Bár a magyar fül- orr- gégészetben (még) nem jellemző, de a tüdőgyógyászatban ismét megnőtt a tuberkulózisos (TBC) megbetegedések száma. Ennek elsősorban társadalmi okai vannak: főleg a rossz immunológiai állapotban lévő hajléktalanok számának növekedésével, de például az AIDS terjedésével is számíthatunk egyre több esetre.

A fenti képen csak érintőlegesen szerepel fül- orr- gégészeti TBC, mint lehetséges nyaki nyirokcsomó gyulladás. Azonban szinte mindenhol előfordulhat, akár az orrnyálkahártyán, akár a szájüregben, de nyálmirigyekben is, mivel a vér- és nyirokkeringés bárhova szétszórhatja a mycobacteriumokat. A "mindenhol előfordulhat"-on túl van azért két jellemző fül- orr- gégészeti TBC célpont, amikről mindenképpen részletesebben szólni kell: a fül és a gége.

 

Fül:

A fülben a mycobacterium tuberculosis idült középfül gyulladást okoz. Ennek jelei a fájdalommal legtöbbször nem járó, nem bűzös, de folyamatos fülfolyás, többszörös dobhártyaperforációval, majd a későbbiekben szinte az egész dobhártya elpusztulhat. A középfülben nyálkahártyaburjánzás, granulatio képződés is indulhat. Az előzőkben felsorolt dobhártya- és középfül eltérések eleinte vezetéses halláscsökkenéshez vezetnek, majd előrehaladott állapotban idegi halláscsökkenés is felléphet toxikus hatás miatt. (A vezetéses és az idegi halláscsökkenésről részletesebben ITT)

Gége:
Az alsóbb légutakból köhögéssel relatív könnyen megfertőződhetnek a hangszalagok, ezért a ritka fej-nyaki tuberkulózis megjelenések közül talán még ez a leggyakoribb. A TBC-s gégegyulladás fő tünetei a rekedtség, mérsékelt fájdalom a gége magasságában, mely főleg nyeléskor jelentkezik, és fülbe sugárzik. Fizikális vizsgálat során elszórtan izolált ödémás, esetleg kifekélyesedő csomókat láthatunk. Jellegzetes tünet még az egyoldali hangszalag gyulladás, a monochorditis, mely összetéveszthető akár rosszindulatú daganattal is. Hosszan tartó gyulladás akár a hangszalagot mozgató porc (aryporc) fixációjához is vezethet, illetve légúti szűkületet is okozhat.

Az orrsövény által két, nagyjából szimmetrikus orrfélre osztott orrüreg oldalai nem sima, függőleges falak. Mindkét orrfél oldalsó falán három darab benyúló, nyálkahártyával fedett csontos lemez található. Ezeket orrkagylóknak hívjuk, mivel a csontos lemezek alakja leginkább a kagylókhoz hasonlít. A szerepük abban áll, hogy megnövelik az orrüregi nyálkahártyafelszínt, ezáltal még inkább felmelegszik és párásabb lesz az alsóbb légutakba kerülő levegő. Emellett a felszínükön lévő nyák a szennyeződés megkötésében is szerepet játszik. Ezek a folyamatok az alsóbb légutak védelmét szolgálják.

Az alábbi sagitalis (hosszanti) metszeten az orr oldalfala látható, rajta a három orrkagylóval (forrás: http://img.medscape.com/)

Rövidítések:
IT (inferior turbinate): alsó orrkagyló
MT (middle turbinate): középső orrkagyló
ST (superior turbinate): felső orrkagyló

Ugyanez egy coronalis (keresztmetszeti) CT képen:
(forrás: www.sinuses.com/)


Végül pedig élőben, az orr endoszkópos vizsgálata során így látjuk az orrkagylókat
(forrás: http://img.medscape.com/):

(septum=orrsövény)

Mint az a fenti ábrákon is jól látható, a három orrkagyló közül az alsó a legnagyobb, míg a felső kifejezetten csökevényes. Az utóbbi időben, az egyre gyakoribbá váló allergiás nátha, valamint a többek között a szennyezett levegőnek köszönhető idült, nem-allergiás orrnyálkahártya gyulladás elterjedése miatt az orrüregi nyálkahártya, így az orrkagylók nyálkahártyája is gyakran extrém módon megduzzad. Ez elsősorban az amúgy is nagyobb alsó kagylókat érinti, és gátolt orrlégzést okoz, de a megvastagodott nyálkahártya több nyákot is termelhet, ami fokozott orrváladékozással, esetleg garati váladékcsorgással is járhat. A rossz orrüregi légáramlás miatt a szaglás sem lesz megfelelő.

