Évek óta visszatérően felkérést kapok, hogy szakdolgozóknak tartsak előadást a fülzúgásról. Idén egy nagyobb frissítést akartam csempészni az előadásba, és gondoltam felhasználok egy szerintem nagyon jó, a tinnitus etiopatogenezisének jelenlegi elméleteit összefoglaló ábrát, amibe a LinkedIn-en futottam bele pár hónapja. Az egy külön blogbejegyzést érdemelne, hogy bár már tizenéve regisztráltam a LinkedIn-re, de csak pár éve lettem igazán aktív felhasználója, és lassan kezdek átszokni rá a facebookról, zárójel bezárva. Akkor annyira megtetszett az a fülzúgásos ábra, hogy gyorsan csináltam is róla egy képernyőfotót, és ezt vettem most elő. A dolog apró szépséghibája, hogy fogalmam sincs, hogy kitől is mentettem le ezt a képet, mire is hivatkozva csinálta ezt az ábrát, vagy hogy ő honnan szedte. Sok száz kapcsolatom van LinkedIn-en, ahol most emiatt végeztem egy nagyon gondos forráskutatást. Közel 15 percnyi keresés után adtam fel a dolgot, szóval senki sem mondhatja, hogy nem tettem meg MINDENT. A lényeg, hogy forrás sajnos nincsen.
Mindenesetre erről az ábráról van szó:
Szerintem remekül foglaltak össze röviden négy olyan kortárs elméletet, ami magyarázatot adhat a fülzúgás kialakulására. Ezeket most igyekeztem lefordítani, és várom a tinnitus expert kollégáim kifejtéseit, kiegészítési és javítási javaslatait, ha valamivel nem értenek egyet. Az első két elmélet abból indul ki, hogy mindenképpen van egy belsőfül károsodás a fülzúgás mögött, míg a 3. teória esetén ez nem okvetlen kell, a 4. pedig eleve nem ebből indul ki, legalábbis nem tartós károsodásból. Az megint egy külön téma, hogy a belsőfül károsodás audiológiailag kimutatható-e, vagy sem, ebbe most ne menjünk bele.
1. elmélet: Auditoros depriváció kompenzatórikus fokozott kérgi működéssel
A károsodott szőrsejtek nem küldenek elég releváns ingert a megfelelő kérgi mezőnek, sejteknek, akik szegények próbálnak kompenzálni, „erőlködni”, és ezt a fokozott neurális aktivitást éli meg a beteg tinnitusként. Ebben a vonatkozásban a megnövekedett hallókérgi elektromos aktivitás = fülzúgás.
2. elmélet: Agykérgi reorganizáció
Hasonlít az előzőhöz, csak itt arról van szó, hogy nem a károsodott szőrsejtekhez tartozó kérgi idegsejtjek működnek túl, hanem a szomszédos, még jól működő szőrsejtek, illetve hallóidegrostok ingerületei a plaszticitás kapcsán átcsatornázódnak a már "normál" afferentációval nem bíró kérgi sejtekhez, és ez az anomália jelentkezik fülzúgásként.
3. elmélet: Thalamo-corticalis dysrythmia
A thalamus, mint érzőközpont és a hallókéreg között ritmusos, szabályozott összehangolt működés van, ami megbomlik, és ez vezet kóros hangok hallásához, tinnitushoz. Mitől bomlik meg? Na ez a százforintos kérdés...
4. elmélet: Limbikus rendszer érintettség
Az érzelmi központ limbikus rendszer és a hallókéreg normál kapcsolata felbomlik valami miatt, ez a valami egyébként hanginger is lehet (?). Ugye van egy nagy tábora annak, hogy a tinnitus eredendően pszichés, lelki okora vezethető vissza, tehát a probléma forrása nem is a belsőfülben, vagy a hallókéregben keresendő, hanem az agy érzelmi részében. Ez annak a tábornak a bézik megközelítése.
A fenti listából nyugodtan mindenki kiválaszthatja, hogy melyik tetszik neki. Aztán vagy ezek közül valamelyik, vagy esetleg egyik betegnél az egyik, a másiknál a másik elmélet áll a háttérben, ne adj Isten valami tök más, 5. és sokadik elméletről derül majd ki idővel, hogy az a megoldás. De ötleteknek jók ezek.
