A garat-gége reflux (LPR - Laryngo-Pharyngealis Reflux) egy manapság gyakori fül- orr- gégészeti probléma, mondhatni népbetegség, amit persze sokszor könnyen rá is sütünk olyan bizonytalan panaszokra, mint krákogás, gombócérzés, rekedtség, köhögés, stb. Az adást a nemrég megjelent, "Triological Best Practice: What is the Appropriate Objective Testing for Patients with Suspected Laryngopharyngeal Reflux?" című ajánlás ihlette, ami az objektív vizsgálatok szerepét helyezi el az LPR vonatkozásában. Mi különbözteti meg az LPR-t a hagyományos refluxtól, a GERD-től (Gastro-Esophageal Reflux Disease)? Miért ilyen gyakori manapság? Mik a tünetei, hogyan vizsgáljuk? Mik a jellemzői az objektív teszteknek? Ezekről beszélgetünk ebben a szűk 20 perces adásban:

Korábbi podcast adásaink ITT érhetők el.

És a Canva szerint az LPR, tádááám:

Négy éve írtam a blogon a Potsic rendszerről, ami a leggyakrabban használt congenitalis cholesteatoma beosztás. Anno is írtam, hogy nekem szimpatikus, ahogy a szerzők azt is meghatározták, hogy mi a fontos egy staging rendszer esetén:
1. legyen egyszerű, könnyen használható;
2. az eseteket egyértelműen lehessen kategorizálni;
3. alkalmazható legyen predikcióra;
4. ne legyen az elemszámokat illetően jelentős aszimmetria.

Tök igazuk van, ezek nagyon lényeges szempontok. Azt is írtam akkor, hogy számomra a 3. pont a legfontosabb, hiszen az dönti el igazából, hogy van-e értelme egy staging rendszernek. Ugyanis ha nincs különbség, abban, hogy mi lesz a betegség/kezelés hosszú távú kimenetele, akkor nem sok értelme van besorolgatni a betegeket a különböző stádiumokba. Több centrumban is vizsgálták már ezt a kérdést, és ezek között voltak olyanok, akik egyértelműen azt hozták ki a saját beteganyagukból, hogy egy előrehaladott stádium rosszabb prognózist jelent, azaz gyakrabban újul ki, mint egy kezdeti stádiumú congenitalis cholesteatoma. Így elvileg akár működhet is a predikció.

De mivel a congenitalis cholesteatoma elég ritka, ezért ezekben a study-kban jellemzően maximum pár tíz beteg volt, az alapján meg elég nehéz egy 4 stádiumos rendszert alapul véve statisztikai bizonyosságot nyerni. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezt megvizsgáljuk a jelenleg elérhető legmagasabb evidenciaszinten, azaz összerakunk belőle egy metaanalízist. Hála Körmendy Bori PhD hallgatóm szorgos és kitartó munkájának, valamint a Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Központjának, ki is derítettük, hogy maga a Potsic rendszer alkalmas-e megjósolni a kimenetelt. A "Predicting residual cholesteatoma with the Potsic staging system still lacks evidence: a systematic review and meta-analysis” című anyagot most fogadták el a European Archives of Oto-Rhino-Laryngology-ban.

Feldolgozva az összes rendelkezésre álló, a témában eddig publikált kutatást, 259 beteg adatát, legnagyobb meglepetésünkre az jött ki, hogy nincs különbség az egyes stádiumok között, azaz egy kicsi, I-es stádiumú cholesteatoma ugyanolyan eséllyel újul ki, mint egy legrosszabb, IV-es stádiumú, akár a középfül teljes üregrendszerét öntvényszerűen kitöltő betegség, bár fontos hozzátenni, hogy szinte az összes bevont cikk magas risk of bias-szel bírt.

