
(forrás: http://www.british-voice-association.com/)
Ez a speciális vizenyő az úgynevezett Reinke térben helyezkedik el, mely a hangszalag felső hámrétege alatt található, a hangszalagmozgáshoz szükséges, normális esetben szinte csak virtuális rés. Önmagában a Reinke ödémát nem tekintjük rákmegelőző állapotnak, azonban mindenképpen jelzés értékű: ezek a hangszalagok tartósan valamilyen károsító faktornak vannak kitéve.
A Reinke ödéma kezelése műtéti eltávolítást jelent. Ez azonban csak akkor lesz tartósan sikeres, ha a feltételezett előidéző tényezőket (dohányzás, reflux) is sikerül megoldani.
Idült középfülgyulladás esetén, ha műtétre kerül sor, és hallócsontláncolati rekonstrukció is szükséges, akkor a kalapács-hallócsont markolatának megléte vagy hiánya az, ami elsősorban befolyásolja a műtét utáni hallásjavulás esélyét. Ha nincs markolat, az rontja a sikerrátát: http://bit.ly/ID5bI
Közel 600 eset kapcsán történt megállapítás: az algarat rosszindulatú laphám daganata esetén a túlélést nem befolyásolja, hogy először történik műtét, és utána sugárkezelés, vagy fordítva http://bit.ly/h1rht
Uvulo-pharyngo-palato-plastica (UPPP) műtét enyhe apnoe esetén javít inkább a hypopnoe/apnoe indexen, valamint fiataloknál, és kisebb testtömeg-index esetén is hatékonyabb: http://bit.ly/wpu0Q
Négy betegnél akut, elsőre ismeretlen eredetűnek tartott arcideg bénulás hátterében később (7-36 hónappal) rosszindulatú nyálmirigy daganatot igazoltak http://bit.ly/xxNQ
A krónikus obstruktív tüdőbetegek 25–45%-a sosem dohányzott http://bit.ly/wBdUO
A krónikus, nem-fertőzéses nem-allergiás orrnyálkahártya gyulladásban sikerült 43 érintett gént kimutatni, melyek főleg sejtmozgást, immunválaszt, és sejtérést befolyásolnak http://bit.ly/jaQAX
Bár a magyar fül- orr- gégészetben (még) nem jellemző, de a tüdőgyógyászatban ismét megnőtt a tuberkulózisos (TBC) megbetegedések száma. Ennek elsősorban társadalmi okai vannak: főleg a rossz immunológiai állapotban lévő hajléktalanok számának növekedésével, de például az AIDS terjedésével is számíthatunk egyre több esetre.
Gége:
Az alsóbb légutakból köhögéssel relatív könnyen megfertőződhetnek a hangszalagok, ezért a ritka fej-nyaki tuberkulózis megjelenések közül talán még ez a leggyakoribb. A TBC-s gégegyulladás fő tünetei a rekedtség, mérsékelt fájdalom a gége magasságában, mely főleg nyeléskor jelentkezik, és fülbe sugárzik. Fizikális vizsgálat során elszórtan izolált ödémás, esetleg kifekélyesedő csomókat láthatunk. Jellegzetes tünet még az egyoldali hangszalag gyulladás, a monochorditis, mely összetéveszthető akár rosszindulatú daganattal is. Hosszan tartó gyulladás akár a hangszalagot mozgató porc (aryporc) fixációjához is vezethet, illetve légúti szűkületet is okozhat.
Az orrsövény által két, nagyjából szimmetrikus orrfélre osztott orrüreg oldalai nem sima, függőleges falak. Mindkét orrfél oldalsó falán három darab benyúló, nyálkahártyával fedett csontos lemez található. Ezeket orrkagylóknak hívjuk, mivel a csontos lemezek alakja leginkább a kagylókhoz hasonlít. A szerepük abban áll, hogy megnövelik az orrüregi nyálkahártyafelszínt, ezáltal még inkább felmelegszik és párásabb lesz az alsóbb légutakba kerülő levegő. Emellett a felszínükön lévő nyák a szennyeződés megkötésében is szerepet játszik. Ezek a folyamatok az alsóbb légutak védelmét szolgálják.
Az alábbi sagitalis (hosszanti) metszeten az orr oldalfala látható, rajta a három orrkagylóval (forrás: http://img.medscape.com/)
Rövidítések:
IT (inferior turbinate): alsó orrkagyló
MT (middle turbinate): középső orrkagyló
ST (superior turbinate): felső orrkagyló
Ugyanez egy coronalis (keresztmetszeti) CT képen:
(forrás: www.sinuses.com/)
Végül pedig élőben, az orr endoszkópos vizsgálata során így látjuk az orrkagylókat
(forrás: http://img.medscape.com/):
(septum=orrsövény)
Mint az a fenti ábrákon is jól látható, a három orrkagyló közül az alsó a legnagyobb, míg a felső kifejezetten csökevényes. Az utóbbi időben, az egyre gyakoribbá váló allergiás nátha, valamint a többek között a szennyezett levegőnek köszönhető idült, nem-allergiás orrnyálkahártya gyulladás elterjedése miatt az orrüregi nyálkahártya, így az orrkagylók nyálkahártyája is gyakran extrém módon megduzzad. Ez elsősorban az amúgy is nagyobb alsó kagylókat érinti, és gátolt orrlégzést okoz, de a megvastagodott nyálkahártya több nyákot is termelhet, ami fokozott orrváladékozással, esetleg garati váladékcsorgással is járhat. A rossz orrüregi légáramlás miatt a szaglás sem lesz megfelelő.
A duzzadt orrkagyló kezelése eredettől függetlenül elsősorban az allergiában gyakran alkalmazott szteroidos orrspray rendszeres használatából áll. Amennyiben ez nem segít kellő mértékben, egyéni elbírálás alapján szóba jöhet antihisztamin, vagy akár orális szteroid adása is. Ha még ezek sem oldják meg a problémát, akkor műtéti úton meg lehet kisebbíteni az alsó orrkagylókat. Ez régebben akár a csontos lemez részleges levágását is jelentette (turbinectomia), manapság legfeljebb a nyálkahártyát kisebbítjük meg (mucotomia), azt is vagy lézerrel, vagy nagyfrekvenciás eszközzel. A nyálkahártya műtéti megkisebbítése sajnos nem mindig örökre szól. Sokszor bizonyos rendszerességgel, évente - pár évente meg kell ismételni. De mivel ez nem egy nagy műtét (össze sem lehet hasonlítani akár egy orrsövény műtéttel), egynapos sebészeti ellátásban is elvégezhető, nem okoz nagy megterhelést a betegeknek. A korábbi, részleges csonteltávolítással járó műtétet általában nem kellett többször megismételni, azonban jóval gyakoribb volt a műtét utáni szövődmény, a tartós pörkös orrnyálkahártya gyulladás.