Az utóbbi időben több szakmai cikk is a biofilmek fül- orr- gégészeti szerepéről szólt, részben más megvilágításba helyezve ezzel egyes betegségeket.
Mik azok a biofilmek?
A biofilmek adott élő vagy élettelen felszínre letapadt, egymással összekapaszkodó, a saját maguk által termelt nyálkás anyaggal beburkolt baktériumok (algák, gombák, protozoonok stb.) halmaza. De ez még nem minden. Ugyanis a biofilmet képező, vagy annak részeként élő baktériumok máshogy viselkednek, működnek, mint a kvázi szabadon lebegő, ún. planktonikus baktériumok. Ez a megváltozott működés például megnehezíti a biofilmet képező kórokozók által okozott betegségek gyógyítását is.
A biofilmek több lépcsőben jönnek létre. Először 1-2 baktérium tapad le a felületre, eleinte gyengén, majd egyre nagyobb erővel. A többi baktérium aztán már egy letapadt társukra könnyebben tud megkapaszkodni. Összekapaszkodás közben megkezdik az ún. exopoliszacharid molekulák termelését, amely egy mátrixot képez, azaz egy kocsonya vagy nyálkaszerű burkot.
A biofilm kialakulása az első kórokozóktól a kifejlett mátrixburokig:
A mátrix egyrészt védelmet jelent. A biofilmekben élő kórokozók az antibiotikumokal és fertőtlenítőkkel szemben akár 1000x ellenállóbbak lehetnek, a planktonikus társaikkal összehasonlítva. Másrészt a mátrixban könnyebben és effektívebben kommunikálnak egymással a baktériumok. A kommunikáció hatására planktonikus formában egyébként nem termelődő fehérjéket kezdenek szintetizálni, többek között olyanokat, amik a védekezést szolgálják.
A fentiek a magyarázat tehát a biofilmet képező kórokozók nehezebb kiírtására. Számos fül- orr- gégészeti betegségben felmerült a biofilmek szerepe. Főleg idült megbetegedésekben, azaz olyan esetekben, amikor a tudomány mai állása sem garantálja az azonnali, gyors, és maradéktalan gyógyulást. Többek között idült melléküreg gyulladásban, középfül gyulladásban, orrmandula- és mandulagyulladásban, mandulában kialakuló kövekben.
Egy érdekes dolog jutott eszembe ennek kapcsán. Vajon orvos elődeink mit sejthettek a biofilmekről, miközben szorgosan naponta ecsetelték a torkokat? Valószínüleg tényleg csak sejtéseik lehettek, mégis egész effektíven dolgoztak a hiper-szuper antibiotikumok nélkül is. Talán csak a biofilmeket dörzsölték le a mandulákról? Viszont ennek az effektív ténykedésnek az volt az ára, hogy nagyon sok banális fül- orr- gégészeti betegséggel naponta kellett sorban állni az orvosnál. Erre manapság senkinek nincs ideje, pedig sokszor nem is lenne rossz, ha az esetleges gyógyszer mellékhatásokat és költségeket nézzük. A mérleg másik oldala, hogy vajon az egészségügy bírná-e kapacitással.