Mit jelent ez? Nem tudjuk, hehehe :). Na jó, tudjuk, de ez 2 dolgot is jelenthet: Egyrészt lehet az, hogy a Potsic rendszer bár nagyon szimpatikus az elvei alapján, de a legfontosabb szempontot tényleg nem teljesíti jól, és sajnos nem alkalmas predikcióra (szóval mehet a kukába...). Illetve az is lehet, hogy de igen, alkalmas a predikcióra, csak a nem jó minőségű alapanyag, a magas risk of bias-os kutatások miatt ez nem derül ki. Így ez alapján szintén 2 üzenetünk van ezzel a cikkel: Egyrészt kezeljük óvatosan a Potsic rendszert, mert nem tudni, hogy működik-e. Másrészt ha publikálunk, figyeljünk oda, hogy jó minőségben adjunk közre adatokat, mert nem mindenből lehet várat építeni.

És most a végére: ehhez a poszthoz is a Canva-val rajzoltattam képet, szerinte ez egy, vagy ez A congenitalis cholesteatoma. Rosszul fogok aludni, ha sokáig nézem basszus...

Van-e fül- orr gégészeti élet a TikTok-on? Az idei legutolsó podcast adásunkban ezt a kérdést egy nemrég publikált kutatás (⁠A descriptive analysis of otolaryngology presence on the social media platform TikTok) mentén járjuk körbe, és a generációs különbségeket figyelembe véve még az orvosi influenszerkedésre is kitérünk ebben a 25 perces adásban:

Korábbi podcast adásaink ITT érhetők el.

A legújabb podcast adásunk egy élménybeszámoló, amit kis fáziskéséssel, interjú formában most tudtunk összehozni. Kollégánk, dr. Bajor Bence Antwerpenben járt egy speciális fülsebészeti kurzuson. A tanfolyamnak helyet adó intézmény, a European Institute for ORL - HNS - SBS elismert centruma a mastoid obiterációs cholesteatoma sebészetnek, amely eljárással jelentősen lehet javítani a cholesteatoma sebészet hatékonyságát, azaz csökkenteni a recidivizmust. Egyébként a beavatkozás hatékonyságról bő egy éve a Laryngoscope-ban jelent meg egy metaanalízisünk. De ez mit is jelent pontosan ez az egész, kik és hogyan dolgoznak ott, mi a folyamat? Erről beszél most Bajor dr. bő 20 percben itt:Ez a kurzus honlapja: BOT kurzus

Ez pedig a képanyag :)

Korábbi podcast adásaink ITT érhetők el.

Eddig nem írtam arról itt a blogon, hogy létezik a Magyar Fül- Orr- Gége és Fej- Nyaksebész Orvosok Egyesületének (MFOE) is egy podcast csatornája, mert ez elsősorban a kollégáknak, és nem annyira a nyilvánosságnak szánt felület, nagyon szakmai. Most viszont egy nagyon fontos témában vettünk fel egy podcast adást, konkrétan a fej-nyak rákszűrésről laikusoknak is érthető formában, és jó lenne, ha ez a dolog nagyobb nyilvánosságot kapna.

Ugyanis a fej-nyaki rosszindulatú daganatok,  a szájüregi-, a garat, a gége-, és az algarati rák lassan leelőz számos, jobban ismert daganatfajtát, gyakoribb, illetve "halálosabb", mint a melanoma vagy a méhnyakrák. Ráadásul Magyarország sajnos dobogós helyezett a világranglistán, az előfordulásban, és a halálozásban is. Persze van a klasszikus rizikócsoport, a dohányzók, alkoholfogyasztók, de sajnos a HPV miatt ma már senki sincs garantált biztonságban. Viszont ezekhez a betegségekhez képest a fej-nyak rákszűrés sokkal lassabban indult be, de legalább most már létezik. Mit is jelent a fej-nyak rákszűrés, mennyire hatékony, ezen a vonalon hazánkban mi a helyzet? Ezekre ad választ dr. Dános Kornél, a Semmelweis Egyetem Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika adjunktusa, fej-nyaki onkológusa, a hazai fej-nyak rákszűrés élharcosa. Az adásban szó esik egy friss, az eddigi nemzetközi fej-nyak rákszűrések eredményeit összegző cikkről (Methods, Detection Rates, and Survival Outcomes of Screening for Head and Neck Cancers), ami alátámasztja a szűrés hatékonyságát a rizikócsoportban.

