Eddig sikerült megállnom, hogy a H1N1-ről, azaz a sertésinfluenzáról írjak. Nálam jóval hozzáértőbb emberek sem tudnak egyelőre dűlőre jutni, hogy valójában mekkora veszéllyel állunk szemben. Ez a bejegyzés sem a H1N1-ről fog szólni, bár egy ezzel kapcsolatban született cikk matematikai modellen alapuló, érdekes statisztikai adatait szeretném most tolmácsolni. A cikk arról szól, hogy milyen eséllyel lehet elkapni az influenzát. Ezek a számok ugyanúgy érvényesek az átlagos influenzára, mint a sertésinfluenzára.

A szituáció, melyben az alábbi statisztikai esélyek várhatók, a következő: a családban valaki influenzás, és a többi családtag ápolja őt.

A leghatékonyabb módja a vírus átadásának az, ha a beteg arcon köhögi az őt ápoló családtagot. Ezzel több, mint 50% esélyt kap a szerencsétlen rokon az influenza összeszedésére. Amennyiben a betegnek sikerül megállni, hogy ne a rokon jelenlétében és felé köhögjön, még akkor is átadhatja a fertőzést a levegőben lebegő részecskékre tapadt vírusok segítségével. Ha ezek a részecskék olyan méretűek, hogy az alsóbb légutakba is eljutnak, akkor 17% az esély a fertőzésre az ápolás során, míg az ennél nagyobb részecskék esetén szerencsére ez 1% alatti, mivel azok méretüknél fogva kevés időt töltenek a levegőben. A fentiek mellett 31% esélyt kalkuláltak arra vonatkozóan, hogy az ápolás alatt, a beteggel való foglalkozás után, kézmosás nélkül a szemhez, orrhoz, szájhoz nyúlással átvitelre kerüljön a vírus.

Ez a cikk egy nagyon komoly tanulságot tartalmaz: Ha feltételezzük azt, hogy mindenki van olyan kultúrált, és nem köhögi arcon az őt ápoló személyt, akkor a legnagyobb eséllyel a KÉZ az, ami átviszi a fertőzést. Természetesen nem venném szívemre, ha a maszkgyárak elesnének a profitjuktól, és persze ott van az ő 17%-uk is, de ezek szerint sokkal fontosabb a KÉZMOSÁS, mint a maszk.

A dohányzás káros hatásairól már több ezer tanulmány, felmérés, cikk stb. született. A fül- orr- gégészetben is, a dohányfüst bizonyos betegségek kialakulására való hajlamosító hatása mára már evidencia szintű. Ilyen például a gégerák, ahol egyértelmű a kapcsolat. Ugyancsak ismert tény, hogy a dohányzás az orr- és garatnyálkahártyának sem tesz jót, szerepe lehet ezen szervek idült gyulladásában. Azonban más összefüggéseket is találtak már. Olyanokat is, amire az ember nem gondolna.

 

Ilyen lehet például az ízlelés. A dohányosok ízérzése csökkent. Ezt akár azzal is lehetne magyarázni, hogy a szaglásuk nem jó (márpedig a jó ízérzéshez a jó szaglás elengedhetetlen), de ez nem minden. Egy görög kutatócsoport kimutatta, hogy a dohányzóknál szignifikánsan kevesebb van a nyelv hátsó részén található ízlelőbimbókból, ráadásul kisebbek is. Tehát a dohányzás legalább két úton is ront az ízérzésen.

 

Egy dél-koreai tanulmány szerint a passzív dohányzás a kisgyermekek idült savós középfül gyulladását segítheti elő. Modellezték a vérkeringésbe jutó dohányfüstöt, és azt találták, hogy ez fokozza a középfül nyálkahártyájának nyáktermelését.

 

Nem teljesen új felfedezés, hogy a nyálmirigyekben a Warthin tumor típusú jóindulatú daganat kialakulását elősegíti a dohányzás. Viszont izraeli epidemiológusok bebizonyították, hogy lineáris összefüggés van a dohányzás időtartama, és a daganat kialakulásának esélye között. Ez az esély hasonlít a tüdőrák kialakulásának statisztikai összefüggéseihez.

