebességének irányát.
A páciensek 5 másodpercenként 1 ciklust tettek meg. Általánosságban 3-5 kezelés naponta, 1 héten keresztül hatékonynak bizonyult a panaszok csökkentése illetve gyógyulás érdekében.
