Már korábban is írtam róla, hogy a tartós fülzúgást nagyon sok (a legtöbb?) esetben már nem belsőfül vagy hallóideg eredetűnek tartjuk. Sokkal inkább az agy plaszticitása miatt létrejött központi idegrendszeri eltérések, rossz idegi kapcsolatok tarthatják fenn, erre egyre több jel mutat. Nemrég a Nature-ben publikáltak újabb bizonyítékokat texasi agykutatók ebben a témában. Patkányokban sikerült elnyomniuk a tinnitust úgy, hogy intenzív zajhatásnak, és ezzel egy időben nervus vagus (10-es agyideg, a "bolygóideg") ingerlésnek vetették alá őket. Úgy tűnik, hogy ez a kettős inger elég volt, hogy újraszervezze a hallópálya fülzúgásért felelős részét, vagy legalábbis felülvezérelje azt.

Ígéretes, kezdjük becserkészni ezt az aljas fülzúgást! Az sem kizárt, hogy már csak a megfelelő agyideg stimulálási mintát kell kitalálni, és átültethető lesz a klinikumba az eljárás.

A kutatók egyébként egy a MicroTransponder nevű cég eszközét használták, erről a medGadget írt is. Ilyen elven működő eszközt tesztelnek például a fájdalom és a szorongás kezelésében is.

Nemrég olvastam az Otolaryngology - Head and Neck Surgery-ben, hogy a betegek mennyire utálják és nem tartják be a gégediétát, azaz mikor valamilyen hangszalagprobléma kezelése képpen egy ideig tilos beszélniük. Meglepett, ugyanis azt tudtam, hogy nem rajonganak érte, de a kezelőorvosuknak ritkán szokták bevallani, hogy ennyire nem is tartják be. Ezért pontos képünk nem is nagyon volt a betegek együttműködéséről, és arról sem, hogy milyennek élik meg ezt a terápiás formát.

Most nashville-i kollégák végeztek egy felmérést ezzel kapcsolatban, és kiderült, hogy a betegek 1/3-a tartja csak be (saját bevallása szerint) a gégediétát, azaz nem igazán beszél 1 hétig. Hát ez nem túl jó arány... Ugyanakkor érthető a betegek oldaláról a dolog: mindenféle életminőségi (qualitiy of life - QoL) paramétereket néztek a vizsgálatot végző orvosok, és elég sok, a kezelésből, vagyis a némaságból adódó hátrányt soroltak fel a betegek. Főleg a 60 évnél fiatalabbak, és a professzionális hanghasználók (énekesek, tanárok) érezték zavarónak, és életminőség rontónak a gégediétát. A QoL romlása arányos volt a némaság hosszával. A betegek közel fele nem volt képes dolgozni, és több, mint egyharmaduk romlást észlelt a szociális életében emiatt.

Valami ilyesmi eredményeket várhatnánk szerintem itthon is. Ráadásul még van egy faktor, ami az USA-hoz képest nálunk még inkább ront az egészen: a dohányzás. Nagyon sok beteg, aki némaságra van ítélve dohányzik, és kétlem, hogy akár a töredékük is abbahagyná. Én legalábbis még nem találkoztam olyan beteggel, aki kihasználta volna az alkalmat a leszokásra, és legtöbben is jó esetben csak mérsékelték, de nem tették le a cigarettát még erre az időre sem. A nashville-i gégészek ezt sajnos ott nem nézték.

A gégediétának ráadásul van egy komoly pikantériája: igazából nem tudjuk, hogy pontosan mennyit javít a betegségen, a szövődménymentes gyógyulás esélyén az átmeneti némaság. Talán ezt is meg kellene nézni egyszer pontosabban, sőt, több, randomizált prospektív study keretében, hogy az evidenciára éhesek is jóllakjanak.

Örömmel jelenthetem, hogy a rendelőnk tavasszal végre megszervezi első akkreditált, pontszerző tanfolyamát! Sőt, egyszerre kettőt, vagyis egyet, de két részletben. A tanfolyam célcsoportja elsődlegesen a háziorvosok, de természetesen minden orvoskollégát szívesen várunk, akit érdekelnek a fül-orr-gégészeti és határterületi kérdések. A kurzus ingyenes, 10 illetve 5 kreditpontot lehet szerezni.

