A múlt héten két, a Fusobacteriumokkal foglalkozó írást is olvastam. Az egyik a blogon már korábban is ajnározott Brook professzor által az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban megjelent review, ami úgy általánosságban ír a Fusobacterium fej-nyaki és gyermek vonatkozásáról, a másik pedig a Fauquier ENT blogon született bejegyzés. Ez utóbbi indította el bennem a gondolatokat, mert arról ír Michael Chang dr (erre a tanulmányra hivatkozva), hogy nagyon úgy néz ki, hogy a bakteriális mandulagyulladás legnagyobb hányadát a Gram - anaerob Fusobacterium okozza, nem is Gram + aerob kórokozók, elsősorban a Streptococcusok. Ez azért érdekes, mert van egy olyan vonulat főleg az USA-ban, hogy a baktériumok közül csak azt kell kezelni antibiotikummal, ami még nagyobb bajt, szövődményt tud okozni, és ez a kórokozó egyenlő a Streptococcus pyogenessel. Azaz arról szólt a fáma, hogy felnőttkori mandulagyulladás esetén csak pozitív strep-teszt vagy tenyésztés esetén szükséges az antibiotikum. Viszont a Fusobacteriumok, amik közül talán a necrophorum a leggyakoribb is tudnak nagy bajt csinálni, például mandulagyulladás esetén peritonsillaris tályogot, vagy Lemierre szindrómát, tehát ezt is kezelni kell antibiotikummal. Csak eddig nem gondolták, gondoltuk, hogy ilyen gyakran fordul elő ez a kórokozó a mandulagyulladásban. Tehát ezzel megdőlhet a mandulagyulladásban egyre jobban hype-olt strep-teszt jelentősége. Ez azért tényleg elég meredek, hogy csak Streptococcusok esetén adjunk antibiotikumot, miközben a szövődménynek tekintett (vagy nem) mandulakörüli tályog kórokozóinak jelentős része nem is Streptoccoccus, plusz bármilyen baci által okozott mandulagyulladás is jelentős életminőség romlással jár. Értem én, és szintén hirdetem, hogy az egyre durvább rezisztencia eredmények miatt törekedni kell a lehetőség szerinti kevesebb és ésszerűbb antibiotikum használatra, de ez egy átlendülés volt a ló túloldalára. Egyébként a Brook cikk a Fusobacteriumokra is amoxicillin-klavulánsavat javasol, esetleg metronidazolt.