Kezdjük a fun fact részével, a mesterséges intelligencia képgenerátor (jelen esetben a Canva) a fenti ábrát hallucinálja "parotid tumor" kulcsszóra. A jobb oldali kis képsor nekem a fő rejtély, de a nagy fej is elég bizarr. Zárójel bezárva.
A pleomorph adenoma a nyálmirigyek, elsősorban a parotis leggyakoribb valódi jóindulatú tumora (mert ugye a Warthin nem is daganat). A pleomorph adenoma egyik kellemetlen tulajdonsága, hogy rosszindulatú daganattá tud átalakulni a betegek egy részében. Erről mindenképpen fel kell világosítsuk a pácienseket, mikor kiderül, hogy mivel állunk szemben. A kérdés csak az, hogy ez mekkora rizikó, mennyire kell ettől félnie a betegnek.
Miután pár napon belül 2 pleomorph adenomát is operáltam, realizáltam, hogy csak azt tudom, hogy ritkán fordul elő a malignizálódás, pár százalékban, de pontosabb adatot is jó lenne, illene tudnom. Úgyhogy feltúrtam ennek kapcsán a szakirodalmat. Nem sok releváns info van, konkrétan 4 cikket találtam, de azok elég jó újságokban jelentek meg (pl. Head & Neck). Persze lehet, hogy egy systematic review többet adna ki, mindenesetre a pubmed "similar articles" funkciója kb. ezt tudta. Azért nehéz egyébként pontosan nyilatkozni az ügyben, mert csak úgy lehetne hiteles adatokhoz jutni, ha mondjuk több száz (több ezer) pleomorph adenomás beteget követnénk évtizedekig kezelés nélkül. Csak hát ezt nem lehet, mert egyrészt nincs ennyi beteg, másrészt nem etikus, mert azon kívül, hogy idővel egyre nagyobb lesz a tumor, és a beteget a dudor zavarja a füle előtt/alatt, még azt is tudjuk ugyebár, hogy rosszindulatúvá válhat ez az eredetileg jóindulatú elváltozás. Ezért ha felfedezzük, hogy ilyen daganata van a betegnek, akkor kivesszük. Így viszont nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mekkora is a rosszindulatú transzformáció rizikója, mert hogy menet közben kivettük. Ez az orvostudomány klasszikus csapdája. Így főleg a megműtött, de kiújult daganatos betegekből nyerhető adat, vagy azokból, akik visszautasítják a kezelést. De ezekből kevés van, meg aki pl. visszautasítja a kezelést, az kontrollra sem biztos, hogy mondjuk évente el fog jönni.
De elég a hosszú pettingből, jöjjennek akkor azok a cikkek, amikből idevágó info nyerhető ki:
- Risk of Carcinoma in Pleomorphic Adenomas of the Parotid: Ez egy 260 beteget felölelő kutatás volt, itt 3,2 % a kalkulált malignizálódási ráta. A tumor mérete, valamint a beteg életkora számított rizikófaktornak a rosszindulatú átalakulás szempontjából. Viszont nem lett rizikótényező az, hogy mióta hordozta a beteg a parotisában a tumort.
- Salivary gland pleomorphic adenoma in the Netherlands: A nationwide observational study of primary tumor incidence, malignant transformation, recurrence, and risk factors for recurrence: Ez egy több ezer (3.500) főt feldolgozó nagy holland kutatás. Itt csak 0,15 % malignizálódási rátát igazoltak, viszont a rekurrens tumoroknál ez az arány felment 3,2 %-ra.
- Pleomorphic adenoma of the parotid gland 1985-2010: A Danish nationwide study of incidence, recurrence rate, and malignant transformation: Ez meg egy dán kutatás, 3,3%-ban alakult ki a recurrens pleomorph adenomában carcinoma. Zárójeles megjegyzés: Ezért is szeretem az északi népeket, mert úgy gondozzák az adataikat, mintha az életük múlna rajta. Ja, végül is igen, igazuk van, az életük is ezen múlik....
- Recurrent pleomorphic adenoma of the parotid gland: A population-based study with emphasis on re-recurrence and malignant transformation) Ez egy kínai ügy, itt csak a kiújult pleomorph adenomákat nézték, amiből volt 168 (hát elég nagy az ország, van ennyi beteg). A többször is kiújuló pleomorph adenomák esetében 15,48% a malignus átalakulás
A fentiek alapján tehát nem lehet pontosan megmondani a malignizálódás esélyét, de a 3% környéki adat rendre visszatér a kutatásokban. Ugyanakkor ezek főleg a kiújuló pleomorph adenomákra vonatkoztatott számok, amik egy másik összefüggésre mutatnak rá: nem is biztos, hogy a primer esetekben a malignizálódás esélye a fő kérdés, hanem hogy elsőre jól tudjuk-e kivenni. Ha recidíva van, akkor megjelenik a malignitás potenciális szelleme. Ha pedig többször kiújul, akkor az utolsó, kínai cikk szerint egyre nő a malignitás esélye. Szóval elsőre kell jól kivenni, talán ez a legfontosabb.
Illetve az pedig egy külön pszichológiai-filozófiai kérdés, hogy vajon a beteg szempontjából, a döntéseire vonatkozóan, hol a határ, milyen malignizálódási rátánál? Nyilván az nem mindegy, hogy 1% vagy 50% az esély, de vajon különbség-e, ha 3% vagy ha 15%? Nem biztos, de az jó, ha mi valahova be tudjuk lőni az esélyeket.