Gyakori fül-orr-gégészeti kérdések a családorvosi gyakorlatban I. rész

Időpontja: 2011.03.19. (szombat)
Helyszíne: Marczibányi Téri Művelődési Központ, 1022 Budapest, Marczibányi tér 5/a.
Tanfolyam díja: ingyenes
Megszerezhető kredtipont: 10 

Manapság szinte minden tankönyvet pdf-ben szerzek meg. Így fel tudom rakni őket a google docsba, vagy dropboxba, sőt, most már a telefonomra is, és bárhol vagyok, bele is tudok nézni bármelyikbe. De én akkor is a nyomtatott könyveket szeretem jobban, és próbálom gyűjteni is őket. A hétvégén szert is tettem két új darabra. Az egyik "új" egy igazi gyöngyszem, egy 1868-as (!!) Bőke Gyula-féle Fülgyógyászat tankönyv.

Be is scanneltem a címlapot:


Hihetetlen érzés beleolvasni. Már 1868-ban is sejtették az otosclerosist, és egyértelműen különbséget tettek az akut és a krónikus fülkürtműködési zavar kórélettana között, de mégis nagyon messze volt a tudomány a mai viszonyokhoz képest. Ez persze mindenképpen jó hír, mert azt jelenti, hogy volt fejlődés az elmúlt 150 évben... :)
A nyelvezetet is meg kellett szoknom, mivel például a polipot habarcz néven említi, míg a belsőfület tömkelegnek nevezi.

A másik könyvet félig-meddig vakon vettem. Tudtam, hogy nem hagyományos tankönyv, hanem valamilyenfajta szupplementum-szerűség, aminek az önképzéshez van köze, de be volt nejlonozva, és nem lehetett kibontani. Byron Bailey írta, az ő sima tankönyve már megvan, és annak nem olyan volt a borítója. Mindenesetre megvettem, és kiderült, hogy egy tesztkönyv. Beleolvastam, hát finoman szólva fogas kérdések is vannak benne. Mindenesetre ez is elég jó lesz szárazedzésre. Majd lehet, hogy lefordítok 1-2 kérdést belőle, aztán felrakom valahova, például a posterousra, aztán majd lehet közösen gondolkodni, önképződni.



Most pedig jöhetnek a habarczok élőben!

Bár még csak év eleje van, máris itt van egy nagyon fontos újdonság, szerintem minimum a hónap híre: A Fauquier ENT blogon olvastam, hogy az USA-ban a helyi hivatalos fül- orr- gégészeti szakmai szervezet, az American Academy of Otolarygology - Head and Neck Surgery (AAOHNS)  kiadta a gyermekkori torokmandula-műtétre vonatkozó új ajánlását. Mivel Magyarországon (is) a legtöbbet végzett fül- orr- gégészeti beavatkozás a mandulaműtét, nem lehet elmenni szó nélkül az amerikai kollégák állásfoglalása mellett, akik általában egy lépéssel a világ többi része előtt haladnak (bár persze nincs mindig, mindenben igazuk).

Az állásfoglalás az egyéb szempontból egészséges, 1-18 év közötti gyermekekre vonatkozik, pl. cukorbetegség, alvadási zavar miatt kezelt, vagy koponyafejlődési problémával született gyermekekre nem érvényes. Az állásfoglalás egy rövid összefoglalással indul, én most abból szemeznék, utána pár dolgot hozzáfűzök.


- Az ajánlás szerzői erősen javasolják, hogy a mandulaműtét során, egyszeri intravénás szteroidinjekciót kapjon a gyermek, ugyanis evidenciaszinten bizonyított, hogy csökkenti a műtét utáni hányingert és hányást. Persze az evidenciáknak is vannak komoly hátrányai, a témát már párszor érintettem itt a blogon (gyermekkori sinusitis kezelése, orrmandulaműtét).

-Az ajánlás szerzői kifejezett nem javasolják, hogy mandulaműtét alatt/után antibiotikumot adjunk rutinszerűen, ismét csak az evidenciákra hivatkozva. Az evidenciavizsgálatok nem mutattak pozitív hatást az antibiotikumok és a műtét lehetséges szövődményei és a gyógyulás vonatkozásában.