 

Tehát még a fülünk, a nyelvünk, és a nyálmirigyeink sincsenek biztonságban a dohányfüstben!

Dr. Ves Dimov az Allergy Notes elnevezésű, elsősorban allergológiával és immunológiával foglalkozó népszerű blogjában egy érdekes cikkre hívta fel nemrég a figyelmet. Ebben az augusztusi International Archieves of Allergy and Immunology tanulmányban a minket körülvevő levegő romlását és a főleg városi környezetben drámaian növekvő allergiás megbetegedéseket hozták összefüggésbe.

 

(forrás: www.livingonenessfoundation.com)

 

Egyébként korábban már beszámoltak arról, hogy az arizoniai ciprusfenyő útszéli példányaiból nyert pollen egyes allergénjei nagyobb mennyiségben voltak jelen az úttól távolabbi példányok pollenjével összehasonlítva, illetve hasonló eredmények születtek az angolperjét illetően is.

 

Mindez azt jelzi, hogy az allergizáló növények megnehezítik a városi allergiások életét, hiszen még agresszívabb pollenjükkel fokozzák a panaszokat. Pedig nyilván a fák jó része pont a levegő tisztítása és egészségesebb élettér kialakítása céljából került a városba. Vajon szempont-e ma Budapesten a telepítendő fák allergizáló potenciálja, vagy sem?

Egy nagyon jó kezdeményezést találtam a neten: a CaptVids.com-on YouTube-ról származó videókat feliratoznak. Ezzel óriási segítséget nyújtanak a hallássérülteknek, hiszen ők is ugyanúgy használják a netet, de a felirat nélküli videók számukra nem igazán nyújtanak élvezetet. A feliratozást a play gomb megnyomása után, a videófelület jobb alsó részén található, felfelé mutató háromszög ikonnnal lehet bekapcsolni (a lejjebb látható videón így beillesztve nem, csak teljes képernyő módban működik). A CaptVids oldalán van fórum rovat, ahol kérni is lehet adott videók feliratozását. Egyes mozifilmek trailerét is meg lehet tekinteni feliratozva:

 

Sajnos a feliratok nagy része csak angolul van meg, de találtam japán, német és holland feliratos videót is.

A magyar hallássérültek részére ajánlom a Hal(l)ogatom blogot, többek között a feliratozással kapcsolatban is sok információt lehet ott találni.

A Reinke ödéma viszonylag gyakori, a hangszalagokat érintő gégészeti megbetegedés. Általában dohányzó betegeknél fordul elő, de hajlamosít rá a reflux, hormoneltérések, és helytelen hangképzés is. A betegek főleg rekedtségről, hangjuk érdesedéséről számolnak be, kifejezetten nagy ödéma esetén akár légzési akadály is kialakulhat. Fájdalom nincsen.

Gégetükri képen jellegzetes eltérést találunk. Általában mindkét hangszalagot érintő, de asszimetrikus, kocsonya-szerű duzzanatot látunk. Mindez jól látszik az alábbi képen:
 

A szeptemberben megjelenő Chest egyik cikkében a gyermekkori krónikus, 8 hétnél régebb óta tartó köhögés okait vizsgálták. Azért fontos a régóta fennálló köhögés okaival tisztában lenni, mivel majdnem minden tizedik gyermeket ilyen panasszal visznek szülei a gyermekorvoshoz. Ebben a tanulmányban 40, 5-12 éves, a fenti kritériumnak megfelelő panaszú, de más egyéb tünetet nem mutató gyermeket vizsgáltak ki, gyakorlatilag tetőtől talpig. Tüdőgyógyászati, fül- orr- gégészeti, allergológiai, és belgyógyászati kivizsgálás történt mindegyiküknél. A vizsgálatba csak egyébként egészségesnek véleményezett gyermekeket vontak be, és kizárták azt, akinél korábban asztma vagy más tüdőbetegség, vagy szívbetegség igazolódott, illetve ha lázas volt, vagy passzív dohányzásnak volt kitéve.

 

Az eredmények szerint a gyermekek 27,5%-nál reflux, 22,5%-nál allergia, 12.5%-nál asztma bizonyult a kiváltó oknak. Csak 5%-nál találtak fertőzéses okot. A cikknek több fontos tanulsága van:

- A régóta fennálló gyermekkori köhögés nem (sem) intézhető el egy doboz antibiotikummal.

