Ezt a kérdést jópár alkalommal feltették már nyálmirigyműtét előtt.

A válasz: igen.

Ugyanis az emberben 3 pár nagyobb nyálmirigy van, ezeken kívül még számtalan kisebb mirigy található a szájüregben, a garatban, sőt az algaratban és az orrgaratban is. Az alábbi képen a bal oldali három nagy nyálmirigy látható:


(Képforrás: oral-cancer.info)

Parotid gland: fültőmirigy
Submandibular gland: állkapocs alatti mirigy
Sublingual gland: nyelv alatti mirigy

Ha a hat nagyobb nyálmirigyből egyet, vagy akár kettőt eltávolítunk, a maradék mirigyek mindig elégséges mennyiségű nyálat termelnek. Ha az összes nagy nyálmirigyet eltávolítanánk, akkor valószínüleg szájszárazság lépne fel, mivel ilyen mértékű kiesést nem valószínű, hogy kompenzálni tudnak a kis nyálmirigyek. De nincs olyan betegség, melynek kezelése az összes nagy mirigy eltávolítása, így ezt sohasem fogjuk megtudni.


Még egy zárójeles gondolat:
Sokszor hallom, hogy "középfültő-mirigy gyulladás". Érdekes módon ilyenkor a betegek legtöbbször a fül alatti nyirokcsomó gyulladására gondolnak, nem pedig a középfülgyulladásra, és nem is a fültőmirigyre, noha az adott kifejezés mindkettőre jobban illik. De olyan nincs, hogy középfültő-mirigy. Van középfül (a dobhártya mögött elhelyezkedő üreg, ahol a hallócsontok is vannak), van a fültőmirigy (nyálmirigy), és vannak a nyirokcsomók.
 

A kisgyermekeknél néha előfordul, hogy valamilyen indíttatásból orrukba, fülükbe nyomkodnak apró dolgokat, például gyöngyöt, kavicsot, legoalkatrészt, vagy tulajdonképpen bármit. Eddig nálam a legérdekesebb az volt, hogy egy kb. 2 éves gyermek humuszt dugott az orrába, majd eltávolítás után pár órával ismét, aztán másnap megint. A történet további részét nem ismerem, remélem a harmadik után leszokott róla...

Ilyenkor a szülő hozza a gyerkőcöt, elmondja mi történt, az ember pedig szépen kiveszi az idegentestet. Általában simán egy mozdulattal, vagy szükség esetén, ha nem ennyire egyszerű az ügy, akkor helyi érzéstelenítésben, vagy ha olyan helyen van, akár narkózisban. Szerencsére aztán ezzel a probléma meg is van oldva.

Rosszabb esetben viszont előfordulhat, hogy nem tudunk idegentestről, viszont egész komoly egészségügyi problémával hozzák a gyermeket. Aztán utólag derül ki, hogy az egész oka valami rossz helyre tuszkolt tárgy volt. Ilyen esettel szembesültek a British Journal of Oral and Maxillofacial Surgery-ben közzétett esetbemutatás írói is. Egy 9 éves gyermeket hoztak be szülei egyoldali, már a szemgödörbe terjedő arcüreggyulladás miatt. Az elvégzett arckoponya CT vizsgálat gennyes-polipos arcüreggyulladást igazolt, amely már a szemgödör csontos falait is elkezdte bontani, és kezdett beterjedni magába a szemgödörbe. Altatásban arcüregműtétet végeztek, és kiderült, hogy ezt a durva gyulladást az arcüregben elhelyezkedő, 42 darab, egyenként pár milliméter és 3 centiméter közötti hosszúságú műanyag sörte okozta. Ébresztés után a gyermek elmesélte, hogy ezekkel a fogai közti résben szokott vájkálni, amely miatt a fogai között egy résnyi sipoly alakult ki az arcüreg felé. Aztán ezen ezen a nyíláson át sorra "beestek" a sörték az arcüregébe. Erről ő otthon nem szólt semmit, viszont szép lassan begyulladt az arcürege, mely eljutott a fent leírt állapotig, majd műtétig.

A műtét után még antibiotikus kezelést kapott, majd fogászaton zárták a sipolyt is, tehát abszolút happy end lett a vége.

A történetnek van egy általános tanulsága: Sok olyan beteggel találkoztam már, aki tisztítás címszó alatt rendszeresen piszkálta valamilyen kemény, vékony, esetleg hegyes tárggyal (volt aki tűvel!) a fogai közti réseket. Mint a fenti történet mutatja, ennek akár sipoly is lehet a vége. Ne tegyék!

A márciusi Current Allergy and Asthma Reports egyik cikkében felvillantottak egy új orrpolip kezelési lehetőséget: fecskendezzünk szteroidot a polipokba! Ez amúgy nem is egy annyira új terápiás modalitás, többen már többször is nekifutottak ennek a kérdésnek.