- Mandulaműtétet lehet ajánlani annak a kis betegnek, akinek az elmúlt évben legalább 7 igazolt torokgyulladása volt, vagy az elmúlt 2 évben évente legalább 5, vagy az elmúlt 3 évben évente legalább 3 alkalommal, ÉS olyankor vagy 38,3 C volt a hőmérséklete, és/vagy nyaki nyirokcsomó duzzanata, és/vagy a manduláján tüsző, és/vagy igazolt streptococcus fertőzése volt. Javasolt a mandulaműtét, ha a fentiek mellett,mandulakörüli tályog, esetleg Lemierre szindróma is kialakult, vagy a kis beteg sok antibiotikumra allergiás, esetleg a növekedésben elmaradt. Önmagában, ha a szülő visszatérő torokgyulladásról számol be, az még a "watchful waiting" kategóriába tartozik.

-Javasolt a mandulaműtét, ha a gyermeknél a torokmandulák jelentős megnagyobbodása mellett igazoltan alvászavar áll fenn, vagy ha a szülő nem tapasztalt alvászavart, de a poliszomnográfiás vizsgálat eredménye kóros. Azonban ilyen esetekben a mandulaműtét nem mindig javít az állapoton, erre fel kell hívni a szülők, gondviselők figyelmét. Alvászavarhoz kapcsolt egyéb tünet lehet például egyébként a magatartászavar, vagy az ágybavizelés, ezekre külön érdemes figyelni.

- Kiemelten javasolt a szülő és gondviselő informálása a műtét utáni fájdalomcsillapítás szükségességéről, ugyanis a legtöbb esetben a fájdalomnak köszönhetően alakulnak ki a műtét utáni szövődmények.

- Végül az AAOHNS fontosnak tartja, hogy az orvosok regisztrálják a saját műtétjeik után kialakult utóvérzéses eseteket. Ennek önoktató célja van.


Hát ez az ajánlás, egy pár gondolatot hozzáfűznék:
- kiemelendő, hogy az antibiotikumokat nem kell túlzásba vinni, ezzel abszolút egyetértek.
- a fentiekből látszik, hogy alapvetően egyre kevésbé a gyulladásos betegségek képezik a mandulaműtét fő javallatát, hanem inkább az alvászavarok. Magyarországon mind a betegek, mind az orvosok részéről még ma is sokszor előfordul, hogy 1-2 gyulladásos epizód után már meg is történik a mandulaműtét, pedig abban akár meg is lehet halni. Hiába rutinműtét, bizonyos szinten az egyik legveszélyesebb.
- dokumentáció, dokumentáció, dokumentáció. Erre persze hazánkban sokszor nincs személyzet, nem jó a számítógép, nincs pénz papírra, de akkor is fontos.

Az Allergy Notes blogon megjelent egy az Amerikai Asztma- Allergia, és Immunológiai Akadémiára hivatkozó, jó bejegyzés a téli allergiás panaszok megelőzésére, elkerülésére. Mielőtt továbbadnám ezeket a tanácsokat, csak egy mondat arról, hogy miért beszélhetünk télen is allergiáról. Hiszen az tipikus nyári betegség, nem? Füvek, fák, stb. Sajnos nem kizárólag. Télen is vannak allergének, főleg a háziporatka és a penészgomba dominál ilyenkor, amik szintén allergiás panaszokat okozhatnak.

Lássuk a 7 tanácsot, amik természetesen elsősorban a komolyabb allergiában szenvedőknek szólnak:

- Csökkentsük a páratartalmat a lakásban, akár 50-55% alá! Ezzel jobban kontrolláljuk a háziporatkák és a penészgombák mennyiségét is.

- Használjunk allergénszűrőt a lakásban, aminek filterét rendszeresen cseréljük!

- Kiemelten figyeljünk a hálószobára, mivel ott töltjük életünk 1/3-át! Ne engedjük be a háziállatokat, mossuk gyakrabban az ágyneműt, függöny helyett könnyebben tisztítható sötétítőt használjunk (pl. reluxa)!

- Gyakran takarítsunk, porszívózzunk, és közben viseljünk maszkot!

- A penész kialakulásának esélyét csökkentsük a fürdőszoba és a konyha gyakori szellőztetésével! Mind a főzés, mind a fürdés közben extrém módon megnő a páratartalom, ami a penészgombának nagyon kedvez.

- A garázsban is óvatosabban érdemes pakolni! Mind a fűrészpor, mind a vegyszerek, benzin, gáz, asztmaszerű panaszokhoz vezethetnek.

- Pakoljuk el a porfogó dolgokat, szabadon lévő könyveket, kacatokat!

