Dr. Dános Kornél, a Semmelweis Egyetem Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika adjunktusa a napokban Amszterdamban, Hollandiában járt az Európai Fej- Nyaksebészeti Társaság XI. kongresszusán, és erről küldött egy beszámolót mindannyiunk okulására, amit nagy örömmel és megtiszteltetéssel közlök itt a blogon:
"Idén is lehetőségem volt részt venni az Európai Fej-Nyak Onkológiai Társaság által kétévente szervezett ECHNO kongresszuson (European Congress on Head and Neck Oncology), ezúttal Amsterdamban. Nem összekeverendő a rendezvény az ICHNO-val (International Congress on Head and Neck Oncology), amely szintén kétévente, jelen rendezvénnyel éves váltásban zajlik, azt az ESTRO-ESMO-EHNS közösen szervezi, az én percepcióm az, hogy jelen rendezvényben talán a sebészi vonal jobban elődomborodik az ICHNO-hoz képest.
A helyi főszervező René Leemans, akit talán nem kell bemutatni senkinek (az európai társaság alapító tagja, az EU-ban egyedülálló holland fej-nyak sebészeti ráépített képzés elnöke stb.), meghívott presidential lecture előadó pedig Ehab Y. Hanna volt, az MD Anderson Cancer Centerből, az elülső koponyabázis sebészet egyik úttörő alakja.
A kongresszus március 26-án, szerdán indult egy pre-congress nappal, ahol a 40 év alatti kollégák számoltak be rendkívül színvonalas (=prospektív, jól megtervezett) kutatásaikról, majd csütörtöktől zajlottak az előadások a nagyteremben, ill. többször voltak párhuzamos szekciók 4 különböző helyszínen.
A témák a fej-nyak onkológia csaknem teljes területét felölelték, visszatérő téma volt a mesterséges intelligencia a diagnosztikában, terápiaválasztásban, ill. intraoperatív döntéstámogatásban (az ezekhez kapcsolódó Big Data, neurális hálók, gépi tanulás fogalmakat csak részben értem, így ezekbe bele sem mennék. Egy fontos üzenet jött át: az adatok rögzítésének fontossága, ill. azok minősége).
Bár az egyik fő témája a kongresszusnak az immunterápia (pontosabban immun-ellenőrzőpont gátló terápia) volt, a sokunk által nagyon várt Keynote 689 vizsgálat eredményeiről még nem esett szó (pembrolizumab alkalmazása neoadjuvánasan, műtét előtt a gyógyítható, de előrehaladott tumoros betegek terápiája során), így elsősorban a nivolumab és a pembrolizumab eddigi törzskönyvező vizsgálatainak utólagos elemzése, potenciális biomarkerek, ill. fázis I és II vizsgálatok ismertetése történt. Ehhez kapcsolódóan egy izgalmas, és melanomában már a rutin részét képező terápiás területről is esett szó egy keynote előadásba foglalva: az intratumorális onkolítikus vírusok, pl. herpesvírus (talimogene laherparepvec) kísérletes, de humán alkalmazásáról fej-nyak rákokban, ahol a bemutatott eredmények nagyon ígéretesek voltak.
További vezérfonal volt a robotsebészet (itt megtudtam, hogy az USA-ban az FDA csak a DaVinci X-et fogadta be ebben az indikációban, az itthon több helyen elérhető Xi-t nem). Az új, egyportos SP rendszer fej-nyaksebészeti alkalmazásáról nem esett szó, az elhangzott előadások alapján (ill. az eddigi negatív eredményű klinikai vizsgálatok, mint ORATOR 1, 2 és a PATHOS eddig publikált eredményei) a TORS fej-nyaksebészeti indikációi még mindig nem teljesen tisztázottak, elsősorban a reszekciós szélek diagnosztikájának nehézségei, a sokszor elkerülhetetlen triplet terápia és a lézerhez képest rosszabb nyelésfunkció miatt.