Az adás itt hallgatható meg:

Remélem minél több helyre eljut az üzenet!

Most jelent meg az eddigi legmagasabb evidenciaszintű kutatás, amiben a temporalis fascia és a porc graftot hasonlították össze primer, I-es típusú tympanoplastica során a perforáció zárás sikeressége szempontjából (Comparison of temporalis muscle fascia and cartilage grafts for primary type 1 tympanoplasty: a meta-analysis of randomized controlled trials). Azaz az összes eddig a témában publikált prospektív vizsgálatból szintetizáltak egy metaanalízist, hogy melyik a jobb lebeny. Fontos, legalábbis én első blikkre benéztem a címet, tehát nem porchártya, hanem PORC.

Kizárólag RCT-kből tudtak csinálni egy nagy adatbázist, tehát tényleg magas evidenciaszintű cucc. Több, mint ezer beteg adataiból született meg a végső vélemény, de azért van ám némi játék a számokkal, mert az eredmények rész így kezdődik: "Graft success was measured in seventeen trials (n = 1233). Three trials (n = 160) were excluded, because they did not specify the follow-up point [14, 17, 18].". Mindegy, a lényeg, hogy ezek mind összehasonlító kutatások végső soron összesen tényleg ezernél is több beteggel, amikben a porcot és a fasciát hasonlították össze 2 random generált csoportban. Kizárólag 1-es típusú tympanoplasticát vettek be, tehát a cholesteatomát és hallócsontláncolati problémával társult perforációt kizárták. Ugyanakkor mind endoszkópos, mind mikroszkópos műtétes kutatások is belekerültek. Talán ez a fajta heterogenitás nem akkora probléma, ha adott kutatásban, mindkét csoportnál ugyanaz volt a technika. Szintén nem számított, hogy teljes vastagságú, vagy elvékonyított porcot használtak, aminek inkább audiológiai szempontból van jelentősége. Vagyis lehetett volna, mert lejjebb majd látjuk, hogy talán nincs is jelentősége.

És akkor az eredmények: Rövid távon, pár hetes, és pár hónapos utánkövetéssel nincs különbség a két graft típus között sikeresség szempontjából, azonban 1 éves kontrollon szignifikánsan jobb a porc (odds ratio= 2,24), 2 éves kontrollon pedig még inkább stabilabbnak tűnik (OR= 2,96). Azaz a fascia esetén nagyobb a reperforáció esélye. Eközben ami a hallásjavulást illeti, az ABG változásban nem volt különbség a 2 graft között 6 hét és 1 év vonatkozásában. Vagyis szignifikáns különbség nem, bár a fascia eleinte jobb, ugyanakkor hosszú távon kiegyenlítődött, legalábbis csökkent a(z amúgy sem nagy) különbség. Mindehhez még az is jön, hogy szövődményt szignifikánsan többször jelentettek a fascia csoportnál, amit árnyal, hogy a graft failure-t is szövődménynek veszik. Tehát ha egyszer ritkábban reperforál a porc (vagyis marad reziduális perforáció), akkor valójában ugyanazt a patront kétszer is ellövik, tehát a (valós) szövődmény kérdésben nincs különbség. Ezt a megbeszélésben be is vallják: "Excluding graft failure as a complication, the pooled odds ratio revealed that complication rates were similar between the two grafts." Ezen túlmenő egyéb (valódi) szövődmény összesen 14 esetben fordul elő a több, mint 1000 beteg esetén, amiből nem lehet levonni következtetést. Talán a limitációkat érdemes kiemelni még, mert az befolyásolja az eredmények értékelését. Egyrészt ugyan sok beteg került a metaanalízisbe, de olyan kutatásokból, amik között volt jópár alacsony elemszámú is. Emellett pl. a perforáció mérete is meghatározó tényező lehet, de erre vonatkozó konkrét következtetésre a nem elégséges mennyiségű adat miatt nem volt lehetőség.