A 2011-es évet szolgálati közleménnyel kezdem:

Mint azt az utolsó, még tavalyi bejegyzésben írtam, némi változást eszközölök a fül- orr- gégészeti online dolgainkban. Ez elsősorban abban valósul meg, hogy leporoltam az ENT House Budapest posterous mikroblogját, és újra aktív lesz. Hurrá, hurrá!!

Ő az, rákattintással elérhető:



De miért is jó ez?

Elsősorban egy a twitternél nagyobb interaktivitásra alkalmas platformra szeretném vinni a friss fül- orr- gégészeti cikkeket, amiket idáig nagyrészt az RSS olvasomból osztottam meg, vagy 1 rövid mondatos kommenttel a twitterre raktam ki. Először igazából fórumot akartam nyitni, de aztán rájöttem, hogy az bátor lépés lenne. Ugyanis egyelőre alig 1-2 kolléga kommentál itt a blogon vagy a facebookon, bár tudom, hogy egyre többen olvassák. De az elég illúzióromboló lenne, ha egy olyan fórumot üzemeltetnék, ahova szinte csak én írkálok. A posteroust ilyen szempontból jó átmenetnek tartom a fórum felé, legalábbis megvan benne a potenciál. Ugyanúgy, mint itt a blogon kulcsszavakkal lehet majd keresni rajta, ott lesz a link, kicsit több szöveg, mint a 140 karakter twitteren, egyszerű a kommentelési lehetőség, nem kell regisztrálni, stb. Azaz a kolléga-olvasó szempontjából jobb lesz, mint a twitter vagy az RSS olvasó megosztás. Ráadásul írás szempontjából is jó: a google readerben jól működik a send to posterous funkció, sőt, emailben is lehet bejegyzést küldeni (képpel, videóval, mindennel), ami óriási dolog.

Szóval megpróbálom újra a posteroust. Ha beválik, akkor esetleg majd csinálok egy fórumot helyette, ha pedig nem, akkor meg volt egy újrázás, ami nem jött be. Na bumm.

A fentiekből kiderül, hogy nem teljesen vagyok megelégedve a twitterrel. Vagyis persze a twitter jó, nagyon sok hasznos infot onnan szerzek be ma is. De egész más a helyzet, ha magyar orvosi szakmai témáról van szó. Alig 1-2 magyar orvos használja a twittert, márpedig ők lennének a célcsoport, és gyakorlatilag lehetetlen kommentálni egy twitet, ha valaki nem regisztrált felhasználó. Tehát ha valahogy mégis megtalálja egy twitem valaki, aki nem használja ezt a szolgáltatást, akkor nem tud mit kezdeni vele, nem fog tudni reagálni rá. Emellett a twitteren "elfolyik" az információ, ezt egy közösségi könyvjelzővel próbáltam megakadályozni. A delicioust használom könyvjelzőnek, de úgy tűnik, annak nem igazán biztos a jövője. Ráadásul újra kellene a kulcsszavakat fogalmaznom benne, mivel nagy a káosz, és ehhez nincsen erőm.

Tehát ez a helyzet twitter fronton. Az angol nyelvű fiókot mindenképpen aktívan fogom tovább vinni, ott van is párbeszéd, kialakult kapcsolat, stb. Viszont a magyar fiók egy kicsit passzívabbra lesz állítva. A posterous és a facebook lesz bekötve autoposttal, még ha ez nem is annyira elegáns.


Másfél év után akkor íme a posterous! Szigorúan szakmai blog, csak semmi lazaság! Itt lehet feliratkozni az RSS feedjére:

Subscribe in a reader

Jó olvasást, és kérem bátran kommentelni!

 


Kedves kollégák, betegek, olvasók!

Feleségem házigyártású adventi koszorújával szeretnék békés és boldog Karácsonyt, valamint fül- orr- gégészeti és egyéb betegségektől mentes, sikeres új évet kívánni!

Köszönöm mindenkinek az olvasást, a kommenteket, facebook like-okat, és minden egyéb visszajelzést! Örülök, hogy vannak olyan betegek, akik hasznosnak találják a blogot, és esetleg laikusként is egyetértenek velem abban, hogy a fül- orr- gégészet egy nagyon izgalmas és dinamikusan változó orvosi szakterület, amiről érdemes blogot írni. Pláne örülök, hogy mind szakvizsgára készülő fiatal kollégák, mind már idősebb szakorvosok is rendszeresen visszajárnak ide, nekem ez a legnagyobb megtiszteltetés.

