Korábban már volt szó a heveny és az idült melléküreg gyulladásról, valamint arról is, hogy miért szükséges különbséget tenni a kettő között. Alapvető különbség van a két betegség kialakulásának mechanizmusában, ami miatt a panaszok is különbözőek, és a kezelés is más. Az idült melléküreg gyulladás az esetek nagyon nagy részében a nyálkahártya normál ingerekre adott kóros válasza révén jön létre. Tehát egyfajta genetikai eltérésről van szó, ami miatt a nyálkahártya olyankor is gyulladásban van, mikor egyébként nem kéne. Kutatócsoportok már régóta próbálják megtalálni az(oka)t a faktor(oka)t, ami elindítja ezt a kóros immunológiai folyamatot. Két különböző elmélet létezik, bár sokfajta kísérlet ellenére egyik sem nyert még 100%-ban létjogosultságot. Van közös vonás a két teóriában: mindkét esetben valamilyen kórokozó által kiváltott téves vagy túlzott immunreakciót gyanítanak a háttérben.

A kérdés azért fontos, mert arról a két antibiotikum csoportról van szó, melyekkel a baktériumok okozta fül- orr- gégészeti fertőző betegségek nagy részét jól lehet kezelni. Viszont korábban kimutatták, hogy aki penicillinre allergiás, az kb. 10% eséllyel cefalosporin származékokra is érzékeny. Emiatt ezeknél a betegeknél mindkét, a kezelésében egyébként hatékony gyógyszercsoportot óvatosságból mellőzni szoktuk. Viszont ez azzal jár, hogy a penicillin allergiás betegeknél nem mindig a leginkább javasolt gyógyszert, hanem az adott betegségben csak másod- vagy harmadvonalbelinek számító antibiotikumot írunk fel. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek az antibiotikumok rosszak lennének. Csak éppen jó lenne őket más célra félretenni, nehogy a gyakoribb használat miatt rezisztencia alakuljon ki ellenük a baktériumokban. Azaz olyan esetekre kellene a többi antibiotikumot tartalékolni, mikor a penicillinek vagy a cefalosporinok hatástalanok.

 

Béta-laktám molekulaszerkezet

(Forrás: www.life.umd.edu)
 

Kisgyermekek fül- orr- gégészeti vizsgálata során gyakran találkozunk nyaki duzzanattal, mely vagy valamilyen más betegség részjelensége, vagy pedig maga a kezelendő megbetegedés. Sőt, sokszor a szülők eleve az esetleg riasztóan megduzzadt nyak miatt kérik a gyermekük vizsgálatát. Ilyenkor legtöbbször fertőzés következtében, másodlagosan megduzzadt nyirokcsomókat találunk, de sok egyéb betegség is okozhat körülírt megnagyobbodást a nyakon. A különböző lehetséges kórképek közül néha nehéz kideríteni a duzzanat mögött álló betegséget. Szerencsére a fizikális vizsgálat mellett számos egyéb lehetőség van arra, hogy közelebb jussunk a diagnózishoz. Például az alapos kikérdezés nagyon sokat számít, hiszen ha a szülők elmondása szerint a duzzanat gyorsan alakult ki, és láz is kíséri, akkor nagy eséllyel fertőzéses eredetű betegséggel állunk szemben. Számít a beteg kora is, mivel fél éves kor alatt sokkal gyakrabban fejlődési rendellenességek okoznak nyaki duzzanatot, afölött elsősorban fertőzéses eredetűek. Ezen kívül még képalkotó vizsgálatok (ultrahang, röntgen, CT, stb.), laborvizsgálatok, vagy cytológiai (szövettani) vizsgálat is segítik a diagnózis felállítását. A következőkben egy összefoglalás következik a nyaki duzzanatot okozó betegségekről, röviden azok jellemzőiről:


Fertőzéses eredetű nyirokcsomó duzzanatok:

Fél éves kor felett ez a leggyakoribb oka a nyaki duzzanatnak. Általában más panasz is van (torokfájás, orrdugulás, köhögés, stb.), láz, elesettség is kíséri, és a duzzanat gyorsan, órák vagy 1-2 nap alatt alakul ki.

Az alábbi képen a nyaki nyirokcsomók elhelyezkedése, valamint a hozzájuk vezető nyirokutak láthatók. A nyirokcsomó elhelyezkedéséből már lehet következtetni az elsődleges fertőzés helyére. Például fog eredetű gyulladások inkább az állkapocs alatti, középső nyaki, az orrmandula gyulladása a fejbiccentő izom mögötti nyirokcsomók megnagyobbodását tudja okozni.