Több ok miatt is érdekes szerintem ez a kutatás. Egyrészt bár logikus, hogy a porc stabilabb, de most ez igazolást nyert. Másrészt a stabilabb volta ellenére a legtöbb centrumban mégis ritkábban használják a porcot, mint a fasciát. Btw én is ritkábban használok porcot I-es típusú tympanoplasticához. Ennek szerintem legalább 2 oka van. Az egyik, hogy macerásabb, hosszabb idő kivenni, megformálni. Egy retroauricularis vagy egy endauralis metszésből gyakorlott kézben kb. 3 perc temporalis fascia graftot venni, a porchoz ehhez képest sokkal több idő kell. Mert vagy külön metszést kell ejteni a traguson, vagy retroauricularis metszés esetén a cavum conchae-hoz hozzá kell férni további preparálással, plusz még a kivett porcot formálni kell, esetleg vékonyítani. Ezek 15-20 perces mutatványok, szóval időt lehet spórolni a fasciával. Másrészt fasciából akár egy lábtörlőnyi lebenyt is lehet venni, illetve akár több műtétre is elég. A porcból kevesebb van, bár egyébként nem zsugorodik, nem kell akkora graft. Ami még fontos, hogy audiológiailag rosszabbat gondolunk a porcról, ugyanakkor ezt most pont ez a metaanalízis megcáfolta, bár ehhez lehet, hogy Hüttenbrink professzoréknak lenne 1-2 szava.

Mint feljebb írtam, én szintén nem annyira gyakran használok porcot, legalábbis első műtét esetén, sima perforációhoz, pedig egyébként szeretem. Mert van pár dolog, amikre viszont nekem nagyon bevált:
- revíziós műtétek
- cholesteatoma végén rekonstrukció
- nagy (subtotalis) perforációk
- masszívan folyós fül
De a fentiek kapcsán megfontolom, hogy ne használjam-e többször.

Kezdjük a fun fact részével, a mesterséges intelligencia képgenerátor (jelen esetben a Canva) a fenti ábrát hallucinálja "parotid tumor" kulcsszóra. A jobb oldali kis képsor nekem a fő rejtély, de a nagy fej is elég bizarr. Zárójel bezárva.

A pleomorph adenoma a nyálmirigyek, elsősorban a parotis leggyakoribb valódi jóindulatú tumora (mert ugye a Warthin nem is daganat). A pleomorph adenoma egyik kellemetlen tulajdonsága, hogy rosszindulatú daganattá tud átalakulni a betegek egy részében. Erről mindenképpen fel kell világosítsuk a pácienseket, mikor kiderül, hogy mivel állunk szemben. A kérdés csak az, hogy ez mekkora rizikó, mennyire kell ettől félnie a betegnek.

Miután pár napon belül 2 pleomorph adenomát is operáltam, realizáltam, hogy csak azt tudom, hogy ritkán fordul elő a malignizálódás, pár százalékban, de pontosabb adatot is jó lenne, illene tudnom. Úgyhogy feltúrtam ennek kapcsán a szakirodalmat. Nem sok releváns info van, konkrétan 4 cikket találtam, de azok elég jó újságokban jelentek meg (pl. Head & Neck). Persze lehet, hogy egy systematic review többet adna ki, mindenesetre a pubmed "similar articles" funkciója kb. ezt tudta. Azért nehéz egyébként pontosan nyilatkozni az ügyben, mert csak úgy lehetne hiteles adatokhoz jutni, ha mondjuk több száz (több ezer) pleomorph adenomás beteget követnénk évtizedekig kezelés nélkül. Csak hát ezt nem lehet, mert egyrészt nincs ennyi beteg, másrészt nem etikus, mert azon kívül, hogy idővel egyre nagyobb lesz a tumor, és a beteget a dudor zavarja a füle előtt/alatt, még azt is tudjuk ugyebár, hogy rosszindulatúvá válhat ez az eredetileg jóindulatú elváltozás. Ezért ha felfedezzük, hogy ilyen daganata van a betegnek, akkor kivesszük. Így viszont nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mekkora is a rosszindulatú transzformáció rizikója, mert hogy menet közben kivettük. Ez az orvostudomány klasszikus csapdája. Így főleg a megműtött, de kiújult daganatos betegekből nyerhető adat, vagy azokból, akik visszautasítják a kezelést. De ezekből kevés van, meg aki pl. visszautasítja a kezelést, az kontrollra sem biztos, hogy mondjuk évente el fog jönni.

