"Today there is nothing interesting, just middle ear"
Nem kellett sokat gondolkoznom, hogy mi legyen a 3. Gruppo Otologico-s kalandom mottója, amely kijelentés egyébként Enrico Piccirillo dr. szájából hangzott el múlt csütörtök reggel, minősítve az aznapi programot, amelyben éppen nem volt semmi koponyaalapi műtét, "csak" 4 tympanoplastica, 3 stapedotomia, és egy cochlearis implantáció. Fül, fül, fül, és ha éppen nem a kisagy-híd szögletben, vagy a fossa jugularisban kell dolgozni, akkor az már teljesen csak rutin, már-már uncsi. Piccirillonak lehet, de nekem még nem.
Mikor eldőlt, hogy megint jövök Piacenzába observership célzattal, többen is úgy reagáltak, hogy de hát minek, már kétszer is voltál. A dolog összetett. Egyrészt korábban már a fülsebészet és főleg az oldalsó koponyaalapi sebészet Mekkájaként hivatkoztam a Gruppo Otologicora, és ezt továbbra is tartom. Ide el kell zarándokolni, le kell venni a kalapot a bejáratnál, majd térden, szigorúan lehajtott fejjel becsúszni, és ha az ember ezt életében többször is megteheti, akkor annál jobb a lelkének. Tehát egyrészt szakrális okok miatt is jöttem. Másrészt 2.5 fél évvel ezelőtt, mikor először jöttem ide observer-ként, elkezdtem megtanulni a koponyaalapi sebészet alapjait, a sebészi repertoárt, a feltárási módokat, láttam szövődményt, a döntési algoritmusokat, stb. Itthon ezt a tudást elkezdtük alkalmazni, subtotalis petrosectomiák, lateralis temporalis csontrezekciók, labyrinthectomia formájában. Aztán tavaly voltam a hivatalos kurzuson is, ahol szisztematikusan végigmentünk az oldalsó koponyaalapi sebészeten A-tól Z-ig. Akkor került igazán rendszerbe minden. Ez aztán otthon az első infratemporal fossa A műtét elvégzését is lehetővé tette, valamint revideáltuk az eddigi ilyen irányú sebészi tevékenységünk. Most azért vagyok itt, hogy megnyugodjak, hogy amit csinálunk azt jól csináljuk, illetve most jött el a tippek-trükkök-praktikák kérdése: hogy is tartja a csipeszt? mikor kauterizál? meddig is emeli fel a tympanomeatalis lebenyt? meddig fúr előre? És még egy csomó apróság, amire most már tudok figyelni, miután bizonyos alapvetések beégtek az elmúlt években.
Szóval ezért jöttem, és bár kicsit tartottam tőle, hogy nem így alakulnak a dolgok, de végül az lett, amit szerettem volna. Jöttem, láttam, visszajönnék. Természetesen messze nem tudok még mindent. Soha nem is fogok tudni mindent, de próbálkozom, és úgy érzem megint léptem egyet előre. Újabb mozaikdarabok kerültek a helyükre. Végül, bónuszként egy take home message: Mikor azt kérdezgettem, hogy hogyan vizsgálják, vagyis próbálják megtippelni műtét előtt a fülkürt működését, kiderült, hogy állítólag William House (vagy a John House, de valamelyik House) azt mondta anno, hogy a fülkürtműködést legjobban akkor lehet megtudni, ha elvégezzük a tympanoplasticát :). Hát igen, legkésőbb akkor megtudjuk...
(Ez nem Piacenza, hanem a közeli Bobbio, ami sokkal szebb, viszont itt nincs oldalsó koponyaalapi sebészet, de még fülsebészet sem. Talán még kórház sincs.)
