Az egy ismert dolog, hogy a mandula körüli tályog hajlamos a kiújulásra, pont ezért hazánkban a mai napig a mandulaműtét egyik javallata a peritonsillaris tályog. Ha kivesszük a mandulát, megszűnik a korábban kialakult tályog egyik fala, és egy vélhetően már nem jól működő mandulától, gócforrástól is megszabadítjuk a betegeket, legalábbis ezt gondoljuk, sejtjük. Tudni nem tudjuk, mivel az még nem derült ki, hogy egyes betegekben miért alakul ki ismét tályog, másoknál meg miért nem, ha esetleg úgy alakul, hogy mégsem vesszük ki a mandulákat.
Ezt a kérdést járja körül egy friss Laryngoscope cikk (Implication of Fusobacterium necrophorum in recurrence of peritonsillar abscess), amiben mikrobiológiai szempontból közelítették meg ezt a jelenséget. Azt találták, hogy azok, akiknél később újra kialakult tályog, a panaszok jóval markánsabbak voltak, például több betegnél volt szájzár, gombócos beszéd, nyelészavar, ÉS, jóval gyakrabban az anaerob Fusobacterium volt a fertőzés oka a tenyésztés alapján. Sajnos itt meg is kell állni, nincs tovább a cikk, hogy a Fusobacterium pontosabban milyen összefüggésben van a visszatérő tályoggal. Nem vizsgálták, hogy a Fusobacterium konkrét oka lehet-e ennek a problémának, vagy más jellegű, ennél távolabbi az összefüggés, és ha az oka, akkor miben is áll a patomechanizmus.
A Fusobacterium szerepe a torok betegségeiben egyre szignifikánsabb úgy általában. A Plaut-Vincent angina esetében ez egy közismert tény, de például 4 éve írtam, hogy úgy néz ki, hogy a klasszikus, tüszős mandulagyulladásnak véleményezett kórkép sem egy-az-egyben a Streptococusokra vezethető vissza, hanem az esetek meglepően nagy részében Fusobacterium áll a háttérben (Nagyon gyakori a Fusobacterium okozta mandulagyulladás). Ez azért derülhetett csak mostanában ki, mert az anaerobokat sokkal nehezebben lehet tenyészteni, mint az aerobokat, de a technikai itt is biztos fejlődik.
Mindenesetre az én kedvenc baktérium témám, a biofilm (Biofilm: terápiás kihívás) akár a Fusobacterium szerepét is magyarázhatja: Az amúgy is anaerob bacik a széttúrt mandulaszövet és sérült tok környéki hegekben, a környezettől elzárva megtelepednek, és csak az alkalmat várják, hogy reaktiválódhassanak, vagyis újra elszaporodhassanak. Aztán vagy így lehet, vagy nem. De ha így lenne, az egy frappáns magyarázatot adna.