De elég a hosszú pettingből, jöjjennek akkor azok a cikkek, amikből idevágó info nyerhető ki:

- Risk of Carcinoma in Pleomorphic Adenomas of the Parotid: Ez egy 260 beteget felölelő kutatás volt, itt 3,2 % a kalkulált malignizálódási ráta. A tumor mérete, valamint a beteg életkora számított rizikófaktornak a rosszindulatú átalakulás szempontjából. Viszont nem lett rizikótényező az, hogy mióta hordozta a beteg a parotisában a tumort.

- Salivary gland pleomorphic adenoma in the Netherlands: A nationwide observational study of primary tumor incidence, malignant transformation, recurrence, and risk factors for recurrence: Ez egy több ezer (3.500) főt feldolgozó nagy holland kutatás. Itt csak 0,15 % malignizálódási rátát igazoltak, viszont a rekurrens tumoroknál ez az arány felment 3,2 %-ra.

- Pleomorphic adenoma of the parotid gland 1985-2010: A Danish nationwide study of incidence, recurrence rate, and malignant transformation: Ez meg egy dán kutatás, 3,3%-ban alakult ki a recurrens pleomorph adenomában carcinoma. Zárójeles megjegyzés: Ezért is szeretem az északi népeket, mert úgy gondozzák az adataikat, mintha az életük múlna rajta. Ja, végül is igen, igazuk van, az életük is ezen múlik....

- Recurrent pleomorphic adenoma of the parotid gland: A population-based study with emphasis on re-recurrence and malignant transformation) Ez egy kínai ügy, itt csak a kiújult pleomorph adenomákat nézték, amiből volt 168 (hát elég nagy az ország, van ennyi beteg). A többször is kiújuló pleomorph adenomák esetében 15,48% a malignus átalakulás 

A fentiek alapján tehát nem lehet pontosan megmondani a malignizálódás esélyét, de a 3% környéki adat rendre visszatér a kutatásokban. Ugyanakkor ezek főleg a kiújuló pleomorph adenomákra vonatkoztatott számok, amik egy másik összefüggésre mutatnak rá: nem is biztos, hogy a primer esetekben a malignizálódás esélye a fő kérdés, hanem hogy elsőre jól tudjuk-e kivenni. Ha recidíva van, akkor megjelenik a malignitás potenciális szelleme. Ha pedig többször kiújul, akkor az utolsó, kínai cikk szerint egyre nő a malignitás esélye. Szóval elsőre kell jól kivenni, talán ez a legfontosabb.

Illetve az pedig egy külön pszichológiai-filozófiai kérdés, hogy vajon a beteg szempontjából, a döntéseire vonatkozóan, hol a határ, milyen malignizálódási rátánál? Nyilván az nem mindegy, hogy 1% vagy 50% az esély, de vajon különbség-e, ha 3% vagy ha 15%? Nem biztos, de az jó, ha mi valahova be tudjuk lőni az esélyeket.