De valamiért mégsem terjedt el ez a módszer. Pedig több fontos előnye van a hagyományos kezelési lehetőségekhez képest:

- A műtéttel (FESS műtét) összehasonlítva jóval kevesebb a szövődmény lehetőség, lévén nem invazív beavatkozás, legalábbis csontos struktúrák nem sérülhetnek, elzárt anatómiai terek nem nyílhatnak egybe.
- A konzervatív, tablettás gyógyszeres kezeléssel szemben a szteroid a polipokba való injektálás esetén nem kerül bele a véráramlásba. Ezért ilyen formában nem várható mellékhatás, hiszen a szteroid a polipszövetben felhasználódik.
- Ez az előny ugyan nincs meg a szteroidos orrpsraykkel való összehasonlításban, mivel annak hatóanyaga sem mutatható ki a vérből, viszont egy nagyobb adag szteroid polipba történő fecskendezése feleslegessé teheti az orrspray használatot, vagy legalábbis jóval ritkábban lehet rá szükség.

A fentiek szerint az szteroidinjekció egy mérföldkő lépés lehetne az orrpolip kezelésében. De ez nem így van. Ennek fő okát én a macerásságában látom. Kizártnak tartom, hogy egy igazi, masszív orrpolipózist egyszeri, vagy akár kétszeri szteroidinjekciós kezeléssel annyira rendbe lehessen tenni, mint egy FESS műtéttel, vagy egy alkalmi szteroidkúrával. Ha valakinek teljesen ki vannak töltve az orrjáratai polippal, akkor első körben reálisan csak az elejébe lehet fecskendezni bármit is. Érzéstelenítés, lohasztás, endoszkóp, injekció, dokumentáció (kb. fél-1 óra) x alkalommal, hát ez nem tűnik valami jó programnak. Ha pedig kicsik a polipok, akkor nagy eséllyel elég a szteroidos orrpsray is, nem kell külön injekció.

Szóval szerintem ez nem jó út. Illetve jó út lehetne, ha az egészségügy nagyobb kapacitással bírna, illetve ha a betegek hajlandóak lennének végigcsinálni a számtalan kezelést. Mert ez nem az a "gyorsan adjon valamit, mert hétvégére meg kell gyógyulnom" típusú kezelés. Ja és harmadik kritérium, hogy az injekciók tényleg hatásosak legyenek. Ez elég fontos...

Ha már szteroid injekció:
Mások a próbálkoznak a középfülbe adott szteroiddal, amiről már írtam ITT. Még az sem egy lejátszott meccs, de ahhoz azért nagyobb reményt fűzök, mint az orrpolipok ilyen jellegű kezeléséhez.

(képforrás: Pathologyoutlines.com)

Szinte minden kisgyermek életében legalább egyszer előfordul középfülgyulladás. Azonban nehéz előre megmondani, hogy mennyire lesz súlyos, mennyire fog elhúzódni. Pedig jó lenne alaposabban felkészíteni a szülőket, hiszen a kiszámíthatóság jelentősen megkönnyíti a betegség átvészelését.

Már volt olyan tanulmány, amely például úgy találta, hogy amelyik gyermeknél nem társul láz vagy hányás a középfülgyulladáshoz, nagy eséllyel hamarabb felépül, mint a lázas, hányos kisgyermek. Sőt, úgy találták, hogy az antibiotikumok inkább csak ez utóbbi esetekben segítették elő a gyógyulást, a hányással és lázzal nem járó esetekben antibiotikummal sem lábaltak ki hamarabb a betegségből a kis páciensek.

Tegnap találtam egy olyan, a Pediatrics-ben 2007-ben megjelent cikket, amiben még alaposabb vizsgálódás történt ez ügyben. Hat randomizált vizsgálatból próbálták kikövetkeztetni, hogy mitől függ, hogy vajon elhúzódó és súlyos lesz-e a középfülgyulladás, vagy sem. Ráadásul csak olyan eseteket vontak be, akik nem kaptak antibiotikumot, hogy a középfülgyulladás (antibiotikum szempontjából) természetes lefolyását vizsgálják. A hat tanulmány összesen 824, 1 hónap és 12 év közötti életkorú gyermek kórtörténetetét elemezte. Az lett az eredmény, hogy a két évesnél fiatalabb gyermekeknél, valamint kétoldali középfülgyulladás esetén valószínűbb, hogy legalább 3-7 napig fog tartani a betegség, és jelentősebb fülfájás, valamint láz is társulni fog hozzá. Az ő esetükben erre körülbelül 55% az esély, míg az egyoldali középfülgyulladásban szenvedő, és/vagy 2 évnél idősebb gyermekek esetében erre csak 25% az esély.

