Már jó ideje foglalkoztatja a fül- orr- gégészeket -de azt hiszem a betegeket legalább ugyanennyire-, hogy lehet-e előre tudni, hogy kinél várható mandulaműtét után utóvérzés. Vannak-e olyan előjelek, faktorok, amik megléte vagy hiánya az utóvérzés, mint szövődmény esélyét növelik.

Idáig nem nagyon találtak ilyen prediszponáló tényezőt. Azonban német fül- orr- gégészek most leközöltek egy cikket a European Archives of Oto- Rhino- Laryngology-ban, amelyben végre találtak összefüggést bizonyos kézzelfogható, mandulát érintő eltérések és az utóvérzés esélye között. 1522 mandulaműtét során eltávolított mandulák szövettani vizsgálati eredménye, és az ezekkel összevetett klinikai kórtörténeti adatok alapján úgy találták, hogy az úgynevezett cryptás mandulagyulladás esetén, valamint actinomyces tőkék megléte esetén nagyobb az utóvérzés veszélye.

A cryptás mandulagyulladás az a fogalom, amit a magyar fül- orr- gégészeti nomenklatúra nem ismer, de legalábbis nem igazán használatos. Azt jelenti, hogy a mandula árkaiban, járataiban nagy mennyiségű detritus, azaz beszáradt fehéres, esetenként szinte elkövesedett váladék van jelen. Az actinomyces tőkék pedig korábban gombának vélt, manapság már egyértelműen a baktériumok között számontartott kórokozó csoportos megjelenési formája. Tehát ha ilyet találnak a patológusok a szövettani vizsgálat során, akkor elvileg nagyobb eséllyel lehet számítani utóvérzésre.

Egy aprócska bökkenő van viszont ezzel az egésszel. Az, hogy a normál szövettani feldolgozás, és a lelet visszaérkezése a beküldőhöz annyi időbe tellik, ami már gyakorlatilag a teljes gyógyulási időt felöleli. Tehát végülis nem vagyunk kisegítve ezzel. Bár talán ott mégis, hogy ha műtét közben nagy mennyiségű detritust préselődik ki a mandulából, akkor talán ez lehet egy figyelmeztető jel. Meglátjuk. Majd figyelni fogom.