Tanfolyamszezon van. Alighogy hazaértem a piacenzai skull base kurzusról, pár nappal később már kezdődött is a 6. Budapesti Mikrosebészeti Fülkurzus. Újdonság, hogy idén a tanfolyam szervezésének oroszlánrésze Kecskeméti Nórira hárult, aki tökéletesen helytállt producer szerepben is :). Értelemszerűen Polony Gábor adta, adja az elsődleges szakmai hátteret, végezte a bemutatóműtéteket, mellette Nóri, Grimm András és Székely Laci szárnysegédkezett, meg hát nyilván a SE Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika műtője, dolgozói, a szponzorok, és persze Tamás professzor úr, mint a legfőbb házigazda. Mi pedig Liktor főorvos úrral elegánsan, mint a Muppet show 2 öregje, a páholyból osztottuk az észt.

A séma tavalyhoz képest nem változott: délelőtt előadások, live surgery, délután kadaver disszekció, közben műtéti videók, és hozott esetek megbeszélése. Ennek kapcsán volt egy érdekes jelenség. A résztvevők közül többen is úgy vezették fel, hogy hát sajnálják, de "csak egy egyszerű" esetet hoztak. Ami azért vicces, mert mindegyik eset kapcsán eszünkbe jutott egy csomó olyan vonatkozás, dolog, vitatott vagy alternatív szakmai álláspont, nomenklaturális kérdés, amit fontosnak gondoltunk megtárgyalni. Szóval ne legyetek kishitűek, minden eset jó eset! Még ha valaki egy közönséges mezei perforáció zárást is hoz, mint bemutatandó esetet, arról is eszünkbe fognak jutni fontos momentumok, ha más nem, fülsebészeti történelmi érdekességek.

Idén jellemzően, kevés kivételtől eltekintve olyanok jöttek, akik még a fülsebészeti karrierjük elején vannak. Többen közülük maguktól is beszámoltak ugyanarról az érzésről, amit én is ismerek: egy ilyen kurzus egyszerre nagyon jó, inspiráló, rengeteg dolgot ért meg az ember, ugyanakkor kicsit rémisztő is, hogy még így is mennyi minden van, amit meg kell érteni. Ez a természetes tanulási folyamat, tudjuk, hogy milyen. Én például a múlt héten éltem át a koponyaalapi kurzuson :). Az lenne a fura, ha nem ilyen lenne. Egy tanfolyam-sokk után idő kell, hogy leülepedjenek a dolgok. Aztán jövőre, vagy 2 év múlva megint el kell menni egy fültanfolyamra, ide, vagy Pécsre, és akkor már egy másik szinten fogja átélni az illető ugyanezt, utána megint, illetve külföldre, stb. Közben pedig nézni kell, bele kell folyni, szisztematikusan, lépésről lépésre, ahogy Kecskeméti Nóri összefoglaló, take home message-es, utolsó előadásában is le volt írva.

Végül meg kell említeni a pogácsát :). Na az is rohadt jó volt, meg a kurzusvacsora a Vakvarjúban. Még reggel is refluxom volt. Jövőre folyt.köv.!

Amikor szűk 2 éve egy 3 hetes observership-et töltöttem a Gruppo Otologico-ban, azzal zártam a beszámolómat, hogy nagyon remélem, hogy egyszer majd vissza tudok jönni az oldalsó koponyaalapi sebészet Mekkájába (A nagy Gruppo Otologico kaland). Hát ez aztán egy olyan ingerré vált, hogy amint lehetett, beneveztem magam ide egy egyhetes oldalsó koponyaalapi sebészeti kurzusra, amit évente kétszer rendeznek, és ez ért véget most.