Ezek már jó számok, tetszenek. Tehát ha két évnél idősebb, tipikus, azaz egyoldali középfülgyulladásban szenvedő gyermekről van szó, akkor a fentiek alapján azt lehet mondani, hogy antibiotikum nélkül 75% az esély arra, hogy nem fog 3-7 napig elhúzódni a betegség, nem fog járni lázzal és jelentős fájdalommal.

Kedves szülők! Ezt jó tudni, nem?

A garati váladékcsorgás az a jelenség, mikor a beteg azt érzi, hogy valami folyamatosan vagy visszatérően csorog hátra az orrgaratból lefelé a torkába. Ezt az érzést az orrban, orrgaratban termelődő, kóros mennyiségű váladék okozza. Fontos kiemelni, hogy kóros mennyiségű a váladék. Hiszen az egészséges orrnyálkahártya által termelt, normális mennyiségű orrváladék is hátrafelé távozik az orrból, még ha ez nem is egy kifejezetten gusztusos dolog. Csak szerencsére nem vesszük észre.

A fokozott mértékű váladéktermelődés hátterében legtöbbször gyulladásos állapot áll,ami a nyáktermelő mirigyek túlműködéséhez vezet. A gyulladásnak több oka lehet, például egy akut fertőzés (pl. nátha), allergiás reakció (pl. szénanátha), vagy krónikus irritáció is (pl. reflux).

Leggyakrabban a következő okok vezethetnek garati váladékcsorgáshoz:

- akut orrnyálkahártya- vagy felső légúti fertőzés (pl. nátha, arcüreg gyulladás)
- krónikus orrmelléküreg gyulladás
- allergiás nátha
- nem allergiás krónikus orrnyálkahártya gyulladás (NAR: Non Allergic Rhinitis)
- orrpolipózis
- orrcsepp függőség
- reflux
- orrsövény ferdülés

Mivel sokféle betegség okoz garati váladékcsorgást, ezért sokszor nem elég csak simán az orrba nézni, sőt, orrendoszkópia szinte mindig szükséges. De szükség lehet allergiavizsgálatra, vagy akár reflux irányba is elindulni. Egyébként a beteg alapos kikérdezése is már valószínűsítheti a kiváltó okot.
 

Érdekes kérdést járnak körül tajvani kollégák a friss American Journal of Otolaryngology-ban. A majdnem 600 beteg bevonásával végzett kutatásukban a második primer daganatot vették górcső alá. Azaz olyan betegeket vizsgáltak, akiknek egy előző fej-nyaki laphámrákot követően egy másik daganat is kialakult a szervezetükben, olyan, ami nem az első daganat áttéte. A kérdés az volt, hogy van-e valamilyen, az első daganattal összefüggésbe hozható minta a második daganat megjelenését, elhelyezkedését illetően.

Úgy tűnik, van.

Ugyanis a gégerák miatt korábban kezelt betegekben nagyobb eséllyel alakult ki később valamilyen alsóbb légúti daganat, míg az algarati rák miatt kezelt betegeknél pedig valamilyen tápcsatorna tumor. Így jön ki a "légúti tengely" és a "tápcsatorna tengely", mivel a gége a légutak, míg az algarat a tápcsatorna része.

Nekem elsőre a cikk alapján kapásból az alkohol és a dohányzás jutott az eszembe. Hiszen ismert tény, hogy a dohányfüst a légutakban (gége, tüdő) hajlamosít rosszindulatú daganatra, míg az alkohol a tápcsatornában (algarat, nyelőcső, gyomor). Csak így együtt eddig nem nagyon vizsgálták. Nyilván azért a környezeti hatásokra ráépül még a genetikai háttér is, hiszen valaki 60 évig napi 2 csomag cigit elszív, és kutya baja, legalábbis nem lesz daganata, míg másnál egy szál cigaretta sem kell a tüdőrákhoz. A fontossága abban rejlik a cikknek, hogy ez alapján valamennyire lehet jósolni, adott esetben még célirányosabban szűrni a gége- és algarati daganatot túlélt betegeket.

Egyébként adalékanyagként: az algarati rák után nagyobb eséllyel alakult ki második primer tumor, és hamarabb is, mint egy gégerák után.
 

Megkezdődött, vagyis egy ideje már tart az allergiaszezon. Twitteren ma olvastam egy jó, négy tippből álló tanács-csomagot a szénanáthásoknak, amit érdemes megfogadni. Ez a felsorolás részben azoknak is szól, akik sejtik, hogy allergiások, de nincsenek kivizsgálva, és/vagy allergológus nem állított be nekik kezelést.

A négy hiba, amit ne kövessenek el az allergiás náthások, vagy allergiára gyanús tüneteket produkálók:

1. hiba: Valakinek allergiás panaszai vannak, és nem történt kivizsgálás, beállított kezelés.

