Bár a magyar fül- orr- gégészetben (még) nem jellemző, de a tüdőgyógyászatban ismét megnőtt a tuberkulózisos (TBC) megbetegedések száma. Ennek elsősorban társadalmi okai vannak: főleg a rossz immunológiai állapotban lévő hajléktalanok számának növekedésével, de például az AIDS terjedésével is számíthatunk egyre több esetre.

A fenti képen csak érintőlegesen szerepel fül- orr- gégészeti TBC, mint lehetséges nyaki nyirokcsomó gyulladás. Azonban szinte mindenhol előfordulhat, akár az orrnyálkahártyán, akár a szájüregben, de nyálmirigyekben is, mivel a vér- és nyirokkeringés bárhova szétszórhatja a mycobacteriumokat. A "mindenhol előfordulhat"-on túl van azért két jellemző fül- orr- gégészeti TBC célpont, amikről mindenképpen részletesebben szólni kell: a fül és a gége.

 

Fül:

A fülben a mycobacterium tuberculosis idült középfül gyulladást okoz. Ennek jelei a fájdalommal legtöbbször nem járó, nem bűzös, de folyamatos fülfolyás, többszörös dobhártyaperforációval, majd a későbbiekben szinte az egész dobhártya elpusztulhat. A középfülben nyálkahártyaburjánzás, granulatio képződés is indulhat. Az előzőkben felsorolt dobhártya- és középfül eltérések eleinte vezetéses halláscsökkenéshez vezetnek, majd előrehaladott állapotban idegi halláscsökkenés is felléphet toxikus hatás miatt. (A vezetéses és az idegi halláscsökkenésről részletesebben ITT)

Gége:
Az alsóbb légutakból köhögéssel relatív könnyen megfertőződhetnek a hangszalagok, ezért a ritka fej-nyaki tuberkulózis megjelenések közül talán még ez a leggyakoribb. A TBC-s gégegyulladás fő tünetei a rekedtség, mérsékelt fájdalom a gége magasságában, mely főleg nyeléskor jelentkezik, és fülbe sugárzik. Fizikális vizsgálat során elszórtan izolált ödémás, esetleg kifekélyesedő csomókat láthatunk. Jellegzetes tünet még az egyoldali hangszalag gyulladás, a monochorditis, mely összetéveszthető akár rosszindulatú daganattal is. Hosszan tartó gyulladás akár a hangszalagot mozgató porc (aryporc) fixációjához is vezethet, illetve légúti szűkületet is okozhat.