Legközelebb január elején lesz újabb bejegyzés. Egyébként szinte biztos, hogy jövőre ismét lesz némi online újítás/változtatás is, hiszen az internet adta lehetőségek is folyamatosan változnak, illetve bő másfél éves tapasztalattal a hátam mögött én is kissé máshogy látom a dolgokat, mint ahogy akár egy évvel ezelőtt.

A következő, újévbeli bejegyzésig itt egy abszolút szubjektív best of 2010-ből:

Gyönyörű pollenfotók

Antibiotikum kérdése kisgyermekkori középfülgyulladás esetén

Konzílium 2.0: A cukorbetegség fül- orr- gégészeti vonatkozásai

Baktériumfajok közti kommunikáció okozhat tartós középfülgyulladást

A fülzúgás központi idegrendszeri eredete


Viszlát az új évben!

Ha betegek hallása iránt érdeklődünk, akkor az a sztenderd kérdésünk, hogy "Ön hogy érzi, jól hall?". Még meg lehet kérdezni a hozzátartozókat is -ha ott vannak-, hogy ők mit tapasztaltak, de valójában ott helyben nem tudunk biztosabbra menni ez ügyben, főleg, ha esetleg nem feltűnő, kétoldali percepciós halláscsökkenésről van szó. A kérdésre pedig a beteg és a hozzátartozó vagy azt válaszolja, hogy igen, vagy azt, hogy nem, majd pedig továbblépünk a válasz függvényében. Persze ott van még a hangvilla is, és akár lehetne Schwabach tesztet is nézni, amivel a saját hallásunkhoz mérjük a beteg hallását. De mivel például én sem hallok tökéletesen, a Schwabach teszt sajnos nálam nem játszik...

Pedig jó lenne keresni még valami olyan dolgot, amivel a hallást illetően nemcsak a beteg érzéseire hagyatkozunk, hanem kicsit konkrétabb, kézzelfoghatóbb tényekre is. Például az egy jó ötlet, hogy ha megkérdezzük, hogy a TV-n kell-e hangosítani, ha a beteg kapcsolja be egy másik, biztosabban jól halló családtag után. Ez is abszolút szubjektívnek tűnő kérdés ugyan, de most mindenesetre brit fül- orr- gégészek megnézték, hogy ez a kérdés tényleg nyújt-e megbízható plusz információt.

És igen, nyújt, ez derült ki a hozzátartozók bevonásával készült tanulmányból. Azok közül az emberek közül, akik a velük egy háztartásban élőkhöz képest felhangosítják a TV-t, közel 70%-ban legalább 25dB-es halláscsökkenésben szenvedtek a jobban halló fülükön. Sőt, a halláscsökkenés átlagosan 35dB volt. A TV-t felhangosítók szignifikánsan rosszabbul hallottak, mint a fel nem hangosítók, bár azok között is 11% legalább 25dB-nyi halláscsökkenésben szenvedett.

Tehát ez sem mindenható kérdés, de úgy tűnik, kifejezetten hasznos. Érdemes feltenni, ha halláscsökkenésre van gyanú, ez is megerősíthet minket. TV minden háztartásban van (sajnos), így ez az a fajta házi vizsgálat egyébként, ami bárkinél elvégezhető.

(kéforrás: stock.xchng.hu)

Tegnap találtam egy beteget, akinek a fülzúgása hátterében egy bal oldali, nem is kicsi akusztikus neurinoma áll. Magáról az akusztikus neurinomáról ITT lehet részletesebben olvasni.

A középkorú, egyébként egészséges férfibeteg fülzúgása bő egy éve kezdődött, kizárólag bal oldalon, más panaszt nem említett. Akkor nem egyezett bele a tinnitus részletes kivizsgálásába, a hagyományos gyógyszerek pedig nem javították a panaszait. Jelenleg már az adott oldalon kisfokú idegi halláscsökkenés is kialakult, valamint néha az ellenoldalon is fellép fülzúgása. Ennek kapcsán most már végigjárta a kivizsgálási sort, és kivételesen egyértelműen meg is lett a fülzúgás oka.

Koponya MRI is készült, ami ilyennek mutatja a koponyán belül talált elváltozás, horizontalis síkban:



Coronalis síkban:



Sajnos a T súlyozás nem az erősségem, és elfelejtettem felírni. Ezt majd fogom pótolni, de ha egy radiológus előbb megírja ide kommentben, az is jó volna, és megköszönném!