Ez azért nem jó így, mivel egyrészt nemcsak a szénanátha járhat allergia-szerű panaszokkal, hanem egész más betegségek is, például idült melléküreg gyulladás. Ráadásul ha valaki nem tudja, hogy mire allergiás, akkor nem feltétlen tudja időben, szezon előtt elkezdeni a kezelést, ezért a panaszai a szezonban súlyosabbak lesznek (lásd később).

2. hiba: Túl gyakran nyúlunk gyógyszerhez, pedig sokszor egyszerűbb az allergént eltávolítani, vagy elkerülni.

Azt hiszem ezt felesleges magyarázni.
Azért van pár tipp, hogy a pollentől hogyan szabaduljunk meg:
- otthon mindig váltsunk ruhát, az utcait tegyük el
- gyakran mossunk kezet, arcot
- tartsuk inkább zárva az ablakokat

3. hiba: Túl későn kezdünk gyógyszert szedni.

Ha valaki az előző javaslatok betartása mellett is panaszos, akkor érdemes gyógyszert szednie, vagy allergia ellenes orrsprayt, szemcseppet használnia. De ezek sokkal hatékonyabbak, ha a szezon előtt 1-2 héttel már elkezdjük használni őket, mintha csak a panaszok fellépte után élünk velük.

4. hiba: Olyan élelmiszereket fogyasztunk, amik keresztallergiát adnak a pollenekre.

Bizonyos élelmiszerek ugyanazt az allergiás reakciót váltják ki, mint a pollenek, ezért ezeket a szénanáthásoknak javasolt kerülni, főleg ha megtapasztalják a keresztallergiát. Egy korábbi bejegyzésemben, az orális allergia szindrómáról szólóban írtam a keresztallergiát adó zöldségekről és gyümölcsökről.


A fentieket tessék megfogadni! Az allergiás nátha nem halálos betegség, de komolyan meg tudja keseríteni a betegek életét, nagyon lerontja az életminőséget!

Az elmúlt 1-2 hétben nagy port kavart a detroiti Henry Ford Health System munkatársai által közölt cikk, mely felvetette a passzív dohányzás oki szerepét az idült melléküreg gyulladás kialakulásában. A Medical News Today meg is szólaltatta a kutatás projekt menedzserét is ez ügyben.

Ez a kutatás több, mint 600 beteg bevonásával készült, és igazolja a passzív dohányzás melléküregekre kifejtett káros hatását. Más szakterületen korábban már vizsgálták az ilyen jellegű füstbelégzés okozta megbetegedéseket, az USA-ban például évi 3000 tüdőrák okozta halálesetért tartják felelősnek a passzív dohányzást. A kutatás során érdekességként az is kiderült, hogy bár a nemdohányzók nagy többsége a közterületen találkozik leginkább dohányfüsttel, mégis a munka közben, valamint a szociális élet során elszenvedett füstdózis az, ami hajlamosíthat a megbetegedésre. Tehát a nemdohányzó kollégákkal egy odúba zárt, dohányzó kolléga nagyobb bajt okoz, mint az éttermekben vagy a bárokban dohányzók.

Minden ilyen eredménynek, sikeres kutatásnak örülni kell, hiszen az idült melléküreg gyulladás pontos molekuláris háttere még nem ismert, csak hipotézisek szintjén létezik.

(képforrás: stopsmokingsteps.com)

Egyfajta jubileum volt a héten, ugyanis az elmúlt szűk egy év alatt több, mint 500 fül- orr- gégészeti témájú cikk absztraktját, vagy jó esetben magát a cikket, illetve oldalakat sikerült elmentenem a rendelő égisze alatt működtetett del.icio.us közösségi könyvjelzőre.

A kutatási trendeknek, "hot topic"-oknak, valamint az érdeklődési körömnek megfelelően, a cimkéket tekintve első helyen állnak a füllel, fülbetegségekkel kapcsolatos oldalak és cikkek, második helyen a fej-nyaki daganatos betegségek állnak, harmadik helyen az orr- és melléküreg betegségek, míg negyedik helyen a gyermek fül- orr- gégészettel kapcsolatos cikkek. Egyébként jelenleg összesen több, mint 900 cimke alapján lehet keresni az oldalak között.

Aki pedig szintén használja a twittert és mellé a del.icio.us könyvjelzőt, annak javaslom a packrati.us nevű szolgáltatást! Ennek segítségével azon twitteres bejegyzések, melyeknek van link melléklete, automatikusan mentésre kerülnek a del.icio.us-re, korrekt módon címmel, linkkel, sőt, ami extrán jó, hogy a megjegyzés rovatba elhelyezi a tweet szövegét is. Egyedül a cimkék maradnak le, de mégis sokkal könnyebb ezzel a módszerrel utólag csak cimkézni, mint ha külön elmentené az ember oda is a linket.