- Nincs olyan betegség, ami más betegségekhez képest nagyságrendekkel gyakrabban okozna krónikus köhögést, tehát a hosszan tartó köhögés kivizsgálása több szakterület együttműködését igényli.

- Végül a jelenlegi statisztikai eredmények támpontot nyújthatnak a kivizsgálási protokoll sorrendjének meghatározásához. Ha a reflux és az allergia az élen jár az okok között, célszerű lehet ezekkel kezdeni a vizsgálódást

Az utóbbi időben több szakmai cikk is a biofilmek fül- orr- gégészeti szerepéről szólt, részben más megvilágításba helyezve ezzel egyes betegségeket.

 

 

A biofilmek adott élő vagy élettelen felszínre letapadt, egymással összekapaszkodó, a saját maguk által termelt nyálkás anyaggal beburkolt baktériumok (algák, gombák, protozoonok stb.) halmaza. De ez még nem minden. Ugyanis a biofilmet képező, vagy annak részeként élő baktériumok máshogy viselkednek, működnek, mint a kvázi szabadon lebegő, ún. planktonikus baktériumok. Ez a megváltozott működés például megnehezíti a biofilmet képező kórokozók által okozott betegségek gyógyítását is.

 

A biofilmek több lépcsőben jönnek létre. Először 1-2 baktérium tapad le a felületre, eleinte gyengén, majd egyre nagyobb erővel. A többi baktérium aztán már egy letapadt társukra könnyebben tud megkapaszkodni. Összekapaszkodás közben megkezdik az ún. exopoliszacharid molekulák termelését, amely egy mátrixot képez, azaz egy kocsonya vagy nyálkaszerű burkot.

 

A biofilm kialakulása az első kórokozóktól a kifejlett mátrixburokig:

(forrás: wikipedia)

 

A mátrix egyrészt védelmet jelent. A biofilmekben élő kórokozók az antibiotikumokal és fertőtlenítőkkel szemben akár 1000x ellenállóbbak lehetnek, a planktonikus társaikkal összehasonlítva. Másrészt a mátrixban könnyebben és effektívebben kommunikálnak egymással a baktériumok. A kommunikáció hatására planktonikus formában egyébként nem termelődő fehérjéket kezdenek szintetizálni, többek között olyanokat, amik a védekezést szolgálják.

 

A fentiek a magyarázat tehát a biofilmet képező kórokozók nehezebb kiírtására. Számos fül- orr- gégészeti betegségben felmerült a biofilmek szerepe. Főleg idült megbetegedésekben, azaz olyan esetekben, amikor a tudomány mai állása sem garantálja az azonnali, gyors, és maradéktalan gyógyulást. Többek között idült melléküreg gyulladásban, középfül gyulladásban, orrmandula- és mandulagyulladásban, mandulában kialakuló kövekben.

 

Egy érdekes dolog jutott eszembe ennek kapcsán. Vajon orvos elődeink mit sejthettek a biofilmekről, miközben szorgosan naponta ecsetelték a torkokat? Valószínüleg tényleg csak sejtéseik lehettek, mégis egész effektíven dolgoztak a hiper-szuper antibiotikumok nélkül is. Talán csak a biofilmeket dörzsölték le a mandulákról? Viszont ennek az effektív ténykedésnek az volt az ára, hogy nagyon sok banális fül- orr- gégészeti betegséggel naponta kellett sorban állni az orvosnál. Erre manapság senkinek nincs ideje, pedig sokszor nem is lenne rossz, ha az esetleges gyógyszer mellékhatásokat és költségeket nézzük. A mérleg másik oldala, hogy vajon az egészségügy bírná-e kapacitással.

Az elmúlt hetekben twitteren olvasott/közzétett/továbbadott szakmai hírekből, publikációkból a legfontosabbak és legérdekesebbek, egy csokorban:
 

Algarati rosszindulatú daganat esetén a későbbiekben nagyobb az esély valamilyen emésztőszervi második tumorra, míg gégerák esetén pedig valamilyen másik légúti daganatra: http://bit.ly/wr0PF