Mit mondjak, ez a kurzus is olyan hardcore volt, mint amilyen az intézmény, élén a téma pápájával, Sanna professzorral. A mai, utolsó, pénteki napot leszámítva minden nap reggel 8-tól este 7-ig, fél 8-ig ment a program. Naponta egy darab kávészünet volt hirdetve, de azt is legtöbbször lespórolták, az idő alatt is vagy műtét ment, vagy előadás. Félórás volt az ebédszünet, de az ebédet meg odahozták helybe, dobozból gyorsan kellett enni az előadóban, mert indult a délutáni program, vagy még/már ment közben a live surgery. Viszont a bulizást is teljes erőbedobással csinálják :). Szerda este rendezték a kurzusvacsorát, amire én azt vártam, hogy egy szolid bájolgás lesz, aztán gyorsan mindenkit hazaküldenek. De nem, fergetegparti lett, ennek megfelelően csütörtökön alig bírtam felkelni.

Kétségtelen, hogy nem kávézni meg kényelmes evésért jöttem ide, és láthatóan ugyanígy volt ezzel a másik 19 résztvevő, akik Japánból, Brazíliából, Indiából, Kolumbiából, Spanyolországból, Marokkóból, Németországból, meg még ki tudja honnan jöttek, hogy lássák a Mestert és tanítványait. Senki sem tiltakozott látványosan, hogy napi 11 órára nyomtak bele minket az oldalsó koponyaalapi sebészetbe, és levegőért sem nagyon engedtek ezalatt feljönni. Egyrészt, ha Sanna prof megmond valamit, akkor az meg van mondva :), ha elmarad a kávészünet, akkor elmarad, kész. Másrészt mindenki tudja, hogy ilyen töménységben, ilyen magas szintű, ilyen magabiztos tudással sehol sem találkozik a világban lateral skull base ügyben, szóval örül, ha itt lehet, és próbál kifacsarni mindent a lehetőségből.

Az elvárt szint is más volt. A csontlaborban is csak akkor kezdtek el foglalkozni valakivel, mikor már ki volt dolgozva a saccus endolymphaticus, teljesen szkeletonizálva volt a labyrinthblokk, vagy mondjuk a facialis fel volt szabadítva. Úgy voltak vele, hogy minimum addig nyilván úgyis tudjuk. Én azt gondolom magamról, hogy kezdek elfogadhatóan fúrni, bár nyilván messze vagyok még az elképzelt célomtól, és pláne felülről, a középső skála felől még szoknom kell az anatómiát. De mire este a csontomon megcsináltam mindent (carotis, fossa jugularis, kisagy-híd szöglet, piramiscsúcs feltárva), addig a mellettem ülő japán srác már rég összepakolt és hazament, neki ehhez elég volt 2 óra, másnap pedig ugyanennyi idő alatt csinált meg egy infratemporal fossa A-t... Az ember már csak ezért se másokhoz, hanem a korábbi énjéhez próbálja hasonlítani magát. Olyan típusfeltárásokat adtak feladatnak, mint extended translabyrinth approach, infratemporal fossa A-B, transotic és transcochlear approach, middle cranial fossa approach, stb., ehhez volt fejenként 2 temporalis csont és egy preparált fél fej, szóval volt min dolgozni.

Délelőtt előadások voltak (anatómia, pars petrosa cholesteatomák, paraganglioma, akusztikus neurinoma, malignus tumorok, arcideg menedzsment, stb.), és live surgery, valamint régebbi tutorial videók, később délután pedig 3-4 óra fúrás. Pl. az első nap a live surgery úgy indult, hogy mindhárom műtőben parallel skull base műtét ment, az egyikben egy a carotis horizontalis szakaszát elérő, a belső hallóvezetőbe törő supralabyrinth pars petrosa cholesteatoma, a másikban extended translabyrinth feltárásból akusztikus neurinoma, a harmadikban pedig egy liquorfolyós betegnek subtotalis petrosectomia. A Gruppo Otologico csapatán kívül egyébként voltak még nagy nevű tutorok, előadók, pl. Miguel Aristegui, Essam Salah, és Jacques Magnan professzorok. Igen, AZ A Jacques Magnan. A helyiek pedig nagyon segítőkészek, ezt már a múltkor is megtapasztaltam. Látszik, hogy mindannyian kenik-vágják a dolgot, elméletben is, és gyakorlatban is tökéletesen otthon vannak. Legalább 30-40 kérdésem volt (itthonról komplett kérdés listát vittem, de helyben még több merült fel), és mindenre választ kaptam. Nagyon sok "aha!" élményem volt, jó sok puzzle darab a helyére került. Bónusznak pedig mindenki kapott egy könyvet is:

Hihetetlenül jó ez a kurzus, mindenkinek ajánlom. Hátránya, hogy finoman szólva sem olcsó, és érdemes 1 évre előre bejelentkezni. Illetve bár a lateral skull base más koncepcióban utazik, mint a középfülsebészet, azért feltételez egy előrehaladottabb fülsebészeti alaptudást. Szóval annak igazán hasznos, aki a fülben már valamennyire otthon van.

Nagyon kellett már ez a fül- orr- gégészeti híradó, mert azon túl, hogy régen volt az előző (tavasszal), most különösen erős és jó cikkek jelentek meg. Persze, ez a rovat a jó cikkekről szól, de most ha valaki végigfutja a lenti listát, rájön, hogy miért írom, hogy tényleg erős a mezőny.

Valahogy úgy alakult, hogy most túlsúlyban vannak a rhinológiai kutatások, ennek hátterében az is áll, hogy elkezdtek beérni és jönni a biológiai terápiával kapcsolatos tapasztalatok. Elő is kerül a "real life" és a "real world" kifejezés a cikkekben, ami azt jelzi, hogy a túlzottan homogenizáló, nagyon experimentális környezetre épülő adatszerzésnek is megvannak a hátrányai. Ha valamit kísérletesen jónak találunk, illik a való életben is igazolni.

Az orros dolgokon túl azért van sok minden más is, gyakori kérdések, pl. tonsillectomiás cikkek, OSAS, némi onkológia, vagy videójátékok a vestibularis rehabilitációra is. Ezek, és még sok minden más lejjebb:

The “real life” efficacy of dupilumab is independent of initial polyp size and concomitant steroids in CRSwNP

Evaluation of Guidelines For Tonsillectomy in Adults With Recurrent Acute Tonsillitis

A Life Without Smell: Olfactory Function in People Working in Odorless Rooms

Influence of Prior Endoscopic Sinus Surgery Extent on Dupilumab Effectiveness in CRSwNP Patients

Superior canal dehiscence syndrome: A review

Cost-effectiveness Analysis of Inferior Turbinate Reduction and Immunotherapy in Allergic Rhinitis

Vestibular rehabilitation potential of commercially available virtual reality video games

Orofacial Myofunctional Therapy for Obstructive Sleep Apnea: A Systematic Review and Meta-Analysis

Non-Type 2 and Mixed Inflammation in Chronic Rhinosinusitis and Lower Airway Disease

Somatic anxiety in patients with laryngopharyngeal reflux

How Does Oxymetazoline Change Nasal Aerodynamics and Symptomatology in Patients with Turbinate Hypertrophy?

Late laryngeal dysfunction in head and neck cancer survivors 

The Prevalence and Association of Biofilms With Otitis Media With Effusion: A Systematic Review and Meta-Analysis

How Pediatric Sleep Disordered Breathing Impacts Parental Fatigue

Real-world evidence for oncological outcomes after radiotherapy or surgery for T1a-T1b glottic squamous cell carcinoma: A population-based cohort study

Pediatric Inferior Turbinate Hypertrophy: Diagnosis and Management. A YO-IFOS Consensus Statement 

The Rate of Occult Lesion Diagnosis in a Large Bell's Palsy Cohort

Bacteriology of Different Phenotypes of Chronic Rhinosinusitis

The incidence trends of oral cancers worldwide from 1988 to 2012 and the prediction up to 2030

Prolonged Itraconazole Therapy as Sole Treatment for Patients with Allergic Fungal Rhinosinusitis

Adult tonsillectomy—increased pain scores are correlated with risk of bleeding: a retrospective cohort study

Jó olvasást!