A duzzadt orrkagyló kezelése eredettől függetlenül elsősorban az allergiában gyakran alkalmazott szteroidos orrspray rendszeres használatából áll. Amennyiben ez nem segít kellő mértékben, egyéni elbírálás alapján szóba jöhet antihisztamin, vagy akár orális szteroid adása is. Ha még ezek sem oldják meg a problémát, akkor műtéti úton meg lehet kisebbíteni az alsó orrkagylókat. Ez régebben akár a csontos lemez részleges levágását is jelentette (turbinectomia), manapság legfeljebb a nyálkahártyát kisebbítjük meg (mucotomia), azt is vagy lézerrel, vagy nagyfrekvenciás eszközzel. A nyálkahártya műtéti megkisebbítése sajnos nem mindig örökre szól. Sokszor bizonyos rendszerességgel, évente - pár évente meg kell ismételni. De mivel ez nem egy nagy műtét (össze sem lehet hasonlítani akár egy orrsövény műtéttel), egynapos sebészeti ellátásban is elvégezhető, nem okoz nagy megterhelést a betegeknek. A korábbi, részleges csonteltávolítással járó műtétet általában nem kellett többször megismételni, azonban jóval gyakoribb volt a műtét utáni szövődmény, a tartós pörkös orrnyálkahártya gyulladás.

Egy két nappal ezelőtt a New York Times-ban megjelent cikk szerint 20 és 69 éves életkor között a férfiak körülbelül kétszer olyan nagy eséllyel lesznek nagyothallók, mint a nők. A cikk a National Institute on Deafness and Other Communication Disorders (ami az USA halláskárosodással foglalkozó hivatalos szerve) tanulmányára hivatkozik, mely egy nagy elemszámú, USA-ban végzett, kérdőíves és vizsgálatokra alapozott felmérés eredménye. A cikk szerint 70 éves kor felett már kezd kiegyenlítődni a két nem közti hajlambeli különbség, de igazán csak 80 éves kor felett lehetett kimutatni egyforma arányú romlást. Egyértelmű bizonyítékot nem találtak az eltérésre. Bár a kérdőívekből kiderült, jóval több férfi dolgozik zajos környezetben, mint nő, de más faktort nem lehetett kimutatni. Érdekes módon (vagy csak simán férfiúi hiúságból?) fiatal korban a férfiak nem igazán hajlandók hallókészüléket viselni, míg a nők sokkal inkább elfogadják a halláscsökkenés tényét, és az ezzel járó készülék viselést. Ebben is csak idős korra tűnik el a nemek közti különbség.

Egy pár hónappal korábbi, az ABC News-on megjelent,a Johns Hopkins Egyetemen végzett kutatásra hivatkozó cikk is hasonló konklúziót tartalmaz, bár még ez a komolynak mondható kétszeres hajlam nem volt ismert. Viszont ott feltételezték, hogy a nagyobb arányú dohányzásnak, és a szív- és érrendszeri betegségek férfiakban való gyakoribb előfordulásának is köze lehet a különbséghez.

Azért a fenti "újdonságok" nem is annyira újdonságok. Többek között 1995-ben már megjelent egy tanulmány a nemek közti különbségről. De természetesen a jelenlegi, jóval nagyobb felmérés miatt még inkább egyértelmű, hogy a férfiaknak érdemes jobban odafigyelni a hallásukra, főleg, ha zajos környezetben végzik munkájukat. Egyszerűbb a megelőzés, mint a rehabilitáció!

A minőségi hallókészülékekkel foglalkozó Phonak cég elkészítette az eddigi legjobb és legegyszerűbben használható online hallástesztet. Semmi más nem szükséges hozzá, csak egy csendesebb helység, egy jó fejhallgató (esetleg jó hangszórók is megteszik), és alapszintű angoltudás. Egy kellemes hang egyre halkabban, egyre erősebb háttérzaj mellett a monitoron látható tárgyak közül nevez meg mindig egyet, melyre kattintva jelezhetjük, hogy értjük, mi hangzott el. A tesztet ITT lehet elvégezni.

Nem szabad elfelejteni, hogy ez egyfajta szűrésre jó csak, nem helyettesíti a csendeskamrában végzett audiológiai kivizsgálást! Amennyiben az eredmény alapján (és nem a hiányos angoltudásnak köszönhetően) felmerül hallásprobléma lehetősége, fül- orr- gégészeti vizsgálat javasolt!

Aki szeretne további online hallástesztet végezni (bár szerintem kevésbé jók):
http://www.phys.unsw.edu.au/jw/hearing.html
http://www.digital-recordings.com/hearing-test/ht-products.html

Hangintenzitás értékekhez (dB) tartozó érzetek
(forrás: http://www.soundadvice.info/)