Természetesen sok szó esett a HPV-asszociált tumorok deeszkalációs vizsgálatairól (még mindig nem deeszakálálunk!) de a rizikó-stratifikáció (10 csomagévnél kevesebb dohányzási anamnézisű, HPV-asszociált tumoros betegek, extrakapszuláris terjedés nélkül) a fázis II vizsgálatok alapján valóban alanyai lehetnek olyan fázis III vizsgálatoknak, ahol kevésbé toxikus kezelésben részesülnek anélkül, hogy az onkológiai kimenetelt veszélyeztetnénk.
Egy rendkívül színvonalas kerekasztalt hallgattunk Giovanni Succo vezetésével a gégerák kezelésének „szürke zónáiról”, ahol szó volt a horizontális parciális gégereszekciókról (Alonso, szuprakrikoid, ill. szupratracheális reszekciók (intraop. fagyasztásos margó elemzéssel!!), ill. ezek kombinálásáról vertikális műtétekkel), ahol persze sok vita volt a parciális műtét + posztoperatív sugár kapcsán (T2 felett, vagy N+ esetén csak a túlélés rovására lehet elhagyni, de ha alkalmazzuk, akkor nagyon sok esetben a funkciót, amit megtartottunk, tönkretesszük a garatfűző izmok hegesedése miatt). Vincent Gregoire tartott itt egy nagyon érdekes előadást az előrehaladott gégerákokról, ahol kiemelte (és számomra ez volt talán a legérdekesebb), hogy a mérföldkő klinikai vizsgálatokban (VA, RTOG 91-11, GORTEC..stb) alkalmazott sugárkezelés már közel sem az a sugárkezelés, amit ma alkalmazunk (VMAT, IMRT stb.), pedig az evidenciákat ezekből származtatjuk.
Szintén sok szó, sőt egy kerekasztal is volt a likvid biopiszáról és keringő biomarkerekről: orrgarati rákokban már terápiameghatározó szerepe van a keringő EBV DNS számnak, ehhez hasonlóan a kísérletes (de humán) eredmények ctDNS, ill. HPV DNS vizsgálatával bíztatóak pl. indukciós kemoterápia után vagy sugárkezelés közben garattumorokban, a terápia eredményességének monitorizálásában, ill. gyógyulást követően tumormarkerként, a recidíva felismerésében. Ami számomra a legnagyobb kérdés volt ezzel kapcsolatban, hogy ctDNS vizsgálatakor teljes tumorsejt-genom szekvenálás történik-e egyénileg, minden betegnél – azt a választ kaptam (vagy inkább olvastam ki a sorok között), hogy nem, hanem a fő driver mutációk jelenléte alapján azonosítják a a tumorsejteket, ill. keringő tumor DNS-t.
Több előadás volt az egyre bonyolultabb és szerteágazó melléküreg tumorok komplex, geno/fenotípus alapú kezeléséről Piero Nicolai, ill. Paolo Bossi neve által fémjelezve (itt örömmel láttam, hogy klinikánkon a Szalóki Tibi által vezetett csapat pontosan ezek mentén kezeli a betegeinket).
A kisebb, párhuzamos szekciók közül nagyon tetszett az olasz társaság által szervezett, parafaringeális daganatok diagnosztikáját és kezelését bemutató ülés, valamint az izraeli társaság által szervezett pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy szekció, ahol a molekuláris diagnosztikára helyezték a hangsúlyt, valamint a mellékpajzsmirgy-lokalizációs vizsgálatokra hyperplázia vs. adenoma eseteiben (na, ez egy nagyon érdekes terület!).
Még 1 dolgot szeretnék kiemelni (nagyon sokáig tudnám sorolni azokat a témákat és konkrétumokat, amelyek felcsigáztak, de): az nyűgözött le a leginkább, hogy nagyon sok olyan nyugati kollégánk van, akik amellett, hogy kiváló klinikusok (sebészek, sugarasok..stb.), időt szakítanak arra, hogy klinikai vizsgálatokat tervezzenek, kivitelezzenek, és elemezzenek.
Magyarországot 16-an képviseltük + Halmos Gyuri, aki talán az első magyar, aki fej-nyaksebészeti fellowshipet végzett, sőt, a kinti képzés egyik vezető alakja."
